Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-08-11 / 32. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! mMMpi 1989. augusztus 11. XXII. évfolyam Ára 1 korona Nincs olyan fórum, tanácskozás napjaink­ban, ahol ne esne szó az átalakításról, a gaz­dasági mechanizmus alapvető módosításá­nak konkrét lépéseiről. Beszédtémává vált országszerte. De vajon több-e ennél? Meny­nyire érezhető a gyakorlatban? Miként befo­lyásolja gondolkodásmódunkat? Sokakban felmerülő kérdések, s mindenki a maga mód­ján keres rájuk választ. Tagadhatatlan, sőt hiba lenne elsiklani fö­lötte: a változások korát éljük. Felgyorsultak az események, korábbi értékeink más megvi­lágításba kerültek, elképzeléseink megvalósí­tása mindinkább bonyolódik. Ebben a hely­zetben sokan féltik a szocializmust, féltik a megszerzett értékeket, azokat a garanciá­kat, melyeket kinek évekig, kinek évtizedekig nyújtott. Mint az az egyedül élő nyugdíjas, akinek szomszédja új kerítés emelésére szánta el magát. Nem éri váratlanul az esemény, mégis idegileg majdnem összeroppan, amikor szembetalálja magát a kerítésbontás valósá­gával. Egyszerűen nem tudja elviselni, hogy a kotrógép markolókanala szedje ki a határon elburjánzott növényzet gyökereit, mert félti a házát, tart megrongálásától. Egyszeriben a szomszéd felüli nyitottság is zavarja. Hiába a nyugtatgatás, a győzögetés. Lecsillapodik ugyan, ám valahol belül mégiscsak fél az egésztől, félti értékeit. Ekkor szinte eszébe sem jut, mennyivel jobb lesz, ha elkészül a kerítés, neki csak előnye származhat belő­le. Napok, hetek kérdése csupán. Hány ilyen drámai megnyilatkozása van életünknek. Távol a társadalmi változásoktól, történésektől. Ám nagyon szembetűnően je­lezve azt az erőt, amely felszínre tör belőlünk, ha vagyonunk, sajátunk védelmére kénysze­rülünk. így aztán egyáltalán nem csodálkoz­hatunk azokon, akiknek nem sikerül össze­egyeztetniük az évtizedekig hirdetett vélemé­nyeket a jelenlegi változásokkal. Mert nem kevés van abból, amit sokáig a szocializmus alapjának minősítettek, mégsem állta ki az idő próbáját, elveszítette létjogosultságát. S eközben új, azelőtt ismeretlen jelenségek születnek. Társadalmunk nem szemlél(het)i tétlenül őket. Átmenetileg ugyan lehet élni a múltból, ám annak magas az ára. Hogy ez így van, s az egy helyben topogásért drágán kell fizetni, arról a Szovjetunió és más orszá­gok tapasztalatai tanúskodnak a legjobban. Mostanság nem a kész, örökre érvényes tételeken alapuló szocializmuskép van kiala­remtik meg a törvényalkotásban a hozzá szükséges feltételeket. Június lezártával a termelési szférában befejeződött az állami vállalatok kialakítása. S nem első szakasza, merthogy van mód arra, hogy később is alakuljanak: önállósulással vagy társulással. Saját lábra állásuktól függően. Arra is hajlamosak vagyunk, hogy jövő év januárjától egycsapásra az átalakítás kapujá­kulóban. Számos ország igyekezetéből for­málódik. Vitatkoznak róla, kíséríeteznek. Bár­miképp alakul, egy azonban biztosnak tűnik: nem lehet a hiány és lemondás, akárcsak a szeszélyesség és a pazarlás társadalma. Ugyanakkor nem létezik már mindenkire ér­vényes modell, senkinek sincs monopolja az általa végzett gyakorlat igazára. Feltételek, hagyományok és szükségletek döntenek ar­ról, országonként miképpen épül fel az új társadalom. Nálunk folyamatos átalakításnak értelmez­zük. Felhasználva közben a szerzett ta­pasztalatokat, számolva a változó feltételek­kel, a növekvő szükségletekkel. Ez rendsze­rünk alapelveinek szilárdságán és életképes­ségén mit sem változtat. Gazdasági mechanizmusunk átalakítása is folyamatosan történik. Lépésről lépésre te­ban lássuk magunkat. Valóban ekkortól szá­míthatunk e folyamat mindenre kiterjedő bein­dulására. Lesznek önálló állami vállalatok és megváltozott szerepkörű alapítók, ismertté válik a szerkezeti változások menetrendje. Mégis furcsa lenne azt állítani: mindenki egy­szerre lesz átalakítás-orientált. Ez túlzott el­várás. Mert kívánságainkra egy ideje nem építhetünk, inkább a valóság szerteágazóbb tükrébe kell belenéznünk. # S abban pedig már látjuk: bizonyos terüle­teken egy helyben topogunk. Az emberek panaszkodnak, az átalakítás még nem ért el hozzájuk A felelős vezetők tétlenségüket a dolgozókollektivák kevés megértésével ma­gyarázzák, több támogatást várnak a felette­sektől. Kinek van igaza? Erre válaszolt a mi­nap egyik beszédében Ladislav Adamec. Szövetségi miniszterelnökünk igazságtalan­nak tartja, hogy emiatt a központi szerveket bírálják. Szerinte egyre kevésbé lehet magya­rázatot találni az elavult törvényekre, elő­írásokra, a közvetlen minisztériumi segítség- nyújtás hiányára. Nem vette viszont védelmé­be azokat, akik csak át akarják élni valahogy a mostani nehéz időszakot. Hogy mi fékezi mégis a gazdasági mecha­nizmus átalakítását? Talán leginkább a becsü­letes emberek között azok a visszahúzók, akik csak a felettes részletes utasítására tudnak dolgozni. Kétezer-háromszáz állami vállalatnál tart(hat)ják vissza az önálló próbál­kozásokat. Bizonyítja ezt, hogy egyelőre na­gyon kevés a vállalkozói kezdeményezés. Más, nemkívánatos irányban viszont jelentke­zik: a tervcsökkentés kérdésében, a támoga­tások megszerzésében és a kivételnyújtás minden lehetséges okának keresésében. Ilyenre nincs szükségünk, ám a jogos követe­léseket a kormány sem hagyja figyelmen kívül. Támogatja a lemaradás bírálatát, de a korszerűsítésre a vállalatnak kell keresnie, csak rendkívüli alkalommal kap erre a költ­ségvetésből. Sem a legkorszerűbb műszaki felszerelt­ség, sem az üzletek bő választékú és kiváló áruval való ellátása nem oldható meg egy­szerre. Mivel gazdaságunk komoly változása­ira nem a gazdasági fellendülés időszakában, se nem időben és megfelelően felkészülve kerül sor, gazdasági helyzetünk javításában csak szerény feladatokat tűzhetünk ki. Tehát gyors eredményekre sem számíthatunk. Ela­vult és nem hatékony népgazdaságunk szer­kezete, a termelési alapok egy részét már leírták, lassú a tudományos-műszaki haladás alkalmazásának gyakorlata. De használhatat­lan az eddigi gazdasági mechanizmus is, s az újat csak kezdjük bevezetni. Ennek megfelelő az irányítás színvonala, a vezető dolgozók felkészültsége. Mindegyik akadály nagyon visszatartja előrehaladásunkat. Leküzdésük­kel az átalakítás során kell megpróbálkoz­nunk. J. MÉSZÁROS KÁROLY ■ (ÓSTK-felvételek) -

Next

/
Oldalképek
Tartalom