Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-08-04 / 31. szám

A kertes házak dísze lehet Az állatbarátok által kedvtelésből tartott-tenyésztett díszfácán szép- I sége vetekszik a legdrágább egzotikus madarakéval. Ráadásul a fácán 1 igénytelenebb is, mint a gyakran előnyben részesített díszmadarak. A madárkedvelők többnyire az aranyfácánt választják. Tetszetős, ■ karcsú alakja, ékes tollruhája van, a kakasok fejét aranysárga bóbita * díszíti, narancssárga gallérjuk pedig kékesfekete csíkokkal szegélyezett. I A gyakran 80 cm hosszú faroktollak barnásán pettyezettek. Kedvelt az . aranysárga változat, melynél a tollazat nagyobb hányada jellegzetesen | aranysárga színű. A tojó kevésbé díszes, testét sötétbarnával tarkázott, ■ világosbarna toll fedi, faroktollai rövidek. A tojó egyéves, a kakas kétéves ■ korában válik ivaréretté, az utóbbi ekkor ölti fel díszes tollruháját. Hasonló testfelépítésű a gyémántfácán. Itt a kakas farokktollai akár az • 1 méteres hosszúságot is elérhetik, ami speciális igényeket támaszt I a madárház méreteivel, az ülörudak elhelyezésével szemben. Társainál lényegesen nagyobb az ezüstfácán, viszont ennek a tolla- . zata szerényebb. Figyelmet érdemel, hogy a kakasok között gyakran | akadnak meglehetősen agresszív egyedek, amelyek még az emberre ■ nézve is veszélyesek lehetnek. Fölöttébb erős és éles csőrükkel a ruhán I keresztül is komoly sebeket ejthetnek, a madárházban élő, más fajokhoz I tartozó madarakat pedig akár meg is ölhetik. Ezzel szemben a tojók nyugodt természetűek, más madáralkatúakkal együtt tarthatók. Az ezüst- | fácán tenyésztésének nagy előnye, hogy ez a változat kellőképpen ■ háziasodott, így bátran kiengedhető az udvarra, nem kóborol el. Igen tetszetős a királyfácán, tenyésztését azonban csak kellő tapasz- | tálatokkal rendelkezőknek ajánlhatjuk. Ennek még a gyémántfácánnál is ■ nagyobb a helyigénye, tekintve, hogy faroktollainak hossza olykor I a 2 métert is eléri. Testét fehér-feketével tarkázott, aranybarna tollazat I fedi, nyakát fehér „örv“ ékesíti. A fülesfácánok közül a kék színváltozatot tartják leggyakrabban. I Égszínkék, leheletfinom és dús tollazata a struccéhoz hasonlít. Jellegze- I tessége a fejen kétoldalt hátrafelé nyúló, fehér ún. fültől). Díszmadárként gyakran tenyésztenek a ház körül közönséges mezei I fácánokat. Ha kiskorától az ember közelében nevelik, jól megszelídül és I alapjában véve elfogadja a rabságot. Nem tartozik ugyan a legdíszesebb ' fácánok közé, viszont kedvességével és ragaszkodásával mindenképpen | kiérdemli az állatbarátok szeretetét. Mint a fácánéknál szokás, a tojó • tollruhája egyszerű, de a kakas előkelő. Faroktollai a kortól függően I 40-60 cm hosszúak. A kakasok tavasszal, nyár elején a kora reggeli I órákban hallatják a hangjukat. Rabságban is könnyen szaporítható, csak 1 a nyugodt környezetet kell megteremteni a párzáshoz és költéshez. Mint a fentiekben is utaltunk rá, a díszfácánok általában nagy életteret ■ kívánnak. Egy-egy párnak legalább 6 négyzetméter alapterületet kell ' biztosítani a madárházban. Ne feledjük: bármilyen szép maga a madár, I csak akkor mutat igazán szépen, ha megfelelő környezetbe kerül. Ezért igyekezzünk élethűen berendezni a madárházat. Ha egy mód van rá, | legyen benne élő fa vagy cserje, melyeknek a gyökérzetét védeni kell ■ a madarak kártételétől. Az udvaron felállított madárház gyepesítésével • kísérletezni sem érdemes, viszont a madárház közelében célszerű I füvesíteni egy darabka földet, hogy időnként „kicsaphassuk“ legelni, . bogarászni kedvenceinket. A madarak előtt mindig legyen elegendő folyami homok, a szálláshely- I nek az a szeglete pedig, ahol a karvastagságú ülörudakat vagy ágakat . elhelyeztük, nemcsak felülről, de három oldalról is zárt legyen, hogy I a madarak elbújhassanak az időjárás viszontagságai elöl. A madárház | vagy kifutó