Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-09 / 23. szám

NAPIRENDEN A JOGREND MEGVÁLTOZTATÁSA : ■ . ....................' ' ' ............................. .... ! : A végbemenő társadalmi vál­tozások elképzelhetetlenek az egész jogrend átalakítása nélkül. Erről beszélgettünk Marian halfá­val, a CSSZSZK kormányának mi­niszterével, jogalkotási tanácsá­nak elnökével, aki egyúttal veze­tője a CSKP és a Nemzeti Front azon munkabizottságának, amely az új alkotmányt készíti elő. Mennyi készült el a tervezetből, amelyet a közvélemény már türelmetle­nül vár? A CSKP és a Nemzeti Front munkabizott­sága nagyon intenzíven dolgozik. Az alkot­mányos viszonyokat két részre osztottuk, ezek jogpolitikai alapelveit fokozatosan dol­gozzuk ki. Egyes részek első változatát már megszövegeztük. A dolgok logikájának megfelelően az általánostól az egyedi felé haladunk: először a szocialista alkotmány általános alapelveit dolgoztuk ki. Mindenek­előtt a társadalmi rendszer politikai-jogi alapelveiről van szó, amelyek magukba fog­lalják a politikai és a gazdasági rendszer alapjait, valamint a szocialista állam politi­kájának elveit. Ennek a résznek a bevezetőjében a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot szocialista államként jellemezzük, kitérünk, társadalmi osztálystruktúrájára és kifejez­zük azt is, hogy két egyenjogú testvéri nemzet, a csehek és szlovákok föderatív állama vagyunk. Szükség volt kifejezésre juttatni a nemzetiségi kisebbségek részese­dését a közös államban. ■Hogyan tükrözi az alkotmányterve­zet a Nemzeti Front helyzetét és felada­tait? Mindenekelőtt el kell mondanunk, hogy az eddigi alkotmánymódosításokhoz viszo- • nyitva a tervezetben világosabban próbál­juk meghatározni a Nemzeti Front alapját, amelynek a munkások, a szövetkezeti pa­rasztok és az egyéb dolgozók osztályszö­vetségét, a CSKP és a többi politikai párt, valamint társadalmi szervezet politikai szö­vetségét, végül pedig nemzeteink és nem­zetiségi kisebbségeink internacionalista szövetségét tekintjük. A Nemzeti Frontot olyan platformként értelmezzük, amely széles teret biztosít a nézetek kinyilvánításához, olyan teret, amely kifejezi a szocialista pluralizmust és a legszélesebb értelmezésű érdekeket. ■Mi lesz a politikai pártokkal? Ho­gyan fejezik ki helyzetüket? Az alkotmányban új módon próbáljuk meghatározni a CSKP társadalmi vezető szerepét. Nemcsak a társadalomfejlesztés fő stratégiájának kidolgozásában rejlő politi­kai irányításának tartalmát akarjuk kifejezni, hanem azokat a politikai eszközöket is, amelyekkel megvalósítja ezt a tartalmat. Foglalkoztunk a többi politikai párt hely­zetével is. Az előkészületek során az a né­zet uralkodik, hogy ezeket a pártokat, mint politikai rendszerünk részét fel kell sorolni az alkotmányban, beleértve részvételüket a politika kimunkálásában, megvalósításá­ban és ellenőrzésében. ■A gazdasági mechanizmus átalakí­tása új minőséget jelent gazdaságunk­ban. Ezt az alkotmány is tükrözi majd? Természetesen az alkotmánynak nem­csak tükröznie kell az átalakítás folyamatát, hanem meg kell teremtenie a keretet a to­vábbi gazdasági fejlesztéshez. Mindenekelőtt arról van szó: nemcsak azt a tényt kell kifejeznünk, hogy gazdasági rendszerünk alapja a szocialista társadalmi tulajdon, hanem teret kell teremtenünk azon szubjektumok számára, amelyek ezzel a tu­lajdonnal valódi tulajdonosként gazdálkod­nak, széles lehetőségük nyíljon a szocialis­ta vállalkozásra, és tevékenységünkben ér­vényesüljenek a szocialista termelési ön­igazgatás elvei. Ezzel összefügg az állam szerepének új megfogalmazása, nem admi­nisztratív, hanem gazdasági szabályozók­kal kell hatnia. Teret, képletesen játszóteret kell teremtenie a gazdaság számára az eredmények eléréséhez, de a partnereknek egyenjogúaknak kell lenniük, legyen szó állami vállalatokról vagy szövetkezetekről. Természetesen szükség van bíróra is, aki szavatolja a játék szabályosságát, az egy­forma feltételeket és a társadalmi érdekek érvényesítését. Ez a bíró továbbra is az állam és szervei maradnak. ■Az új alkotmánynak meg kell ala­poznia a jogrend tökéletesítését és a törvény tekintélyének megszilárdítá­sát. Milyen módon szavatolják az alkot­mányosság ellenőrzését? Az alkotmányosság ellenőrzése lényegé­ben annak vizsgálata, hogy a végrehajtási rendeletek összhangban állnak-e a törvé­nyekkel és az alkotmánnyal. Eddig az alkot­mányosság ellenőrzésébe beletartozott a köztársaságok közötti, valamint a szövet­ség és a köztársaságok esetleges hatásköri vitái megoldásának lehetősége is. Az ere­deti elképzelések szerint ezt az ellenőrzést alkotmánybíróság végezte volna, de ez nem valósul meg. Ennek elsősorban az az oka, hogy szerkezetét tekintve legfelsőbb államhatalmi szervünk, a Szövetségi Gyű­lés fölött állt volna. Úgy tűnik, jobb lesz, ha ezt az ellenőrzést a legfelső képviselőtestü­let alkotmányos ellenőrző szerve végzi majd. Az alkotmányos ellenőrző szervek leg­fontosabb feladata marad a jogrend és az alkotmány összhangjának felülbírálása. Természetesen a döntő szó ezen a téren az alkotmányozóé és a törvényhozóé, vagyis a Szövetségi Gyűlésé és a nemzeti taná­csoké. Az alkotmányos ellenőrző szervek megállapításait döntés végett a képviselő­testületek elé kell terjesztenie. Vagyis me­chanizmust, szakmai hátteret kell kialakítani a törvényhozó testület szükségleteinek megfelelően és egyúttal meg kell teremte­nie a feltételeket ahhoz, hogy a törvényhozó testületek teljes mértékben gyakorolhassák alkotmányos funkcióikat. Ami a jogvédő szerveket, főleg a bírósá­gokat, ügyészségeket illeti, nem számolunk alapvető változásokkal. Javítani kell hely­zetüket és megszilárdítani kapcsolatukat a képviselő-testületekkel. A múltban számos intézkedés született a bíróságok független­ségének megerősítésére és ezt az irányza­tot folytatni kívánjuk. Az alkotmánynak rög­zítenie kell a gazdasági döntőbíróság hely­zetét és funkcióját, az új gazdasági mecha­nizmus bevezetésével jelentősége kétség­telenül tovább nő. Azt akarjuk, hogy az alkotmány az állami közjegyzóség szerepét is kifejezze, ugyanúgy mint az ügyvédség feladatát. ■Számítanak azzal, hogy a bírósá­gok felülvizsgálják az igazgatási szer­vek döntéseit? Egyes esetekben tör­vénysértések fordulnak elő, a nemzeti bizottságok néha az állampolgárok ér­dekeivel ellentétesen döntenek. Igen, ez előfordul, habár a nemzeti bizott­ság nem dönthet minden esetben az állam­polgárok érdekeinek megfelelően. Azzal számolunk, hogy az állampolgárnak jogá­ban álljon bírósághoz fordulni az igazgatási döntés felülvizsgálatát kérve. Foglalkozunk az államigazgatási folyamat megváltoztatá­sával s a bírósági és igazgatási döntés viszonyában az alternatívák lehetőségével. A bíróságnak jogában állhatna az igazgatá­si szerv döntésének hatálytalanítása s visz- szaadása az ismételt megtárgyalásra. Az alternatív megoldás abban rejtene, hogy a bíróság hatálytalanítaná a döntést és maga döntene a kérdésben. Ez azonban meghosszabbítaná az ügyintézést. Bárme­lyik lehetőséget választják, elmondhatjuk, hogy lényegesen bővül az igazgatási szer­vek döntéseinek bíróságok általi felülvizs­gálása a törvényesség megerősítése és az állampolgári jogok védelme szempontjából. Ezzel összefüggésben hangsúlyoznunk kell, hogy az előkészületben lévő alkotmá­nyos alapelvek a bíróságoknak és az ügyészségeknek a helyi szervektől való függetlenségéből indulnak ki. ■Érzékeny és gyakran vitatott kér­dés az állampolgárok jogai és köteles­ségei. Hogyan határozzák meg ezeket? Az alkotmány politikai és jogi alapelvei­nek előkészítése során megkülönböztetett figyelmet fordítunk az állampolgári jogokra. Ez nem divat kérdése. Tulajdonképpen azokról a célokról van szó, amelyeket a szocializmus el akar érni. Vagyis az ember szükségleteinek és érdekeinek kielé­gítéséről. Ezeket a célokat tűzte ki a CSKP XVII. kongresszusa is, amely feladatul adta az új alkotmány kidolgozását. Gondosan elemeztük saját alkotmányunk történetét, demokratikus, humanista és szocialista ha­gyományait. Általánosítjuk a többi szocialis­ta állam tapasztalatait és gondosan ügye­lünk arra, hogy eleget tegyünk nemzetközi kötelezettségeinknek. Az 1960. évi alkot­mánytól eltérően, amelynek ezen a téren inkább deklaratív jellege van és teret bizto­sított a törvényerejű, s néha a törvényt végrehajtó szabályozás módosításához is, a tervezetben a reális jogokat akarjuk rögzí­teni. Az állampolgárok alkotmányos jogai és kötelességei társadalmunk fejlettségéből és gazdasági lehetőségeiből indulnak ki. Azt akarjuk, hogy az alkotmány kifejezze ezek­nek a jogoknak a jogi és anyagi szavato­lását. ■Alátámasztaná ezt néhány pél­dával? így az alkotmánynak magába kell foglal­nia a lakáshoz való jogot. Nincs szó termé­szetesen egy bizonyos konkrét lakásra való jogról, hanem arról, hogy ezzel az állami és társadalmi szerveket állampolgáraink la­kásproblémáinak megoldására ösztönöz­zük. Nemcsak az állami és szövetkezeti lakásépítésre, hanem a magánépítkezések feltételeinek megteremtésére is gondolunk. Ugyanakkor ez a jog azt is jelenti, hogy annak az állampolgárnak, aki nem saját hibájából szükséghelyzetbe került, joga le­gyen lakásra, vagyis tető legyen a feje fölött. A valóságból kell kiindulnia az egészség- ügyi ellátásra való jognak is. Ingyenességét egészen természetesnek vesszük, ám ez például a gyógyszerekkel való pazarláshoz vezet. Ezért azzal számolunk, hogy az ál­lampolgároknak alkotmányos kötelességük lesz vigyázni egészségükre. Aki tudatosan rongálja egészségét, az aligha várhatja el a társadalomtól, hogy fedezze gyógyításá­nak költségeit. gAz állampolgárok jogai közé tarto­zik, a személyi tulajdon védelmének joga. Megfelelő ez a védelem? Az életszínvonal ma magasabb. Az ál­lampolgárok személyi tulajdonának alapve­tő forrása a munkahelyi jövedelem. így tehát nincsen okunk arra, hogy amennyiben megszerzése törvényes volt, a személyi tulajdont ne részesítsük olyan védelemben, mint a szocialista tulajdont. Számolunk a személyi tulajdonba tartozó tárgyak felso­rolásának kibővítésével. mSokat vitatkoznak napjainkban a gyülekezési, egyesülési jogról, és a vallásszabadságról, valamint a sza­bad kiutazás lehetőségeiről. Milyen sze­repük lesz ezeknek a kérdéseknek az alkotmányban? Természetes, hogy az említett elvek ki­dolgozásának jelentős figyelmet szente­lünk. Olyan alkotmányos teret kell biztosíta­ni, amely hatékonyan szavatolná az említett jogok érvényesítését. Ez természetesen nem jelenti, hogy ezek a jogok korlátlanok. Általában elismerik az államnak azt a jogát, hogy gondoskodjon arról, az összejövetelek és egyesülések ne sértsék a többi állampolgár jogait, a közren­det, az erkölcsöt vagy az állam biztonságát. Célunk az, hogy ezeket a szükségszerű korlátokat közvetlenül kifejezze az alkot­mány. A védelem más módjaival is számo­lunk, így például azzal, hogy a bíróságok felülvizsgálhatják az igazgatási szervek döntéseit. Az állampolgári jogok katalógusa magá­ba foglalja a szabad kiutazás jogát azzal a céllal, hogy a személyek ideiglenesen vagy tartósan külföldön tartózkodjanak, va­lamint a szabad visszatérés jogát. Termé­szetesen ebben az esetben is figyelembe kell venni az állam biztonságát és védelmét, más állampolgárok vagy szervezetek jogait és igényeit, a büntetőeljárás lefolyását, az állampolgárok kötelezettségeit stb. Az emlí­tett esetekben a törvény korlátozza ennek a jognak a gyakorlását. Ki akarjuk fejezni a vallásszabadság és a lelkiismereti sza­badság szavatolását is. Az alkotmánynak rögzítenie kell, hogy az állampolgár lehet felekezet nélküli, de bármelyik vallást is gyakorolhatja. A vallásgyakorlás nem sért­heti a törvényt. Más szavakkal, a törvény korlátozhatja a vallásgyakorlást, de nem az állampolgárok vallásosságát. MEmütést tett a lelkiismereti szabad­ságról. Mit ért ez alatt? Azt akarjuk, az alkotmány szavatolja az állampolgároknak azt a jogát, hogy saját nézetük legyen a világról. Az embernek eltérő világnézete lehet, eltérően ítélkezhet a világról, sajátos értékrendje lehet, vallhat materialista, dialektikus vagy metafizikus nézeteket, vagy egyszerűen csak az igaz­ságra törekedhet, miközben nem foglalko­zik a filozófiai megközelítésekkel. Az eltérő nézetek nem lehetnek az állampolgár egyenjogúságának mércéi. Nem jelenti ez azonban, hogy a társadalom alapelveivel ne befolyásolja az embert. A hatalmi eszközök azonban csak akkor használhatók, ha meg­sértik más állampolgárok vagy a társadalom alkotmány által védett érdekeit. ■Az új alkotmány nyilván szüksé­gessé teszi új jogszabályok elfogadását. Milyenek ezek és mennyiről van szó? Az alkotmány a jogrend átalakításának alapköve. Életbeléptetése során széles kö­rű legiszlatív programot kell végrehajtani. Már ma felsorolhatunk néhány törvényt, amelyet közvetlenül az alkotmány jóváha­gyása után kell elfogadni. Ilyen például a Prága helyzetéről, a gyülekezési jogról szóló törvény, a sajtótörvény, a petíciós jogot szabályozó törvény, a nemzetközi szerződésekről, az ifjúságról, az ügyész­ségről stb. szóló törvény. Újonnan kell szabályozni az állam és az egyház viszo­nyát, mivel a negyvenes évek végén szüle­tett szabályozás csupán az egyházak gaz­dasági ellátására terjed ki. Számos további törvényt is felül kell vizsgálni és módosítani, ■Eddig az új alkotmány előkészíté­sével összefüggő jogalkotási feladatok­ról beszéltünk. A gazdasági mechaniz­mus átalakításával már néhány törvény, így például az állami vállalatról szóló törvény érvénybe lépett. Hogyan érvé­nyesül ez a törvény a gyakorlatban? Sok tapasztalatot szereztünk. A törvény megteremti a feltételeket az önelszámolás új struktúrájához és a szocialista vállalko­záshoz. Napjainkban keressük annak lehe­tőségeit, hogy hogyan lehet az állami válla­latról szóló törvényt a lehető legjobban kihasználni. Ezt tanúsítja a szocialista ön­igazgatás példája is. Egyelőre keressük ér­vényesítésének lehetőségeit, vagyis egyes helyeken csak tanulnak, míg másutt már kihasználják az adott lehetőségeket. Sze­mély szerint életképeseknek tartom az ön- igazgatási szerveket. Fontosabb azonban az a felismerés, hogy a gazdasági életben szükség lesz az önelszámolás különféle szervezési formáira, többre, mint amennyit az állami vállalatról szóló törvény lehetővé tesz. Ezért a jövőben a jogrendnek további szervezési formákat is meg kell határoznia. gA gazdasági reformmal kapcsolat­ban milyen további jogszabályokat ké­szítenek elő? Már jogilag szabályoztuk az önelszámo­lási szférát és a központ szerepét. Szabá­lyoznunk kell még a bankok tevékenységét és a gazdasági szervezetek egyes specifi­kus formáit. Ezért a CSSZSZK kormánya a Szövetségi Gyűlés elé terjesztette a ban­kokról és takarékpénztárakról, a Csehszlo­vák Állami Bankról, valamint a Csehszlovák Állami Vasutakról szóló törvény alapelvei­nek tervezetét. Meg kell még említeni a költ­ségvetés szabályairól szóló törvényterveze­tet is, amelyet szintén a Szövetségi Gyűlés elé terjesztettek. A legnagyobb figyelmet a mostani sza­kaszban azok a normák érdemlik, melyek módosítják a központ rendelkezésére álló szabályozókat az önelszámolási szféra be­folyásolásában. Elsősorban a népgazdasá­gi tervezésről szóló törvényről és a deviza­törvényről van szó. A második félévben elkészül a befizetésekről és a jövedelmi adóról szóló törvény tervezete is. Az emlí­tett törvényeknek még az év folyamán, legkésőbb 1990. január 1-jén hatályba kell lépniük, hogy megteremtsük a jogi feltétele­ket a gazdasági mechanizmus reformjához. Egyúttal számos végrehajtási rendelkezést is előkészítenek. így például az állami válla­latok pénzügyi gazdálkodásáról, a szállítói­megrendelői kapcsolatokról, a kollektív szerződésekről stb. ■A kormány azonban nemcsak a gazdasági mechanizmus reformjával foglalkozik, hanem az állam más funkci­óinak gyakorlásával is. Hogyan nyilvá­nul ez meg a jogban? A büntetőjog területén a kormány a Szö­vetségi Gyűlés elé terjesztette a büntető jogszabályok módosításának tervezeteit, amelyek egyértelműen a depenalizáció és dekriminalizáció gondolatából indulnak ki. Amennyiben a javaslatokat jóváhagyják, nem számítanak majd bűntettnek az ittas­ság egyes esetei, sem pedig a köztársaság elhagyása. Ezt szabálysértésként ítélik majd meg. A vétségek és csaknem 70 bűntett esetében a jövőben csak abban az esetben rónának ki jogerős szabadság­vesztési büntetést, ha más hatékony bünte­tés nem jöhet számításba. A javaslatok más módosításokra is vonatkoznak, összessé­gükben korlátozzák a büntetőrepressziót és megerősítik az állampolgárok jogait a bün­tető eljárásban. Az állami szervek tevékenységének nyíltságával kapcsolatban kidolgozták az állami, gazdasági és szolgálati titkok védel­méről szóló törvény tervezetét. A kormány a Szövetségi Gyűlés elé terjesztette már a lakások személyi tulajdonáról szóló tör­vény módosításának tervezetét. Ezenkívül más módosításokat is terveznek a lakás- gazdálkodásról, a polgári perrendtartásról szóló törvényre és a Polgári Törvénykönyv­re vonatkozóan. A tervezeteket az év végé­ig a kormányok elé terjesztik. Törvényterve­zetet dolgoznak ki a törvénytárról is, amely rendet teremt a törvényerejű rendeletek megjelentetésében és jelentősen korlátoz­za a fölösleges minisztériumi rendeletek kiadását. Számolunk a jogszabályok módo­sításával az oktatásügyben, a környezetvé­delemben, az építésügyben is. Már csak a felsorolás alapján is nyilván­való, hogy nagyon széles körű jogalkotási tevékenység folyik és akkor még nem is említettük a köztársaságok szintjén előké­szített szabályozásokat. A jogrend olyan alapvető átalakításáról van szó, amelyre eddig nem volt példa. A cél: a jogszabályok rugalmas, áttekint­hető, közérthető rendszerének kialakítása, amely teret biztosítana az állampolgárok önmegvalósításához és a társadalom szük­ségleteinek kielégítéséhez. MICHAL PODZIMEK IGOR SIROTA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom