Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-09-29 / 39. szám

A cefre és a must Bármilyen bort kívánunk készíte­ni, a szólót először cefrévé kell ala­kítani. Ez zúzással (teljes cefre), vagy a kocsányok különválasztásá­val (bogyózott cefre) történik. A bo­gyózás mindenesetben javítja a bor minőségét, viszont nehezíti a cefre kisajtolását. Feltétlenül bogyózni kell a vörös­borok készítésekor és az áztatással készülő fehérborok esetében. Cefrekészítés Cefreáztatás. Ezen azt értjük, hogy a cefre szilárd részeitől a mus­tot nem választjuk el azonnal. Az újabb kísérleti eredmények és gya­korlati tapasztalatok szerint, minden szőlőfajta esetében és borféle ké­szítésekor előnyös (a nem illatos fajtáknál is!) a néhány órás áztatás. Feltétlenül áztatni kell 4-6 órán át az illatos, aromatikus (például mus­kotályok, Csaba gyöngye) szőlőfaj­ták egészséges termésből készíten­dő, úgynevezett bukéborok eseté­ben; 6-48 órán át a túlérett, aszú- sodott vagy nemes rothadású ter­mésből a különleges minőségű bo­rok készítésekor; 2-7 napig héjoner- jesztéssel készülő siller- és vörös­borok esetében. Az illat, szín és zamatanyagok kioldódását növeljük, és így a java­solt áztatási idő lényegesen rövidít­hető: a cefre időnkénti, kíméletes kavargatásával; a cefre hőmérsékle­tének emelésével (fehérboroknál 20-25 fok, vörösboroknl 50-60 fok). Cefrekénezés. Feltétlenül kénez- zük az áztatott cefrét (1-2 dkg bor­ként 100 literenként), a kékszőlők cefréjét (2-3 dkg borkén 100 literen­ként). Nem szabad kénezni a pené­szes, rothadt termést. Ezt minél gyorsában dolgozzuk fel! Ennek bo­rát az első fejtéskor feltétlenül ké- nezük! Cefremelegítés. E műveletre csak akkor van szükség, ha a bor minő­sége szempontjából fontos anyag kioldódását így kívánjuk siettetni, vagy éppenséggel kizárni. Az eljá­rást főként a vörösbor készítésekor alkalmazzuk. A legújabb kísérietek szerint célravezető kicsit felmelegi- teni a cefrét, mert így a hatékonyabb színanyagkioldódás mellett tartó- sabb színű bort nyerünk. Kevés cefrét üstben, gondos ka- vargatással melegíthetünk. Helye­sebb azonban, ha csak a must egy részét hevítjük kezdő forrásig, és ennek visszakeverésével érjük el az egész cefremennyiség kívánt keze­lési hőfokát. A melegentartás ideje 60 foknál 1 óra, 70 foknál 15 perc. Zselatinadagolás. A cefréből - ha a kocsányokat nem távolítottuk el - nemkívánatos anyagok kerülnek a mustba. Ezek mennyiségét csök­kentjük, ha a cefrébe zselatinoldatot keverünk (1-2 dkg zselatinoldat 100 literenként). Mustkészítés és -kezelés A gyakorlatban a legkedvezőbb mennyiségű (100 kilogrammonként 75 liter) mustnyeredéket akarjuk elérni a lehető legrövidebb időn be­lül. Ez nem is olyan egyszerű fel­adat. A legkedvezőbb sajtolási tech­nika fontosabb tényezői a követ­kezők. A folyamatos nyomásnövelés. Helyes és előnyös a nyomáskifejtés, ha alacsony értékről fokozatosan úgy növekszik, hogy a nyomólap haladási sebessége nem nagyobb a távozó must áramlási sebességé­nél. Ellenkező esetben az áramló must szilárd törkölyrészeket ragad magával. Ezek részben növelik a zavarosságot, részben a, sajtóko­sár közelében lerakódva, nehezítik a további áramlást, a must