Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-08-04 / 31. szám

llelt, amióta Komiya, lívja felesége kolléga- ereust, az éjjel virágzó elsőnek érkező Mura- i a vendégek szobája etolták, és a cereus pódiumon. A pódium Murayama asszony r a kaktusz virágaira :r tünemény. - Külön- is, és azelőtt két évvel eust. éhány percig felhúzott megfordult, hogy kó­lának. a lányhoz, aki Komiya amiért megengedted, s most szebb vagy. gzik, s hozzá hasonló­ta a bókot. Nem tűnt íosolygott. htokba került - mondta iák amíg ilyen szé­©redményesebb esté­mondani valamit, ám reiben lakott, Kugenu- hogy ez lesz a sokat Tokyóban lakó barát- miyanak a választ: két ága akadt, a harmadik in Imasato és Omori ignak jönni. :e, hogy ha csak hár- Shimako Sumiko asz- 1 soha. És az egyetlen it férjhez. Toshiko felállt és távozni akart a cereus mögötti ajtón.- Gyere, nézzük meg együtt, Toshiko - szólt utána Murayama asszony.- Már láttam, hogyan virágzik.- Csakugyan láttad virágozni? Édesapáddal? El kell mondd nekem, milyen volt. A lány eltávozott, anélkül, hogy visszanézett volna. YASUNARI KAWABATA Ezelőtt két évvel, emlékezett vissza Murayama asszony, Komiya azt mondta, hogy a cereus a ló­tuszhoz hasonlóan virágzik, lágyan ringatózva, mintha gyenge szellő fuvallatára mozogna.-Toshiko nem örvend a jelenlétünknek. És ne beszéljünk előtte az anyjáról sem. Szeretném, ha már Sashiko itt lenne. Habár ha ő itt lenne, akkor már nem hívna minket. Murayama asszony két évvel ezelőtt látta a ce- reust, egy nyári estén, amikor azért jött, hogy megmondja Komiyának: a felesége békülni akar. Aztán jött még néhány barátnője, akik arra kérték, hogy bocsásson meg neki. Egy kocsi hallatszott. Megérkezett Imasato asz- szonyság. Majdnem tíz óra volt. A kaktusz este virágzott, és csak két, három óra felé hervadt el. Egyetlen éjszaka virága volt. Tíz perccel később megjött Omori asszony Shimaki Sumikoval. Mura­yama asszony bemutatta Sumikot Komiyanak:- Még túl fiatal és igen kedves. Ezért nem ment még férjhez.-S mert sokáig beteg voltam - tette hozzá Sumiko. Csillagok ragyogtak tekintetében, mikor a cereusra nézett. Odalépett hozzá, és arcát a kak­tuszhoz szorította. A virágok hosszúkás levelek végén nyíltak. Na­gyok és fehérek voltak, s szelíden ringatóztak az ablakon beáradó lég fuvallatára. Különös virág volt, a krizantémtól és a dáliától különböző szirmokkal. Olyan volt, mint egy álomszerű virág. Sötétzöld levelek magasodtak három vastag törzsön. Akár­csak a többi kaktusznál, ennél is a bibe hosszú volt, és levelei összenőttek. Sumiko nem vette észre, hogy Komiya - lelke­sedését látva, melléje lépett.- Sok hasonló példány van Japánban, de szo­katlan, hogy egyetlen éjszaka tizenhárom virága nyíljon ki. Évente hat vagy hét éjjelen virágzik. Úgy tűnik, ez a leggazdagabb éj! Elmondta neki azt is, hogy a liliomhoz hasonló rügy a következő este fog kinyílni. Az apró magkez­deményekből levelek vagy más virágok fognak kinőni. És hozzávetőlegesen az apró rügyek egy hónap alatt nyílnak ki. Sumikot kellemes illat lengte körül, kellemesebb és bódítóbb, mint a liliom illata. Anélkül, hogy levette volna tekintetét a kaktusz­ról, lassan leült.- Hegedű? Ki hegedül?- A lányom.- Milyen szép darab! Mi ez?- Nem tudnám megmondani.