Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-09 / 23. szám
[SZÚ V áltozást sürgető, jobb munkát, tökéletesebb irányítást igénylő időket élünk. Az átalakítás kezdeményezője és letéteményese a CSKP. Az 1990 tavaszára összehívott XVIII. kongresszusnak kell ennek ütemét, még pontosabb irányát meghatároznia. A kongresszusi előkészületek már megkezdődtek. Az alapszervezetekben folynak a párttagokkal a beszélgetések, s ez év szeptemberétől kezdődően tartják a párt alapszervezetei évzáró tagsági gyűlésüket, majd az előkészület folytatódik az üzemi, vállalati és a különböző szintű területi pártértekezletekkel. Az évzáró taggyűlések feladata - a CSKP KB Elnökségének határozata alapján -, hogy megtárgyalják és értékeljék azokat az eredményeket, amelyeket a gazdasági-társadalmi fejlesztés meggyorsításában, s a 8. ötéves terv feladatainak teljesítésében elértek. Az évzáró taggyűlések és az utánuk következő pártértekezletek napirendjének egyik legfontosabb pontja annak értékelése, hogy a kommunisták aktivitása mennyire fejlődött az átalakítás során és miként változott az egyes pártszervek és -szervezetek munka- módszere és -stílusa; Milyen mértékben képesek alkalmazkodni a megváltozott politikai körülményekhez: a nyíltabb politikai légkörhöz, az elmélyülő szocialista demokráciához. Fontos feladat lesz annak elemzése, hogy az egyes pártszervek, -szervezetek és általában a kommunisták, milyen mértékben sajátítják el a társadalom- és gazdaságirányításban a politikai módszereket, eljárásokat, és miként képesek megszilárdítani kapcsolatukat a tömegekkel. A pártmunka átalakításának alapkérdése A pártmunka átalakításának folyamata soha nem tapasztalt sürgősséggel vetette fel e munka sajátosságainak, a politikai vezetés módszereinek és eljárásainak jelentőségét, mint a párt vezető szerepének nélkülözhetetlenségét a társadalmi élet minden területén. A CSKP a munkásosztály politikai szervezete és a politika, mint a társadalmi gyakorlat sajátos szférája, alapvető területe a társadalmi életnek, amelyben a pártnak meg kell valósítania történelmi küldetését. Bármiféle helyettesítés, beavatkozás és szakszerűtlen gyámkodás más területek kérdéseibe, törvényszerűen visszatartja a pártot a legfontosabbtól, amiben senki sem helyettesítheti - a szocialista társadalom politikai vezetésétől. A politikai vezetésre való szükséges összpontosítás és az operatív, főleg gazdasági irányítás és a társadalmi intézmények helyettesítésétől való fölszabadulás szükségességét jelezte a CSKP XVII. kongresszusa és hangsúlyozta a CSKP KB 7. és 9. ülése. A CSKP KB politikai beszámolója megállapítja: „Azáltal, hogy a pártnak vezető szerepe van társadalmunkban, a vezető szervek felelősséget vállalnak azért, hogy ezt a szerepet helyesen alkalmazzák." Majd a továbbiakban így folytatja: „A párt vezető szerepének érvényesítése megköveteli, hogy ne cseréljék fel a párt politikai vezetését az állam és gazdaság konkrét irányításával. Különböző tevékenységfajtákról van szó és fölcserélésük megengedhetetlen. A gyakorlatban azonban tanúi vagyunk annak, hogy egyes pártszervek és szervezetek helytelenül magukra vállalják az állami és gazdasági szervek feladatait és kötelességeit. A párt vezető szerepe ezzel nem erősödik, csupán ereje aprózódik fel." A CSKP KB 1987-ben tartott 7. ülése tovább fejlesztette ezeket a gondolatokat, amikor hangsúlyozta, hogy a társadalom politikai vezetése feltételezi az állami és gazdasági szervek szerepének, kezdeményezésének és felelősségének megerősítését, ugyanez állapítható meg a Nemzeti Front szerveiről és szervezeteiről. A pártszervek és szervezetek nem vállalhatják fel ezek kötelességeit, nem tolerálható az a törekvés sem, hogy jóváhagyásra, ahogy mondani szokás, szentesítésre mindent beterjesszenek eléjük. Bonyolultnak tűnik - nem helyettesíteni, amellett vállalni