Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-08-04 / 31. szám

A Guszonát (Husiná) övező meredek dom­bok hátán néhány nappal később érik kasza alá a gabona, mint a Rima, vagy az Ipoly napsütötte völgyében, így aztán július első felében csupán a széna begyűjtése ad elfog­laltságot a falu népének. A csupánt akár idézőjelbe is tehetnénk, hiszen nem kevés munkával jár a „zöldaratás“ sem, mert amió­ta a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Törzs- tenyésztő Üzem állattartásra szakosodott, rengeteg szálastakarmányra van szükség. A nemesitett, több mint 1200 darabos tehén- állomány mellett ugyanis el kell látni a hízó­bikákat és a húsáért, gyapjáért tenyésztett kanadai, új-zélandi és a Szovjetunióból szár­mazó juhállományt is. A gazdaság különösen a tejtermelésben ér el kiváló eredményeket, évek óta a kerületi ranglista élén állnak az egy tehénre jutó fejési átlagot illetően. Hasonlóan eredményes a hí­zómarha és sertéstenyészetük is. Tudják, persze hogy tudják mindezt a gazdaság gu- szonai részlegének dolgozói is, akikkel a te­lep közelében, délidében egy pohár üdítő mellett beszélgettünk a gazdaság, a falu dolgairól.- Az üzem kiváló termelési eredményeihez mi is hozzájárulunk, hiszen az év végi értéke­lés alkalmával arról értesülhettünk, hogy részlegünk tavaly néhány millió koronás nye­reséget ért el. Ám a prémiumot különös módon nem nálunk osztották szét, hanenj egy másik gazdasági részlegen, amely vesz­teséges volt - mondja kissé zaklatottan Ko- hárik Róbert, fiatal traktoros, aki azt is szóvá tette, hogy a gazdaság nem áldoz túl sokat dolgozói szociális és életkörülményeinek javí­tására, hiszen annak idején, amikor családot alapított, a közeli pusztán ugyan lakáshoz juttatták, ám az ígért bekötőutat azóta sem építették meg, így az esős idő beálltával csak gyalogszerrel tudja megközelíteni lakóhelyét. A felnőttek még úgy-ahogy túlteszik magukat a beutazás kényelmetlenségein, ám a gyere­kek óvodai, iskolai utaztatása szinte elképzel­hetetlen lesz ilyen körülmények között.- Bizony, annak idején sok egyéb ígéret is elhangzott még - emlékszik a törzstenyésztö üzemhez való csatlakozás időszakára Nagy- ferenc Béla -, ám ezekből nem sok minden valósult meg. Őszintén szólva mi arra számí­tottunk, hogy a község sokat nyer majd a tár­sulással, hogy mint az egyik legnagyobb gazdasági udvar székhelyét kellő módon fej­leszteni fogják. Meg kell vallanom, hogy a tör­téntekért, illetve a meg nem történtekért ma­gam is felelősséget érzek, annak idején ugyanis pártelnök voltam, s tulajdonképpen választási lehetőségünk is volt, egyesülhet­tünk volna az osgyáni (Ozdany) szövetkezet­tel is...- A falu gazdátlanságának az lett a követ­kezménye - fogalmaz még keményebben Bodor Kálmán karbantartó hogy a fiatalok a környező városokban, Füleken (Fil'akovo), Losoncon (Luöenec) és Rimaszombatban (Rimavská Sobota) kerestek, s találtak mun­kát, később pedig lakóhelyet is. Azóta jófor­mán semmi sem épült a községben, még lakóházak sem, mert a hetvenes évek elején ezt is betiltották.- Az elmúlt két évtizedben fokozatosan elsorvadt a kulturális és a sportélét is - egé­szíti ki kollégáját Németh Sándor traktoros. - A hatvanas években még volt színjátszó, sőt éneklő csoport is, ma viszont hónapokon keresztül üresen tátong a művelődési ház, hacsak nem ülnek falai között lakodalmat. Ezután a közellátásra, a szolgáltatásokra terelődött a szó. Beszélgetőpartnereim el­mondták, hogy az alapvető élelmiszereket meg lehet vásárolni a községben, gondot csupán a fagyasztott áru időnkénti hiánya okoz. A csirkét és egyéb mélyhűtött baromfit ugyanis nagyon rendszertelenül szállítja a lo­sonci vállalat, s még ennél is rapszodikusabb a zöldség-gyümölcs szállítás. Az autóbusz­közlekedés munkanapokon megteszi, vasár­nap azonban csak egyetlen járat köti össze a községet a járási székhellyel, ami a kórházi látogatások miatt kevés. Elégedettek az em­berek az osgyáni körzeti orvosi rendeléssel, ugyanakkor hiányolják a gyógyszertárat, mert a körzeti orvos által előírt gyógyszerek kivál­tása újabb utazást, újabb munkanapot vesz igénybe. A postai szolgáltatások terén is akad probléma. A legközelebbi postai hivatal a lo­sonci járáshoz tartozó Nagydaróc (Veiké Dravce) községben van, s onnan csak a köz­ponti lapokat és a losonci járási újságot kézbesítik Guszonára, Alsóhegymegre vala­mint a környező pusztákra - Lukvára, Csen- tére, Apátyira - a Rimaszombatban megjele­nő Gömöri Hírlapot nem, márpedig odatarto- zásuk miatt elsősorban ez érdekelné az olva­sókat. A telefonszolgálat sem megfelelő, hi­szen a községben mindössze két állomás van, s volt már tűzeset, amikor éppen egyik sem működött. A lakosok hirtelenjében felvetett problémáit később tolmácsoltam Fodor Zoltánnak, a he­lyi nemzeti bizottság elnökének.- Egyik gond sem ismeretlen előttem, hi­szen ezek többségével szinte rendszeresen foglalkozunk a tanácsüléseken és a nyilvános gyűléseken is. Nos, ami a legelső észrevételt illeti, nem vagyunk illetékesek megválaszolá­sára. Az év végi osztalék körüli vitáról persze innen-onnan mi is értesültünk, ám úgy véljük, ezt a kérdést a dolgozóknak és a gazdaság vezetőinek kell tisztázniuk. Ami a továbbiakat illeti, el kell mondanom, hogy a gazdaság különböző társadalmi munkák idején nem zárkózik el a segítségnyújtástól, különösen gépek kölcsönzésére gondolok. Tény viszont, hogy a gazdaság egy szénaszárítón kívül nem épített mást a községben. A környező pusztákra vezető bekötőutak valóban nem a legjobb állapotban vannak, az utóbbi évek­ben azonban egy rendkívül nagy horderejű útépítési beruházás valósult meg községe­inkben és ez a járás minden anyagi eszközét felemésztette. Felépült ugyanis a Rimaszom- bat-Alsóhegymeg-Guszona közötti 13,5 ki­Mindenkinek igyekszünk segíteni Zbynék Vokrouhlicky elnökhelyettese a Csehszlovák Nyilvánosság Emberi Jogi és Humanitárius Együttműködési Bizottságának, amely az Emberi Jogok Egyetemes Deklarációja ENSZ-beli elfogadásának 40. évfordulója alkalmából tavaly december­ben jött létre. A Tvorbának adott alábbi interjúban a bizottság munkájáról, céljairól adott átfogó képet.-Januártól több, mint 2000 levelet kap­tunk, s ezen felül naponta 10-15 ember is felkeres minket - kezdi a beszélgetést Zbynék Vokrouhlicky. - Nemrég járt itt a nyu­gatnémet ZDF tévéstábja, nem akartákelhinni, hogy ennyi levelet kapnánk. Éppen akkor jött azonban a postás egy halom levéllel, így az operatőr meg is örökíthette...- Miről szólnak a levelek?- Többségükben kizárólag humanitárius kérdésről, például segítséget kérnek tőlünk, mert megtagadták tőlük a kiutazás lehetősé­gét a külföldre emigrált gyermekeik vagy szüleik után. Elárulhatom, hogy az esetek 57 százalékában sikerül kiutazáizi engedélyt szerezni számukra.- És a többiek?-A többiek többnyire államtitkok ismerői, mint ahogy azt a belügyminisztérium közli velünk. Nincs indokunk, hogy ne higgyünk ebben, bár érthetetlen esetek is adódnak; egy atomkutató intézet dolgozója szolgálatilag ki­utazhat külföldre a nemzetközi konferenciák­ra, de nem kap engedélyt arra, hogy megláto­gassa emigráns fiát. Gyakran a helyi útlevél- hatóságok értetlenségéről és a jóakarat, jó szándék hiányáról van szó. Az ilyen eseteket a felsőbb szerveknél intézzük.- Hogyan járnak el ilyenkor?- Elsősorban különféle rendelkezésekre hivatkozunk, például a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmá­nyára, melyet Csehszlovákia 10 évvel később ratifikált. Az egyezségokmány 12. cikkelye úgy rendelkezik, hogy mindenkit megillet a mozgás és a költözködés szabadsága, az ember szabadon választhatja meg tartózko­dása helyét és szabadon elhagyhat bármely országot, ideértve a saját országát is. Kivételt képeznek azok a korlátozások, amelyeket törvény ír elő, s amelyek szükségesek a nem­zetbiztonság, a közrend, a közegészség vagy erkölcs megvédelmezése, vagy mások jogai­nak és szabadságainak védelmezése végett és amelyek összhangban Vannak az említett egyezségokmányban elismert többi joggal.- De nyilván nem vonatkozik az összes kérvény ilyen esetekre?-A legkülönfélébb kérésekkel fordulnak hozzánk, de mindenkinek igyekszünk segíte­ni. Két jogász foglalkozik ezzel. Tanácsot adnak a kérdezőnek, milyen intézményhez kell fordulnia, hogyan kell megfogalmaznia a kérvényét stb. Szó van itt például az ötve­nes években törvénytelenül elítéltek rehabili­tálásáról, vagyonjogi vitákról és más kérdések­ről. Éppen amikor itt járt a ZDF forgatócso­portja, egy üzemi balesetet szenvedett ember látogatott meg mindkét, mert a vállalat megta­gadta a baleset kártalanítását. A jogászunk megírta neki a bírósági keresetlevelet. Más­nak a köztársasági elnökhöz címzett kérvényt segítettünk megfogalmazni, melyben kegyel­met kért fia számára.- Saját apparátussal, alkalmazottakkal rendelkeznek, akik intézik ezeket az ügyeket?- A bizottság 72 tagja önkéntesen dolgo­zik, a lakosság legkülönfélébb szociális, politi­kai, nemzedéki és érdekcsoportjait képviselik. Van köztünk orvos (a bizottság elnöke), jo­gász, kulturális dolgozó, teológia-professzor, képviselve van az ifjúság, a környezetvé­dők ... A bizottság 19 tagú elnökséget válasz­tott, amely havonta egyszer találkozik. A szú- kebb elnökség, vagyis az elnök, a három helyettes és a titkár hetente tartanak megbe­szélést. A bizottság tagjai különféle - pl. jogi, levelezési, hívók jogaival foglalkozó és más - bizottságokban, illetve szekciókban dolgoz­nak, ahol az egyes konkrét eseteket vizs­gálják.- Miből fedezik a tevékenységükkel kap­csolatos kiadásaikat?-Nincs még bankszámlánk. így például a bútort a postabélyegek világkiállításának felszámolt titkárságától kaptuk kölcsön, a he­lyiséget a Nemzeti Fronttól kaptuk, amely három titkárnőt is rendelkezésünkre bocsá­tott. Az egyik jogászunk már nyugdíjas. A má­sik, egy volt ügyész egyelőre ideiglenesen van nálunk, míg nem lesz saját költségveté­sünk, s ezzel együtt lehetőségünk arra, hogy néhány állandó alkalmazottat fizessünk.- Azt követően pedig majd térítésért szol­gálnak tanácsokkal?- Semmiképpen sem. Ugyanakkor viszont szeretnénk megkeresni a tevékenységünk­höz szükséges pénzt is. A Melantrich kiadó gondozásában már megjelentettünk egy bro­súrát, 150 ezres példányszámban, „Nemzet­közi dokumentumok az emberi jogokról és humanitárius kérdésekről“ címen. Hét koro­náért árusítják. A kiadvány néhány olyan dokumentumot is tartalmaz, melynek teljes lométeres aszfaltút, így a járási székhelyet szeptember elsejétől már nem Nagydarócon, Keresztúron (Nővé Hony) és Osgyánon ke­resztül kell megközelítenünk. A guszonaiak tíz, a társközség Alsóhegymeg lakosai tizenöt kilométert nyernek ezáltal. A nagybemházás két szakaszban valósult meg a Losonci Út- építóvállalat kivitelezésében, s összesen negyvenkilenc millió koronás ráfordítást igé­nyelt. Csendes kis falvainkban várhatóan fel­lendül majd a közúti forgalom, hiszen a Cseh­szlovák Autóközlekedési Vállalat losonci üze­me autóbuszjárat indítását ten/ezi Rima­szombat és Fülek között. Ezért - közlekedés- biztonsági szempontból is - járda építésére lenne szükség. Az ügyben már tárgyaltunk a közlekedési szakosztály illetékeseivel, s a következő választási időszakban minden bizonnyal sor kerülhet a járdaépítésre. Községeink elnéptelenedésének egyéb­ként több oka is volt. A már említetteken kívül például az építkezési tilalom, ami miatt való­ban sok fiatal eltávozott. A tilalomnak immár vége, s fpi az igényeknek megfelelően máris tizennégy telket adtunk az építkezőknek. Per­sze még nagyobb lendületet adna a falufej­lesztésnek, ha a térítésmentes kölcsönök nemcsak a fiatal házasokra vonatkoznának. Mifelénk ugyanis az a szokás, hogy a szülők építik gyermekeik számára a családi házat, s ugye nem mindegy, hogy az állami támoga­tás csupán ötvenezer korona, vagy ennek többszöröse. Mindezt szóvá tettem a jnb legutóbbi plénumülésén is, s az elnök egyet­értett velem, s nem elképzelhetetlen, hogy közös javaslatunkat illetve kérelmünket a fel­sőbb szervek elé terjesztjük. A postai szolgáltatások bírálata azt hiszem teljes mértékben megalapozott. A két járás postai hírlapszolgálatának végre rendeznie kellene már a kézbesítés kérdését, s a rima- szombati posta vezetőségének is teljesítenie kellene már ígéretét a telefonhálózat bővíté­sére. A legutóbb ez év májusát jelölték meg a munkálatok befejezésére, de már ez is elmúlt, s a szerelők nem is jártak még köz­ségeinkben. A két községből egyébként hú­szán kértek állomást, elképzelhető azonban, hogy több igénylő is akad még, hiszen a lehe­tőségről még nem is tájékoztattuk lakosa­inkat. A kulturális és szórakozási lehetőségek valóban nem kifejezetten kedvezőek. Tánc­csoportja most már csak az 1-4 évfolyamos alapiskolának van, melyben 56 gyermek ta­nul. A fiatalok viszont nem is igénylik a helyi szórakozási, sportolási lehetőségeket, inkább eljárnak a közeli falvakba, városokba. Egyéb­ként éppen a napokban állapodtam meg a Thália vezetőivel, s ennek értelmében a kassai (Koáice) művészek augusztus köze­pén ellátogatnak hozzánk. Labdarúgócsapa­tot működtetünk, de mivel kevés a fiatal, két községünk közösen tud csak csapatot fenn­tartani. Fodor Zoltán végezetül elmondta, hogy az új út átadásától az isten háta mögötti terület­ként kezelt községek életének felpezsdülését várja, s maga a lakosság is reméli, hogy a városhoz nemcsak a kedvezőbb utazási lehetőség révén kerülnek közelebb. HACSI ATTILA szövege Csehszlovákiában most első ízben kerül nyilvánosságra; így az Emberi Jogok Egyetemes Deklarációját, a Polgári és Politi­kai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, s az egyezségokmány jegyzőkönyvét, a Gaz­dasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzet­közi Egyezségokmányát, továbbá részleteket a helsinki, a madridi találkozó és a bécsi utótalálkozó dokumentumaiból. Továbbra is kiadunk majd ilyen brosúrákat és természete­sen adományokkal is számolunk. Az emberek már manapság is pénzt kínálnak nekünk kérvényeik intézéséért. Ezt azonban elutasít­juk, s így tulajdonképpen a legnagyobb olyan szervezet vagyunk, amely ingyenesen nyújt jogsegélyt.- Említette az Emberi Jogok Egyetemes Deklarációját, melyet az ENSZ Közgyűlése 1948. december 10-én fogadott el. Ez a Dek­laráció azonban nem kötelező erejű nemzet­közi jogi dokumentum, az ENSZ nyilatkozata­inak csupán ajánló jellegük van, s ezért nem is ratifikálják őket.-Valóban, s Csehszlovákia akkoriban, a nyilatkozat elfogadásakor tartózkodott a szavazástól. Erre megvoltak az indokai, ám úgy véljük, a Deklaráció ajánlásait akkor is tiszteletben kell tartani. Ratifikáltuk viszont a következő két egyezségokmányt. A mi legfontosabb feladatunk tulajdonképpen nem is annyira az, hogy tanácsokkal szolgáljunk egyes konkrét esetekben, mint inkább az, hogy vizsgáljuk, mennyire van összhangban az érvényes csehszlovák jogrend az elfoga­dott nemzetközi kötelezettségekkel. Ha el­lentmondásokra bukkanunk, kezdeményezé­si jogunk van, hogy felhívjuk a figyelmet a hiányosságokra, s új jogi szabályozásra tegyünk javaslatot. Először a gyülekezési és a társulási joggal kezdtünk foglalkozni. Ennek jogi szabályozá­sa 1951-ből származik, elavult és főként ellentétben áll a nemzetközi dokumentumok­kal. Levélben figyelmeztettük erre a szövet­ségi kormány elnökét és most egy saját (Nagy László felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom