Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-27 / 4. szám
K orainak tűnhet a napenergia hasznosításának problémáit boncolgatni az év eleji hideg hónapokban, amikor legnagyobb ugyan az energiaszükséglet, de ezt a mi viszonyaink között szinte lehetetlen a napenergiából, akárcsak kis mértékben is, közvetlenül biztosítani ebben az időszakban. A másik oldalon viszont éppen a téli időszak az, amikor komolyan illik elgondolkodni hazánk energiaháztartásának egyensúlyáról, a ma és a jövőben rendelkezésre álló energia- forrásokról. Érvényes ugyanis - s ez megint összefügg hazánk éghajlati sajátosságaival -, hogy amit nyáron megtakarítunk az energiából, az megmaradhat télre, amikor igazán szükségünk van rá. A nyári takarékosság egyik módja pedig éppen a napenergia hasznosítása. A ma érvényes energetikai előrejelzések szerint 50 év múlva az energiaháztartásban az atomenergia felhasználási aránya nem lépi túl a 22 százalékot, a fosszilis energiahordozók forrásai pedig valószínűleg éppen kimerülöben lesznek, s a maradékot is inkább a vegyipar hasznosítja majd, semhogy az erőművekben elégessék. Ha viszont a fúziós reaktorok hasznosítására még akkor sem lesznek reális lehetőségek, akkor mindennemű másodlagos forrást ki kell majd használni azok közül; amelyeket még csak most kezdünk észrevenni. Ilyen a hulladékhő, a geotermális vizek energiája, a kis vízi erőművek, amelyekre nem lehet ugyan energiarendszert alapozni, de mindezek kihasználása egy kis hányaddal hozzájárulhat az energiagondok enyhítéséhez. A sok kicsi pedig köztudottan... A másodlagos energiaforrások között a napenergia hasznosításának is megnövekszik a szerepe, és az előrejelzések szerint fél évszázad múlva az így nyert energia mennyisége a világviszonylatban elért évenkénti 0,6 terrawatt energiáról a hatszorosára emelkedhet. Az alábbi beszélgetésben azonban nemcsak a napenergia hasznosításáról lesz szó, hanem sokkal inkább arról, hogy a változó gazdasági körülmények között milyen filozófia vezethet az egyéni, közösségi és össztársadalmi szempontból is fontos és hasznos tevékenység végzéséhez. Hazánkban több-kevesebb sikerrel már több mint egy évtizede hozzáfogtak a napenergiát hasznosító berendezések gyártásához. Egyes vállalatok azóta már felhagytak vele, mások sikeresebbek. A kromérízi Barátság Efsz Ekosolar részlege azonban másképpen közelített a dolgokhoz, mint a vállalatok nagy része, mivel termékeivel nem a nagyfogyasztókat, hanem az egyes embereket, a vásárlóközönséget vette célba. Hogy miért, az már kiderül az alábbiakból, az Ekosolar részleg vezetőjével, Jaromir Summái folytatott beszélgetésekből. • Miért éppen a napenergia hasznosításával foglalkozik egy szövetkezet melléküzemága?- Talán azzal kezdem, hogy minden munkát örömmel és lelkesedéssel kell végezni, és nem elég egy ember, hanem az egész kollektíva szükségeltetik ezekből a lelkesedökból, akik szeretnének valamit elérni, bizonyítani. Nálunk a napenergia hasznosítása volt az, ahol az érdekek és az érdeklődés találkoztak, nemcsak az energia-megtakarítás miatt, hanem ezzel szoros összefüggésben a környezetvédelem miatt is. Kollektívánk valóban lelkesedik ezért a gondolatért, s mivel ezzel a lelkesedéssel végzi munkáját is, megvannak az eredmények. Rájöttünk arra, hogy az új gazdasági feltétetek, amelyek a népgazdaságban életbe lépnek, azt eredményezik majd, hogy a nagyvállalatok nem akarnak olyasmibe beruházni, aminek nincs gyors megtérülési ideje. Legalábbis ez lesz az érvényes az első időszakra. Viszont az átalakítás során és befejezése után is megmaradnak az állandó feladatok az energiával való takarékoskodás és a környezetvédelem terén. Ennek a terheit olyanoknak is át kell venni, akik ilyesmibe is hajlandók beruházni. Véleményem szerint tehát a környezetvédelemben és energiamegtakarításban a közeljövőben főszerepet játszanak majd az egyes emberek - a fogyasztók esetleg a kisebb gazdasági közösségek, amelyek nagyobb beruházások nélkül juthatnak majd az energiatakarékos és környezetkímélő eszközökhöz, feltéve, ha ilyenek lesznek a piacon. Ezzel példát is mutatnak majd a nagyvállalatoknak. Mi ebből az elgondolásból fogtunk hozzá a napenergiát hasznosító kis rendszerek gyártásához. Nem tudom, meddig fog tartani ez az átmeneti időszak, két-három vagy öt évig, de az a nézetem, hogy egy ideig a másodlagos energiafajták és közöttük a napenergia hasznosítására való törekvés is' inkább a kisfogyasztók jellemzője lesz, s mi erre alapoztuk részlegünket. • Mikor és hogyan született meg az első ilyen szoláris rendszer?-Az elsőt, amit Everestnek neveztünk el, 14 nap alatt gyártottuk le, mivel megegyeztünk a hegymászókkal, akik a Himalájába készültek, hogy kipróbálják. Nos, ez négy év után, még ma is működik háromezer méter magasan egy nepáli iskolában. Másik rendszert is kipróbált egy másik expedíció, és ezekután hozzáfogtunk ahhoz, hogy a hazai viszonyok között is hatékonnyá tegyük. A célunk az volt, hogy egy olyan háztartási eszközt adjunk az emberek számára, amely mindenkinek tetszik egyszerűsége és nyilvánvaló haszna miatt. Ha olyan mértékben elterjedne, ahogy mi szeretnénk - s ez azt jelenti, hogy mindenhol hasznosítanák, ahol mód van rá -, akkor egy közepes atomerőmüvet is megtakaríthatna vele az ország. Hogy hol lehet hasznosítani? Mindenhol, ahol hiányzik a kellő infrastruktúra, tehát hétvégi házakban, nyaralókban a hegyek között, az autóturisztikában, tehát ahol nem túl sok meleg vízre van szükség, hogy egy ember vagy egy család megmosakodjék. Elmossa az edényt stb. A berendezés könnyű, hordozható, egyszerűen összerak• A szóban forgó Ekosolar berendezés Mount Everest 301 -es típusa. Eddig négy hasonló hordozható változatot fejlesztettek ki 30-100 literes tartályokkal, de az alul elhelyezett sugárzást elnyelő felület külön is megrendelhető egy nagyobb szoláris rendszér megépítéséhez, például a családi házba vagy a kerti úszómedence vizének melegítésére. (Archív-felvétel) ható, jól raktározható, és a felsoroltak alapján fő feladatának éppen abban az időszakban tehet eleget, amikor működéséhez legjobbak a. feltételek, tehát májustól szeptemberig. Képzelje el, hogy a nyaralóban vagy az autókempingben felállítja ezt a négyzetméternyi területet elfoglaló szoláris rendszert, és egy kis idő múlva annyi meleg vize van, amennyi a család számára elég. Készítünk akár zuhanyozós változatok is. • Bizonyára végeztek számításokat arra vonatkozóan, hogy mit jelent a környezetvédelem számára az ilyen berendezések használata. Nemcsak azért, hogy a vásárlókat, hanem hogy magukat is meggyőzzék, helyesen döntöttek.- Ha 40 ezer négyzetméter hősugárzást elnyelő felületet sikerül legyártanunk és hasznosítani, akkor számításaink szerint 112 tonna levegőbe kerülő hamut, 153 tonna füstöt és mérgesgázt sikerül „megtakarítani", és megmarad 5000 tonna barnaszén. Ezt talán át lehetne számítani pénzre, az egészségre vagy a természetre, de minek. így is el tudjuk képzelni a jelentőségét. • A kifejlesztést bizonyára kutatás, piackutatás és valamilyen műszaki tapasztalatszerzés is megelőzte.- A napenergiát Kromérízben már tíz éve próbálják hasznosítani. Akkor még rézből készült napkollektorokat gyártottunk. Itt volt az első ezzel foglalkozó tudományos konferencia is Csehszlovákiában - talán jobb volna csak értekezletnek nevezni s a szakemberek, akik eljöttek, felvilágosítottak és meggyőztek minket arról, mit is jelenthet a napenergia hasznosítása. A négy éve kezdett „Ekosolar" program kidolgozásában segítségünkre voltak műszálkutató, gumiipari és textilkutató intézetek és szükségünk volt bizonyos eredményekre a műanyagok felhasználását illetően is. A kutatás témája még ma sincs lezárva, hiszen állandóan szeretnénk tökéletesíteni a textíliák és a műanyagok egyesítésének problémáit. A másik oldalon viszont azt hiszem, hogy a közeljövőben komolyan át kell értékelnünk ezt a területet. A változó gazdasági körülhié- nyek között nem tudjuk majd megfizetni a kutatómunkát, mivel ezután, ha nincs szó állami feladatról, azt a megrendelő fizeti majd. Persze akkor is szükség lesz segítségre, de attól félek, ez inkább csak baráti segítség lesz, lelkesedésből, vagy esetleg sikerül elfogadható gazdasági egyezségre is jutnunk. Mindenképpen jobban kell támaszkodnunk a jövőben a saját kollektívánk tudására és tapasztalataira, és törekednünk arra, hogy minden jó ötletet meg is valósítsunk. • Van-e lehetőség arra, hogy a piacot bővítsék, esetleg az országhatárokon túlra is? A nagyobb nyereség ugyanis bizonyára több lehetőséget adna az alapos kutatásra.