Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-25 / 34. szám
Beszélgetés MIROSLAV ZAJÍCCAL, a CSKP KB titkárával Talán nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy a gazdasági reform érvényesítésében a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban, tehát a népgazdaságnak abban az ágazatában jutottunk a legtovább, amely immár teljes egészében az új feltételek szerint gazdálkodik. Az átalakításnak a gazdasági tevékenységben való megvalósításával párhuzamosan a politikai és pártmunkában is újszerű hozzáállásra van szükség. A CSKP szerveinek és tisztségviselőinek számos olyan új feladatot kell megoldaniuk, melyeket a mindennapi gyakorlat vet fel. Milyen is tehát mezőgazdaságunkban a pillanatnyi helyzet? Erre a kérdésre kereste a választ a Fiúdé právo, amikor interjút kért Miroslav Zajlótól, a CSKP Központi Bizottságának titkárától. Az interjút rövidítve az alábbiakban közöljük. • Titkár elvtárs, hogyan értékeli hét hónap után az új feltételek szerinti gazdálkodás eredményeit?- Ez a rövid idő nem ad reális alapot a részletes értékeléshez, de vannak már eredményeink az új gazdasági mechanizmus érvényesülésére vonatkozóan. Véleményem szerint, maga a gyakorlat igazolja, hogy a céljaink helyesek. Az első félév gazdasági eredményei az esetek zömében jobbak, mint ahogy azt a vállalatoknál - nem egy esetben túlzott elővigyázatosságból - tervbe vették. Azonban az idő rövidsége miatt ezt nem feltétlenül kell meggyőző bizonyítéknak elfogadni. • Akkor mire alapozta az iménti kedvező véleményét?- A helyzet pozitív értékeléséhez főleg abban keresünk meggyőző érveket, hogy a vállalatok miként reagáltak az új feltételekre, hogyan változott a hozzáállásuk, s mit mutat a vállalatok tevékenységének elemzése. Úgy gondolom, hogy az adaptációs folyamat jó ütemben halad, kellő dinamikát mutat. Biztató, hogy nem csupán az élen járó vállalatoknál van így. • Mit értékel a legtöbbre a bátran kezdeményezőknél?- Azt, hogy ezekben a vállalatokban nem vártáik meg, amíg hatályba lép az új gazdasági mechanizmus, hanem még a múlt évben kutatni kezdték például az anyagköltségek csökkentésének, az újszerű vállalkozásoknak a lehetőségeit. E vállalatok többségében érzékelhetően nőtt az emberek aktivitása, s a dolgozókollektívák nagyobb érdeklődést tanúsítanak vállalatuk további fejlődése és helytállása iránt. Természetesen a kevésbé fejlett háttérrel rendelkező vállalatok bizonyos gondokkal küszködnek. Közülük a leggyengébbek számára konszolidációs programokat javasoltunk. „ • Aránylag sok észrevétel hangzik el a mezőgazdaságban dolgozók részéről...- A gyakorlati szakemberek észrevételeit a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumokban körültekintően analizálják. Rövidlátásra vallana, ha azt állítanánk, hogy valamennyi szabályzó ideálisan működik és minden vállalat gazdálkodására egyformán hat. Ilyen helyzet a reális gazdasági életben nem is lehetséges. Az a fő, hogy a rendszer helyes és életképes. Persze részleges módosításokra, a gazdasági mechanizmusnak a hazai és világgazdasági feltételekkel összefüggő továbbfejlesztésére mindig szükség lesz. 0 Mit tart a legfontosabbnak, ami elősegítheti a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban az átalakítást és a gazdálkodás szükségszerű megváltoztatását?- Legfontosabb tényként azt említeném, hogy az állami vállalatokról, illetve a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény jóváhagyásával kellő teret adtunk az önállósághoz és vállalkozáshoz. Igaz, egyes vállalatoknál, ahol túlságosan erős gyökeret eresztett a felülről jövő intézkedésekhez és utasításokhoz való alkalmazkodás, egyelőre nem hajlandók elismerni ezt a tényt. Minél korábban mérik fel és tanulják meg kihasználni a lehetőségeiket a vállalatok - elsősorban a termékek helybeni feldolgozásával, a szolgáltatói és egyéb, társadalmi szempontból hasznos tevékenységi formákkal kapcsolatos vállalkozások területén -, annál hamarább mondhatjuk el, hogy a komplexumban teljes egészében gyökeret vert az átalakítás. 0 Helyes volt-e, hogy a mezőgazdaság egy évvel korábban lépett az átalakítás útjára, mint a népgazdaság többi ágazatai?- Ma is meggyőződéssel vallom, hogy helyes volt a döntés. Az ágazat már az előző időszakban, az 1982-tól érvényes irányítási rendszer feltételei között elegendő gyakorlati tapasztalatra tett szert a mai gazdasági reform alapelveinek érvényesítésében, és az emberek megismerték, mit jelent az önfinanszírozás követelménye. Igaz, hogy ezt az alapelvet gyakran különféleképpen eltorzították, azonban a mezőgazdasági vállalatok túlnyomó többségének gazdálkodását legalább részben ez a törekvés jellemezte. Persze már a kezdetnél tudtuk, hogy az egy évvel korábbi átállás bizonyos problémákkal _ fog járni. Ennek ellenére állíthatjuk, hogy a döntés pozitívumai magasan túlhaladják a negatívumokat. Nem láttuk értelmét annak, hogy várakozó álláspontra helyezkedjünk és elhalasszuk a döntést, amíg a többi ágazatban is kialakulnak az átállás tárgyi és legisz- latív feltételei. Az egyéves előnyt ugyanis nem csupán kötelezettségnek és előlegezett bizalomnak, de egyúttal előnynek is tekintjük, melynek a jövőben kellene kamatoznia. 0 így értelmezik ezt a mezőgazdasági dolgozók is? Milyen a politikai légkör a dolgozók között?- Gondolom, hogy jó. Engem személy szerint erről győz meg az emberek aktivitása, érdeklődésük a munkahelyi és lakóhelyi problémák iránt, illetve a problémák megoldásához való konstruktív hozzáállásuk 0 Tudna valamilyen konkrét példát említeni?- A közelmúltban megtekintettem Brnóban az Agris '89 kiállítást, majd a Közép-csehországi kerület mezőgazdaságának négy évtizedes fejlődését szemléltető, hasonló bemutatót. Sok emberrel, főleg olyan fiatalokkal beszélgettem, akik részesei voltak a bemutatón felvonultatott termékek előállításának. Sok kellemes élményben volt részem. Különösen a hamisítatlan lelkesedésük és munkaszeretetük, illetve az kapott meg, milyen hévvel tudnak beszélni a munkájuk eredményeiről. Magától értetődő, hogy a problémáikról és azokról a gondokról is beszéltek, amelyek megnehezítik mindennapi munkájukat. De a megoldási lehetőségeket is szóba hozták. 0 A fiatalokra azonban a kritikus szókimondás is jellemző...- Szerintem természetes, hogy a fiatal nemzedékre jellemző ez a tulajdonság. Ez mindig is így volt és lesz. A fiatalok, akiknek a hozzáállásától az átalakítás ügye függ, az esetek többségében az elképzelések megvalósításának lehetőségeit keresik. Ez megerősíti a kedvező politikai légkörrel kapcsolatos meggyőződésemet. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy akárcsak a mezőgazdasági dolgozók a múltban, ezek a fiatalok ma sem folytatnak vitákat a mezőgazdaság fejlődésének esetleges alternatíváiról, tehát a szocialista fejlődéstől, eltérő útjaikról és formákról. 0 örülök, hogy szóba hozta ezt a tényt, ugyanis az utóbbi időben gyakran találkozhatunk a szocialista fejlődés eredményeinek lebecsülésére irányuló törekvésekkel.- Dolgozóinkat a saját tapasztalataik, a szocialista termelési forma előnyeinek ismerete készteti arra, hogy jelenüket és jövőjüket kizárólag a szocialista alapokon nyugvó mezőgazdasággal tudják egybekapcsolni. Mezőgazdasági dolgozóink jelenlegi társadalmi helyzete és életszínvonala mindennél meggyőzőbben hirdeti ennek a formának az előnyeit. Ezért érdeklődnek a mezőgazdaságunkban érvényesülő, szövetkezeti termelési forma iránt a nyugat-európai mezőgazdá szók is, akik nem csupán ennek a formának a termelési potenciálját, de - és legfőképpen - azt a szociális biztonságot is objektiven értékelik, amelyet a szövetkezetek nyújtanak a mezőgazdasági dolgozóknak. Az élelmi- szeripari és szolgáltató vállalatok, valamint a tudományos intézmények dolgozóival való találkozások alkalmával hasonló tapasztalatokra tettem szert. Éppen ezért az egyéni és társadalmi érdekek összehangolásával kapcsolatos mindennemű mérlegelés és útkeresés napjainkban is következetesen a szocialista termelési kapcsolatok keretein belül mozog. Ezek az elkövetkező időszakban is óriási lehetőségeket kínálnak a dolgozóknak az önmegvalósításhoz. Persze, a lehetőségek kihasználása az embereken múlik. A párt- szervezetek politikai feladata, hogy a dolgozókat a feladatok megoldásában való aktív részvételre és vállalkozásra serkentse. Az elmondottakra alapozom azt a nézetemet, hogy a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum dolgozóinak érdekei semmilyen feltételek között nem egyeztethetők össze olyan felhívásokkal, mint amilyen a Néhány mondat. s . 0 A mezőgazdasági dolgozók gyakran bírálják például az ártöbbletet, amelyet véleményük szerint a szolgáltatói ágazat újonnan létrejött állami vállalatai jogtalanul számláznak nekik.- Ilyen megjegyzéseket gyakran hallunk az utóbbi időben. Az árszabályozók rugalmas kihasználása az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy a népgazdaságban normálisan érvényesüljenek az értékrendszerre alapozott kapcsolatok. Ebből a szempontból az ártöbbletet és a levonásokat az árak hatását kiegészítő szabályzóknak tekintjük. A szállítói- megrendelői kapcsolatokban kétségtelenül egyre inkább érvényesülni fognak az egész népgazdaságban, tehát a vállalatoknak meg kell tanulniuk a helyes használatukat. Kérdés, hogy mikor használják helyesen az árszabályzókat? Ennek eldöntésében az a mérvadó, hogy adott esetben megérdemelt, tehát indokolt-e az előnyben részesítés, illetve az előny megvonása. Vagyis, hogy például az ártöbblet összhangban áll-e a jobb minőséggel, a komplex vagy gyorsabb szolgáltatással. Nem következhet azonban a szállító monopol helyzetéből vagy a nem egyenrangú partnerkapcsolatból. Tudjuk, mindenhol a legkönnyebben járható utakat keresik, hogy ellensúlyozni tudják a szigorúbb gazdasági feltételeket. Ez azonban nem vezethet oda, hogy a gyakran monopolhelyzetben lévő szállítók kihasználják partnereik kiszolgáltatottságát. 0 Gyakori beszédtéma, hogy nálunk túl drágán termel a mezőgazdaság. Erről mi a véleménye?- Az új feltételek egy csapásra a figyelem középpontjába állították a gazdaságosságot. Eddig leginkább azt kérdezgettük, mennyit termelünk, ezentúl gyakrabban fogunk úgy fogalmazni, hogy mennyiért termelünk. És persze keresnünk kell a lehetőségeket, hogy minél olcsóbban tudjuk előállítani a termékeket. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az élelmiszer-termelés költségességét jelentősen befolyásolja a más ágazatoktól kapott termékek, illetve a szolgáltatások ára és minősége. Erről a mezőgazdaságot bírálók általában nem szólnak. 0 Olyan vélemények is elhangzanak, hogy a termelés költségessége elsősorban a kollektív gazdálkodási forma következménye, és hogy a megoldáshoz vezető egyetlen út az egyéni gazdálkodáshoz való visszatérés, illetve a föld és a többi termelőeszköz bérbeadása. Ezzel kapcsolatban hogyan vélekedik?- Ilyen kérdéseket a mi földműveseink csak elvétve tesznek fel. Egy-egy adott gazdálkodási forma alkalmasságának megítélésekor mindig a konkrét feltételekből és a történelmi összefüggésekből kell kiindulni. Ha figyelembe vesszük Csehszlovákia mezőgazdaságában a termelőerők fejlettségét, megállapíthatjuk, hogy az átmeneti időszak, vagy a szocializmus győzelme előtti időszak termelési formáihoz való bármilyen visszatérés logikátlan és káros volna. Mindig az eredmények a legfontosabbak, ezekre pedig nem lehet panaszunk. Erről „nyugati" és „keleti" látogatóink is igen gyakran meggyőződhetnek, akik általában di- csérőleg szólnak mezőgazdaságunk színvonaláról. Hasonlóképpen értékelik mezőgazdasági dolgozóink szociális helyzetét, társadalmi megbecsülését, életszínvonalát és lét- biztonságát. A falusi élet- és munkakörülmények nem maradnak el a várositól, s ebben nemzetközi összehasonlításban is a jók között vagyunk. Nálunk például kevesen tudják, hogy Nyugaton a családi farmok tulajdonosai minimum 65-68 órát dolgoznak hetente. A szocialista termelési kapcsolatok feltételei között is elérhető, hogy mindenki valódi gazdává legyen a munkahelyén, s megszűnjön névtelen láncszemként szerepelni. Ezért is üdvözöljük azoknak a mezőgazdasági vállalatoknak a kezdeményezését, amelyek a belüzemi kapcsolatok tökéletesítésére törekedve, a legkisebb dolgozókollektívákat is igyekeznek érdekeltté tenni a gazdálkodás végső eredményeinek alakulásában. Végül is ez az alapfeltétele annak, hogy differenciálhassuk a díjazást, mint a szociális igazságosság eszközét. A szociális igazságosság ilyen értelmezése kizárja a szociális és szocialista fogalmak tartalmának összetévesztését - kizárja annak lehetőségét, hogy szocialista jelzővel igazoljuk a munkadíjazás szociális szempontból igazságtalan formáit. 0 A Szovjetunióban átértékelik a racionalizálás és kollektivizálás időszakát, s rámutatnak azokra a jelentős hibákra, amelyek éppen a mezőgazdaságban vezettek kedvezőtlen helyzet kialakulásához. Mi a véleménye a nálunk megvalósított kollektivizálás lefolyásáról?- Forradalmi folyamat volt, amely hibáktól sem volt mentes. A mostani eredmények világos választ adnak a kérdésre, hogy miként lehet értékelni a kollektivizálást. Az a nemzedék, amely megalakította a szövetkezeteket, nagyobb értéket hozott létre számunkra, mint bármely előző generáció. Négy évtized elteltével mezőgazdaságunk óriási anyagi-műszaki bázissal rendelkezik, melynek értéke meghaladja a 400 milliárd koronát. A munka termelékenysége időközben több mint a hatszorosára emelkedett, s a jelentős élelmiszer-fogyasztás ellenére - amivel a világ legfejlettebb országai közé tartozunk - mezőgazdaságunk képes kielégíteni a piac igényeit. Mezőgazdasági politikánk alapjait a CSKP IX. kongresszusán raktuk le, s a kollektivizálásban szintén pótolhatatlan szerepet játszott ß párt. A szocialista mezőgazdaság negyvenéves történelmét nem csupán egyszerű múltnak tekintjük. Jelenünk számára is a tanulságok állandó forrásaként szerepel. Nem lehet mindent, amin a múltban keresztülmentünk, túlhaladottnak tekinteni. Vannak tapasztalatok, melyekről az idők folyamán kárunkra megfeledkeztünk, vagy amelyeket alábecsültünk. Példaként említhetnénk a termelőeszközökhöz fűződő viszonyt, amely a szövetkezeti gazdálkodás kezdetén lényegesen közvetlenebb volt mint ma. Akkoriban szorosabb összefüggés volt a tagok keresete és a gazdálkodás végeredménye között, és a dolgozóknak az irányításban való részvétele, a szövetkezeti demokrácia sem viselte magán annyira a formalizmus jegyeit, mint a későbbi években. Ez is jelzi, hogy a mezőgazdaság történelmének tanulságai mennyire a segítségünkre lehetnek a mai problémák megoldásában. 0 Mit tart a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban dolgozó kommunisták legidőszerűbb feladatának?-Az átalakításban való aktív részvételt. Döntő fontossággal bír, hogy a folyamat ne rekedjen meg az állami vállalatok és szövetkezetek kapujában, nehogy az átalakítás csupán a vállalaton felüli irányító szervek ügyévé váljék. Persze a vállalaton belül sem korlátozható kizárólag a vezető dolgozókra. Itt a folyamatnak elsősorban a belüzemi gazdasági kapcsolatok átalakításában, a jól működő önelszámolás bevezetésében és a differenciált bérezésben kell megnyilvánulnia. Továbbá abban, hogy minden dolgozó számára teret biztosít ahhoz, hogy felfedje képességeit, tanújelét adja aktivitásának és vállalkozói készségének. Az alapelvek érvényesítését a kommunistáknak kell szorgalmazniuk, hogy a párton kívüliek is elfogadják a változásokat. Nem számíthatunk arra, hogy az új intézkedések, bármilyen szükségesek is, népszerűek lesznek az emberek körében. A kommunisták feladata, hogy megmagyarázzák, miért van szükség ezekre az intézkedésekre. Sőt, a megvalósításukban is példát kell mutatniuk. Csakis ilyen feltételek között hozhatja meg a gazdasági mechanizmus átalakítása a várt eredményeket. Természetesen a politikai munka lényege, hogy meggyőzzük környezetünket a fejlesztési elképzeléseink, valamint a megvalósításukra választott út helyességéről. Ugyancsak magától értetődő, hogy a legmeggyőzőbb érv a konkrét siker. Tudnunk kell helyesen értékelni munkánk eredményeit, s nem szabad a mások által sugallt negativista kételkedés befolyása alá kerülnünk. Ugyanakkor azonban azt is bátran ki kell mondanunk, hogy mit csináltunk rosszul, és igyekeznünk kell a vétett hibákat kijavítani. Beszélgetett: ZDENÉK HOFFMANN ÚJ sz 6 1989. Vili.; i Az emberek hozzáállásától függ az ú] gazdasági mechanizmus érvényesítésének sikere- *rsfáys!fásyyfoy/^™Vsss*svyssyyssysyt
