Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-11 / 32. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! mMMpi 1989. augusztus 11. XXII. évfolyam Ára 1 korona Nincs olyan fórum, tanácskozás napjainkban, ahol ne esne szó az átalakításról, a gazdasági mechanizmus alapvető módosításának konkrét lépéseiről. Beszédtémává vált országszerte. De vajon több-e ennél? Menynyire érezhető a gyakorlatban? Miként befolyásolja gondolkodásmódunkat? Sokakban felmerülő kérdések, s mindenki a maga módján keres rájuk választ. Tagadhatatlan, sőt hiba lenne elsiklani fölötte: a változások korát éljük. Felgyorsultak az események, korábbi értékeink más megvilágításba kerültek, elképzeléseink megvalósítása mindinkább bonyolódik. Ebben a helyzetben sokan féltik a szocializmust, féltik a megszerzett értékeket, azokat a garanciákat, melyeket kinek évekig, kinek évtizedekig nyújtott. Mint az az egyedül élő nyugdíjas, akinek szomszédja új kerítés emelésére szánta el magát. Nem éri váratlanul az esemény, mégis idegileg majdnem összeroppan, amikor szembetalálja magát a kerítésbontás valóságával. Egyszerűen nem tudja elviselni, hogy a kotrógép markolókanala szedje ki a határon elburjánzott növényzet gyökereit, mert félti a házát, tart megrongálásától. Egyszeriben a szomszéd felüli nyitottság is zavarja. Hiába a nyugtatgatás, a győzögetés. Lecsillapodik ugyan, ám valahol belül mégiscsak fél az egésztől, félti értékeit. Ekkor szinte eszébe sem jut, mennyivel jobb lesz, ha elkészül a kerítés, neki csak előnye származhat belőle. Napok, hetek kérdése csupán. Hány ilyen drámai megnyilatkozása van életünknek. Távol a társadalmi változásoktól, történésektől. Ám nagyon szembetűnően jelezve azt az erőt, amely felszínre tör belőlünk, ha vagyonunk, sajátunk védelmére kényszerülünk. így aztán egyáltalán nem csodálkozhatunk azokon, akiknek nem sikerül összeegyeztetniük az évtizedekig hirdetett véleményeket a jelenlegi változásokkal. Mert nem kevés van abból, amit sokáig a szocializmus alapjának minősítettek, mégsem állta ki az idő próbáját, elveszítette létjogosultságát. S eközben új, azelőtt ismeretlen jelenségek születnek. Társadalmunk nem szemlél(het)i tétlenül őket. Átmenetileg ugyan lehet élni a múltból, ám annak magas az ára. Hogy ez így van, s az egy helyben topogásért drágán kell fizetni, arról a Szovjetunió és más országok tapasztalatai tanúskodnak a legjobban. Mostanság nem a kész, örökre érvényes tételeken alapuló szocializmuskép van kialaremtik meg a törvényalkotásban a hozzá szükséges feltételeket. Június lezártával a termelési szférában befejeződött az állami vállalatok kialakítása. S nem első szakasza, merthogy van mód arra, hogy később is alakuljanak: önállósulással vagy társulással. Saját lábra állásuktól függően. Arra is hajlamosak vagyunk, hogy jövő év januárjától egycsapásra az átalakítás kapujákulóban. Számos ország igyekezetéből formálódik. Vitatkoznak róla, kíséríeteznek. Bármiképp alakul, egy azonban biztosnak tűnik: nem lehet a hiány és lemondás, akárcsak a szeszélyesség és a pazarlás társadalma. Ugyanakkor nem létezik már mindenkire érvényes modell, senkinek sincs monopolja az általa végzett gyakorlat igazára. Feltételek, hagyományok és szükségletek döntenek arról, országonként miképpen épül fel az új társadalom. Nálunk folyamatos átalakításnak értelmezzük. Felhasználva közben a szerzett tapasztalatokat, számolva a változó feltételekkel, a növekvő szükségletekkel. Ez rendszerünk alapelveinek szilárdságán és életképességén mit sem változtat. Gazdasági mechanizmusunk átalakítása is folyamatosan történik. Lépésről lépésre teban lássuk magunkat. Valóban ekkortól számíthatunk e folyamat mindenre kiterjedő beindulására. Lesznek önálló állami vállalatok és megváltozott szerepkörű alapítók, ismertté válik a szerkezeti változások menetrendje. Mégis furcsa lenne azt állítani: mindenki egyszerre lesz átalakítás-orientált. Ez túlzott elvárás. Mert kívánságainkra egy ideje nem építhetünk, inkább a valóság szerteágazóbb tükrébe kell belenéznünk. # S abban pedig már látjuk: bizonyos területeken egy helyben topogunk. Az emberek panaszkodnak, az átalakítás még nem ért el hozzájuk A felelős vezetők tétlenségüket a dolgozókollektivák kevés megértésével magyarázzák, több támogatást várnak a felettesektől. Kinek van igaza? Erre válaszolt a minap egyik beszédében Ladislav Adamec. Szövetségi miniszterelnökünk igazságtalannak tartja, hogy emiatt a központi szerveket bírálják. Szerinte egyre kevésbé lehet magyarázatot találni az elavult törvényekre, előírásokra, a közvetlen minisztériumi segítség- nyújtás hiányára. Nem vette viszont védelmébe azokat, akik csak át akarják élni valahogy a mostani nehéz időszakot. Hogy mi fékezi mégis a gazdasági mechanizmus átalakítását? Talán leginkább a becsületes emberek között azok a visszahúzók, akik csak a felettes részletes utasítására tudnak dolgozni. Kétezer-háromszáz állami vállalatnál tart(hat)ják vissza az önálló próbálkozásokat. Bizonyítja ezt, hogy egyelőre nagyon kevés a vállalkozói kezdeményezés. Más, nemkívánatos irányban viszont jelentkezik: a tervcsökkentés kérdésében, a támogatások megszerzésében és a kivételnyújtás minden lehetséges okának keresésében. Ilyenre nincs szükségünk, ám a jogos követeléseket a kormány sem hagyja figyelmen kívül. Támogatja a lemaradás bírálatát, de a korszerűsítésre a vállalatnak kell keresnie, csak rendkívüli alkalommal kap erre a költségvetésből. Sem a legkorszerűbb műszaki felszereltség, sem az üzletek bő választékú és kiváló áruval való ellátása nem oldható meg egyszerre. Mivel gazdaságunk komoly változásaira nem a gazdasági fellendülés időszakában, se nem időben és megfelelően felkészülve kerül sor, gazdasági helyzetünk javításában csak szerény feladatokat tűzhetünk ki. Tehát gyors eredményekre sem számíthatunk. Elavult és nem hatékony népgazdaságunk szerkezete, a termelési alapok egy részét már leírták, lassú a tudományos-műszaki haladás alkalmazásának gyakorlata. De használhatatlan az eddigi gazdasági mechanizmus is, s az újat csak kezdjük bevezetni. Ennek megfelelő az irányítás színvonala, a vezető dolgozók felkészültsége. Mindegyik akadály nagyon visszatartja előrehaladásunkat. Leküzdésükkel az átalakítás során kell megpróbálkoznunk. J. MÉSZÁROS KÁROLY ■ (ÓSTK-felvételek) -