- Próbálkozunk azzal is, hogy kooperációban más, fejlettebb országokkal együttműködve végezzük a gyártást, onnan beszerezve azt, amit itthon nem tudunk megcsinálni. A másik oldalon a kutatást is megpróbáljuk nemzetközivé tenni. Felvettük a kapcsolatot például az örmény Szovjet Szocialista Köztársaságban egy jereváni intézettel, ahol a napenergia hasznosításában már előbbre jutottak, és most térnek át a fototermikusról a fotoelektromos átalakításra. Megegyeztünk velük egy közös termékben is, amit velünk együtt gyártanak majd. Ez egy szoláris ház lenne, egyszerűen felépíthető olyan helyeken, amelyek távol esnek a villany- és gázszolgáltatástól, és ahol gyors építkezésre van szükség. Úgy tervezzük, hogy elemekből összerakható lesz, és energetikai szempontból önellátó. Még nem tudom pontosan, milyen mértékben, de mi is részt veszünk a gyártásban. • Az önök berendezéseinek jellemzője az, hogy nagyon egyszerűek és olyan hétköznapi elemekből állnak, amelyek egyértelművé teszik a felhasználást.- Az egyszerűségben erő van. Vannak olyan berendezések, amelyekben szükséges a bonyolult elektronika és a mikroprocesszor, de a mi esetünkben a bonyolultság nemcsak a gyártást, hanem az alkalmazást is nehezebbé tenné. A kis szoláris rendszer az egyszerű fogyasztó számára készült, és működése mindenki számára világos kell hogy legyen. Az egyszerű elemek használata a hozzáférhető árral is összefügg. Minél bonyolultabb dolgokat teszünk oda, annál magasabb lesz az ár, és csökken a hasznosítás mértéke. Nem adhatunk a piacra drága terméket, amit egyszer vagy kétszer eladunk, de harmadszor már nem. Olyan termékekkel kell megjelennünk, ami a fogyasztó számára jó befektetés és elérhető, csak így növekedhet a mi nyereségünk és az ö elégedettségük is. SZÉNÁSI GYÖRGY v K utatom a holnapokat. Nem hivatásból, csak úgy kíváncsiságból, meg azért, hátha valami biztatóbbat találok a változások, változtatgatások sűrűjéből kitekintve. Mit ígér a jövő? Kapaszkodókat keresek benne, ám minduntalan a mába zökkenek vissza. A hétköznapok terhei nehezebbek számomra, számunkra, mint a távlatok vonzereje. Tán éppen azért, mert ezernyi akadály, magamat, magunkat foglalkoztató szűk időre korlátozott tennivaló köti le figyelmünket. Mégis érdekelne, merre tartunk. Ezért táplálja a kíváncsiságomat a holnapkeresés, amire alig futja szinte beprogramozott napjainkból, amiről tudjuk, hogy van, csak éppen eredményei nem férnek bele mindennapi befogadott információadagunkba. Egyetlen gyakorlati oknál fógva, mert vannak fontosabbak, pillanatnyilag szükségesebbek. De csak pillanatnyilag! Úgy van ez, mint azzal a bizonyos hajós- kapitánnyal a háborgó tengeren. Nagy küzdelemben kivezeti hajóját a vihar fogságából, de közben irányt téveszt. A roppant figyelmet követelő mentésben szinte megfeledkezik az iránytűre pillantani. Eszébe is jut talán közben a kis műszer, csak a kritikus helyzetben nem bízik pontosságában, és inkább a saját feje szerint megy tovább. N em mondhatnám, hogy számunkra nincs útmutatás, újfajta iránytű a jövőbe. Van. Annak vélem az SZTA Gazdasági Intézetében kidolgozott, Szlovákia 2010-ig terjedő fejlődésére vonatkozó összefoglaló prognózist is. Minél többünknek meg kellene ismerkednie vele. Hogy jól felkészülhessünk a holnapokra, hogy realitásérzékünk ne tompuljon, ellenkezőleg, erősödjön, hogy alkalmazkodóképességünk belső értékátrendezödési próbálkozásainkkal gazdagodjon, hogy megtanuljunk szemtől szembe nézni a valósággal. Mert erre egyre többször van, lesz szükségünk. „A legnagyobb kockázat az lenne, ha el sem kezdenénk." „Olyan időszak elején vagyunk, amely kockázattal jár." Ilyen és ehhez hasonló kifejezéseket nemcsak a gazdasági mechanizmus átalakításával megbízott kormánybizottság irányítóitól idézhetnék. Bőven előfordul más megnyilatkozásokban is. Mára már össztársadalmi rangra emelkedett az átalakítás szükség- szerűsége. Társadalmi feladat, amely a párt vezetésével kezd a megvalósítás felé mozdulni. Kihagyhatatlan útkereszteződés, amely továbbhaladásunk előtt feltűnt. Közelében a figyelmeztető táblák, és rajtuk a feliratok: kezdeményezés, vállalkozás, önállóság, nyilvánosság... Egy irányba mutat valamennyi. öt évvel ezelőtt még nemigen mertünk e válaszút felé közeledésünkkel foglalkozni, ha egyáltalán számoltunk elénk kerülésével. Én, mi, a többség. Jövőkutatóink viszont már megpillantották a távolban, közelébe férkőztek, feltérképezték helyzetét, és a belőle kivezető utakat. Képzeljék csak el, milyen szituációban lehettek akkoriban. Ahova csak fordultak, mindenhonnan olyan információt kaptak, amire már nem volt, nem lehetett szükségük. Mennyiségre vonatkozó adathalmazokat, holott összefüggések, viszonyítások, belső összehasonlítások tömkelegével kellett dolgozniuk - más megvilágításban. De hát ez már munkájukkal jár, ez így természetes. Maguk választották meg a kiindulási alapot, s az idő őket igazolta. Mivel társadalmi megrendelésre készült a prognózis, időnként számadást adtak részeredményeikről. Ám a tervezési gyakorlat teljesen mást várt tőlünk, mint amit asztalra tettek. Az akkori s ma is fellelhető cselekvési norma jövőbe vetítését. Helyette sokban eltérő jövőkép tárult eléjük. A mind időszerűbbé váló, amit az időközben elkészült prognózis már összegez. M egállapításait ízlelgetem. Például azt, hogy keresni, kutatni kell továbbra is. Égyre bonyolultabb világunkban az előrelépés szinte elképzelhetetlen az alkotóvágy, az invenciózus útkeresés fokozása nélkül. Szükség van erre a politikában, a gazdaságban, életünk minden területén. Legalább ennyire kívánatos a másik végkövetkeztetés is, miszerint gondolkodni kell. Egyik sem újkeletű, szinte már a.gyerek is kívülről fújja. Ezért kapják fel a fejüket sokan: milyen tudományos eredmény ez, ha „csak" ilyen következtetésekre jut? Érzésem szerint nagyon hasznos, mert rávilágít mindkét kívánatos cselekvés hiányára, a keresést és gondoskodást visszaszorítható szokásaink gyakoriságára. Gazdasági szerkezetátalakítás közben a visszafejlesztési programok sem elkerülhetők. Ez a terület korábban a tervteljesítés egyik gyenge pontja volt, s ma is azok közé tartozik. Pedig puszta gazdasági kérdés, nem lehet egységes megközelítések tárgya, mint az gyakran előfordul. Ugyanis egy vállalat vagy más gazdálkodó szervezet kerülhet olyan helyzetbe, hogy eddigi tervezési programjával eltűnik a jövő előle. Ilyenkor a talpraállás mikéntje, de főként gazdasági vetületei a meghatározóak. Nincs miért felszámolni a szervezetet, ha kellő választékú termékváltási és -fejlesztési program áll birtokában. Milyenre kell hát megváltoztatni termelési szerkezetét? Olyanra, hogy az magasan hatékony legyen, de mindennemű támogatás nélkül. Ha tehát képes ellátni önmagát, joga van a létezésre, és kár lenne megszűnése csupán azért, mert korábbi termelésorientáltsága elviselhetetlenné vált. így is lehetne, kellene az átalakításhoz viszonyulni. A mából ismerve fel a jövő lehetőségeit. K utatom a holnapokat. Egyelőre csak úgy, hogy mindennapi teendőim rovására megy. De közben keresek, gondolkodom. Olyan megoldáson töprengek, amely egyensúlyban tartaná bennem a jelen és a jövő kívánalmait. Ám az igazit még korántsem találtam meg. Eddigi eredményeimhez huszonöt órás napok kellenének. Alighanem sokan vagyunk így vele. J. MÉSZÁROS KÁROLY 1989.1 JÖVŐBE NÉZÉS nTTTTTTTT 11 ' III IJP4 ^ 1111 M 'I 8 1 m i ] *1 i 1 I 1 1 i i Egy közérdekű és sikeres vállalkozásról