kijutását, így elöbb-utóbb nagyobb ellenállású réteg jön létre. Ilyen esetben a nyo­más további növelésekor úgyneve­zett hidraulikus rezgés keletkezik a sajtóban. Ez a gyakorlati sajtókezelőt arra inti, hogy a még laza állapotú cefré­ben (melyből „dől a must“) ne nö­velje hirtelen a nyomást, a kezdet­ben lassú sajtolás később eredmé­nyesebb. A sajtolások és lazítások helyes gyakorisága. A gyakorlati tapaszta­latok is azt mutatják, hogy minél többször lazítunk, annál gyorsabb léelválasztást kapunk. A túl gyakori lazítás következtében kevesebb mustot nyerünk. Helyesebb ezért, ha az egyes nyomatások végén - amidőn már csak alig szivárog a must a kosárból - két-háromszori utánnyomatást végzünk és csak ezután lazítjuk a törkölyt. Meddig sajtoljuk a cefrét? A bor minősége és kezelhetősége szem­pontjából általában annál előnyö­sebb a must összetétele, minél ki­sebb nyomáskifejtéssel nyertük. Ahogy növekszik a nyomás, úgy lesz kedvezőtlenebb a must kémiai összetétele. Az erősebb mechanikai hatásokkal ugyanis a cefre szilárd részeinek a levét is a mustba juttat­juk. Mindezekből két fontos gyakor­lati következtetést vonhatunk le. A bor minősége szempontjából nem helyes magasabb mustnyeredékre törekedni, mint 100 kg szőlőnként 75 literre. A sajtolás végén az utolsó nyomatással nyert ún. utóprésmust különválasztásával jelentősen javít­juk borunk minőségét, kezelhető­ségét. A must többé-kevésbé zavaros. Az egészséges szőlőből nyert must­ban levő zavarosító anyagok egy része a bor minősége szempontjá­ból kedvező (például apró bogyó- húsfoszlányok, melyek íz- és zamat­hordozók), egy része közömbös (például a homokszemecskék), és egy másik része kedvezőtlen hatású (például a szermaradványok). A bor minőségét csak a kedvezőtlen hatá­sú anyagok veszélyeztetik. Penészes, rothadt vagy növény­védő szeres maradványokat tartal­mazó termés esetében a mustot feltétlenül tisztítani kell. A többi eset­ben tehát , a musttisztítás - lévén költséges és munkaigényes - fonto­lóra vehető. Ha valaki egészséges évjáratban mustja tisztítását határozza el - ami alapjában nem szakszerűtlen -, tud­nia kell, milyen mértékig végezze ezt. Ha a bor minőségére kedvező anyagokat is eltávolítjuk (túltisztítás) a mustból, zamatszegény bort nye­rünk. A tisztított mustban tehát ma­radjon 1-2 százaléknyi zavarosító anyag! K. Sz. BEMUTATJUK jszú 8. IX. 29. Jizera F1 hibrid kelkáposzta A központi fajtaminósíö bizottság ta­vaszi ülése óta Jizera F, néven új hibrid kelkáposzta szerepel az elismert zöldség­félék fajtajegyzékében. Az első hazai hib­ridet a Tumovi Nemesítő Állomáson ne­mesítették ki, s három évi ellenőrző kísér­let eredményei alapján javasolták elter­jeszteni a köztermesztésben. A Langendijská és a Vertus fajták felhasználásával másfél évtizeddel ez­előtt vette kezdetét a nemesítés. Az új hibrid a kései kelkáposztafajták választé­kát gyarapítja, téli tárolásra is alkalmas. Palántáról és helybevetéssel egyaránt termeszthető. Igaz, a vetőmagja drágább, mint az eddig termesztett fajtáké, de ezt a nagyobb hozam ellensúlyozza. A Jize­ra F, az összehasonlító kísérletekben 13, az üzemi termesztésben 35 százalékkal termett többet, mint a Langendijská fajta, s