Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-30 / 26. szám
. Ludvík Danék Göhr: - Egyszer jártam Bratislavában, hat esztendeje, s szívesen emlékszem visz- sza. Néhány nappal az itteni verseny után a berlini Olimpiai Napon 10,81 mp-cel világcsúcsot állítottam fel. Mennyit futottam a P-T-S-en? 11,09-et, beállítva a rendezvényrekordot. Danék: - Gyönyörűek az emlékek, az ifjúságra, a dobókörben folytatott csatározásokra, amelyek után az életben mély barátságok szövődtek. Boldog vagyok, hogy most is itt lehetek... Nem is tudom, hányszor versenyeztem a P-T-S-en, ha jól emlékszem, egyet sem hagytam ki. A legjobb eredményt az olimpia évében értem el, túldobtam a 66 métert, s azután Münchenben két méterrel kevesebb is elég volt az aranyéremre. (Az adatok szerint Ludvík Danék nyolcszor indult a bratislavai rendezvényen, s hatszor nyert - a szerző megj.) Plachy: - En már a Siovan-stadionban, a Pravda Nagydijáért salakpályán rendezett versenyen is ott voltam, igaz, kis srácként csak a kerítés mögül leselkedtem. Nagyon szerettem volna én is ott lenni a pályán. Vágyam teljesült, háromszor nyertem, néhányszor pedig csak nézőként vehettem részt - sérülés miatt. • Mindhárman elbúcsúztak, az aktív pályafutástól, de versenyszámukat továbbra is nagy figyelemmel kísérik. Hogyan látják a fejlődés további lehetőségét? LJarmincadik születésnapját ünnepelte a Pravda-Televízió-Slovnaft nemzetközi 11 atlétikai verseny. A bratislavai rendezvény a három évtized során rangot vívott ki magának a világban, viadalaira 67 olimpiai, 32 világbajnok, számos világcsúcstartó és Európa-bajnok látogatott el. Az idei jubileumot a közelmúlt néhány csillaga is eljött köszönteni. A gratulálók között volt Marlies Göhr, az NDK kétszeres olimpiai és világbajnoka, aki említett sikerei mellett öt kontinensbajnoki aranyérmet is nyert, Ludvík Danék az 1972-es müncheni játékok diszkoszvető győztese és Jozef Plachy, az egykori középtávfutó, az 1969-es athéni Európa-bajnokság ezüstérmese, aki ugyanebben az esztendőben Európa-Amerika-viadalt nyert, s a világ leggyorsabb nyolcszázasa volt. Mindhármójukat arról kérdeztük, emlékeznek-e még bratislavai rajtjukra. Danék: - A dobószámoknál nem az a döntő, hogy erős legyen valaki, fizikailag jól felkészült, fontosabb, mennyire sajátítja el a versenyző a dobás technikáját. Tovább kell keresni a lehetőségeket a pszichológia segítségével, ez elősegíti, hogy felszabadítsuk a dobókban rejlő rejtett tartalékokat. Plachy: - Mindig nagy volt a konkurencia a népszerű 800 és 1500 méteren. Az én időmben a győzelemért futott az ember, manapság egyre inkább a pénzért, amolyan iramfutó segédek bevetésével. Természetesen, a kémia belépett ebbe a versenyJozef Plachy (CSTK-felvételek) számba is, ami erősen befolyásolta a fejlődést. Húsz éve hetedik voltam a világranglistán, ma nem tudom, hol lennék. A fejlődést nem lehet megállítani, csak az a kérdéses, merre halad a tudomány, a dopping, vagy a tehetségek jobb kiaknázása irányába. Nagy tartalékot rejt Afrika, lehetőségeit még távolról sem merítette ki. Göhr: - Griffith 10,49-es világcsúcsa olyan fantasztikus, hogy a század végéig aligha szárnyalja túl valaki. Amerikai kolléganőm egyszerűen megelőzte a korát, számomra ezért is érthetetlen, hogy csúcsformáját elérve azonnal abbahagyta a versenyzést. • Ludvík Danék az imént azokról a lehetőségekről szólt, amelyeket a pszichológia rejteget a sportoló számára. Marlies Göhr tudomásunk szerint épp erre a pályára készül, a jénai Friedrich Schiller Egyetemen szociálpszichológiát tanul. Tudna-e már hasznos tanácsokat adni utódainak? Göhr: - A tanácsokkal még várnék egy kicsit. Nézetem szerint az edzésmódszertant illetően az NDK igen előkelő helyen áll a világban, fejlett tudományos módszerekkel dolgoznak trénereink, de a pszichológiát meglehetősen elhanyagoltuk. A múltban állandóan azt hangoztattuk, az edzőnek kitűnő pedagógusnak, melodikusnak és pszichológusnak kell lennie egyszerre, ami természetesen lehetetlen. Épp ezért van szükség sportpszichológusokra, hogy ezt a tudományágat sokkal jobban kihasználhassuk a felkészülésben, az edzésfolyamatban, és ebben látom a fejlődés egyik nagy lehetőségét. Az én számom, a vágta, nagy koncentrációt igényel, s éppen e téren rengeteget érhet el a versenyzővel a pszichológus. Marlies Göhr • A világcsúcs előtt milyen tanácsokatf kapott On a pszichológustól? Göhr: - Sajnos, pályafutásom során sohasem volt dolgom pszichológussal. • Szó esett itt a doppingról. Mi erről a véleménye Marlies Göhrnek, hosszúra nyúlt pályafutása során találkozott-e maga is vele? Göhr: - Szerintem, ha valaki elkezdi szedni a doppingszereket, nem tudja abbahagyni. Hogy ez nem az én esetem, bizonyítja a válogatottban töltött hosszú tizenhárom esztendő, ajzószerek segítségével képtelenség ilyen hosszú ideig a csúcson maradni. • Marlies Göhr tavaly Tokióban versenyzett utoljára, s tudjuk, most tanulmányait folytatja. Hogyan alakult a másik két vendég élete? Danék: - Hetvennyolcban fejeztem be az aktív pályafutásomat, majd a prágai RH klubjában edző, később vezető edző lettem. Plachy: - Hét éve versenyeztem utoljára. Időközben befejeztem tanulányaimat a prágai Károly Egyetem jogi karán, de a sport, az atlétika iránti szerelmem erősebb volt, visszahúzott. Bratislavában három évi tanfolyam után mesteredzői oklevelet szereztem, s most régi klubomban, a Dukla Prahában ifjúsági trénerként dolgozom.- Gyorsabbra terveztem a táv első felét, szerettem volna végigbírni az iramot, de nem sikerült - ezek voltak Jozef Kucej első szavai a célban 49,32 másodperces csehszlovák csúcsa után. Szegény fiú, alig bírt szóhoz jutni a fáradtságtól, s mi rögtön héjaként csaptunk te rá. Hiába, ez a sors vár egy atlétára, ha arra vállalkozik, hogy a szerencsére kis számú „szakállas", országos rekordok egyikét törli ki az emlékezetből. Miroslav Kodejé tizenöt esztendeje futott 49,34-et a 400 méteres férfi gátfutásban, s szomorú, de az eltett másfél évtized alatt nem akadt nála gyorsabb versenyző. Úgy három éve tűnt fel egy vékonydongájú, szőke fiú, s ígéretes tehetsége láttán előbb csak suttogni mertük, majd egyre sűrűbben hangoztattuk: ő lehet az, aki a múltnak adja Kodejé csúcsát. A stuttgarti kontinensbajnokság esztendejében beszélgettem vele, de már valamivel előbb eljutott hozzám a híre. A Zvoleni Faipari Szakközépiskola befejeztével a szlovák fővárosba került a gépipari főiskola hallgatójaként, s az egykori szlovákiai csúcstartó, Laczo Jenő irányításával dolgozott a Slávia SVŐT klubjában. Egykori edzőjétől tudtam meg azt is, hogy tanítványa 18 esztendős korában cserélte fel a jégpályát futópályára, s az LB Zvolen ifi jégkorongcsapatának támadójából rövidesen az atlétika nagy ígérete lett. Egy évet töltött el a fővárosban, s érezhetően javultak eredményei: 50,11-re javította a szlovákiai csúcsot, megszerezte első bajnoki címét, tagja lett a stuttgarti Eb-re utazó csapatnak. Ott jó teljesítménnyel a középdöntőig vitte. Többre még nem tellett, s nem is siettettük, türelmesen vártuk, mondván, ami késik nem múlik... Eltelt egy év, jött az újabb atlétikai idény, a nagy csúccsal, a római világbajnoksággal. Az utazó keret jelöltje volt Jozef Kucej is; épp ezért, mint derült égből a villám, úgy hatott a Sport hasábjain 1987. július 9-én megjelent cikk: ,,Hazai atlétikai berkekben nagy port kavart fel az ,,eset“, amellyel egyik legtehetségesebb atlétánk túlzott hevességével és önfejűségével megfosztotta magát az Európa Kupa döntőben, valamint a Grand Prix-sorozat észak-európai rendezvényein való részvétel lehetőségétől". Laczo edzőt nem nagyon lehetett szóra bírni, s mi beláttuk, az esetet nekik kettejüknek kell megoldaniuk. Már-már elhittük, mindez sikerült is, a szlovákiai bajnokságon az az évi leggyorsabb időt érte el Kucej, kiharcolta a római repülőjegyet. A Stadio Olimpicóban nagy csalódást keltett, elötufa- mában csak hetedik lett, búcsút mondott a további szereplésnek. Hazatérve mesterének is. Kettejük nézet- eltérései kiéleződtek, s ilyen esetben jobb, ha két ember útjai elválnak... Az élsportközpont vezetői új edző után néztek. A választás Molnár Istvánra esett. A valamikori távolugró a hatvanas években vágtázókkal foglalkozott, később viszont gerelyeseket nevelt, most gátfutót edz. Úgy tűnik, kettejük együttműködése zavartalan. Kucej tavaly kétszer írta át a szlovákiai ranglistát (49,68 - 49,47). Teljesítménye állandósult, az utolsó pillanatban ugyan, de bekerült a szöuli olimpiára utazó csapatba. Ott egyike volt azoknak, akik szereplését nem csalódásként, inkább balszerencsésnek könyvelhetjük el. Előfutamában 49,89- et futott, ami a sorrendet tekintve a tizenegyedik időnek felelt meg, de mivel futamában csak negyedik volt, kiesett (öten jutottak tovább gyengébb idővel). A balszerencse nem törte meg kettejük közös munkáját, az Inter-stadionban megfordulva gyakran láttam a Molnár-Kucej kettőst, a mester stopperórával a kezében, komor arccal figyelte védence mozdulatait, a tanítvány pedig engedelmesen követte edzőjének utasításait. Társaik, a velük edző atléták, ftt-ott elejtett mondataiból vettem ki, a heves, forrófejű ifjú megszelídült, megko- motyodott. (Dusán Koutny felvétele) Nyilván ennek a változásnak (de leginkább persze a kemény munkának) is köze van Jozef Kucej további fejlődéséhez. A Pravda-Televízió-Slovnaft viadalán 49,32-vel országos csúcsot állított fel: - Nem tudom, mennyi volt a részidőm, de éreztem, lassúbb vagyok annál, mint ahogy szeretném. Az ötödik gátig 21,6-ot akartam elérni, erőm is volt, de nem tudom, miért nem ment. Az első nagy lépést megtette Jozef Kucej. Huszonnégy évével még messze van ugyan a gátfutók ideális korától, s Edwin Moses tudásától, aki 13 lépésnyi ritmusban teszi meg az egyes gátak közötti távolságot. Kucej a 14-es lépésritmuenál tart, azt is csak a hetedik gátig bírja (egyébként érdekes, hogy három esztendeje már ugyanilyen beosztással futotta a távot), s érthetően azon igyekeznek edzőjével, hogy a kilencedik gátig tartsa az ütemet.- Ezen a viadalon nem volt bátorságom< az erős eltenszeioen hogy ezt megpróbáljam, sok erőmbe került volna - vallotta be az eredményhirdetésre várva. Talán a következő versenyeken merészebb lesz: a Rosicky-emlékverseny után Dijonban állt rajthoz, utána franciaországi edzőtáborozáson vesz részt, ezt követően már az országos bajnokság van műsoron. A tét Kucejnak is az Európa Kupa-döntőn induló csapatba jutás, s még valami: - 49 másodpercen belül szeretnék futni méq az idén... Tovább nem folytathatta, mert a percek óta türelmetlenül körülöttünk toporgó szervezők az eredményhirdetéshez szólították. Jozef Kucej kívánsága mindjárt a cikk leadása után teljesült. A Roáicky-emlék- versenyen 49 mp alá került. Új országos csúcsa 48,94 mp. Az oldalt irta: URBÁN KLÁRA VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József. Főszerkesztő-helyettes: Csető János és Szilvássy József. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanoviőova 25.. 8 emelet Telefon központ 210/9. főszerkesztő: 532-20 és 210/4456, főszerkesztő-helyettesek: 210/4454 és 210/4453. szerkesztőségi titkárság: 550-18, vasárnapi kiadás: 673 70. sportrovat: 505-29 és 506-39, gazdasági ügyek 210/4425 és /4426. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 819 02 Bratislava, Martanoviőova 25, telefon: 586-07. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében 815 80 Bratislava Martanoviőova 21. Hirdetési iroda .magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 335-090. 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava, Martanoviőova 25, 17. emelet, telefon: 210/3659 és 551-83 Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévre 13.- korona. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat. előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. ** --------------bi bliothüca kungarica Samaria - Somorja - Samorín
