Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-09-22 / 38. szám

Vasárnap 1989. szeptember 24. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05.28, nyugszik 17.33, Kö- zép-Szlovákia: 05.35, nyugszik 17.40, Nyugat- Szlovákia: 05.41, nyugszik 17.46 órakor. A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: -, nyugszik 15.29, Kö- zép-Szlovákia: -, nyugszik 15.36, Nyugat-Szlovákia: -, nyugszik 15.42 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük GELLÉRT - LUBOŐ nevű kedves olvasóinkat • 1869-ben született Vladimír 2UPANSKY festő és grafikus (f 1928) • 1914-ben született Alfredo VARELA argantin író, költó (t 1984). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A TUDOMÁNY NEM LÉTEZHET ERKÖLCS NÉLKÜL Kim Szmirnov beszélgetése Dmitrij Lihacsov akadémikussal A BELGRÁDI CSÚCS MÁSIK OLDALA Avagy: ami a tudósításokból kimaradt - Papucsek M. Gergely jegyzetei ÚTTÖRŐNEK LENNI ELŐNY IS, KOCKÁZAT IS irta: Jaromír Algayer mérnök, a CSSZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere A CSALÁD­GYÓGYÍTÁSÉ A JÖVŐ Kluka József beszélgetése Dr. Bajnok István pszichiáterrel HALAK AZ ERŐSEN SZENNYEZETT VÍZBEN Sidzuko Natzuki elbeszélése FÜLEMÜLE ÉS KUTYA Dusza István írása a moszkvai Ifjú Néző Színház vendégjátékáról Nem csak nyári gondok Felépültek a lakótelepek, be­vásárlóközpontok, üzemel az új szolgáltatások háza, s a könyv­tár is újonnan épült betonvárba költözött. Párkány (Stúrovo) éle­tében ez közel tízéves munka eredménye. Nyáron, a turista- szezon idején a lakosság száma jócskán megugrik. Százak, sót ezrek látogatják meg a Vadas termálfürdőt, a négy medencé­vel, teniszpályával, autókem­pinggel és az idén végre meg­nyílt minigolffal rendelkező üdü­lőközpontot. De talán ezzel nem is mondtam újat, hiszen csak­nem tíz éve annak is, hogy e für­dő változatlan küllemmel műkö­dik. A helybeliek nemcsak élve­zői és részesei a turistaforga­lomnak, az ebből adódó állandó­an növekvő igényeknek, hanem bizony tanúi a városban végbe­menő változásoknak, a város- szépítésnek, az üzlethálózat ki­építésének, a főtér felújításának, amennyiben ez említést érde­mel. Előfordul ugyanis, hogy a szerencsétlen lakosoknak, dol­gozó embereknek a hét első napján a város központjában nincs alkalmuk megebédelni, mi­vel az ebédidőből nem telik a hosszú sorok kivárására, s ha esetleg sorra kerülnek, az étel már elfogyott. Talán még arra jut idejük, hogy végigjárják az öt talponállót, s megdöbbenve lás­sák, azok közül is egy bezárt, mert délben elfogyott az összes áru. Ilyenkor dönthet az éhes dolgozó, ha van még ideje a megszabott ebédidőből, hogy betérjen-e a lerobbant Duna ét­terembe, vagy a turistáktól hem­zsegő Sport presszóba. Félreértés ne essék. Itt nem­csak a lakosság panaszkodik, egy turista nyaralása sem lehet a tömött medencékben való pá- colódástól élménydús, hiszen a nemrégen felépült kocsmán, a roskadozó művelődési házon, a tenyérni jó öreg mozin, és a szomszédos Esztergom (Ma­gyarország) megtekintésén kívül nemigen akad más szórakozás. Talán a két új, magántulajdon­ban lévő presszó: az Annamária és a Miratti - mely feltűnően kilóg a városközpont elhanyagolt utcasorából - áruválasztéka és -minősége kifogástalan. Ezek ugyan a turistaidényben felme­rült gondok, de jó lenne, ha az illetékesek már most intézked­nének a helyzet megoldása ér­dekében. Zalaba Zsuzsa A minap sampont szerettem volna venni, de úgy látszik, ez manapság csak mesebeli foga­lom. Amikor az egyik üzletben előadtam szerény kérésemet, úgy néztek rám, mintha egy tal­pig zöldbe öltözött úrember állt volna előttük. A válasz egyértel­mű volt, de annál nehezebben fölfogható: mostanában nincs. Még vagy három helyen pró­bálkoztam, míg végre az egyik illatszerboltban, ha sampont nem is, de biztatást kaptam: „Talán holnap, ha árut kapunk“. Másnap már korán reggel ott toporogtam az üzlet előtt. Nem