talaját a legnagyobb melegekben sem célszerű fellocsolni, 1 rjiert a kakasok besározzák a faroktollaikat. Egyébként a toll fényességét, | szépségét olajos magvak mértékletes etetésével növelhetjük. A fácánok friss zöldet, magféleségeket fogyasztanak. Szeretik a salá- * tát, gyermekláncfüvet, elfogadják a különféle takarmánynövényeket, de I olykor célszerű egy-egy dús növényzetű gyeptéglát is elhelyezni _ a madárházban (főleg akkor, ha nincs mód a kifutós legeltetésre). I A magok közül a kukoricától a kölesig bármit elfogadnak, nem válogató- ■ sak. A madárház talaját mintegy 20 cm mélységig évente ki kell 1 cserélni. BALÁZS FERENC I A Szlovákiai Ál­lattenyésztők Szövetségének tagjai körében újabban nagy közkedveltségnek örvend a terra- risztika. Egyre többen tartanak- tenyésztenek kedvtelésből gyí­kokat, békákat. Nekik szeretnénk ötletet adni a nél­külözhetetlen ter­mészetes eleség gyűjtéséhez. Nyáron több ötletes módszer segítheti a rovar­gyűjtést. Talán a legcélravezetőbb, ha közönséges lepkehálóval „átfé­sülik“ a kaszálatlan réteket, a sűrű növényzettel borított erdő- és útszé- leket, árokpartokat, esetleg töltésol­dalakat. Ezeken a helyeken tucatjá­val kerülhetnek a hálóba lepkék, pókok, bogarak stb. Tapasztalt kertbarátok megfigyel­ték, hogy enyhe rázogatással sok rovar eltávolítható a gyümölcs- és díszfákról. Ez a megfigyelés adta az ötletet, hogy nyitott esernyőt akaszt­hatunk a fa egy-egy ágára, s így sok élő táplálékot gyűjthetünk kedven­ceinknek. A következő módszer szintén a kertbarátok tapasztalataiból fakad. Romlott húst, mézes bort, esetleg sört tartalmazó üvegpoharat, bádog­dobozt süllyesztünk a talajba. A ro­varcsapda főleg az esti és az éjsza­kai órákban „működik“ jól. Olyany- nyira, hogy nem csupán a kedvte­lésből tartott gyíkok és békák ellátá­sában, de a növényeinket károsító állati kártevők állományának vegy­szerek használata nélküli gyérítésé­ben is a segítségünkre lehet, hason­lóképpen, mint a fáról lerázott rova­rok feletetése vagy megsemmisíté­se. (ol) Ragadozópoloskák az almáskertben A hazánkban élő mintegy nyolc­száz poloskafaj között az ember számára nemcsak kellemetlenek, hanem hasznos segítőtársak is szép számmal akadnak. Ilyenek például a ragadozópoloskák, amelyek az al­másokban használatos rovarölő szerekre nagyon érzékenyek. Meg­felelő védekezési renddel azonban kímélhetjük őket és beépíthetjük te­vékenységüket a biológiai növény- védelembe. Levéltetű-csemege A leghasznosabb ragadozópolos­ka fajok (a Deraeocoris ruber, a Hu- macerus apterus, az Atractotomus mali, a Phytocoris fajok és a Pilo- phorus perplexus) tojás alakban telel­nek az almafákon, és kitavaszodás­kor jelennek meg az első stádiumú lárvák. Az imágó alakban telelő Ori- us minutus és Anthocoris fajok a nyár folyamán települnek az alma- ültevénybe. A felsorolt fajok több családba tartoznak, ezért imágóik és lárváik külleme is igen különböző. Testmére­tük 2-3 mm-től egészen 10 mm-ig terjedhet. Az almafákon élő ragadozópolos­kák kevés kivételtől eltekintve polifá- gok.azaz sokféle ízeltlábú állatot el­fogyaszthatnak. Ennek ellenére egyes prédacsoportokat előnyben részesítenek, azokat szívesebben fogyasztják. A legnagyobb testű ragadozók, mint a Himacerus apterus és a De­raeocoris ruber tavasszal és nyár elején főleg különféle hernyókkal táplálkoznak, de megfigyeltek bim- bólikasztólárvát fogyasztó Deraeo­coris lárvát is. Ezek a poloskalárvák fejlődésük során 11-25 hernyót pusztítanak el. A hernyóhullám lefu­tása után beérik a levéltetvekkel, sőt a Deraeocoris ruber lárváit sokféle évelő lágyszárú és más tetves növé­nyen is megtalálhatjuk. A Himacerus lárvák inkább fásszárúakon fordul­nak elő. Levéltetűből a hernyók sok­szorosát tehetik ártalmatlanná. A le- véltetü-fogyasztók közé tartozik az Atractotomus mali, a Pilophorus perplexus és az Orius minutus is. Az Atractotomus mali a mi körülménye­ink között kizárólag a levéltetűre specializálta magát (lárváinak sza­porodása, fejlődése szorosan követi a levéltetűhullámot). Esetenként igen nagy számban található az összesodort levéltetves hajtá­sokban. Az Orius-fajok az almafákon főleg a levéltetűt fogyasztják. Az összeso­dort levéltetves hajtásokban tartóz­kodnak a legszívesebben. Testmé­retük az almán élő ragadozópolos­kák közül a legkisebb, ezért fo­gyasztásuk is kevesebb, az imágóké átlagosan napi egy levéltetű. Az Anthocoris-fajokat leginkább levélbolha-fogyasztóként tartják számon. Az almafákon kívül a fás­szárú növényeken is megtalálhatók. Célszerű növényvédelmet A tojásalakban telelő fajok nyáron indulnak útnak (migrálnak). Ekkor repülhetnek be az erdőből, a fás­ligetes területekről a gyümölcsösbe, ahol lerakják tojásaikat. Az imágó alakban telelő fajok er­dősávokban, erdőkben, ligetekben telelnek és a kitavaszodástól kezdve egyes fajok egész évben fölkeres­hetik az almáskerteket. Polifág táplálkozásúak és a leg- különbözö növényeken megtalálha­tók, ezért az almaültetvény környe­zetének a változatossága elősegíti megtelepedésüket. Sem a gyümölcsöst, sem a kertet és környezetét ne tartsuk sterilen. Legyenek mindig virágzó növénye­ink, mert egyes fajok imágói - főleg tavasszal - szívesen látogatják eze­ket. Ilyen helyeken egyéb ragadozó­fajok is szívesen megtelepednek. Angliában és Hollandiában az al­másokban éger, nyár és fűz fasoro­kat ültetnek, hogy az Anthocoris- fajok megtelepedjenek és áttelepül­jenek az almára. Sajnos, a ragadozópoloska fajok érzékenyek a rovarölő szerekre. Ezért szorítsuk a minimálisra a per­metezések számát, keressük a he­lyes arányt a kártevők még elvisel­hető mennyisége és a permetezé­sek száma között. (Kesző) „Zöldorvosságok“ a kertben A kertbarátok kora tavasztól késő őszig nagy gonddal ápolják növé­nyeiket, szedik és fogyasztják a sok­féle zöldséget és gyümölcsöt, de csak kevesen tudják, hogy növénye­ik közül több gyógyszereket helyet­tesítő „zöldorvosságot“ kínál. Nem életmentő gyógyszerek ezek, vi­szont gyógyító és kozmetikai hatá­suk figyelmet érdemlő. Igen, a koz­metikai is, amit azért tartok fontos­nak hangsúlyozni, mert a nők általá­ban fantasztikus összegeket képe­sek szépítőszerekre költeni, viszont eszükbe sem jut, hogy a kertjükben termő növények, vagy azok termése gyakran megfelelőbb például arcpa­kolásra, mint a szintetikus készítmé­nyek. Figyelmükbe ajánlom a sza­mócát, ribiszkét, szőlőt, paradicso­mot, uborkát és körömvirágot. Ezek kisajtolt nedvét tejszínnel keverve hasznosíthatják. Kertünk növényei közül minde­nekelőtt az uborka érdemel több figyelmet. Értékes vitaminokat, ás­ványi sókat, szerves savakat, cukro­kat, kevés klorofill festékanyagot, valamint egyéb anyagokat tartal­maz, amelyek serkentőleg hatnak szervezetünk működésére. Ezért üdítő például az elfogyasztott ubor­kasaláta. A felsorolt anyagok a vért is tisztítják. Az uborka inkább kozmetikai alapanyagként értékes, de gyógyha- tása is van. Elsősorban arcápolás­ra használható. A nyers uborkasze­leteket 20 percig hagyjuk az arcun­kon, vagy éjszakára készítsünk be­lőle pakolást. Az uborkalé általános börtisztításra alkalmas. Télen ritkán kapható - és igencsak drága! - az uborka, ezért tartalékolhatunk is uborkáiét. Jó apróra reszelt uborkát tiszta szeszben 10 napig áztassunk, naponta egyszer felrázva, majd a le­szűrt kivonatot akár két évig tárol­hatjuk. Alapelv, hogy 10 dkg uborká­ra 100 gramm szeszt számítunk, de elég arra ügyelni, hogy a szesz el­lepje a reszelt uborkát. További hasznos növényünk a paprika. Kellemes ízéért, nagy C-vitamin-tartalmáért sokan kedve­lik. Gyógyászati szempontból a hosszúkás, csípős változatok az értékesek. Pirosra kell érlelni, így a leghatásosabb. A paprikában sok kálium van, ezért főleg akkor tehet jó szolgálatot, ha a fokozott vízveszte­ség (hasmenés, erős izzadás) kö­vetkeztében a szervezetünk sok ká­liumot veszít (ez okozza a gyenge­ségérzetet). A paprika fogyasztása javítja az emésztést, serkenti a gyomorsav- képzést. Akinek sok a gyomorsava, gyomorfekélytől, magas vérnyomás­tól szenved vagy fokozottan érzé­keny a csípős paprikára, óvatosab­ban és kevesebbet fogyasszon be­lőle. Egyébként minden gyógynö­vényre érvényes, hogy óvatosan és szakértelemmel kell bánni velük. A paradicsom sokak kedvelt zöld­ségféléje. Nagyobb mennyiségű Ä-, B- és C-vitamint tartalmaz, de található benne vas, valamint egyéb ásványi és szerves só is. Nyersen fogyasztva a leghatásosabb, mert például a C-vitamin jelentős hánya­da főzés közben tönkre megy. Első­sorban a vérszegénységben szen­vedőknek ajánljuk. Ha rendszeresen nagyobb adagban fogyasztják, gyógyszerek használata nélkül is rendbehozhatják a vérképüket, megerősödnek, megszűnik az ala­csony vérnyomásuk. Szeletekre vágva, vagy a levét kisajtolva pako­lásra is használhatjuk a paradicso­mot, mindenekelőtt a bőr gombás megbetegedései ellen (például a nyáron gyakori fehér foltok eltávo­lítására). Jó tudni, hogy a paradicsom rendszeres és nagyobb mennyiség- Den történő fogyasztása esetén emésztési problémák jelentkezhet­nek. Ennek elejét vehetjük, ha fo­gyasztás előtt meghámozzuk a bo­gyókat. Dr. NAGY GÉZA E lőfordul, s nem ritkán, hogy a nyúltartó a ket­rec padozatára teszi a zöld­takarmányt, a szénát, ősszel a répát, lapos tányérra a sze­mestakarmányt. Sokan használják etetőként a féllite­res befőttesüveget, amelyből a nyúl alig képes takarmá­nyát felvenni, hiszen nem fér bele a feje, csak az orra. Nem jó ez így. A padozat­ra helyezett szálastakar­Ésa takarékosság? mányt a nyúl hamar letapos­sa, levizeli, a lapos edényből a szemestakarmányt kiszór­ja, A nyúlnak föltétlenül a ket­rec belsejében, kívül az ajta­jára vagy a végére fölerósí- tett szénazsebból - rácsból - kell kapnia a szálastakar­mányt. Egyszintes ketrec rá­csos tetejére is rakható a zöldtakarmány és a széna. A szemest olyan vályúba kell adagolni, amelybe belefe­küdni, abban zavartalanul kaparni, válogatni nem tud. Az abraketetőt félig, kéthar­madig, nem pedig púpozot- tan kell megtölteni. A vályú akkor jó, ha drót- vagy léc­rács van fölötte, ez osztja kisebb részekre. Hosszú fa­vályút is berácsozhatunk egyetlen szál dróttal. A vályú fölött végighúzódó léc is megakadályozhatja a takar­mány kikaparását. Ügyes emberek saját ket­receikhez igazított etetőket készítenek házilag. A széna­rácsot néhány szál drótból vagy furnérlemezből bárki könnyen elkészítheti. A nyalósót vagy drótra akasztva, vagy kis ládikába téve tartsuk a nyulak előtt. Sz. F. Karózzuk a paradicsomot Tapasztalatok bizonyítják, hogy a karó nélkül nevelt, földre boruló paradicsombokrok kevesebb ter­mést hoznak, és minőségük is gyen­gébb, mint a karózottaknak. Dara­bos, jól színezódő bogyókat akkor remélhetünk ugyanis, ha a hónalj­hajtásokat rendre kitörjük, tehát csu­pán néhány szárat nevelünk. Ennek köszönhetően a tápanyag nem használódik a sűrüsítő, a virágot nem hozó hajtásokra, a termőágak pedig megfelelő megvilágítást kap­nak. A túl sűrű lombozat egyébként is kedvez a betegségeknek, köny- nyebben megindul a rothadás is. Mindez amellett szól, hogy idejében végezzük el a karózást, az időszerű kötözéseket, a hónaljzásokat. A vele járó költség és munka kamatosán megtérül. ÖTLETSAROK így könnyebb Festett már valaha léckerí­tést? Igen? Akkor bizonyára tapasztalta, milyen fárasztó és kényelmetlen dolog jórá­kon át kézben szorongatni a festékkel teli edényt. Ké­szítse el az ábrán látható, igen egyszerű, de fölöttébb hasznos segédeszközt. Meglátja, sokkal könnyebben megy majd a festés. A keze mindenesetre nem fog görcs­be merevedni. Nincs véletlenül egy ha­sonló, másoknak is ajánlható ötlete? (kár) Kétszeresen Hasznos

Next

/
Oldalképek
Tartalom