- Kitűnő kísérőzene a cereus virágzásához - tette hozzá Omori asszony. Miután egy ideig a mennyezetet nézte, Sumiko kiment a teraszra. A tenger alatta hullámzott, néhány lépésnyire. Amikor visszajött, azt mondta:- Kinn volt, a teraszon. És nem nézett a tenger felé, háttal állt neki. S ki tudja, lehet, hogy jobb így. SALLÓ LÁSZLÓ fordítása secoososoooeosooocoooooooooocccoc«ocooc«ococooooooocoooscocoBOooooooeooeoo5 ínyja, akiket rettentően bét átlépnem Jozefina tóttá meg. A gyerekek- resztül kommunikálok, volt. Megborotválkoz- abb létrámat és elindul- am gyermekeim abla- ;nyi mélységben, egy i tátott szájjal bámulta ipogtató bácsit. <érdezett: enyújtottam pénztárcá- tekinthettem, ahol lá- sika, Jozefina és Dodi .áttam, amint Jozefínka tárcámat kis malacper­:envvel köszöntött: inkban! Csak arra kér- íes verebeknek tettünk- Köszönöm, már ebédeltem. Mit adnak a té­vében?- Feliratos szovjet dokumentumfilmet, „Indián a feleségem“ címmel. Az indiánok és egy fölfegy­verzett country zenekar közötti harcokról szól.- Rögtön gondoltam. És ez a hippi?... Valahon­nan ismerem... No, hogy is hívják...- Ne szenvedj, apu! Még leesel a létráról. Ez nem más, mint az ismert internacionalista, polgár­jogi harcos, Old Shatterhand. Egész idő alatt kár- tyázgat és udvarol a menyasszonyának, Kancsal Fülnek. Közben már megivott vagy fél liter whiskyt és két liter hársfateát. Ezekért a szavakért Dodi papagáj csúnyán né­zett a kis Jozefínkára, a nagy Jozefina pedig, megelégelve jelenlétemet, a konyhába távozott. Gyerekeim megmutatták tanulókönyveiket, ame­lyekről lerítt, hogy hamisak. Nem haragudtam - egy elvált apa ne idegesítse a gyerekeit. Inkább nevelő célzatú megjegyzéseket tettem:-Látod Jozefínka, az indián lány nem veri' Shatterhandet csak azért, mert a menyasszonya neki!- Igen, apu!- Figyeljétek, hogy kell szépen fogni a dinamitot és a coltot!- Igen, apu! Nevelési módszeremmel elégedetten fordítot­tam figyelmemet a környék panorámájára. A közeli gyárkéményen éppen egy gólyacsalád etetett két fiatal mérnököt, akiket a fészekbe a nemzeti bizott­ság szociális osztálya helyezett el. A mélyből hallatszó fűrészelést nem vettem figyelembe. A második emelet magasságában rossz fiúk igye­keztek elfűrészelni a létrámat. Közben támadásba lendültek az indiánok. A banditák védekeztek, de hiába. A rézbőrű harco­sok fölényben voltak, mert minden megölt indián legalább még kétszer megjelent a spórolós filmren­dező hadmozdulataiban. A támadó apacsok ordítására Jozefina is vissza­jött a konyhából. Már útközben hisztérikusan kiálto­zott:- Halál a fricekre, halál a fricekre!- De anyuka, te tévedsz! A Felszabadulás nyolcvanadik epizódját tegnap adták.- Aha, valóban. Ezektől az indiánoktól megörül az ember. Jobban ordítanak, mint ti és egy egész hadsereg együttvéve. Amikor Jozefina észrevette, hogy kárörvendő mosolyomat az ablakrolóval igyekszem eltakarni, rögtön megtiltotta, hogy a látogatás alatt televízi­ózzak. Ekkor a létra kétségbeesett reccsenéssel eltűnt alólam. Még intettem gyerekeimnek, s ők kedve­sen visszaintegettek. Csak Dodi papagáj figyelte irigyen döglött sashoz méltó büszke repülésem. oococcoseoccocooc’ Szentpétery Ádám: Virágmotívum III. (Hrapka Tibor fotoreprodukciója) LJUBOMIR NIKOLOV Az évek vetköztetik, csendben folynak róla a foltok. Alig billen a szőlősben a zöldes rongy-kereszt. Utolsó szemig leszedték a termést, csak a kéz rothadó tollain törik meg a fény. A madár megbékült a rongybábbal, mint a világ bölcsessége a halállal... TADEUSZ NOWAK A víz hozza a követ a kő adja a tüzet A hóhér leteszi az esküt és tűzbe nyújtja kezét A víz hozta a követ a kő elhagyta a tüzet a tűz lángra lobbantja valaki kezét közülünk HARASZTI MÁRIA fordításai ök- - Ha jó a masina, természete- le-t sen elfogadjuk. Tegye csak le tin- ide, ide szépen, majd megnéz- iatt zük - és már el is tűnt. i is Eltelt egy hét, eltelt egy hó­nár nap, majd kettő, de az én talál­mányom iránt senki sem ér­deklődött. Vártam szerényen, tam nem akartam tolakodónak tün- pe- ni. Csak valamikor ősszel érte­den sültem véletlenül arról, hogy gépemet az egykori kazánház- >lle- ban felállították és be is inditot- Ó, ták. önkívületben rohantam le fei, az alagsorba. :on. -Hát mégis felhasználják a találmányomat? - tapsoltam ujjongva.- De mennyire! - veregetett vállon valaki barátságosan. Hátranéztem. A személyzeti osztály vezetője volt.-És ez a sok ember itt mit csinál? Talán valamilyen bi­zottság? - érdeklődtem.- Dehogy! Ez a kezelő sze­mélyzet!- De hát mi a dolguk konk­rétan...?-Hogyhogy mi? Hát nem ismeri fel őket? Ez a magas a jégkorongcsapatunk kapusa, Szergejev. Ö itt a főnök. Ott a sarokban Filipcsenko és Fjo- dorov, a két csatár kártyázik. Ók a perpetuum mobile kar­bantartásának szakemberei... Aki pedig kibicel nekik, az Va- sziljok, a híres hátvéd. Ő a fő­technológus. Mögöttük...-És mit hajt a motorom? - szakítottam félbe ezt a hosz- szú felsorolást. A személyzeti osztály veze­tője megütközve nézett rám.- Valamit hajtania is kelle­ne? - kiáltott fel. - Hiszen attól félünk, hogy kibírja-e ezt a nagy megterhelést. Hiszen az egész jégkorongcsapatunk és az összes ökölvívónk foglal­koztatottságát biztosítja! Elszorult a szívem.- Én meg azt hittem - töröl­tem ki a könnyet a szemem sarkából -, hogy a találmá­nyom hasznos lesz!- Nyugodjék meg, nagyon hasznos lett - mondta kedve­sen. - Hiszen segített a lét­számcsökkentés kijátszásá­ban! SÁGI TÓTH TIBOR fordítása JACEK FEDOROWICZ- Állj! Tilos továbbmenni!- Hová tilos?- Oda, ahova maga akar.- Hová akarok én menni?- Tudom is én?- Akkor miért állít meg?- Mert nem szabad to­vábbmenni.- Ahá. És miért nem?- Mit tudom én!- De hiszen ott egy üres terület van.- Az van.- Akkor hát miért nem szabad?-Tudom is én?-Talán katonai terület?-Talán.- Talán alá van aknázva?-Talán.- Talán mocsár van ott?- Ugyan, méghogy mo­csár. Közönséges terület.-S ha amarra akarnék, oldalt?- Ott se lehet.- Honnan veszi voltakép­pen, hogy nem lehet?- A parancsnok mondta.- Maga itt az őr?- Mhm!- Régen mondta a pa­rancsnok?- Három éve lesz.- Mi volt itt három évvel ezelőtt?- Téglaégető.- De már nincs. Nem vette észre?- De észrevettem.- Lebontották?- Merre mentek volna be, hogy lebontsák?- Talán a másik oldalról.-Talán.- Nem éhes?- Nem. A feleségem hord enni.- És hol alszik?- Őrségben tilos aludni.- Senki nem küldheti ma­gát haza?- Csak a parancsnok.-Miért nem küldi haza? Elfeledkezett magáról?- Nem.-Hát?- Meghalt.- Szomorú. Hát akkor, kellemes őrködést. A vi­szontlátásra!-Állj, vagy lövök!-Tessék?-Állj, vagy lövök, mond­tam. Vegye tudomásul, hogy előállítom tilos területre való behatolás kísérletéért. Ilyen az őrség szabályzata.- Most mi lesz?- Addig nem bocsátom el, amíg nem igazolja magát.- Kinek?- A parancsnoknak. KOPASZ CSILLA fordítása cooocooccösooosoocöcooooooccoecccceooaocoooeccosoooosocöOBoeo

Next

/
Oldalképek
Tartalom