Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-08 / 36. szám
A műtrágyák hatása szervezetünkre A mezőgazdasági termelésben használatos műtrágyák általában nem mérgező anyagok. Ingerelhetik a kézen a bőrt, gyulladást okozhatnak, esetleg maró hatásuk lehet, mint a lúgoknak és a savaknak. Például az ammónia nagyon erős maróanyag. A műtrágyák akkor okozhatnak komoly veszélyt, ha véletlenül a szervezetbe kerülnek. Például a nitrogént tartalmazó műtrágyák igen veszélyesek. A káliumot tartalmazó műtrágyák nagyobb mennyisége komolyan ingerli a bőrt és a felső légutakat. A mésztartalmú műtrágyák maró hatással lehetnek a bőrre, de főleg a szemet veszélyeztetik. Nagyon veszélyes, ha a mész a szembe kerül, mert ha nem nyújtunk azonnal elsősegélyt, könnyen vakságot okozhat. A szemet gyorsan ki kell mosni tiszta vízzel, majd bórvízzel, és szemorvoshoz kell fordulni. A szem kimosása és a bórvíz használata azért fontos, hogy amíg a beteget orvoshoz viszik, a mész ne marja a szemet. Ha munka közben véletlenül leöntjük magunkat ammóniával, a bőrt azonnal le kell mosni vízzel és bekenni bórvazelinnal. Nagyon ritkán, de előfordul, hogy a szájon keresztül műtrágya jut a szervezetbe. Ilyenkor gyorsan meg kell inni 1-2 liter vizet, melybe 10-20 szántablettát kevertünk, majd hányást kell előidézni, végül orvoshoz kell fordulni. A káliumot tartalmazó műtrágyák általában bőrgyulladást okoznak, ezért kizárólag kesztyűben ajánlatos dolgozni velük. Ha mégis bőrgyulladást észlelünk, a sérült bőrt kenjük be vazelinnal. Ha a gyulladás nem szűnik meg, keressük fel a szakorvost. Ha a műtrágyával való foglalatoskodás köhögésre ingerel, hásználjunk védőálarcot. A felső légutak gyulladása esetén forduljunk orvoshoz. Valamikor a földműves csak istállótrágyát használt, ma a nagyüzemekben és a háztájiban is többféle vegyi készítmény segíti a termelők munkáját. Mivel a veszély esetenként igen komoly, a termelőnek - beleértve a kertészkedöt is - tudnia kell, hogyan előzheti meg, illetve hogyan orvosolhatja a bajt. Dr. Nagy Géza Vegyszer és kapa nélkül? Furcsán hangzik, de igaz, hogy a gyomok életfeltételeit éppen mi teremtjük meg a gyomirtással. Gyomok ugyanis csak bolygatott területen élnek meg. A magára hagyott gyomos terület (például elhagyott szeméttelep) néhány éven belül füves területté változik. Az egynyári, majd évelő gyomokat a környékbeli rétekre jellemző növényzet szorítja ki. E megfigyelésemet a gyümölcsösben néhány év óta sikeresen hasznosítom. Ahol csak lehetséges, a gyomokat sarlózással, kaszálással tartom kordában, és ez azt eredményezi, hogy két-három év alatt a terület elfüvesedik, még a tarackbúza is háttérbe szorul, a harmadik-negyedik évben el is tűnik. Évente négy-hat kaszálás elegendő. A terület már az első években is elfogadható képet mutat kaszálás után. A folyamatot gyorsíthatjuk, ha szeptember-októberben fűmagot szórunk ki, amelyet lehetőleg a környékbeli rétekről gyűjtsünk Az egészen ritkán szórt magot sekélyen gereblyézzük be. A fiatal facsemeték, cserjék tövét sem kapálom. A gyomokat kézzel vagy sarlóval távolítom el, a fa tányérját ezután fűkaszálókkal, ősszel falombbal vastagon takarom. A 15-20 cm vastag takaróréteg a' gyomok előbújását sokáig megakadályozza, ha egy-két szál mégis kinő, azt nem tart sokáig kitépni. A takaróréteg néhány hét alatt összetömörül, majd elkorhad. A következő réteget az előzőre helyezzük, így folyamatos trágyázást kapnak a növények. A totális gyomirtásra, tehát egy terület teljes gyomtalanítására nálam bevált a fekete fóliával való takarás. Nyáron a napsütés hatására a fólia úgy felmelegszik, hogy a növények néhány hét alatt kiégnek alatta. (]■) Kertünk igénytelen dísze lehet Sok virágkedveló vallja: szépségéhez mérten az írisz (nőszirom) igénytelen, minden kiskertben megél. Szeptember elején még telepíthető. Ha jól választjuk meg a fajokat és fajtákat, április közepétől júliusig fogják díszíteni kertünket. Leghamarabb a törpe íriszek nyílnak, március -áprilisban, egyidőben a króku- szokkal és a fürtös gyöngyikével. Ezeket az aprótermetű, lombelőzö évelőket egymással is igen hatásosan lehet társítani sziklakertben vagy évelő ágyakban, de fák, bokrok közvetlen közelében is jól mutatnak. Az írisz alapfajok színe leggyakrabban kék, lila, fehér vagy sárga, illetve ezek színváltozata és variációja. Fény- és vízigényük eltérő, s ezt a telepítés helyének megválasztásakor vegyük figyelembe. Teljes napfényt igényel az Iris germanica, az Iris hungarica és az I. pumila. Árnyékban is díszük az I. graminea és a legtöbb kerti változat kiinduló faja, az Iris variegata. Gyökértörzs- zsel (rizómával) szaporíthatók, de vannak hagymás íriszek is. Ezúttal a rizómások ültetéséhez adunk tanácsot. A szélsőségesen rossz talajoktól eltekintve bárhol megélnek. Meszes talajra való az I. graminea, az I. pumila, az I. hungarica. Ültetés előtt egy ásónyomnyi mélyen forgassuk meg a talajt. Egyidejűleg a humuszban szegény talajokon négyzetméterenként legalább 4-5 kg érett komposztföldet, vagy ugyancsak érett istállótrágyát dolgozzunk a talajba. Ha elegendő a szerves anyag, nem szükséges műtrágyát adni. Ha nem sikerül szerves trágyához vagy komposzt- hoz jutni, négyzetméterenként legföljebb 20-25 dkg vegyes műtrágyát adjunk közepesen ellátott talajra, NPk = 5:10:5 arányban. Fahamuból négyzetméterenként 10 d.kg-ot juttassunk ki. A továbbszaporításra alkalmas ri- zómának legalább egy ép rügye legyen. Ha idős tövet osztunk szét, erre nagyon figyeljünk. A felszedett idős tövet előbb gondosan tisztítsuk, majd folyó vízben mossuk meg. Ezután daraboljuk föl a rizómákat, vigyázva arra, hogy a szívlevelek és a rügyek meg ne sérüljenek. Osztás után azonnal ültessük végleges helyükre, a már gondosan előkészített talajba. A telepítés előtt adott szervestrágyát, komposztot később még gondos talajtakarással sem pótolhatjuk teljes mértékben. Minden rizómához legalább három levél is tartozzon. A leveleket felére kurtíthatjuk az ültetés után. A töveket egymástól 20-25 cm távolságra ültessük, törpe íriszeket lehet sűrűbben is. Homokos talajon az ültetési mélység 5-6 cm. Vályogos és kötöt- tebb talajokon elég a 2-3 cm-es földtakaró. A szép színfolthoz legalább 15-20 egyrügyes rizómára van szükség. (keszö) PERGOLA A KERTBEN A pergola a kert épített része. Térhatároló, árnyékoló, térosztó szerepét a kerttervező elgondolása nyomán a ráfuttatott növénnyel együtt tölti be, tehát annak súlyát is hordoznia kell. Olyan építmény, amelynek önálló kertépítészeti feladata van, de mégsem kívánatos, hogy uralkodjon a kerten. Vonalvezetése elsősorban a kert adottságaitól függ. Lécezetében kizárólag, vagy legalábbis erősen domináljon a vízszintes és függőleges irány. Magassága a tér, az épület méreteitől függ. Az alatta járó, szemlélődő ember léptéke miatt 2,2 méternél ne legyen alacsonyabb. A szabadon álló pergola 2,5-3, kivételesen nagy tereken 5-6 méter magas legyen. Anyaga, építésmódja összhangban legyen az épülettel, illetve a ráfuttatott növénnyel. Vaskosabb, nehéz anyagból készült pergolára nagy levelű, nehéz lombozató futónövény, például Aris- tolochia, Vitus fajok illenek. Karcsú, kecses oszlopokra, lécekre finom levélzetű növény, Clematis, Wisteria kapaszkodjon. Rusztikus gerendákból ácsolt rudakhoz vad megjelenésű növényt ültessünk, pl. Celastrust, Lonicera periclymenumot. A díszes kultúrnövények, rózsák, klematiszok gondosan kidolgozott, festett pergolára valók. A pergola látványa akkor kellemes, statikai érzékünket megnyugtató, ha kellő vastagságú, teherbíró oszlopokon nyugszik. Érdekes megoldás lehet ugyan a vékony acélból készült pergola, a növényzet azonban idővel teljesen benövi, eltakarja és úgy tűnik, hogy az egész lóg a levegőben. Tervezéskor vegyük figyelembe, hogy a növények a naposabb, déli oldalon díszesebbek, mutatósab- bak. Nem elhanyagolható a tájolás akkor sem, ha a felső lécezetnek árnyékoló szerepet szánunk. Élükre állított deszkákból, pallókból készítve elérhetjük, hogy az alatta lévő ülőhelyet, sétautat teljesen beárnyékolja. Gondoljunk arra is, hogy a kú- szó-futó cserje fölkapaszkodhasson rá. Ha az oszlop mérete miatt nem alkalmas erre, úgy más támrend- szer, drót, zsinór kifeszítésével segítsük kellő magasságba a növényt. Ne feledjük, hogy a pergola a kertnek csak egyik alkotóeleme. Úgy helyes, ha mérete, anyaga, formája nem hivalkodó. A kertben elhelyezve kapjon hangsúlyt, de mindig szerényen és alárendelten viselje terhét, a növényt. (KERTBARÁT MAGAZIN) A ribiszke és az egres ifjító metszése A ribiszkét és az egrest egész szeptember hónapban ifjíthatjuk. Ezt a munkát nem ajánlatos a tavaszi hónapokra halasztani. Mert a bokrok és törzses ribiszkék vagy egresek az őszi és a téli hónapokban a hajtásokban nagy mennyiségű tápanyagot halmoznak fel, ami feleslegesen kárba vész, ha tavasszal távolítjuk el a vesszőket. Főleg a fekete ribiszkét kell rendszeresen ifjítani. Viszont éppen a fekete fajtáknál áll fenn a veszély, hogy a tavaszi metszéskor keletkezett sebeket megtámadják a különféle gombabetegségek, amelyek később a növény gutaütéses pusztulását okozzák. A fekete ribiszke ifjításakor a háromévesnél idősebb vesszőket távolítjuk el. A gyökérnyakból vagy az idősebb fából előtörő és megfelelő hosszúságú éves hajtásokat viszont meghagyjuk. A feketeribiszkék az egy vagy kétéves vesszőkön teremnek legkiadósabban. A fehér- és pirosgyümölcsú fajtákat úgy ifjítjuk, hogy a letermett 4-5 éves ágakat eltávolítjuk, s meghagyjuk a jól fejlett, erős éves hajtásokat. Az egres ifjító metszése során a négyévesnél öregebb ágakat, vesszőket vágjuk le, gondosan ügyelve arra, hogy a bokor vagy a törzses egres koronája megfelelően ritka legyen. Ennek előnyét majd a következő termés szüretelésekor mérhetjük föl leginkább, mert a helyesen nevelt korona tüskéi kevesebbszer szúrják meg, sértik föl a kezünket. A ribiszke és az egres ritkító metszése előtt mindig távolítsuk el előbb a száraz, beteg vagy sérült hajtásokat, vesszőket, nehogy későn vegyük észre, hogy a meghagyásra kiszemelt vessző beteg. Az üveges- vagy szitaszárnyú ribiszkepille által fertőzött, megtámadott hajtásokat levágás után azonnal égessük el! A vesszők eltávolítását éles kerti fűrésszel vagy metszöollóval végezzük, az ejtett sebeket kenjük be oltóviasszal vagy olajfestékkel. A vesszőket ággyúrúre vágjuk, mert az elhalt fán gyorsan megtelepszik a revesedést okozó pisztricgomba. K. S. Dtletsarok PINCE HELYETT VEREM A táv- és a központi fűté- ses lakások meleg pincéi alkalmatlanok a zöldség és a gyümölcs hosszabb idejű tárolására. Sokan a hétvégi ház alatt sem építettek pincét. Nagy segítséget adhat éppen ezért a földbe süly- lyesztett, szigetelt falú és fedelű verem, ahol sok zöldség- és gyümölcsfélét eltarthatunk egészen tavaszig. A verem mélysége 120-149 cm, szélessége 100 cm lehet. Alját döngöiés után homokkal borítjuk vagy fedjük betonburkolattal. A fedél lehetőleg kétrétegű legyen. Az alsó fedél anyaga deszka, a felsőé hullámlemez, acélból vagy alumíniumból. A kettő közé hőszigetelő műanyag táblát is tegyünk. (Ken) A komposztálást segíti Gyakran tapasztaljuk, hogy a szemétbe dobják vagy elégelik a kertekből kikerülő hulladékot, nyesedéket, venyigét, gallyat, gyomszárat ahelyett, hogy e jól hasznosítható anyagokból komposztot készítenének, öt éve, hogy az 1000 négyzetméteres kertemben keletkező hulladékot aprítás után komposztálom. Kezdetben a kerti hulladék a dombos ágyásba került, ahol a teljes lebomlás öt évet is igénybe vesz. Van már elektromos aprítógép, de drága, így aligha jut el a kertészkedőkhöz. Ez i/idított arra, hogy kézi aprítógépkészítésével kísérletezzem. Olcsó gépet találtam föl, amely a célnak megfelelő, sőt még az állatok zöldtakarmányát is ezzel aprítom föl. A gép három lábon áll, a váza fémből készült, magassága tetszés szerint változtatható. Az adagoló vályú egy méter hosszú. A lábak kiszerelhetők, így az egész elfér egy Trabant csomagtartójában. Súlya 15 kg. Az aprítókés éltartó acélból készült, utánélezhető. Kézi erővel működik, így elektromos áramot nem fogyaszt. Három éve, hogy ezzel a berendezéssel darabolom össze az összes komposztálható kerti hulladékot. Műtrágyát évek óta nem használok, a giliszták jól elszaporodtak a kertemben, valamint a komposzttelepen. A gyakorlatban bevált a felszíni komposzttelep, melyet egy ásónyom mélyről indítottam. Gömbvasból és drótszövetból 170 cm hosszú, 90 cm széles és 110 cm magas-komposzt-ketrecet készítettem. Ide gyűjtöttem össze a felaprított szerves anyagot. Egy év alatt kapok kész komposztot. Minden egyes aprított növényhul- ladék-rétegre egy réteg földet is lapátolok. (sz)