a'felelősséget. Éppen ebből adódik a politikai irányítás eszközei haladéktalan kialakításának szükségessége is. A párt vezető szerepének érvényesítésében olyan módszerekre van tehát szükség, amelyek lehetővé teszik minden alsóbb láncszem céltudatos irányítását és erőinek összpontosítását a kitűzött célok elérésére. A pártszervek- nek és -szervezeteknek ott kell mindenekelőtt tevékenykedniük, ahol a párt pótolhatatlan: a politika és az ideológia terén, a koncepciók kialakításában, a határozatok teljesítésének ellenőrzésében és a kádermunkában. A CSKP KB 9. ülése ismételten hangsúlyozta, hogy a párt fő funkciója a politikai program világos megfogalmazása, a társadalmi viszonyok és az egész társadalmi élet befolyásolása és irányítása. Természetesen a politikai programnak meg kell felelnie a párt munkamódszereinek, a politikai szervezőmunkának, a káderpolitikának, az ideológiai és az ellenőrző tevékenységnek és annak a képességnek, hogy a politikai irányvonalat megvalósítsák. Ezek a feladatok a központi, a kerületi és a járási bizottságok munkájára vonatkoztatva kidomborították a pártszervek minden szintjén a koncepciózus kérdésekre való összpontosítás szükségességét, az önállóság az alkotó eljárás, a felelősség és a fegyelem fokozásának nélkülözhetetlen voltát. A pártszervek elemző tevékenysége Nem véletlenül emelte ki az ülés a pártmunka teljesebb érvényesítését a gazdasági és szociális kérdések megoldásában. Az elmúlt években a pártmunkában bizonyos sablonok, sztereotípiák alakultak ki és a pártszervek egyre inkább illetékességük körébe vonták a gazdasági és szociális kérdéseket, megtárgyalták és jóváhagyták, „szentesítették" ezeknek gyakran egészen széles skáláját, amellett szinte nem maradt terük az alapvető politikai kérdések megoldására. A másik, nem kevésbé fontos dolog, hogy amit a pártszerveknek megoldásra előterjesztettek, nem mint politikai kérdéseket fogalmazták meg, épp ellenkezőleg. Gyakran kimondottan műszaki-szervezési, technológiai, „technokrata" jellegű feladatokkal foglalkoztak. Harmadsorban a határozatoknak sem volt politikai jellegük és nem az elemzésekből adódtak. Sajnos, a CSKP KB komoly figyelmeztetése ellenére ez a helyzet jelentős mértékben most is tart. Például a tagsági gyűlések nemegyszer hasonlítanak a termelési értekezletekre és a bizottsági ülések a vállalat vagy az üzem vezetésének üléseire. A politikai módszerek alkalmazása a párt- munka átalakításának kardinális kérdése, s ennek tükröződnie kell a párt évzáró taggyűléseinek és konferenciáinak előkészítésében, a pártszervek és -szervezetek elemző tevékenységében, a beszámolók és a határozatok előkészítésében. A CSKP mint a társadalom vezető és irányító ereje a társadalmi élet egyetlen szféráját sem kerülheti meg. Legrosszabb az volna, ha azt hinnénk, hogy a politikai vezetés, a politikai eljárás feltételezi a párt társadalomban betöltött vezető pozíciójának gyengítését, hogy ezzel a társadalmi élet perifériájára szorul, hogy rejtve, a háttérből fejti ki hatását. Ellenkezőleg. Az egész politikai mozgás élén kell állnia, irányítani kell annak menetét, mint politikai erőt mindenhol látni kell és éreznie kell hatását. Jelenléte mindenekelőtt ott nélkülözhetetlen, ahol a munkásosztály és a nép bonyolult érdekeit oldják meg. Ahol az össztársadalmi érdekekről van szó, ahol a nép elé kell állni, párbeszédet kell vele folytatni, amikor meg kell a dolgozók széles tömegeit nyerni a párt politikájának, ahol és amikor harcolni kell a helyi és a csoportérdekek ellen, ha tanítani kell a népet és tanulni kell tőle. Természetes, hogy a párt nem tud mindent egyedül megoldani és úgy, hogy helyettesítse a -többi társadalmi intézményt is. A pártnak politikai módszerekkel kell foglalkoznia. Politikai problémákat kell politikai módszerekkel megoldania. A politika olyan szféra, amelyben a társadalmi élet viszonyai és fejlödésfolyamatai koncentrált formában fükröződnek. Különösképpen vonatkozik ez a gazdasági alapra. Ha a pártszervek teljesíteni akarják rendeltetésüket, s el akarják foglalni azt a helyet, amely a társadalomban megilleti őket, akkor éppen erre a „koncentrá- tumra" kellene összpontosítaniuk, figyelmüket a gazdasági, szociális, kulturális valóságnak erre a politikai síkjára fordítani, amely megítélés és vizsgálat tárgya. Ez azt jelenti, hogy meg kell találni, miben rejlik a vizsgált dolog politikuma, s ezt kell az elemzés objektumává tenni. Az elemzés objektuma a közvetlen politikai valóság kell, hogy legyen. Ebben az értelemben a gazdasági, szociális, kulturális élet bármely jelensége azzá lehet, azonban lehet az egy olyan folyamat is, amely politikai jelleget öltött. A kérdések, jelenségek, folyamatok sokaságából azonosítani azokat, amelyek a pártszervek elé kerülnek, és politikai jellegük van (s ezt időelőnnyel végezni, hogy helyet kapjanak a szervek, szervezetek munkatervében), az nem is olyan egyszerű dolog. Nem adható rá kész recept és utasítás. Ebből a szempontból hangsúlyozni kell, hogy az elemzés nem csupán tudomány, művészet is. A technokratizmus és szakszerúsdi ellen A politikai eljárás szemszögéből végzett gyakorlati elemző tevékenységnél, az anyagok, beszámolók és a szervek elé kerülő más anyagok előkészítésénél számos probléma keletkezik. Elsősorban az, hogy a párt elemző tevékenységét nem sikerült „megtölteni emberekkel", megmutatni a kommunisták, pár- tonkívüliek, a munkakollektívák stb. tevékenységét és nézeteit. Főleg a gazdasági problémák elemzésében jobbára tonnákról, kilowattórákról, koronákról, tervteljesítési százalékokról olvasunk; azonbán semmi olyanról sem, amit a kommunisták mindezért tettek, sem arról, hogy milyen problémákat oldottak meg, mit hogyan tettek a gazdasági vezetők, hogyan értékelik munkájukat a pártszervek, a gazdasági szervek és főleg a munkakollektívák, miként számolnak el munkájukkal, hogyan működnek a dolgozókollektívák tanácsai a párt politikájának érvényesítésében. Gyakran az emberi tényezőnek, a kommunistáknak, a dolgozók kollektívájának, a vezetőknek a munkája és erőfeszítése csupán úgy van jelen, úgy tükröződik, a jelentésekben és jegyzőkönyvekben, hogy az alapszervezet, az üzemi bizottság „a gazdasági problémákkal rendszeresen foglalkozik," tehát a munka tartalmának, az erőfeszítések jelentőségének elemzése és főleg az emberek munkájának értékelése és megbecsülése nélkül. Nem sikerült még elérni, hogy a gazdasági, szociális tények csupán szükséges „tájékoztatási hátteret" alkossanak, amelynek előterében a politikai jellegű problémákat fogal- - mázzák meg és elemzik. Túlteng az, amit „technokratizmusnak", „szakszerűsködés- nek" nevezünk a pártmunkában. A politikai elemzésekben a szakmai-gazdasági, szervezési-műszaki és a „technokrata" szempontokhoz kevésbé kapcsolódik, aminek ezen a területen a legfontosabbnak kellene lennie: a politikai szemlélet és szempontúság, a kapcsolatok, összefüggések, ellentmondások, fejlődési tendenciák stb. megfogalmazása. Ez a tény egyebek közt azt tükrözi, hogy a pártszervek és -szervezetek még mindig helyettesíteni akarják az állami és máé intézmények feladatát és jogkörét. Gyakran hasonló elemzéseket olvashatunk a nemzeti bizottságokban, a társadalmi szervezetekben dolgozó kommunisták tevékenységéről is. Ezekből is hiányzik a legfontosabb: hogyan ítéli meg a közvélemény a kommunisták munkáját, ezeknek az emberekről történő gondoskodását, azt, hogy milyen az emberekhez való viszonyuk, s hogy részvételük a község vagy a város fejlesztésében mennyire cselekvő, példamutató. Mindez pedig a választott képviselők elszámoltatásának és igazságos értékelésének alapvető kritériuma. Nagyon fontos szempont a helyes politikai eljárás vizsgálatában az, mennyire konkrétak az elemzésből eredő határozatok, s hogy ezeknek van-e konkrét „címzettjük". A pártszervekben és -szervezetekben olyan politikai határozatokat kell hozni és ezekből eredően a kommunistákat, a pártirányítás alsóbb szintjein álló felelős tisztségviselőket, pártszerveket, olyan konkrét feladatokkal kell megbízni, amelyek egy-egy adott területen előbbre viszik a problémák megoldását. Az elemzések azt mutatják, hogy sok olyan kérdés vetődik fel, amelyre oda kell figyelni. Mindenekelőtt az elemzés „technokrata" tartalma az akadálya annak, hogy valóban politikai döntések születhessenek. Gazdasági, szervezési-műszaki és nem politikai döntésekhez vezetnek. Túlsúlyban van továbbra is az elemzések, beszámolók informatív jellege, amely gyakran nem teszi lehetővé politikai döntés meghozatalát. A gyakorlatból tudjuk, ha nem vetjük fel a problémát, akkor nincs mit megoldanunk, nem hozhatunk politikai vagy bármi más döntést, és a pártszerv, szervezet rendszerint az ilyen beszámolót „tudomásul veszi", vagyis semmit sem old meg. Megszabadulni a sztereotipiáktól Jelentős probléma a határozat irányultsága, az, hogy kinek szánják. Általában az embereknek egy szűk köre kapja; nagyszámú határozatot kapnak az SZLKP járási bizottságainak titkárai. Csak rajtuk keresztül, vagyis az ó közvetítésükkel oldják meg vagy biztosítják az elemzésekben és a határozatokban megfogalmazódó problémákat. Ez a meghonosodott döntési mechanizmus és a határozatokkal végzett munka egyrészt megterheli a tisztségviselőket és olyan helyzetbe kényszeríti, amikor a problémákat maguknak kell megoldani vagy intézni, vagyis gyakran azt végzik, amit valaki másnak kellene; másrészt ez gyengíti a választott pártszerv közvetlen irányító pozícióját. A határozatoknak érthetö- eknek, világosaknak, konkrétaknak, határidőseknek és pontos címre szólóaknak, azok személyi felelősségét meghatározóaknak kell lenniük, akik felelősek az illető munkaszakasza irányításáért. Itt is érvényes az, ami a CSKP KB 9. ülésén elhangzott, hogy tudniillik minden helyettesítés teret nyit az alibiz- musnak, elfojtja a kezdeményezést, gyengíti a felelősségtudatot. Ezek miatt a dolgozók bírálata a rendetlenség, a hibák és a fogyatékosságok miatt a párt ellen fordul, ahelyett, hogy a valódi vétkeseket venné célba. Ezért szükséges, hogy minden tisztségviselő, vezető dolgozó elszámoljon saját munkájával, s a pártszervektöl és -szervezetektől, a munkakollektíváktól és a választóktól kapott határozatokkal és feladatokkal. A párt elemző tevékenységében alkalmazott politikai eljárás szorosan összefügg a pártmunkában meglévő sztereotípiák leküzdésével. Sok helyen nagyon erősen hat még a szokás, amelyről úgy beszélnek, mint „pán- célingröl". Nagyon megszoktuk a kész recepteket, irányelveket, utasításokat, rendelkezéseket és a különböző sablonokat, melyek nem késztettek bennünket saját politikai elemzések végzésére, politikai döntések meghozatalára, hanem csupán kivárásra, hogy ezt valaki helyettünk megteszi, és a kérdéseket valahogy megoldja. Természetesen bonyolult elméleti és gyakorlati problémákról van szó. A pártmunka átalakításának jelenlegi folyamata ezt mint az egyik alapvető kérdést állítja az egész pártaktíva elé. Döntő változásnak kell bekövetkeznie a politikai módszerek, eljárások és formák alkalmazásában, aminek tükröződnie kell az egész elemző tevékenységben, az évzáró taggyűlések, pártkonferenciák előkészítésének fontos időszakában. És ennek helyes politikai döntésekben kell megmutatkoznia, amelyek mozgósítják a kommunistákat és valamennyi dolgozót az átalakítás és a demokratizálás meggyorsítása irányvonalából adódó feladatok teljesítésére. JÁN MACHYNIAK docens, kandidátus GONDOLATOK AZ ÉVZÁRÓ PÁRTGYÜLÉSEK ÉS KONFERENCIÁK ELŐKÉSZÍTÉSÉRŐL í. VI. 9. lil I H I f4‘ 11 ivAl 1 1 1 I módszerek és eljárások
