Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-16 / 24. szám
N éhány hónapja sok szó esik arról, hogy az új gazdasági mechanizmus minden eddiginél igényesebb feladat elé állította a mezőgazdasági vállalatokat. Gyakran a kimondottan jónak tartott szövetkezetek és állami gazdaságok vezetői is aggodalommal beszélnek a jövőről. Azzal érvelnek, hogy a megsokszorozódott terhek elvonják a nyereség nagyobbik hányadát, s ezzel nem a bővített, de az ésszerű újratermelés megalapozásának lehetősége is szinte a minimumra csökken. Alibizmus volna, vagy csupán túlzottan pesszimisták a kényelemhez szokott gazdasági vezetők? Netán valóban ennyire kritikus a helyzet? Ha igen, vajon milyen sors vár az átlagos vagy „gyengélkedő"' gazdaságokra? MINDIG KÖZBEJÖTT VALAMI Találgatás helyett nézzünk egy konkrét példát. Az Érsekújvári (Nővé Zámky) járás délnyugati csücskében gazdálkodó muzs- lai (Muzla) Béke Efsz jó néhány éve a „kapaszkodók" sorát gyarapítja. Nem veszteséges ugyan, de valamilyen oknál fogva soha nem képes elérni a tervezett nyereséget. Egy hektár átlagában hozzávetőlegesen 16 ezer korona bruttó mezőgazdasági termelési értéket produkál, amiből sok mindenre lehet következtetni. Mint általában mindenütt, a szántó nagyobb hányadán itt is gabona terem. Nem is kevés, hisz a kalászosok 5,85 tonnás hektárhozamával tavaly a második helyen végeztek a járásban, s összesen 391 tonna búzát és árpát termeltek terven felül. Hogy ennek ellenére pénzügyi szempontból mégis az utóbbi idők legrosszabb éveként kellett értékelniük a múlt esztendőt, az egyebek között az időjárás szeszélyeitől való függőségüket jelzi. Nem titok, hogy a szövetkezet gazdasági erőnlétét mindenekelőtt a szőlö- és gyümölcstermesztés eredményessége határozza meg. Márpedig az utóbbi évjáratok éppen ennek az ágazatnak nem kedveztek. Tavaly a kései fagy, az augusztusi jégverés és a szokatlan aszály tetemes károkat okozott. A becsült kár meghaladta az 5 millió koronát. Igen, fizetett a biztosító, de az érvényes alapelvek alapján elvégzett számítások szerint annyi térítést sem kapott a gazdaság, amennyit kötelező termésbiztositás címén kifizetett Végeredmény: a tervezett 6,4 millió helyett 1,3 millió korona nyereséggel kellett beérniük, s tulajdonképpen még örülhettek, hogy nem kerültek a veszteséges gazdaságok listájára. Állattenyésztésükről egyelőre annyit, hogy vágóállatból a tervezettnél többet értékesítettek, viszont a tejtermelésben 1,2 százalékos adóssággal zárták az évet. Annak ellenére, hogy a takarmánytermesztési eredmények javításának köszönhetően több mint ötszáz literrel növelték az évi fejési átlagot. Gazdasági vonatkozásban említést érdemel, hogy a tejnek a 91 százalékát az első minőségi osztályban értékesítették, ami csak kevés mezőgazdasági vállalatnak sikerült a megváltozott feltételek között. JÁRHATÓ ÚT CSAK EGY VAN Eddig csak azt tudtuk, hogy a muzslai Béke Efsz a „botladozók" között keresi a számára legjárhatóbb utat. Most már az is világos, hogy - részben tőle független okokból - az új feltételek közötti helytállásra nem tudott kellőképpen felkészülni. Milyen elképzelésekkel léphették át ennek a gazdaságnak a vezetői és tagjai a mezőgazdaság egésze számára újabb próbatételt jelentő 1989-es év küszöbét? Hittek, hisznek-e abban, hogy van esélyük, hogy képesek saját erőből megteremteni a versenyképesség feltételeit? A szövetkezet vezetőivel folytatott beszélgetés minden vonatkozásban meggyőzött arról, hogy a fenti kérdésre csak egyféle válasz létezik: igen. Mi tagadás, itt is szóba került, hogy nagy érvágást jelent az új adórendszer, és hogy megdöbbentően szigorúnak - bizonyos vonatkozásban igazságtalannak - tartják a vállalatok termelési-gazdasági csoportokba történő besorolásának alapelveit. Érthető, hiszen mindenki a s^ját szemszögéből ítéli meg a helyzetet. Mit mondhat a gazdasági vezető, akitől egyszeriben 8,5 millió korona bértömegadót és az eddigi kétszeresének megfelelő földadót vonnak el, miközben a kötelező termésbiztosítási díj további egymillióval zsugorítja a fejlesztésre felhasználható nyereséget! Vagy kesereg és szőkébbre fogja a költségvetést, vagy bosszankodik ugyan, de megpórbálja pótolni az „elszippantott" nyereséget. Muzslán az utóbbi megoldást választották. Lehetőségeik felmérése után 3 millió korona nyereség elérését vették tervbe. Slabák József mérnök, a szövetkezet üzemgazdásza beismerte, bizonyos tartalékkal számolva terveztek. Elsősorban azért, mert tartottak tőle, hogy a mezőgazdaságot kiszolgáló vállalatok, amelyek szintén az önfinanszírozás feltételei között gazdálkodnak, termékeik és szolgáltatásaik drágításával megpróbálnak nagyobb nyereségre szert tenni. Mint kitűnt, erre valóban akad példa. Nem, nem kizárólag a gépjavítások drágultak, amiről országszerte sokat beszélnek. Nemrég például 75 százalékkal emelték a szabadáras növényvédő-szerek árát. Az csak természetes, hogy a leghatékonyabb, következésképpen legkeresettebb szerek tartoznak a szabadáras készítmények közé. VÁLLALKOZÁS NÉLKÜL NEM MEGY Igen, a nehezebb feltételek között is lépni akar a gazdaság. Mégpedig természetesen előre, amit egyebek között az is igazol, hogy a múlt évi 58 millió helyett ezúttal 76 millió korona összteljesítmény elérését tervezik. A jövőről szólva Manko- vicky István elnök a vállalkozószellem fontosságát említette első helyen. Elmondta például, hogy mustártermesztéssel kísérleteznek, s mérlegelik az egykor sikeres oltványtermesztéshez való visz- szatérés, valamint a gyümölcs- és szőlőfeldolgozás lehetőségeit. Szerződéses üszőneveléssel akarnak foglalkozni, és egy üzemi vágóhíd felépítése is szerepel a terveik között Ipari jellegű melléküzemági tevékenység bevezetésének gondolata is foglalkoztatja őket. Motoros rokkantkocsik gyártását tervezik, s a részlegen 25-30 csökkent munkaképességű szövetkezeti dolgozónak kívánnak megfelelő munkalehetőséget - maguknak pedig tisztes nyereséget - biztosítani. A Stúrovói Vnb felkérte a szövetkezetét, nyisson sütödét a városban. Mérlegelték a lehetőséget, s arra a következtetésre jutottak, hogy számukra sokkal előnyösebb, ha felújítják az évekkel ezelőtt bezárt muzslai pékséget. Hogy mikor kerülhet erre sor, az attól függ, mikor tudják beszerezni a szükséges berendezést. * A vállalkozások kapcsán az elnök azt is elmondta, hogy a kezdeményezést a jelenlegi alapelvek csak részben ösztönzik. Mint mondta, helyi viszonylatban nagy lehetőséget látnak a termelés szerkezeti módosításában, de erre vajmi kevés lehetőségük van. A 2800 hektár szántóból 1700 hektáron gabonát kell termelniük, hogy eleget tehessenek a központilag meghatározott eladási kötelezettségeiknek A tömegtakarmányokról szintén nem mondhatnak le, a maradék területen meg nem sok lehetőség kínálkozik a nyereség- növelő vállalkozásra. Arról már nem is beszélve, hogy a járás egyik legeredményesebb gabonatermesztő gazdaságában az eladási kötelezettség gátat szab az állattenyésztési ágazat fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseknek. A TAKARÉKOSSÁG KÖTELEZŐ Egy-egy vállalat gazdasági felemelkedésének természetesen több feltétele is van, nem csupán a vállalkozókedv. Például az ésszerű takarékosság. Nem véletlen, hogy a sok közül éppen ezt említjük az első helyen. A Béke Efsz múlt évi gazdálkodásának elemzéséből ugyanis kitűnik, hogy mintegy 2,5 millió koronával túllépték a termelési költségek tervezett szintjét. Ezt a vásárolt anyagok drágulásával csak részben lehet indokolni. Annál is inkább, mivel a mindennapi feladatok teljesítéséhez az eredetileg tervezettnél jóval több üzemanyagot, pótalkatrészt, elektromos energiát stb. használtak fel. Mint ezért, jobbára az elvégzett munka és a növénytermesztési, illetve állattenyésztési termékek minőségéért is a szövetkezet tagjai a felelősek. Mindezt a szövetkezetben is felismerték, s újabban önelszámolási egységek szerint tartják nyilván- és értékelik havi rendszerességgel- a költségek alakulását. Az új díjazási rendszert is úgy dolgozták ki, hogy az a feladatok időbeni teljesítésén túl a minőség, valamint a gazdaságosság alakulásában is közvetlenül érdekeltté tegye a vezetőket és a kétkezi dolgozókat. Ennek köszönhetően remélhetőleg megszilárdul a munka- és a technológiai fegyelem, elmélyül a közös tulajdonért érzett felelősség. Esetenként fillérekröl-koro- nákról van szó, de ha az emberek az eddig elnézett kisebb mulasztásokat is szóvá teszik a kollektívákban és egyformán jó munkát követelnek meg egymástól, a végösszeg akár milliókra rúghat. De ha csak százezrekre, az is nagy segítséget jelenthet. Még akkor is, ha történetesen egyelőre hétmillió koronája van a szövetkezetnek a tartalékalapon. A gazdasági épületek korszerűsítése, a munkafeltételek javítása, a dolgozókról való szociális és kulturális gondoskodás - a lakásépítést is beleértve - sok pénzbe kerül. Gyorsan kimerülhet a „vastartalék", ha nem igyekeznek vagy nem tudják hatékonyabb munkával - és részben eddig szokatlan feladatok vállalásával - kivédeni az új adórendszer nyereségcsökkentő hatását KÁDEK GÁBOR Ha lépni, akkor előre Találtak megoldást, mert nem kibúvót kerestek Gazdaszellem = kezdeményezés Az ipolynyéki (Vinica) Béke Efsz növénytermesztési ágazatának dolgozói következetesen kutatják a termelés hatékonyabbá tételét segítő, korszerű technika és technológia érvényesítésének lehetőségeit. Hogy a helyzet így alakult, abban nagy szerepe van Korcsog László mérnöknek, a gazdaság fiatal ágazatvezetöjének, aki nem pusztán elfogadja és támogatja a hasznos ötletek megvalósítását, de maga is jó példával jár az élen. Javaslatai nagyban hozzájárultak a növénytermesztés eredményesebbé tételéhez. Ennek igazolására csupán annyit, hogy a hat tonnát meghaladó hektárhozammal a gabonatermesztésben évek óta ók tartják a rekordot a Nagykürtösi (Vel'ky Krtís) járásban. Ebben az évben újfent azon munkálkodnak, hogy minden tekintetben megteremtsék a bő termés alapjait, s ha lehet, megőrizzék elsőbbségüket. A magot időben és alaposan előkészített talajba vetették, az ápolási munkáknál megtartották az agrotechnikai határidőket, s továbbra is rendszeresen figyelemmel kísérik a növényzet fejlődését. Az agrotechnikai határidők megtartását a körültekintő munkaszervezésen kívül a korszerű gépek használata is segítette. Hogy csupán a legújabbakat említsük, a fejtrágyázást Amazoné típusú mütrágyaszórókkal végezték. Súth Gábor és Jozef Orem dicsérték a gépeket. Nem csoda, hisz naponta mintegy 80 hektárra tudták kijuttatni velük a szükséges tápanyagokat. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy nem kellett negyedórákat vesztegelniük a táblaszéli fordulóban, hisz az időigényes - és fárasztó! - kézi munkát helyettesítő gépek segítségével percek alatt újratölthették a megüresedett tartályokat. Ez a kis példa is jelzi, mennyit ér, ha a dolgozók a sajátjuknak érzik a gazdaságot, s a jobbító-segítö szándék tágra nyitja a szemüket ország- s világjárás közben. Kép és szöveg: Bojtos János A korszerű mezőgazdasági termelés nem nélkülözheti a rátermett, minden szempontból felkészült szakembereket. A Rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban különösen a főiskolát végzettek - az agrármérnökök, állatorvosok, üzemgazdászok - megnyerése és megtartása okoz immár évek óta gondot. A frissdiplomásokat nem vonzza a vidék, sót az utóbbi időben a megtelepedett szakemberek közül is sokan „elvándorolnak" innen. Mindezt elsősorban a vidék gazdasági és kulturális elmaradottságával, a falvak lassú elnéptelenedésével, és nem utolsósorban a cigánylakosság lelentős számarányával magyarázzák. Tény, hogy a húsz mezőgazdasági vállalat különböző szintű irányítási posztjain több mint ezerötszázan dolgoznak, de közülük csupán kétszázhetvenen rendelkeznek főiskolai végzettséggel. Egy. a közelmúltban napvilágot látott kimutatás szerint a földműves-szövetkezetek, állami gazdaságok és közös vállalatok elnökeinek, igazgatóinak a 77 százaléka rendelkezik főiskolai végzettséggel. Az állattenyésztési ágazatvezetőnél az arány 56, az alelnököknél pedig mindössze 20 százalékos. Sajnos, szép számban akadnak olyan tisztségviselők, akik minimális szakmai képesítés nélkül, alapiskolai végzettséggel dolgoznak vezető beosztásban. A nyolcadik ötéves tervidőszakban a járás mezőgazdasági vállalatai 144 főiskolát végzett fiatal letelepítésével, megnyerésével számolnak. Ennek értelmében az elmúlt három évben 76 frissdiplomással kötöttek szerződést, ám közülük napjainkban már csak harminaan dolgoznak a gazdaságoknál. A gyermekgondozási szabadságon levő néhány mér- nöknön kívül csaknem valamennyi új szakember más vidékre költözött, vagy helyben változtatott munkahelyet. Sok agrármérnök dolgozik pedagógusként, közhivatalnokként, sőt az utóbbi időben még a kereskedelmi és szolgáltatási szféra is konkurenciát jelent az új munkatársakat kereső mezőgazdasági vállalatoknak. Egy szó mint száz, az ország más tájairól érkező diplomás fiatalok közül csak kevesen tudnak megbarátkozni az itteni körülményekkel. Különösen akkor, ha a többi mellett még nyelvi nehézségekkel is szembe találják magukat. Persze kivételek, jó példák is vannak. Rimaszécsen (Rimavská Sec), Rimajánosiban (Rimavské Janovce) és másutt nemcsak befogadják, de támogatják és segítik is a pályakezdőket, akik így hamarabb beilleszkednek, hasznos tagjaivá válnak a közösségnek. Az igazi megoldást persze az jelentené, ha a gömöri falvak és városok maguk „produkálnák" ki saját agrárértelmiségüket. Elvileg ennek nincs is akadálya, viszont gyakorlati megvalósítása nem éppen egyszerű. A járás három gimnáziumában nem valami népszerűek a mezőgazdasági szakmák, noha a rimaszombati és safárikovói magyar osztályokban választható tantárgyként már a mezőgazdasági termelést is oktatják. A gimnáziumokban színvonalas szlovák nyelvoktatásról tanúskodnak a felmérések, ennek ellenére nyelvi szempontból egyfajta félsz, bátortalanság tapasztalható a diákok egy részénél. Aggályaik jobbára alaptalanok. Az utóbbi években rendkívül jó kapcsolat alakult ki a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskola és a Rimaszombati járás mezőgazdasági szervei között, s a kezdeti időszak tanulmányi nehézségeinek leküzdésénél bizonyos tolerancia is tapasztalható a gömöri mérnökhallgatókkal szemben. A középkáderek nevelését illetőn sokkal kedvezőbb a helyzet, hisz Szlovákia-szerte több szakközépiskolában folyik magyar nyelvű képzés. Ennek köszönhető, hogy az itteni gazdaságokban már több mint ezerszázan rendelkeznek teljes középfokú végzettséggel. A járásban említést érdemlő sikere volt az elmúlt években a szövetkezetek és állami gazdaságok idősebb dolgozói számára rendezett továbbképző tanfolyamoknak. Az utóbbi három esztendőben ilyen formában háromszázan tettek szakmunkásvizsgát, ami a mezőgazdasági dolgozók kereseti lehetőségeinek javulásán túl az elvégzett munka minőségében és a termelési eredményekben is éreztette hatását. (hacsi) Miért menekül Gömörből az agrárértelmiség?
