Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-27 / 4. szám
Immár több mint egy évtizede, hogy közös csehszlovákI magyar beruházásként megkezdődött a Gabcíkovo-Nagy- marosi Vízlépcsőrendszer építése. A majdan világviszonylatban is párját ritkító, a két ország vízgazdálkodásában pedig minden szempontból példátlan létesítményre a csehszlovák fél a múlt év végéig közel 9 milliárd koronát költött. Ez egyebek közt azt is jelzi, hogy a gabcíkovói vízlépcső majdnem háromnegyedrészt elkészült, az építőipari munkák főszerepét fokozatosan átveszi a technológiai berendezések szerelése, s hogy egyre közeledik a kört- vélyesi (Hruáov) víztároló és a felvízcsatorna vízzel való feltöltésének határideje (1989. december 1-je, illetve 18-a). Azután már nincs messze 1990 áprilisa sem, amikortól a tervek szerint az ikerhajózsilipen és az alvízcsatornán keresztül kell lebonyolítani a hajóforgalmat. Sót! Néhány hónappal később, júliusban meg kell kezdeni a gabcíkovói vízerőmű első, majd három hónaponként egy-egy további generátorának próbaüzemeltetését is. Az építőket tehát sürgeti az idő. Főleg akkor, ha nem sikerült bepótolniuk a múlt év eleji késést, amelyet az okozott, hogy a töltések építéséhez nem állt rendelkezésükre elegendő kavics, a hajózsilipek betonozását végző építőipari gépekhez pedig pótalkatrészek hiányoztak, és betonacélból is kevesebb volt a kelleténél. Nos, ez év január elején, ottjártunkkor, a Gabcíkovo-Nagyma- rosi Vízlépcsőrendszer építőinek vezetői még a tavalyi eredmények kiértékelésével voltak elfoglalva. Pontos adatokkal tehát nem szolgálhattak, de azt már bátran elmondták, hogy az 1988-as évet viszonylag sikeresnek könyvelhetik el. Dr. Dunai Sándor, kz építkezés pártszervezetének elnöke, Stefan Svetlansky mérnök, a bratislavai Hydrostav vállalat gabcíkovói üzeme építőipari munkák koordinálásával foglalkozó osztályának vezetője, Alois Meinhard mérnök, az Ostravai Kohóipari Szerelővállalat kihelyezett részlegének vezetője, valamint Juraj Eisel mérnök és Frantisek Fojtik, a Bratislavai Vízgazdálkodási Beruházóvállalat építőipari, illetve technológiai osztályának vezetője részletes tájékoztatást adtak lapunknak a nagyberuházáson tavaly elért eredményekről. Ki-ki az építkezésen betöltött szerepe szemszögéből. Ennélfogva természetesen nem is vélekedtek minden esetben egészen egyformán a vízlépcsőn ez ideig elvégzett munkákról és előforduló problémákról. Ám mindabból, amit elmondtak, egyértelműen kitűnt, hogy céljuk közös: a vízlépcső fő részeinek határidőre való befejezése. Az építkezésen elvégzendő teendők menetét tavaly is egy gondosan kidolgozott munkaterv szabta meg, amelyet elkészítői az állami terv által meghatározott feladatokhoz igazítottak. Az 1988-as terv még a korábbinál is igényesebb volt. Különösen ami a körtvélyesi víztározót, a nagymarosi védelmi munkákat és a felvízcsatorna medrének szigetelését illeti. A legnagyobb gondot a betonozási program megvalósítása okozta, amely szerint az építőkre 383 ezer köbméter beton bedolgozása várt. Igaz, ez nem több, mint 1987-ben, de a zsaluzómunka sokkal bonyolultabb volt, hiszen időközben megkezdődött a technológiai berendezések szerelése is. Ezzel az igényes feladattal a gondos szervezésnek és a munkások megfeszített munkájának köszönhetően végül is sikerült megbirkózni. Az elvégzett munka anyagi értékét tekintve az építők túlteljesítették a tervet. Főleg az építőipari vállalatok. Az állami tervhez viszonyítva azonban nem sikerült határidőre elkészíteniük néhány építményt, s így több technológiai berendezés szerelését sem lehetett időben megkezdeni. Az építőipari munkák kivitelelezői azonban leginkább a körtvélyesi víztározó töltéseinek úgynevezett Harustiak előregyártott elemekkel - amelyek egyúttal hullámtörésre is szolgálnak - való befedésével maradtak le, mert szállítójuk gyártási gondokkal küzdött. Az építkezés vezetői mégis bíznak abban, hogy a hiányzó, mintegy háromezer köbméternyi előregyártott elem beépítésével ez év júniusáig elkészülnek, s ezáltal a tározót még a megszabott határidőben fel lehet tölteni vízzel. A beruházás résztvevőinek közös megegyezése szerint a víztározó medrének szigetelésére és stabilizálására is csak ebben .az évben kerül sor. Ezeket a határidőcsúszásokat az okozta, hogy a tározón tavaly év végén a tervbe utólagosan besorolt ökológiai műtárgyakat építettek, amelyek majd a Duna és a felvízcsatorna közötti terület, valamint a folyam baloldali ágainak természetvédelmét szolgálják. A felvízcsatornán az építők valamennyi fontos munkát befejezték, a tervet túlteljesítették. Az épülő vízlépcsőn tehát 1988-ban a jó eredmények mellett előfordult több probléma is. A beruházás résztvevői gyakran bírálták egymást a határidőcsúszások miatt, ami érthető, hiszen akár az építőipari akár a technológiai munkák késtek, az hatványozottan hátráltatta az építkezés menetét. A nagyberuházásokon az építőipari munkákat végző és a technológiai berendezéséket szerelő kivitelezők között országszerte tapasztalható valamiféle ellenségeskedés. Időnként alaptalanul is egymást hibáztatják a közösen végzett munkájukban előforduló hiányosságok, akadályok miatt. Ez a jelenség remélhetőleg elkerüli a gabcíkovói vízlépcső építőit, hiszen azzal saját dolgukat is megnehezítenék. Nagy beruházást megvalósító vállalatok igazgatói a közelmúltban egy tanácskozáson ezért közösen keresték a vitatott kérdések megfelelő megoldását. Meg is találták, hiszen valamennyien tudják, hogy a vízlépcső egyes részeinek átadására vonatkozó határidőt csak egy feltétellel lehet megtartani: ha a beruházás résztvevői szorosan együttműködnek és segítik egymást munkájukban. BARANYAI LAJOS 1989. január 27. XXII. évfolyam Ára 1 korona Lőrincz János felvételei