én voltam az első, a sor elég hosszú volt. A labilis idegzetű emberek feladták a harcot. Las­san már csak tízen maradtunk. Végre megjelent az ajtóban az elárusítónö és közölte, hogy saj­nos még nem volt idejük az árut kicsomagolni, talán úgy két óra múlva. Esfetleg. . Nem bírtam tovább. Gondol­tam, vidéken más a helyzet. Ám az első faluban kérdésemre az elárusítónő így válaszolt: - Saj­nálom, csak kutyasamponunk van! Úgy látszik valakinek ezért - sampon nélkül - meg kellene mosni a fejét. Boros Ildikó llluminált kulturáltság Szerencsétlenségemre falunk leglátogatottabb helye - a kocs­ma - éppen utcánk végében ta­lálható, így, akarva-akaratlanul, gyakran érdekes „élményben“ van részem, főleg záróra körül. Persze a nap minden szaka ad egy-egy látványosságot. Ez tör­tént a minap is. Kisfiámmal az udvaron tartózkodtunk, amikor az egyik hazafelé induló, jóked­vű vendég József Attila egy is­mert versét mondogatta, ponto­sabban annak egyetlen verssza­kát. Érdemes idézni, hiszen a maga szája íze szerint átköl- tötte. Imigyen hangzott: „Tűzoltó leszek (csuklás); meg katona, te szemét (nagy tántorodás); s va­dakat terelő juhász; te szemét (az előbbi közjáték ismétlése). Látod, elalszik apuka; te szemét; aludj el szépen; te szemét, te szemét, te szemét.“ Hát igen, az alkohol önkritiká­ra bírja az embereket. Kivált ha költészettel is párosul. Cs. Kertész Lídia Lég (Lehnice) Szóváltás az üzletben- Anyu, vedd meg nekem ezt a csokit! - mutatott egy három év körüli fiúcska a zöld-fehér papírba csomagolt osztrák csokoládéra.- Most nem lehet - válaszolta halkan az anyuka. - Csak egy húszas van nálam. Ezen kell bevásárolnom, majd holnap megve­szem. A gyerek úgy látszik megértette, hogy csak másnap kap csokolá­dét, engedelmesen követte az édesanyját a pénztár felé. Nem így az elárusítónők, akik a jelenet szem- és fültanúi voltak.- Nahát, milyen emberek vannak - méltatlankodott az egyik. - Még egy csokoládéra sincs pénze!?- Hát mindenféle emberek vannak - szólalt meg a másik elárusí­tónö, aki éppen befőtteket rakott a polcra. - Én tegnap a nővérem kislányával jártam a cipöüzletben. Olyan klassz kínai papucsot kaptak. A gyerek nem szólt semmit, láttam a szemén, szeretné, ha megvenném. Nem gondolkoztam sokáig. Az a pár korona, volt is, meg lesz is. De hát nem mindenki gondolkodik Így. Az anyuka közben a pénztárhoz ért. Fülig pirulva, remegő kézzel nyújtja a húszast a pénztárosnönek. Mellettük egy idős hölgy rakodott a kosárból a táskába. Ő is hallotta az elárusítónők megjegyzéseit, szóvá is tette. De inkább maradt volna csendben!- Éppen maga beszél! - csattant fel a nagyszájú fekete. - Lehet, hogy ha bőkezűbb lett volna a gyerekeihez, öreg napjait nem kellene nyugdíjasotthonban töltenie. A nénike - érthetően - egészen megrökönyödött a hallottakon, aztán minden erejét összeszedve, amilyen gyorsan csak tudott, távozott az üzletből.- Ez mégiscsak hallatlan! - szólalt meg a hátam mögött álló férfi.- Így beszélni a vevővel! Jó lenne, ha tudatosítanák: az eladó van a vevőért, nem fordítva. Majd lesz egy-két szavam az üzletvezetőhöz- fenyegetőzött a férfi.-Csak nyugodtan - válaszolt a lány, és egy kartondobozzal a kezében elviharzott a raktárhelyiség felé.- Fölöslegesen megy az üzletvezetőhöz - szólalt meg a pénztá- rosnö. - Olyan kevesen vagyunk, hogyha a főnök szólna neki valamit a viselkedésével kapcsolatban, már másnap menne a vállalathoz és még aznap munkába állna egy másik üzletben. Mi meg ki tudja, meddig várhatnánk az uj munkaerőre. A férfi háborgott, méltatlankodott, aztán - „talán az ésszerű érvelés hatására“ - fogta a táskáját és elindult a kijárat felé. Kamoncza Márta Q Megkérdeztük Q RIPCSU RUDOLFOT, a Csemadok Tóketerebesi (Trebisov) Járási Bi­zottságának titkárát: • Tapasztalhatók-e változások a já­rás Csemadok-alapszervezeteinek, egyáltalán, magyar nemzetiségű lakos­ságának életében azóta, hogy kulturá­lis szövetségünk tagja lett a Nemzeti Frontnak? És miként alakulnak kap­csolataik a párt- és állami szervekkel?- Lassan ment át a köztudatba, hogy a Cse­madok tagja lett a Nemzeti Frontnak, mégis vannak érzékelhető változások, elsősorban já­rási szinten. Nyolcvanhét óta már nem csupán puszta szemlélői vagyunk az eseményeknek, különböző fórumokon mondjuk el véleményün­ket, tájékoztatjuk a Nemzeti Front szerveit éle­tünkről, munkánkról. Hogy megismerjék, tulaj­donképpen mit is csinálunk. Lényeges mozza­nat volt, hogy mielőtt az NF tagjainak sorába léptünk volna, a járási pártkonferencián is szá­mot adhattunk munkánkról. Dr. Gyimesi Györgynek, járási bizottságunk elnökének fel­szólalása nagy hatást váltott ki akkor. Tavaly a Nemzeti Front egyik járási plénumülésén a tájékoztatás mellett olyan nemzetiségi-köz­életi problémákat is felvetettünk, melyek nem­csak a Csemadok-tagságot érintették, hanem az itteni magyar nemzetiségű lakosságot egé­szében. Az oktatásügyben, a kétnyelvűség megtartásában, a magyar nyelvű sajtótermékek terjesztésében felmerülő kérdésekről beszél­tünk, de arról is, hogy a járási hivatalokban hiányoznak a magyar nemzetiségű munka­társak. E vitafelszólalás után a jnb vezetői meghív­ták elnökségünket, üljünk le, vitassuk meg közösen a gondokat, melyeket egyébként mint jnb-képviselő, a jnb plénumán is elmondtam. Tehát, a járási nemzeti bizottság vezetői kérték, hogy találkozzunk. Első tanácskozásunk nyolc­vannyolc júniusában volt, és azóta már a máso­dik is megvalósult, melyen ellenőriztük a koráb­bi találkozó határozatainak teljesítését, majd újabb határozatokat fogadtunk el. Ezek ered­ményeképpen például a járási népművelési központnak újra van kihelyezett munkatársa, módszertani szakelőadója Királyhelmecen (Králóvsky Chlmec), aki a magyar amatőr mű­vészeti csoportokért felelős; a középületeken folyik a feliratok cseréje, egyre több a kétnyel­vű, azaz a szlovák mellett a magyar is megtalál­ható már. Itt különösen a Jednota intézkedett rugalmasan, településeinken már nyolcvan­nyolcban kicserélték a táblák nagy részét (egyik-másik fauban járván, magam is örömmel tapasztaltam ezt - a szerző megj ). Szintén határozatba foglaltuk: ha a jnb tanácsa elé valamilyen nemzetiségi kérdés kerül, akkor a Csemadok képviselője is legyen jelen. Hogy odafigyelnek a Csemadokra, azt hadd érzékel­tessem még azzal, hogy a jnb vezetőivel folyta­tott legutóbbi tanácskozásunkon megjelent a járási pártbizottság vezető titkára Mi közben, természetesen, részt veszünk a választási program teljesítésében. Sajnos, nehéz magyar nemzetiségű szemé­lyeket találni a jnb apparátusába, főként a távol­ság miatt, mely a bodrogközi települések és Terebes között van. Ha például Nagytárkányból (Veiké Trakany) lenne jelentkező, hetvenöt ki­lométert kellene utaznia munkahelyére, és ugyanennyit vissza. Akik számításba jöhetné­nek a környéken, már nem vállalják az utazást, sem azt, hogy Terebesre költözzenek, lakhe­lyet, életformát váltsanak. De azért keresünk tovább. További eredményként említsem még meg, hogy tíz év szünet után tavaly Királyhelmecen újra megrendeztük a szüreti ünnepséget, s lesz az idén is, szeptember 23-24-én. A korábbi években nehezen tudtunk társrendezőkre talál­ni, most már sokan vannak, és ennek örülünk. ­Az alapszervezeteinkben, azaz helyi szinten, néhány községet kivéve, nem nagyon tapasz­talható még változás, az a helyzet, ami a többi társadalmi szervezetben. Másként kellene cse­lekedniük a Nemzeti Front helyi szerveinek; de a mi alapszervezeteinknek is. Amíg nem tuda­tosítják, hogy nemcsak a dal és a tánc jelenti a Csemadok-tevékenységet, addig nehezen tudnak, tudunk előrelépni. (b. gy.) ÚJ1 1989. Érdeklődés vagy bújócska...? Farkas Marianna felvétele Samponkörúton

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom