Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-09-29 / 39. szám

A KGST-TAGORSZÁGOK EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK KÉRDÉSEIRŐL Ki kit tart el? Csaknem száz évvel ezelőtt helyezték üzembe az első telefon- központot Szófiában. Akkoriban a telefonkezelőnek nem sok dolga volt, hiszen az állomások száma még a százat sem érte el. Bulgáriában a telefonhálózat jelentősebb fejlesztésére 1944 után került sor. Napjainkban az országban már több mint kétmillió telefonállomás üzemel, s számuk tovább növekszik. 1990-ig minden száz háztartásból ötvenötöt telefonnal is felszerelnek. A felvételen Georgi Serbezov és Petrunka Csacsevová, a kur- dzsali telefonközpont vezetője ellenőrzés közben. CSEHSZLOVÁKIA - NSZK A kivitel növelése érdekében Ezzel a címmel jelent meg nem­régiben a moszkvai Pravdában két ' -»Triász írása, amelyben szovjet kozgou— • .iwp e|_ az olvasók kérdéseiből kiihuu..- . sósorban arra a kérdésre keresik a választ, hogy vajon előnyös-e a KGST-tagországok kölcsönös ke­reskedelme, s milyen helyet foglal el a Szovjetunió ebben a szerve­zetben. Úgy vélik, a nehézségeket első­sorban a naturális árucsere, az ár­képzés fogyatékosságai, a tagor­szágok együttműködésének admi­nisztratív meghatározása okozzák, valamint az, hogy a partnerek gyak­ran megfeledkeznek a pénz funkció­iról. A KGST-tagországok együttmű­ködésének a piaci jellegű integráció­ból kellene kiindulnia a termelési kooperáció, valamint a szocialista országok valutáinak, de elsősorban a rubelnek az átválthatósága alap­ján. A tagországok közti árucsere elvi­■ ■'óQyptbeni, a pénz csupán teg lei 11a átszámítási eszköz. Az aianu. _ ségek alapján - esetenként önké­nyesen - állapítják meg, a szerző­déses árak alapjául pedig a világpia­ci árak ötéves átlaga szoigál. Ennek következtében az árak nincsenek összhangban a pillanatnyilag érvé­nyes világpiaci árakkal. Előfordulhat, hogy a KGST-tagál- lamok árai magasabbak, mint a je­lenlegi világpiaci árak. Számukra nem előnyös, ha a KGST-n kívül vásárolnak, mivel ez esetben ke­mény valutára van szükség. Ugyan­azért az áruért a nyugati piacon 50-100 százalékkal többet kell fizet­ni devizában, mint a szocialista pia­con átváltható rubelben. Nyugtalan­ságot vált ki az a tény is, hogy a tagállamok közti fizetési mérlegek nincsenek egyensúlyban. A szerző­déses árak némi késéssel ugyan, de tükrözik a világpiaci áringadozáso­kat; főként a nyersanyagok és a késztermékek árainak aránytalan- '•Anait. A Szovjetuniónak, mint nyers- és fűtőanyag^ “^J’odórnek, és késztermék-importőrnek, jelenleg passzív a rveicsMíueimi mérlege, a hetvenes években viszont ennek fordítottja volt a jellemző. A fizetési mérleget például utóla­gos exporttal is ki lehet egyenlíteni. A kérdés azonban az, hogy mit lehet kivinni és hogyan, mikor minden pontosan tervbe van foglalva. A be­hozatal csökkentése is megoldás le­het, ebben az esetben viszont azok a vállalatok kerülnek meglehetősen nehéz helyzetbe, amelyek elsősor­ban a Szovjetunióba exportálnak és amelyeknek termékei a nyugati pia­cokon nem versenyképesek. Éppten ezért a szocialista orszá­gok a fizetési mérleg egyensúlyára és nem fjedig aktív kereskedelmi szaldó elérésére törekednek. A má­sodik oldalon viszont az együttmű­ködés jelenlegi gyakorlatából követ­kezően esetenként aktívummal kénytelenek zárni a mérleget. Ha bevezetnék a szocialista országok valutáinak, s főként a rubelnek a konvertibilitását, a fizetési, illetve a kereskedelmi mérleg ingadozásai enyhülnének. Ez a probléma azon­ban a jelenlegi gazdaságirányítási és együttműködési gyakorlat követ­keztében nem megoldható. A szervezők úgy vélik, hogy a tagországok kölcsönös együttmű­ködésének lehetőségei még nincse­nek kimerítve. Ki kell küszöbölni az együttműködés adminisztratív meg­határozási módját és a piactípusú integrációra kell áttérni, amelyben közvetlenül a gyártóké a főszerep, miközben joguk van megválasztani a partnert, kölcsönös kapcsolatokat felvenni, kölcsönösen előnyös árak­ban megállapodni, megválasztani az elszámolás alapjául szolgáló valutát és rendelkezni a megszerzett esz­közökkel. Az államnak az lesz a fel­adata, hogy a gyártókat megfelelő gazdaságpolitikával és gazdasági szabályozókkal irányítsa az együtt­működés céljainak elérése érdeké­ben. (ŐSTK) Vegyes Vállalatok Klubja Prágában ez év augusztusának utolsó napján 45 vegyes vállalat képviselőjének részvételével létre­hozták a Vegyes Vállalatok Klubját, amely a Csehszlovák Kereskedelmi és Ipari ríá,7?fra mellett működik majd. Alapvető feladata, éOQv segít­se a közös vállalatok létrehozását és tevékenységének fejlesztését. A klub többek között a nemzetkö­zi szervezetekkel és egyesülések­kel, valamint a vegyes vállalatokkal összefüggő információkat bocsát majd rendelkezésre, elemezni kí­vánja a tevékenységükhöz szüksé­ges feltételeket és tapasztalatcsere céljából szemináriumokat, aktívaér­tekezleteket és munkatalálkozókat rendez. Klubtag lehet a Csehszlovák Ke­reskedelmi és Ipari Kamarához tar­tozó valamennyi szervezet, vagyis a külföldi tókerészvételű vállalatok, a vegyes vállalatok hazai tagvállala­tai és a közös vállalkozás iránt ér­deklődök. A klubtagság iránt már most, a megalakulás után néhány héttel rendkívül nagy az érdeklődés, mivel ez az egyetlen hely, ahol a ta­pasztalatokról vitatkozni lehet. A tagdíj húszezer korona évente, az idén VÍSZOnt csak 32 arányos részt kell befizetni. Hazafi0?n >e^er1je9 45 vegyes vállalat működik, közuiu'íC 35 nyugati tőkerészvétellel, további tíz esetben pedig a vállalatalapítás elő­készületei már a végén tartanak. Egyébként a klub fel kívánja venni a kapcsolatot azokkal a vállalatok­kal, amelyek a közeljövőben dönte­nek arról, hogy kezdjenek-e közös vállalkozásba külföldi partnerrel. HOSPODÁRSKE NOVINY Hosszú távú együttműködési szerződést írt alá nemrégiben a plzefii Skoda konszern és a nyu­gatnémet Deutsche Babcock AG konszern. A partnerek a szerződés értelmében a villanyerőművek be­rendezéseinek gyártásában koope­rálnak majd. A szerződést többéves sikeres együttműködés előzte meg, amely főként a külföldi országokba történő szállításokra irányult. így például a Skoda és a Deutsche Babcock kooperációjában készült az a tech­nológiai egység, amellyel sót lehet kivonni a tengervízből. Ezt az egy­séget az Egyesült Arab Emírségek­be szállították. A gázkazánok ex­portjában viszont egy harmadik vál­lalat, a tlmaőei Szlovák Energetikai Gépgyár is részt vett. A Skoda és a Deutsche Babcock együttműködé­sében készült berendezések export­ja már elérte a 3,5 milliárd nyugatné­met márkát. A most megkötött szerződés cél­ja, hogy a Skodánál megteremtsék a feltételeket a kazánok gyártásának korszerűsítéséhez,-5 ezzel fokozzák a közös szállítmányok versenyké­pességét a külpiacokon. A másik cél viszont az, hogy mindkét partner a hazai piacra készülő termékek esetében is tökéletesebben kihasz­nálhassa a termelési kapacitásokat. Az egyezmény magában foglalja a kazánok számos alkatrészének gyártását és szállítását, s a szállítói­mérnöki munkákra is kiterjed. Ez utóbbiakról a Skoda gondoskodik, a gyártóberendezéseket, a kazán egyes részeit, a csaptelepeket, a kü­lönféle csöveket és vezetékeket pe­dig a Deutsche Babcock AG szál­lítja. Reméljük, az 1993-ig érvényben levő szerződés megvalósításával si­kerül valamelyest növelni a cseh­szlovák energetikai berendezések kivitelét. SH A szocialista országok is partnerek Dél-Korea a nemzetközi bútorpiacon A dél-koreai bútorgyártók az idén is növelni kívánják a kivitelt. A bútoripari szövetkezetek dél-koreai szakszervezeti szövetéségnek adatai szerint a bútoripari vállalatok ebben az évben a tavalyihoz viszonyítva 40-50 százalékkal szeretnék növelni termékeik exportját. Az év első három hónapjában a kivitel a tavalyi év ugyanezen időszakához viszonyítva 21,5 százalékkal növekedett. Egyébként 1988-ban összesen 189 millió dollár értékű bútor hagyta el az ország határait. A vállalatok tavaly legnagyobbrészt irodai és konyhabútort, vala­mint fémből készült bútorokat szállítottak külföldre. Ezeknek a tételek­nek az exportja az 1987-es évhez viszonyítva 30,8 százalékkal növekedett, s értéke meghaladta a 150 millió dollárt. A kivitelre szánt termékek listáján az ülőgarnitúrák következnek, amelyekből össze­sen 26,6 millió dollár értékű talált gazdára külföldön. Az egészségügy számára készült bútorokból meglehetősen keveset, csupán 2,8 millió dollár értékben szállítottak a határon túlra. A bútoripari vállalatok tavaly is Japánnak adták el a legtöbb bútort. Osszkivitelüknek több mint 90 százaléka irányult a Felkelő Nap országába. A partnerek közt az Egyesült Államok áll a második Sen-jangban (Liao-ning tartomány; £!*iható Kína legnagyobb megmunkálógépeket gyártó bázisa. A gépétté? ;(«>ánlM, az Egyesült Államokba, az NSZK-ba és Hongkongba száitnjZf'.- 1988-ban az exportbevételek elérték a 25 millió dollárt. Az utóbbi években Sen-jangban több gépgyárban is olyan intézkedéseket hoztak, amelyeknek célja vegyes vállalatok létrehozása. A felvé­telen azok a 2304x16 típusú fúrógépek láthatók, amelyeket Sen- jangban a 2-es számú üzemben gyártanak, (ŐSTK felvételei) helyen, vásárlásainak értéke elérte a 65 millió dollárt. Az utóbbi időben bizonyos változás tapasztalható az ország behozatalában, jóllehet a külföldi termékek aránya még mindig meglehetősen ala­csony. 1988-ban átlagosan 38 százalékkal növekedett valamennyi bútor­ipari tennék behozatala. Az importban főként az a 19 millió dollár értékű tétel volt a fontos, amelyben az ülőgarnitúrák gyártásához szükséges alkatrészek szerepteltek. Dél-Korea tavaly Japántól, az Egyesült Államoktól, az NSZK-tól és Olaszországtól vásárolta a leg­több bútort. Tekintettel arra, hogy a dél-koreai bútoripari termékek egyre keresettebbek a külföldi piacokon, a vásárlási lehetőségek iránt tavaly a tengerentúlról is számos megrendelő érdeklődött, közülük sokan Délkelet-Ázsiából és Amerikából. 17 ország fjedig vegyes vállalatok létrehozásának lehetőségeit kutatja Dél-Koreában. A szakemberek véleménye szerint a dél-koreai bútoripari termékek főként kiváló minőségüknek köszönhetően örvendenek jó hírnévnek külföldön. Tavaly kínSf szakemberek tárgyaltak Szöulban dél-koreai vállalatok beruházási terveiről Kínáién. Mexikó szintén bővíteni igyekszik az együttműködést Dél-Koreával, mCíjnedig bútoripari vegyes vállalatok létrehozásával. A szakszervezeti szövetség rémüli, hogy a bútorgyárak rövidesen növelhetik a KGST-tagországokba irányuló szállításaikat. Néhány dél-koreai gyár indonéziai vállalatokkal kíván együttmű­ködni. Például a Mimok Furniture cég Djakartában épít bútorgyárat, amelynek termékeiből évi 5 millió dollár értékben szállítanak majd Japánba és az Egyesült Államokba. A dél-koreai bútoripar nemzetközileg is fontos exportőrré kíván válni, ezért többek között a „Made in Asia '89 Furniture Fair“ bútorkiállításon is részt vesz Budapesten. Jövőre viszont az ország­határokon belül kerül sor hasonló rendezvényre. A „Seoul Internatio­nal Furniture Show“ iránt eddig már 52 külföldi vállalat érdeklődött. SH Tartalékok - gyáron belül A plzerti 27. Prago '89 kiállításon megkötött szerződések alapján a cseh­szlovák termelők jövőre több mint 800 millió korona értékű fogyasztási cikket szállítanak a külföldi piacokra. A fogyasztási cikkek esetében nemcsak a kivitel élénkül majd meg, hanem a nemzetközi együttműködés magasabb formáinak fejlesztése is fellendül. A kiállítás azonban néhány olyan fogyatékosságra is rámutatott, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják a külkereskedelem alakulását. Többek között arról van szó, hogy a termelők a költségek bármilyen változásait (amelyek összefüggésben vannak például a dotációk megszüntetésével) a termékek árában szeretnék kifejezésre juttatni. Például a fajátékok vagy néhány sportszer gyártói olyan újdonságokkal jelentek meg a kiállításon, amelyek ugyan tetszetősek, de annyira drágák, hogy a megrendelők inkább a régebbi kínálatból válogattak. Ha valaki be akar törni a külföldi piacra, figyelembe kell vennie a világgaz­daság tofv,í.nyszerűségeit, s a nyereség forrásait elsősorban házon, illetve gyáron belül kell keres.'?.'?: SH Lengyelország legnagyobb kereskedelmi partnere jelenleg a Szovjetunió. A két ország közti műszaki és gazdasági együtt­működés keretében a Lengyel Népköztársaságban mintegy 300 ipari üzeni í?''1* <W, amelyek ma az ország ipari termelésének 30 százalékát adják. A S2CVj?tunió emellett különböző késztermé­keket, főleg gépeket és berendezd?ket- valamint nyers- és alapanyagokat is szállít Lengyelországba. A feivetC!a Biatystoki vajdaságban, a géniuszéi vasúti átrakóállomáson készült, anO! a legtöbb szovjet áru érkezik Lengyelországba. A felvételen az átrakóállomás dolgozói a lengyel mezőgazdaságban közkedvelt Belorusz traktorok rögzítését végzik. 1989.

Next

/
Oldalképek
Tartalom