egy hektár átlagában 16 százalékkal volt jövedelmezőbb a termesztése. A Jizera F, átlagos tenyészideje 163 nap, tehát 12 nappal korábban szedhető, mint a Langendijská, melyhez hasonlóan száz napnál tovább tárolható lényeges károsodás nélkül. Kemény, az átlagosnál nagyobb fejeket nevel, a Vertusnál világo­sabb és kevésbé fodros levelei jól záród­nak. Torzsája a Vertusénál nagyobb, a Langendijskáétól rövidebb. Jól helyet­tesítheti a drága holland hibrideket. (Záhradníctvo) Gyepszerviz A kert szőnyege a látványos pázsit, ám haszno­sabb a kevésbé mutatós, de napozáshoz, pihenés­hez és más szabadtéri időtöltéshez igénybe vehető gyep. Az ilyen kerti szőnyeg tartóssága megkívánja a rendszeres öntözést, gyomlálást és a gondos felújító, javító kezelést. A nyírás nemcsak nyáron, de az idény zárásakor sem közömbös. Egyenletesebb lesz a gyepszönyeg, ha mindig az előzőre ellentétesen, vagy arra merőle­gesen, keresztirányban nyírunk. Ilyen módon, egyenletesen, tempósan, a fűnyíróval nem túl gyor­san haladva vágható a sima, egyenletes gyepfelület. A „gyepfoltozás“ a szárazságtól vagy az erősebb igényvevételtöl gyakran keletkező hiányok, foltos kipusztulások megszüntetése miatt szükséges. Az egy vagy több foltot az egészséges, sűrű gyeprészig késsel vagy az ásó élével vágjuk körbe. A szélén néhány centiméres sávban ajánlatos lapáttal vagy ugyancsak késsel felemelni a szegélyező gyeprészt, mintegy 4 cm-es gyökérréteggel, hogy alatta is fel lehessen lazítani a földet kis ásóval, a kifoltosodott rész földjével együtt. A föld felásása közben javításként földszerűvé érett trágya vagy komposzt, és háromszoros mennyi­ségű homok keverékéből is szórható a földfelszínre egy-két centiméternyi réteg. Ettől a földfelszín meg­magasodik, azonban a négyzetméterre számított 4-5 dkg fűmag elvetését és a földtakarás lelapogatá- sát követően úgyis megülepedik a talaj. A szegélyigazítás a gyepes területek széleinek virágfoltba, útfelületbe esetleg máshová, nem kívánt módon való benövéseit szünteti meg. A kívánt vá­gásvonal zsineggel előre kitűzhető. Egyenes deszka A gyepesített területen elhelyezett, hulladékdesz­kából ötletesen összeállított virágtartó a pihenő­kért dísze lehet (Kádek Gábor felvétele) ◄—-----------------------------------------------------------------------------­is lefektethető a gyepszél egyenesre vágandó szaka­szainál. A deszka mentén csapott vagy tompa végű ásóval, rövid szakaszokon pedig erős, hosszú pen­géjű késsel is jól levágható a túlnőtt gyeprész. A gyepszéli kipusztulások pótlása legjobban a gyeptéglázáshoz hasonlóan oldható meg. A hiá­nyos részen ásóval vágjunk ki egy körülbelül 30x30 cm-es gyepdarabot. A 4-6 cm vastag gyökérrészű gyeptéglát lapáttal is felemelhetjük, s utána a sérült, hiányos szélével a belső gyepfelület felé fordítva rakhatjuk le újra. A hiányt földdel pótoljuk, majd az egész felületet gondosan lapogassuk le, és ezt kövesse a beöntözés, a mielőbbi újragyökeresedés és benövés érdekében. A virágosítás a kisebb gyepfelületeket is változa­tosabbá teheti. Ehhez elszórtan és nem a rendszere­sen taposott, hanem a szegélyen, vagy pedig a hát­térben lévő gyepfoltokban apró tulipán, nárcisz, sáf­rány, fürtösgyöngyike, téltemetö vagy más apró hagymás, hagymagumós, vagy éppen gumós kora­tavaszi évelő virág telepíthető meg. A szükséges méretű lyuk kialakítására különösen alkalmas a kézi hayymaültető bármely típusa, az ültetőfa jellegű, és a fogantyús-csöves is. Vele a föld éppen a kedvező mélységben, s alakzatban, szinte egyetlen mozdulattal kiemelhető. A gyepet nem ká­rosítja. Ugyanis a vele kiemelt füves tetejű, kúpos formájú földdarab felső, fúborítású része a helyére kellő mélységbe lerakott hagyma, hagymagumó fölé visszarakható. Gyeppótlók lehetnek a tűző naptól rendszeresen kipusztuló helyeken az ezüstacat, vagy a kerek levelű varjúháj, az árnyék miatt kipusztuló helyeken pedig a borostyán vagy repkény, esetleg más, ha­sonlóan terjedő és alacsony évelő növény. Legtöbb­jük gyökeres hajtások leválasztásával, vagy négy­hat leveles hajtásvégük eldugványozásával szaporít­ható. Bármelyikük megtelepíthető a kipusztult, vagy már csúnyán megritkult gyeprész ásással föllazított földjébe, pár centiméteres térköztartásokkal, vagyis sűrűn beültetve. A gyepszellőztetés is hasznos, hisz a csapadék hatására és egyéb okok miatt tömör réteg keletkez­het a gyeptöveknél. Ez mohosodáshoz, sőt kipusztu­láshoz vezethet. Ellene nemcsak ősszel, hanem még tavasszal is véd a szellőztető kezelés. A kertek gyepfelületének kézi talajszellóztetésé- hez különösen alkalmas a gereblyéhez hasonló, de szélesebb és éles acélfogú eszköz (egy speciális tüskés henger házi elkészítésének módját lapunk július 14-én megjelent, 28. vasárnapi számában ismertettük - a szerk. megjegyzése). Alkalmas cél­szerszám hiányában a vasvilla, vagy a lapos fogú ásóvilla is jól hasznosítható. Kötöttebb talajon 15 cm körüli mélységben és egymástól 15-20 cm7enként, a könnyebb, homokos talajon viszont akár csak 5 cm mélységben, és mindössze 30-40 cm-enként ele­gendő szellőzólyukakat mélyíteni. A lyukak kom- poszttal is megoldható feltöltése különösen hasznos. Ha nem várható csapadék, alapos beöntözés követ­heti a gyepfelület szellőztetését. (Er) Tóosztással szaporítható A pünkösdi rózsa kertjeink egyik legkedveltebb évelő dísznövénye. A kertbarátok jobbára a bazsarózsát (Paeonia officinalis) és a kínai pün­kösdi rózsát (Paeonia lactifloria) ül- tetik-szaporítják. Az előbbi Dél-Eu- rópából származik, fehér, rózsaszí­nű és sötétpiros virágai májusban díszítik a kiskerteket. A kínai pün­kösdi rózsa a XIX. század elején Kínából és Japánból került Európá­ba. Jelenleg mintegy száz nemesí­tett változata ismeretes. Az erőteljesen fejlődő növények sok napfényt, jó táperöben lévő ta­lajt, s 7-10 évenkénti átültetést igé­nyelnek. Répaszerűen vagy kolon- cosan megvastagodott, húsos gyö­kere törékeny, ezért óvatosan kell kiemelni a talajból. Tőosztás előtt a gyökérzetet tisztogassuk meg a földtől, sőt mossuk is még, hogy a gyökerek és rügyek károsítása nélkül oszthassuk több részre a tö­vet. Éles késsel úgy vágjuk több Néhány sorban „ Nem muszáj felaprítani. A szak­könyvekben általában azt olvassuk, hogy a bornak szedett csipkebogyót le kell darálni, össze kell aprítani, sőt néhány napi erjedés után ki kell sajtolni. Több kertbarát gyakorlati tapasztalatai cáfolják ezt az állítást. Elég a megszedett gyümölcsre ki­logrammonként 3-3,5 liter vizet ön­teni, melyben előbb feloldottunk 1 kg cukrot. Az erjesztés 3-4 hétig tart, utána még két ízben lehet ugyan­ennyi bort erjeszteni az alap­anyagon. A túlöntözés ártalmas. A citrom­fák lombhullását leggyakrabban részre, hogy valamennyi tőrészen legyen néhány ép gyökér és leg­alább 3-4 erős rügy. A gyökerek gyorsan kiszáradnak, ezért tőosztás után azonnal ültessük el - vagy ideiglenesen telepítsük nedves tő­zegbe - a töveket. Az átültetésre (tóosztásra) az ősz eleje a legmegfelelőbb időpont. A tö­veket olyan mélyre ültessük, hogy a rügyeket 30-50 mm földréteg bo­rítsa. A túl mélyre ültetett növények gyengén vagy egyáltalán nem virá­goznak. Az árnyékos környezet szin­tén a virágzás elmaradását okozhat­ja. A pünkösdi rózsa nem kedveli a nedves, párás környezetet, ahol a szürkepenész a rügyek beszára- dását okozhatja. A rossz táperöben lévő talajokon ajánlatos legalább 50 cm-es gödröt ásni, s az aljára érett komposztot teríteni. Ha a nö­vény fejlődni kezd, a gyökerei eljut­nak a komposztrétegig, s kellőkép­pen ellátják tápanyagokkal a bokrot. a túlöntözés, a gyökérlabda állandó nedvessége okozza, de kiválthatja a nagy meleg, a helyiség levegőjé­nek alacsony nedvességtartalma és egyes tápanyagok hiánya vagy fölös mennyisége is. A „kopaszodó“ cit­romfát ajánlatos minél előbb átültet­ni enyhén savanyú kémhatású föld­be, kicsit visszavágni, főleg az el­száradt részeket eltávolítva, s a tö­kéletes begyökerezésig szüneteltet­ni a tápoldatozást. Gubacslégy ellen - metszóolló. A málnásban szüret után, lombhul­láskor fedezzük fel legkönnyebben a gubacslégy kártételére utaló, a vesszőket tarkító dudorokat, daga­natokat. Ha a fertőzött vesszőket Teljes virágzásra azonban még így is csak az átültetést követő harma­dik évben számíthatunk. A pünkösdi rózsa szoliter növény­ként, tehát egyesével ültetve érvé­nyesül legjobban, de a többnyáriak ágyásában is jól hasznosítható. A bokrok minden évben terebélye­sednek, amit telepítéskor feltétlenül szem előtt kell tartani. Háttérnö­vénynek magasabb évelőket vagy díszcserjéket válasszunk, de arra ügyeljünk, hogy ne árnyékolják be a tövet. Vegyes ültetéskor az apró serteszórökkel borított, évelő atracél (Anchusa), a magasra növő, de nem árnyékoló liliom, fáklyavirág vagy kardvirág jöhet számításba. A pünkösdi rózsa vágott virágként is mutatós. Akkor kell levágni, ami­kor a virágbimbók még zártak, de már jelzik a színváltozatot. A vázá­ban, ha rendszeresen cseréljük a vi­züket, szépen kinyílnak. (Rn) tőből kivágjuk és elégetjük, vegy­szerek használata nélkül is megóv­hatjuk az ültetvényt a nagyobb kár­tételtől. Mivel tápláljuk? Gyakran felte­szik a kérdést azok, akik a giliszta­humusz előnyeiről (nagyobb termés, több C-vitamin, a szobanövények erőteljesebb fejlődése, kiadósabb virágzása) hallottak után házi gilisz­tatenyésztésbe fogtak. Nos az „ét­rendben“ felhasználás előtt átmo­sott marhatrágya, 2-3 hétig kom­posztált ló- és nyúltrágya, felaprított és beáztatott kartonpapír, aprított falomb, széna, kevés kávézacc, hagymaszár szerepelhet. Válogatta: -dek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom