Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-27 / 4. szám
beszélgetés bugAr IMRÉVEL - NEM CSAK A SPORTRÓL az exvilágbajnokk; Bevallom, amikor elhatároztam, hogy felkeresem és elbeszélgetek Bugár Imrével, a diszkoszvetés „nagy öregjével", nem hittem, hogy ilyen könnyen találkozhatok a világhírű csallóközi sportolóval. Megtudtam ,,Bugi“ telefonszámát, s ezután már minden gyerekjáték volt... Tárcsáztam, kicsengett a telefon, de nem ő jelentkezett, hanem a felesége: - Kicsit később hívjon, leugrott egy pillanatra a garázsba. Negyedóra múlva ismét próbálkoztam, ezúttal telitalálat, Bugár Imre volt a vonal másik végén. Amikor elmondtam, mit is akarok, csupán ennyit válaszolt: holnap itt és itt találkozhatunk. Ennyire egyszerű lenne egy világbajnok élsportolót rászedni az interjúra? Hát, igen! Legalábbis öt... Másodpercnyi pontossággal érkezett a megbeszélt helyre; jól megtermett, majd kétméteres alakja messziről kitűnt a Bílá lábút' előtti emberáradatból. Még mielőtt kényelembe helyeztük volna magunkat, megnyugtattam az igen készséges diszkoboloszt: nem a sikerekben gazdag múltra vagyok kíváncsi, hanem inkább a jelen és a közeljövő tervei érdekelnek. Ez láthatóan mosolyt varázsolt az arcára, és még az első kérdés elhangzása előtt hamisítatlan csallóközi tájszólással így kezdte a fél órára tervezett, végül bő hatvan percre elhúzódott beszélgetést: - Kicsit tartottam attól, hogy egész sportpályafutásomról kell majd beszámolnom, de amikor közölted, szó sincs erről, nagy kö esett le a szívemről. Tudod, a közelmúltban mindenki csak erről faggatott...- Mennyire szoktad meg a fővárost, a rohanó életet?- Tizennégy éve vagyok Prágában. Még mindig azt vallom: falun vagy kisvárosban jobb lakni, ám élsportoló máshol nehezen lehettem volna. A fővárosi sportegyesületeket összehasonlíthatatlanul jobban támogatják. Amire egy válogatott sportolónak szüksége van, itt megkapja. Ha külföldi túrára, edzőtáborba, versenyre megyek, nem kell egy nappal korábban elutaznom, mert a fővárosban karnyújtásnyira van a röptér. Még egyszer hangsúlyozom: a panelház nem az igazi. Valamiért valamit...-Egyik kollégámtól azt hallottam, félsz repülőgépen utazni. Mi igaz ebből?- Ezt inkább Így módosítanám: nem szabad félni a magasban. Ha félnék, akkor ez kikészítene a verseny előtt. Azért teljesen nyugodt csak a földetérés pillanatában vagyok. Szeretek utazni, legszívesebben Kürtre megyek, a házunk előtt mindig megdobban a szívem!- Prága eléggé mesze van szülőfaludtól, Csallóközkürttöl (Ohrady). Évente hányszor látogatsz haza?- Sajnos, csupán kétszer-háromszor. Szerencséd volt, hogy tegnap hívtál, mert holnap reggel feleségemmel együtt útra kelünk. Nálunk a disznótor családi ünnepnek számit, ezért most sem tartják meg nélkülünk.- Besegítesz-e vagy csak a megterített asztalhoz ülsz?- Az első perctől az utolsóig hasznomat veszik, legalább is igyekszem, hogy így legyen. Nem tagadom, ez is fárasztó munka, ennek ellenére sok versenyt kicserélnék a disznótorral. Jó néhányszor elküldték olyan viadalra, amelyet máskülönben messziről elkerülnék. Most már máshogyan veszem a versenyzést, mint évekkel ezelőtt.- De térjünk át a sportra, elvégre még mindig válogatott versenyző vagy. Nem bántad meg, hogy diszkoszvető lettél?- Nem! Tizenöt éve vagyok az élvonalban, sok felejthetetlen versenyen vettem részt. Helsinkiben, az I. atlétikai világbajnokságon aranyérmes lettem, időközben megkaptam az Érdemes Sportmester címet, majd 1983-ban a Munka Érdemrendet is. Azt hiszem mindent elértél, amit akartál, talán csak a világrekord maradt el...- így igaz! San Jóséban, 1985. május 25-én Grand Prix-versenyen 71,20 métert dobtam, 60 centiméterrel maradtam el a csúcstól. Ekkor voltam életem legjobb formájába. Mindent összevetve, pályafutásommal elégedett vagyok. Sokat adott a sport, de jócskán el is vett, főleg a szabadidőből. Kellemes érzés, hogy a világ minden táján ismernek, nagyon jólesik, ha például a tengerentúlon rámköszönnek:,,Hello, Bugil" Ekkor tudatosítom, a Bugár név nem veszett el a világban. %- A legutóbbi nagy versenyed Szöulban volt. Hogyan készültél az ötkarikás játékokra?- Annak ellenére, hogy az olimpia előtt vállsérüléssel bajlódtam, jól sikerült a felkészülés. Éppen ezért bíztam is az eredményes szereplésben. Tizennyolc nappal a* versenyt megelőzően már a helyszínen tartózkodtam. Azért kellett ilyen korán Szöulba repülnöm, mert a megnyitó ünnepségen rám bízták a csehszlovák zászlót, s ezt nagy megtiszteltetésnek vettem. Egy héttel a viadal előtt már éreztem: sokat vagyok itt! Sehol sem szeretek várakozni. Ha később megyek, akkor...- Azt akarod mondani, hogy akkor dobogóközeiben végeztél volna...- IgenI Egy héttel korábban 67 méteres dobásaim voltak, ez a döntőben érmet jelentett volna. Én viszont csak 60,88-at teljesítettem. Tudom, az egész falu a tévé előtt szurkolt az éjszakai órákban, ezért is bántott, hogy csupán 12. lettem.- Mire gondoltál a sikertelen olimpiai szereplés után?- Arra, hogy nagy lehetőséget szalasztottam el. Az 1986-os Európa-baj- nokságon a nyolcadik, egy évvel később a világbajnokságon sérülten pedig a hetedik helyen végeztem. Bizonyítani akartam, de nem sikerült. Mindig le vagyok törve, ha a vert mezőnyben végzek. Most sem volt ez másként. Két nappal a szöuli versenyt követően úgy döntöttem: folytatom! Ilyen gyenge eredménnyel nem léphetek le a színről. Még 1-2 évig képes vagyok az élvonalban maradni. Január 1-jétől teljes erő- bedobással készülök az új idényre. H- A szöuli olimpián nagy port kavart föl a doppingbotrány. Mi a véleményed erről?- Johnson buta volt! De nemcsak ö hibáztatható. Edzéseken is kellene váratlan ellenőrzéseket végezni. Külföldön számítógépekkel tesztelnek, éppen ezért meglepő Johnson lebukása. Én mindig a dopping ellen voltam.- Ezek szerint, te sosem „kokszoltál"?- Inkább megiszom két deci bort, természetesen nem a verseny előtt...- Milyen elképzelésekkel vágsz neki az 1989-es esztendőnek?- Nagy eredményt már aligha érhetek el, meglepetést azonban még szerezhetek. A jövő évi spliti Európa-baj- nokságon szeretném befejezni az aktív sportolást. Az 1991-es tokiói világbajnokság minden bizonnyal nélkülem zajlik majd.- Manapság sokan megkérdójeiezik az élsportolók amatőr mivoltát?- Lehetek őszinte: közöttünk nehéz amatőrt találni!- Ha már szó esett a pénzről, vajon mennyi jutalmat kaptál a moszkvai olimpiai ezüstérmedért?- Pontosan 30 000 koronát. A helsinki vb-gyözelmemet 40 OOO-rel honorálták. Most, egy szöuli második hely 120 000 koronát plusz 800 dollárt ért! □- Egészen biztosan kevés a szabadidőd, hiszen sokat vagy úton, versenyről versenyre utazol, s az edzőtáborozások is gyakoriak... Mégis mi a hobbid, mit csinálsz szívesen?- Van egy kiskertem Prágától 25 km- re. ha tehetem itt pihenek, kikapcsolódom. Ezen a helyen távol vagyok a nagyváros zajától. ,- Az atlétikán kívül van-e még más kedvenc sportágad?- A kézilabda, a foci és a kosárlabda. Prágában mindig megnézem a nyárasdi (Topol'niky) lányokat és a dunaszerda- helyi (Dunajská Streda) focistákat. Hétről hétre figyelem, milyen eredményeket érnek el a bajnoki meccseken.- Mit fogsz csinálni, ha búcsút mondasz a dobókörnek?- Kedvenc sportágamnak ekkor sem fordítok hátat, nem is tudnám megtenni. Tapasztalataimat át akarom adni a fiatal diszkoszvető-tehetségeknek. Jelenleg a prágai testnevelési főiskola edzökép- zö szakaszának negyedikes hallgatója vagyok, örülnék, ha az edzői pályán legalább olyan sikereket érnék el, mint sportpályafutásom alatt.- így legyen! Bottlik László a medence partján utasításokat ad (Milán Richter felvétele) Bottlik László: Zágráb hőse Szerződés - hosszabbítás Egy évvel ezelőtt nagy szenzációnak számított az a hír, hogy Bottlik László, a ÓH Koáice és a csehszlovák vízilabda-válogatott edzője iránt a Mladoszt Zágráb érdeklődik. Eleinte sokan csak „kacsának" vélték az egészet, de amikor létrejött az egyéves szerződés, akkor napokig, hetekig beszédtéma volt a kassai (Kosice) pólószakember „átigazolása" .Míg Jugoszláviában a vízilabda a legnépszerűbb sportágak egyike, addig nálunk a mellőzöttek közé tartozik. Az 1987-es strasbourgi Európa-bajnokságon a „plavik" az A-csoportban, a csehszlovákok pedig a C- ben szerepeltek. Azt is figyelembe kell venni, hogy ajugo- szlávok nyerték a legutóbbi világbajnokságot és olimpiát. Vízilabdázóink pedig egyiken sem ve(he)ttek részt! Zágrábban mindenki meglepődött azon, hogy csehszlovák edzője lesz a Mladosztnak. Legalább annyira, mintha a bajnok VSZ korongózóit jugoszláv hokiedzö irányítaná. A kassai pólóedzövel mindenki elégedett volt, hiszen a zágrábiak négy helyet léptek előre a bajnoki táblázaton... Mégis azt beszélték: az új évben búcsút vesznek Bottlik Lászlótól. Erre ő decemberben'ezt mondta:- Hosszú ideig veretlenek voltunk, mindenki a bajnoki címre gondolt, ám a Partizán négypontos előnyét nem lehetett behozni. Már nyáron hangoztattam, elégedjünk meg a második hellyel, majd a kupaküzdelmekben megpróbálkozunk a bravúrral. Elhiszem, hogy a szakvezetők mindent meg akarnak nyerni, mert már évek óta bukdácsolt a csapat. Tudtam, ha nem lesz kupagyőztes a Mladoszt, akkor vehetem a sátorfámat.. Szebb karácsonyi ajándékot nem is kaphatott volna Bottlik László, hiszen december 25-én négyszeri (!) hosz- szabbítás után a Jugoszláv Vízilabda Kupa döntőjében csapata 10:8-ra legyőzte a POSK Split együttesét. A legjobb négy között legnagyobb riválisát, a Partizánt fektette két vállra a Mladoszt, melyben decembertől a ÓH Kosice volt kapitánya, Vidumansky László is szerepel. A kupadöntő első és utolsó gólját éppen a hórihorgas „Vidu" dobta. A helyi lapok Zágráb hősének nevezték Bottlik Lászlót, akit a napokban telefonon kerestünk fel:- Az utóbbi évek legnagyobb sikerét érte el a Mladoszt. ugyanis először hódította el a kupát. Boldog vagyok, hogy sikerült a bravúr, amiben csak titkon reménykedtem. Ez nemcsak az én diadalom, hanem a csehszlovák pólóé is. A bonni Európa-bajnokságon nagy meglepetést szerez válogatottunk. Kell is a siker ennek a lépten-nyomon ütött- vert sportágnak. Három héttel a Mladoszt kupagyőzelmét követően a szakosztály elnöksége úgy döntött: meghosszabbítja Bottlik László szerződését. Tehát az idei bajnokságban is csehszlovák edzőjük lesz a zágrábiaknak. Már régen fordult elő, hogy_ két egymást követő idényben ugyanaz irányítsa a „békákat" (így hívják kedvenceiket a zágrábi pólórajongók).- A klub vezetősége január közepén közölte velem, továbbra is igényt tart munkámra. A napokban kezdődött bajnokságban megpróbáljuk a lehetetlent, mégpedig kiharcolni a bajnoki címet. Mindenki derülátó a csapát háza táján: a játékosok még nagyobb odaadással edzenek, a szakvezetők sokkal lelkesebbek, s a támogatás terén is sokat javult a helyzet. Egészen biztos, rajtam nem múlik majd a siker! Az oldalt írta: ZSIGÁRDI LÁSZLÓ ÚJ SZŐ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József. Főszerkesztő-helyettes: Csető János és Szilvássy József. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava. Martanoviőova 25., 8. emelet. Telefon: központ 2010/9, főszerkesztő: 532-20 és 2010/4456, főszerkesztő-helyettesek: 2010/4454 és 2010/4453, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29 és 506-39, gazdasági ügyek: 2010/4425 és /4426. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava. Martanoviőova 25, telefon: 586-07. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 815 80 Bratislava, Martanoviőova 25, 17. emelet, telefon: 2010/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévre 13,- korona. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. k íFunen Voitíáek felvétele! am mm . ... A dobókörben
