Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-09-22 / 38. szám

ZÖLDET - AMEDDIG CSAK LEHET A zöldtakarmányok a legolcsóbb takarmányféleségek közé tartoznak. A nyúltenyésztés szempontjából növeli értéküket, hogy a nyulak szívesen fogyasztják, mivel természetesek és ízletesek. Ezért igyekezzünk zöldet etetni nyulainkkal a lehető leghosszabb ideig. Ha magunk is megtesszük a szükséges intézkedéseket a kedvező feltételek kialakulására, akár az év háromnegyed részében zöldeleséggel táplálhatjuk állatainkat. Én gyermekláncfűvel (pitypang) kezdem kora tavasszal etetni az állatokat. Ez a növény ad hasznosítható zöldet legkorábban. A lehető legnagyobb gyökérrel együtt vágom ki a földből (ez nem éppen ésszerű mert a trágyába kerülő gyökérdarabok elgyomosítják a kertet - a szerk. megjegyzése), majd megtisztítva teszem az állatok elé. Eleinte ebből nincs olyan sok, de ez nem is baj, mert így akaratlanul is fokozatosan kell rátérnem a téli takarmányozásról a nyárira. Napról napra növelem az adagban a zöldet, mígnem az lesz a napi eleség fő összetevője. Természetesen, minden nap adok szemet is a nyulaknak. Abrak nélkül el sem tudom képzelni az intenzív nyúltartást. Némely tenyésztők súlyban adják meg, mennyi zöldet kaphat, fogyaszthat naponta egy nyúl. Megint mások azt fejtegetik, csak bizonyos időben adható zöld a nyulaknak. Én viszont, amikor az állatok már megszokták a zöldet, annyit adok nekik, amennyit csak meg bírnak enni. Arra azért ügyelek, hogy ne pazaroljanak az eleséggel. Csakis friss, egészséges és kellően érett takarmányt etetek. Főleg arra vigyázok, nehogy befülledt eleség kerüljön az. állatok elé. A túl fiatal lucerna és a túl nagy adag here megárthat az állatoknak. A kokcidiózisban szenvedő állatok takarmányozása különös figyelmet igényel. Nyáron mindenütt elég zöld áll a tenyésztők rendelkezésére. - Rosz- szabb a helyzet ősszel, de a probléma egy kis leleményességgel megoldható. Erre az időre olyan takarmányféleségeket kell biztosítani, amelyek elviselik a kisebb fagyokat is. Főleg a káposztafélék jöhetnek számításba, mert ezek még a mínusz 5 fokot is károsodás nélkül átvészelik. A zöld gabona szintén jól túri a hideget. Én előbb a lucernát és a herét etetem fel, majd a zöldre termesztett gabonák (árpa, zab) következnek, s utoljára marad a káposzta. Ezt a hidegek beállta előtt felszedem, a pincében nedves földbe elültetem. így akár a következő év első hónapjaira is eltartható. Igen sokat jelent ez, nemcsak a tenyésztői munka sikerét, hanem az állattartás pénzügyi oldalát tekintve is. Végül még annyit: a korai fagyok által megcsípett zöid etetésekor némi jó minőségű szénát is kell adni az állatoknak. Ugyanúgy a káposztafélék­kel és a répalevéllel való etetéskor is, hogy elejét vegyük az esetleges hasmenéseknek. (vh) A háziállatainkon élősködő ízelt­lábúak szüntelenül nyugtalanítják az állatokat és ezzel csökkentik a ter­melőképességüket, de ezen túlme­nően a munkahelyet és a környeze- , tét is kellemetlenné teszik, mert ál­landóan fennáll a fertőződés veszé­lye. És nem csupán az állatok, de az emberek számára is. A helyzet javí­tásához, a probléma megoldásához nagyban hozzájárulhatna az élőskö­dők pusztítására gyártott és forgal­mazott Arpalit spray szélesebb korú használata. Évekkel ezelőtt került forgalomba, de főleg a háztáji állat­tenyésztők közül még mindig sokan nem ismerik, vagy egyszerűen nem bíznak benne. Ezért talán nem cél­talan, ha röviden összefoglaljuk a készítménnyel szerzett tapaszta­latokat. A kísérleti eredményeket igazoló gyakorlati tapasztalatok egyértelmű­en arról tanúskodnak, hogy az Arpa­lit spray jól bevált a háziállatokon élősködő vérszívó és rágótetvek, valamint a bolhák pusztítására. Elég két-három alkalommal megperme­tezni vele az állatokat, s legkésőbb 48 óra múltán valamennyi élősködő elpusztul. Ilyen kezelésekre leg­gyakrabban a malacoknál és borjak­nál van szükség, de általában a ku­tyák és a prémes állatok tenyészté­sénél sem lehet nélkülözni a készít­ményt. Az atkák okozta rühösség gyógyítása több, rendszerint 4-6 ke­zelést igényel. Megfigyelések sze­rint négy nap alatt azonban ezt a meglehetősen ellenálló, szívós pa­razitát is el lehet pusztítani. Ezt a ta­pasztalatot elsősorban azoknak a nyulászoknak a figyelmébe ajánl­juk, akik még mindig baba- vagy étolajjal történő ecseteléssel próbál­nak tartós eredményt elérni a fülrü- hösség felszámolásában, de a ser­tés-, szarvasmarha- vagy baromfite­nyésztéssel foglalkozók is hasznát vehetik a megfigyelésnek. Figyelmet érdemlő tapasztalat, hogy az utóbbi években igencsak elszaporodott kullancsok elleni harc­ban szintén jó hasznát vehetik a te­nyésztők az Arpalit spraynek. Az állatok húsába csimpaszkodó, félig- meddig már befurakodott élősködők gyakran már az első kezelés hatá­sára elpusztulnak, maguk kiválnak az állatok testéből. S ami talán még fontosabb: a legelőre járó állatok megelőző kezelése szintén sikert hozott. Igaz, a szer nem riasztotta a kullancsokat, viszont rendszerint elpusztultak, mielőtt ráértek volna befurakodni az állatok testébe. Az emlősöket veszélyeztető ba- gócslegyek elleni küzdelemben úgy­szintén hasznát vehetjük a készít­ménynek. Mint tudjuk, a bagócsle- gyek az állatok bőrébe rakják petéi­ket, s lárvák az irharétegben képző­dő diónyi daganatokban fejlődnek ki. A kezelés hatására a lárvák elpusz­tulnak a daganatokban. A juhoknál - közvetlenül az orrba történő fecs- kendezéssel - az orrbagócsok ellen lehet eredményesen védekezni a szerrel. Ha a kutyákat időnként megpermetezzük a készítménnyel, főleg az állatok hátát és nyakát ke­zelve, szinte biztosra vehető, hogy nem telepszenek meg rajtuk a bol­hák. Nagy kár, hogy a készítmény a macskák kezelésére nem alkal­mas. (Chovatel) A MEZEI POCKOK ELLEN Az ősszel a lakott területek közelébe húzódó mezei pockok télen tetemes kárt okozhatnak a gyümölcsösben. Elsősorban a fiatal csemeték gyökerét és az almafák törzsét rágják meg. A kártétel megelőzésére egyes kertbarátok az egereket is riasztó császárkorona-fözeléket ajánlják, öt-hat növény felaprított hagymáját és levelét 1 -2 liter esővízben 12 órán át áztatják, majd lassú tűzön 30 percig főzik. A törzsoldatot 1:3 arányban hígítják, s ültetés előtt néhány órára ebbe az oldatba állítják a gyümölcs- és díszfákat, illetve cserjéket. Az idősebb fáknak a gyökérzóna császárkorona-fózettel való alapos beöntö- zése nyújthat védelmet. (ká) SZÜRETI ELŐKÉSZÜLETEK A szüret a szőlőtermelő örömteli gondja. Akinek a ter­méskilátásoknak megfelelően az alapvető eszközei már megvannak, annak csak alkalmassá kell tenni azokat a szakszerű munkára. PINCE, PRÉSHÁZ, ESZKÖZÖK A helyiségek rendbehozatalát nagytakarítással kezdjük. A fölösle­ges anyagokat, eszközöket távolít­suk el. Ha tégla vagy beton a pado­zat, gondosan mossuk fel, ha föld, 4-8 centiméter mélyen vágjuk fel, hordjuk ki a már elszennyeződött homokot és döngöljünk helyére tisz­tát. Töröljük tisztára a hordók külse­jét, s ha szükséges, diófapáccal kenjük be. Az abroncsokat rozsdát- lanítsuk és mázoljuk be. A helyisé­gek falait meszeljük. 100 köbméte­res helyiségben két helyen egy-egy fémlapocskán vagy éghetetlen anyagú, lapos edénykében össze­sen 4-5 dkg darabos ként és kén­szeletet helyezzünk el, 40-50 centi­méter magasságba. A szellöztetöket zárjuk be és a ként meggyújtva, az ajtókat egy napig tartsuk zárva. Ez­után szellőztessünk. A szőlőfeldolgozó gépek (zúzok, bogyózók, sajtók) szőlővel, musttal érintkező részeit tisztogassuk meg. A megkopott, festett részeket zo­máncfestékkel vonjuk be. A gépek helyes működését ellenőrizzük. A faedényeket váltott vízben duz- zasszuk. Az abroncsokat húzzuk meg. Hideg vízzel, gyökérkefével az edényeket gondosan súroljuk ki. A műanyag edényeket különösen első használatba vétel előtt gőzöljük (vigyázzunk nem minden műanyag hóálló!), majd meleg, 1-2 százalé­kos szódás oldattal áztassuk. He­lyes megtölteni ezeket 0,5 százalé­kos kénessavas vízzel vagy gyenge minőségű, lepárlásra szánt egész­séges borral (például törkölyborral) körülbelül 1 hétig, majd gondosan öblítsük ki az edényeket. A gumi- vagy műanyag csöveket töltsük meg (áztassuk) 1-2 százalé­kos langyos szódaoldattal. Egy-két nap múlva az oldat cseréjével a mű­veletet két-háromszor ismételjük meg. Végül alaposan öblítsük ki a csöveket. A használt csöveket nedvesített csökefével belsőleg is célszerű kitisztítani. ALAPOS VIZSGÁLAT UTÁN Permetleves vagy cefrés tartályo­kat - mivel azok a leggondosabb kezeléssel sem tehetők tisztává - még átmenetileg se használjunk szőlöcefre, must vagy bor tárolásá­ra! Különösen veszélyesek a per­metleves tartályok, mert mérgező anyag maradhat bennük. Az erjesztő-, tárolótartályokat kü­lönös gonddal vizsgáljuk át. Ha az üresen levő hordót rendszeresen kéneztük, akkor sem felesleges á töltőképességét ellenőrizni. 60-80 centiméter hosszú, vékony drótra kössünk egy gyertyát. Az égő gyer­tyát eresszük a hordóba, belenézve mindenről meggyőződhetünk. A töl- tóképes hordó levegője egészséges borillatú, fája tiszta, rajta legfeljebb borkökristályok csillognak. Az ilyen hordó, megtöltés előtt hidegvizes öblítéssel alkalmas a must befoga­dására. HASZNÁLT FAHORDÓK ÁPOLÁSA Az egészséges, használt fahordó a szakszerű kénezés következtében kiszikkad. Mielőtt használatba vesz- szük, hideg vízzel töltsük meg (duz­zasztás), majd 1 nap múlva csur­gassuk ki belőle a vizet. Ennek el­mulasztása érzékeny mustveszte­séget okoz, a hordó „megissza“ a lé egy részét. Ha a hordó nem régóta (1-2 hó­napja) áll üresen, akkor is alaposan öblítsük ki az újratöltés előtt hideg vízzel. A penészes hordó igen gondos kezelést igényel. Ha csak kismérték­ben penészes, akkor a kezelés a kö­vetkező lehet. A hordóba aprósze­mű láncdarabokat vagy mosott kavi­csot teszünk. Néhány liter hideg vi­zet öntve a hordóba, erősen meg­mozgatjuk, táncoltatjuk, hogy a pe­nészt a hordó fájáról mechanikai úton sikerüljön eltávolítani. Ezután a láncokat, kavicsokat a vízzel együtt kiöntjük a hordóból. Kiforráz­zuk és gondosan kiöblítjük. A mód­szer hibája, hogy a lánc vagy a ka­vics nem távolítja el tökéletesen a penészt. Egyéb egyszerűnek vélt eljárá­sok, mint a hordó kimeszelése, mésztejjel való megtöltése, még olyan eredményt sem adnak, mint a lánc vagy a kavics. A hordó kiége­tése pedig káros, mert füstízt kap a bor. A legbiztosabb módszer az, ha a hordó első fenekét eltávolítva (ki- fenekelés), a penészt előbb szára­zon lekaparjuk (például derékszög­ben meghajlított, élesített abroncs­darabbal), hideg vízzel, gyökérkefé­vel gondosan kitisztítjuk, kiöblítjük és befenekeljük. Ha önmagunk - a ki - és befenekelésben - nem vagyunk járatosak, forduljunk szak­emberhez (kádárhoz). Nagyon penészes, dohos hordó csak ki- és befenekeléssel hozható rendbe. Rendszerint a dongákat vé­konyan ki kell gyalulni. Ezután úgy kell velük bánni, mintha új hordók lennének. AZ ÚJ HORDÓ KEZELÉSE Megtöltjük hideg vízzel, majd 2-3 nap múlva legalább egyszer cserél­jük a vizet. Az űrtartalom szerint 5-30 liter forró vizet öntünk a hordó­ba, az akonanyílást bedugjuk, majd erősen hengergetve, táncoltatva jól rázzuk össze. Körülbelül negyed óra múlva a vizet engedjük ki a hordó­ból. Ezt a műveletet két-háromszor ismételjük meg, majd a hordóba 5-30 liter 2 százalékos forró szódás vizet öntsünk. Az akonanyílást be­dugva úgy járunk el, mint az előző melegvizes kezeléskor. A hordóba töltött (5-30 liter) forró vízzel távolít­suk el a mosószer-maradékot. Ezt a műveletet is két-háromszor ismé­teljük. A hordót hideg vízzel megtölt­ve, néhány órán át alaposan áztas­suk, hogy a dongák pórusai össze­húzódjanak. Végül öntsük ki a vizet, csöpögöre állítva hagyjuk szikkadni a hordót. Égessünk el benne 100 literenként negyed-fél azbeszt kén­szeletet. A műveletek gondos elvégzése után is tanácsos az új hordóba elő­ször a leggyengébb minőségű mus­tot tenni, mert igazán töltöképes az új hordó csak erjesztés után lesz. A kissé ecetes, hordó rendbeho­zatala azonos az új hordó előkszíté- sével. Ha a hordó határozottan ece­tes, selejtezzük ki! K. Sz. Nem baj, ha régi, öreg a hordó, csak tiszta és egészséges legyen. Megfelelő előkészítése a szüreti készülődés egyik legfontosabb tennivalója. (Krascsenits Géza felvétele) Lakásunkat nemcsak drágán vásárolt képpel díszíthetjük. Festői hajlam sem kell ahhoz, hogy a szoba falát sajátkezúleg tegyük tetszetőssé. Csak meg kell látni és felismerni a termé­szet adta szépséget, formagaz­dagságot. Falidíszünket virágokból, ter­mésekből és egyéb természet adta ajándékokból állíthatjuk össze. Makramé kellékeket áru­sító barkácsboltban vásárolha­tunk olyan nagyméretű fakarikát, amelynek egyik oldala domború, a másik lapos. A karika felét kenjük be vékonyan ragasztóval és nyomjuk rá durva szövésű zsákvászonra. Száradás után vágjuk körül éles ollóval, és szö­gezzünk rá képakasztó karikát. Az így nyert alapra rakjuk fel a díszítőelemeket. Ezek: szal­mavirág, száraz fű, mákgubó, Júdás-pénz, tehát olyan termés, illetve virág, amely időálló, soká­ig szín- és formatartó marad. Tegyünk ezekből a keretbe né­hányat, és amikor megfelelőnek találjuk az elrendezést, ragasz- szűk le. A nehezebb darabokat egy-egy láthatatlan öltéssel is erősítsük meg. A keret natúr színben is szép, de ha a sötét színt jobban sze­retjük, a fát még a vászonra való felragasztás előtt pácoljuk. Vá­sároljunk egy tasak diófapácot és oldjuk fel vízben vagy alko­holban, a használati utasítás szerint. Adagoljunk az oldathoz kevés ragasztót (halenyv, dext­rin) és ecsettel fessük le a kere­tet, amelyet teljes száradás után méhviasszal vagy cipőkrémmel fényezhetünk. Ne lakkozzuk, mert a túl fényes felület rontaná az összhatást. A falra akasztott falidíszek igen mutatósak. (er) Mit tud az Arpalit spray

Next

/
Oldalképek
Tartalom