Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-20 / 3. szám
Átkozott pipöretyúk (Magyar népmese) Volt a világon egy átkozott pipöretyúk. A kert alá járt kapar- gatni, a kert megdőlt bánatában. Arra szállt egy varjú, azt mondja:- Mi lelt tégedet, kert? Eddig te mindég talpon voltál, most meg ki vagy dőlve. A kert úgy válaszolt:- Hallgas ide! Volt a világon egy átkozott pipöretyúk, ide járt kapargatni, bánatomban kidőltem. Kapta a varjú magát, bánatában kitépte az összes szárnya- tollát. Nem bírt szállni. A kertben egy nagy diófa felé ugrált. A diófa elcsodálkozott rajta: Mi lelt tégedet varjú? Eddig mindig rám szálltál, leghegyem- be fölálltál, most meg még szállni sem tudsz?- Hallgas csak ide! Volta világon egy átkozott pipöretyúk, kert alá járt kapargatni, a kert kidőlt bánatában. Én meg kaptam, kiszedtem a szárnyamat! Kapta a diófa, bánatában letördelte az ágait. Csak csonkok maradtak. Arra ment egy szarvas, bement a kertbe. Elkezdett csodálkozni.- Mi lelt tégedet, diófa? Eddig te milyen szép ágas-bogas voltál, most meg lehullott minden ágad a földre! Mi lelt téged, ki bántott? A diófa így válaszolt:- Hallgas csak idei Volta világon egy átkozott pipöretyúk, kert alá járt kapargatni, a kert kidőlt bánatában. A varjú kiszedte a szárnyát, én meg kaptam, letördeltem az ágamat. A szarvas meg mit tett? Nekiaggatta a szarvát a fa törzsének, s letördelte bánatában. Elment nagy búsan le a tóra, hogy vizet igyon. Amint beleáll a tóba, az nagyon elcsodálkozik rajta:- Mi lelt téged, szarvas? Eddig te ágas-bogas voltál, most meg nincs szarvad? A tükrömben olyan szépnek látszottál! A szarvas így válaszolt:- Hallgas csak ide! Volt a világon egy átkozott pipöretyúk. Kert alá járt kapargatni, a kert kidőlt bánatában, a varjú kiszedte a szárnyát, a diófa letörte az ágát, én meg letörtem a szarvamat. Kapta a víz, vérré változott bánatában. Éppen lement egy szolgáló a tóra, hogy vizet vigyen a tanyára. Látja, hogy csupa vér a víz. Elcsodálkozott rajta:-Mi lelt téged, te tó? Eddig milyen tiszta voltál, most meg csupa vér vagy! A tó így válaszolt:- Hogyne lennék csupa vér! Volt a világon egy átkozott pipöretyúk, kert alá járt kapargatni, a kert kidőlt bánatában, a varjú kiszedte szárnyát, a diófa letörte ágát, a szarvas letörte a szarvát, én meg kaptam, vérré változtam. Ezt végighallgatta a szolgáló. Földhöz vagdosta a köcsögöket. Elment haza víz nélkül. Otthon a gazdaasszony azt mondja neki:-Mi lelt téged, te szolgáló? Se köcsögöt, se vizet nem hoztál! Máskor mindig ügyes voltál!- Volt a világon egy átkozott pipöretyúk. Kert alá járt kapargatni, a kert megdőlt bánatában, a varjú kiszedte a szárnyát, a diófa letörte az ágát, a szarvas letörte a szarvát, a víz vérré változott, én meg földhöz vagdostam a köcsögöket. Az asszony meg éppen kenyérnek való tésztát dagasztott. Amikor a szolgáló elmondta a baját, az asszony bánatában falra tapasztotta a tésztát. Bement az ember, kérdi:- Hát téged, asszony mi lelt? Eddig te szépen dagasztottál, szép kenyereket sütöttél! Mit csináltál most? Falra tapasztod a tésztát? Azt mondja az asszony: . - Hát hogyisne! Volt a világon egy átkozott pipöretyúk. Kert alá járt kapargatni. A kert megdőlt bánatában, a varjú kiszedte a szárnyát, a diófa letörte az ■ ágát, a szarvas letörte a szarvát, a víz vérré változott, a szolgáló földhöz vagdosta a köcsögöket, én meg bánatomban a falhoz tapasztottam a tésztát. Kapta magát az ember, eldarabolta a juhok lábát! Akkor aztán gúvasztott egyet a szemén, ennyi épp elég volt neki. Kapta az átkozott pipöre- tyúkot, elcsapta a nyakát. A gazdaasszony olyan levest rittyentett belőle, hogy még a király is megnyalta volna a tíz ujját. A kis hangya észrevett egy szem cukrot, amit a kirándulók dobtak el. Minden oldalról körbejárta az édes zsákmányt, és elfutott. Amikor társaival összetalálkozott, megállt, bajuszkáit összeütögette velük, majd továbbindult. A rokonok pedig hirtelen megváltoztatták útirányukat, és egyenesen az épp csak felfedezett „édességbolt" felé haladtak. Valószínűleg sokan megfigyeltek már ehhez hasonló jeleneteket, de aligha csodálkoztak el a rovarok értelmességén. Hiszen bajuszkáik segítségével a hangyák nem csupán tájékoztatják egymást a zsákmány felfedezéséről, hanem valamilyen módon azt is továbbadják, mi az és hol található. A táplálékhoz vezető út ugyanis lehet hosszú és bonyolult is. Ma még nagyon keveset tuDénes György Tearózsa Tearózsát nevelek a szivemben, vele nő a szeretet a szívemben, hajlik ide meg oda a szívemben, bokrosodik a csoda a szívemben, ha a rózsa kivirul a szívemben, minden bánat elcsitul a szívemben dunk a rovarok nyelvéről. Viszonylag alaposabban ismerjük a méhek beszédét, amelyek sajátos tánccal adják át a híreket az élelem lelőhelyéről. Ebben a zene nélküli táncban rendkívül fontos ismeretek rejlenek. A potrohrezgések számából lehet következtetni a virágoktól való távolságra, a függőlegestől való elmozdulásának szögéből pedig a repülés irányára. A rovarok érintkezésének ezt az oldalát kívánták tanulmányozni a hangyák példáján szovjet tudósok. Gyufából építettek fel a rovaroknak labirintust. Ahhoz, hogy megtalálja az édes csalétket, a hangyának több elágazáson kellett áthaladnia a labirintusban. A kísérlet során nemcsak a helyes és hibás fordulatok számát figyelték meg, hanem a felfedezők és a hírekre váró élelemszerzők társalgásának időtartamát is. Mint sejthető, az egyenes arányban nőtt az út bonyolultságának fokával. Látni való, hogy a nehezebb útvonal bővebb magyarázatot igényelt. Ami még érdekes: a felfedezők képességei nem voltak egyformák. Némelyik esetben a felfedezőket követve, a zsákmányszerzők gyorsan és hibátlanul elérték a célt. Mások tévesen mutatták az utat. A hangyák között különösen tehetségesek is akadtak. Minél több kereszteződést építettek be a kutatók a labirintusba, annál kevesebb olyan felfedező maradt, amelyik pontosan meg tudta mutatni az élelemhez vezető utat. VISNYOVSZKI LÁSZLÓ Egy régi plakát A felvételen látható plakátot a prágai iparművészeti múzeum őrzi. Eizenstein Patyomkin páncélos című filmjének propagálására a prágai Elektafilm vállalat jelentette meg 1928-ban. Érdekessége, hogy a bal oldalán maga a filmrendező látható, vele szemközt, a kép jobb oldalán pedig a Lenint alakító színész. Akkor már élt Lenin, és bár személye, alakja nem volt ismeretlen Csehszlovákiában, a 65 éve elhunyt forradalmárt (1924. januárt 21-én halt meg) első ízben és tömeges méretekben ez a plakát is népszerűsítette. Kép és szöveg: HAJDÚ ENDRE ELSŐ OLVASMÁNYÉLMÉNYEM Csehszlovákiai magyar írók vallomásai Most, amikor e lélegzetnyi vallomásba kezdek, 1989. január 1 -ét írunk. Újév napja van - ünnep. S erről mindjárt egy harminc-egynéhány évvel ezelőtti ünnep jut eszembe - Mikulás ünnepe, az a nap, amelyiken egy kucsmás, bundás, hófehér szakállas öregapó átnyújtotta nekem életem első könyvét: a Könyvet, amely által boldog könyvtulajdonos lettem. S maradva továbbra is az ünnepnél, az azóta eltelt sokezer nap sokszáz ünnepet tartogaKULCSÁR FERENC Ünnep tott számomra, igen, ünnepet, mert ez a gyönyörű magyar szó fejezi ki a könyvekkel való találkozásaim varázsát. Vajon miért van ez így? Mi az a semmivel sem pótolható, semmihez sem hasonlítható Valami, ami a könyvnek és csakis a könyvnek a tulajdona? Említettem az ünnep szó gazdag jelentését. Tudatunkban az ünnephez igen sokféle kép kapcsolódik: ajándékok, torta, égő gyertyák, karácsonyfa, hímes tojás és így tovább, és így tovább. így igaz. Mégis, számomra az ünnep szónak van egy sókkal mélyebb megrendítöbb jelentése is: éppen a könyvvel összefüggésben. Ugyanis a könyv a lélek ünnepe, a szellem ünnepe, ha úgy tetszik, az évezredek ünnepe, a történelem ünnepe, egyszerűbben és pontosabban magának az Embernek az ünnepe. Hétköznapi nyelvre lefordítva, visszatekintvén saját történelmemre, egyszerre szép és félelmetes az a kaland, melyet a könyvek birodalmában, a könyvek nyújtotta végtelen világokban megélnem adatott. Egészen a kezdetektől fogva, az első saját könyvemtől kezdve - már az is a kalandra utalt, Jókai Mór Bokáczius kalandjai című elbeszéléskötete volt, és sok édes borzongásban részesített - a közös családi „könyvestéken" át, amikor a családból valaki, rendszerint, édesanyám, fennhangon olvasta estéről estére az Egri csillagokat vagy a Toldit, egészen a dunna alatt zseblámpával olvasott könyvekig. S ez tulajdonképpen csak a falusi gyerekkor, a harminc évvel ezelőtti világ. Később, az idő, a tér és a történelem tágulásával a könyvek birodalma is óriásivá növekedett, s tapasztalnom kellett, hogy ez a birodalom a világűrhöz hasonlatos, a világűrhöz, amely végtelen, mégis állandóan tágul - bármilyen borzongatóan felfoghatatlan mindez. Ezért neveztem a Lélek, a Szellem, azaz az Ember Ünnepének a könyvet. Ma 1989 január 1 -ét írunk. Újév napja van - ünnep. De holnap, ha egy új könyvet veszek majd a kezembe, valamelyik sors- és embertársamnak egy új könyvét, akkor megint ünnep lesz. Egy másfajta Ünnep. A kézzel írott középkori könyveket a latin fa- tábia jelentésű szó nyomán kódexnek nevezzük, ugyanis egykor ilyen táblákkal kötötték egymáshoz a lapjait. A legkorábbi ismert magyar kódex az 1400 körükszületett Jókai-kódex. Későbbi, 1510- böl származik a IV. Béla leányának legendáját tartalmazó, Ráskai Lea által lemásolt Margit-legenda. A földre hulló vízcsepp formája megközelíti a gömb alakot, a színültig teli kannában a benne levő folyadék felszíne nem teljesen sík, hanem kissé domború. Ezeknek a jelenségeknek az az Röviden oka, hogy a folyadékok felületének közelében elhelyezkedő molekulákat - a többiektől eltérően - nem minden oldalukról veszik körül elemi részecskék, a szomszédos részecskék vonzóereje a folyadék belseje felé mutat. Ezt a jelenséget felületi feszültségnek nevezzük. * * * A természetben előforduló mintegy 90 elem nagy része közönséges körülmények között szilárd halmazállapotú, 11 közülük légnemű, kettő pedig folyadék: a bróm és a higany. A tudomány mai állása szerint a Naprendszer 4,5 milliárd éve keletkezett, az élet pedig három milliárd esztendeje jelent meg a Földön. A maihoz már hasonlító ember pedig 10 ezer éve lepett színre. TÖRD A FEJED! BETÜREJTVÉNY KÖZMONDÁS Ha az elszakadt láncszemeket helyes sorrendben egymás mellé fűzöd, a betűpárokat összeolvasva egy közmondást kapsz eredményül. MEGFEJTÉS A január 6-i számunkban közölt feladatok megfejtése: „Nincs a teremtésben vesztes, csak ón“, por, te. Nyertesek: Balogh Melinda, Nagykapos (Veiké Kapu- sany); Bakó Róbert, Ipolyfö- démes (IpeTské ÚTany); Bar- talsky Érik Oroszka (Po- hronsky Ruskov), Barczi Gabriella, Galánta (Galan- ta); Radi Melinda, Kisgéres (Maly Hores). ■ ■mm A labirintus elágazásánál
