Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-02 / 22. szám

P lösleges lenne a bolgároktól kérdezősködni: vajon kedvelik-e a plovdivi vásárt. Elég idelátogatni, s máris meggyőződhetünk róla. Mármint arról, milyen tömeg­vonzó egy-egy Marica-parti nemzetközi seregszemle. Valóságos népünnepély. Persze másféle, mint mifelénk. Nem tudom, mi lehet az oka ennek a szűnni nem akaró vonzalomnak. Az olcsó belépődíj (háromszor-négyszer kevesebb, mint a brnói vásáro­kon)? A látogatóknak nyújtott meglepően sokszínű vásári szolgáltatás? Vagy a jövőt sejtető termékkínálat? Alighanem mindezek együttvéve táplálják a bolgárok kíváncsisá­gát. Eljönnek, körülnéznek, vesznek és esznek... Hét napon át „folydogált“ az emberáradat. Május második hetében ismét félszáznál több ország hozta el termékúj­donságait Plovdivba a közszükségleti cikkek 9. vásárára. Elsősorban üzletkötési szándékkal. De akadt néznivalója a kíváncsiskodónak, az alkalmi vásárlátogatónak is. KEDVEZŐ VÁLTOZÁSOK. Aki négy-öt éves elektronika és a Vermona-hangszerek csodálatos kihagyás után tér vissza a plovdivi vásárvároskába, kénytelen a kellemes meglepetéseket számolgatni. Fél évtizednyi idő múltán sok minden megváltozott, s mindjárt hozzáteszem: kedvezően. Új, tágas és korszerű pavilonok épültek a kicsi régiek helyébe, ötlet ötletet ér a térkihasználásban, a reklámtáblák s más díszítőelemek elhelyezésében. S ami szinte szembetűnő: nem a természet kárára fiatalodik a vásár területe, hanem beleépül. Maradnak a fák, a füvezet s a nem messze hömpölygő Marica. De a vásárvároska szüntelenül gazdagodik. Látogató­szolgáltatása is vonzó. Enni- és innivaló lépten- nyomon, s többnyire székek, asztalok a közelben. S máshoz is könnyen hozzájutni. Van mozgó optika és márkabolt, játékárus és fagyialtos, újságos és emléktárgy-árusitó. S akik kinnrekedtek, azok a fő­bejárat előtti aluljáróban kazettákat, virágokat, gyü­mölcsöt, vagy éppen kozmetikumokat kínálnak a járókelőknek. Közülük választja megrendelőit a cipőtisztító mester és a taxisofőr is. Sokszínű forgataga ez a vásári világnak, messze az egyhan­gúságtól. A MEZŐGÉPEKTŐL A KONYHABÚTORIG. És mit láthattunk a pavilonokban? A közszükségleti cikkek széles skáláját. Jóval több mindent az itthon megszokottnál. Egy részük ugyanis nálunk már összjátékát. PIAC ÉS RÉSZVÉTEL. Magyarország nem árulni, hanem vásárolni érkezett erre a vásárra - tudtam meg Vikár Tamás kiállításigazgatótól. Csak a Kemo Caola vitrinjeiben láttunk némi láto- gatócsalogatót. Mind a Konsumex, mind a Hunga- rocoop venni küldte Plovdivba üzletkötőit. Az állami támogatással készült kiállításon naponta kétszer tartottak divatbemutatót, s többször videóprogra­mot vetítettek déli szomszédainkról. A meglehető­sen szerény részvétel magyarázataként a kiállítás­igazgató annyit mondott: ez annak a jele, hogy egyre inkább kereskedünk. S afelé haladunk, ahol nincs felvevőpiaca termékeinknek, oda legfeljebb csak vásárolni megyünk, vagy ezeket a vásárokat egyszerűen kihagyjuk az eseménynaptárból. Alig­hanem jövőre Magyarországnak sem lesz önálló kiállítása tavasszal Plovdivban. A vállalatok viszont részt vehetnek, ám mindennemű állami támogatás nélkül. SZABÁS - RIMOLDI MÓDRA. Szinte tolongunk az olasz Rimoldi cég számítógép-vezérlésű szabó­berendezése közelében. S közben nézzük, hogyan dolgozik. Két nő ügyesen rátüzi a múanyagtűkkel teli asztalra a méretre vágott mellényanyagot, egyi­kük betáplálja az utasításokat a számítógépbe, szakkiállításokban önállósult. Évek óta. Plovdivban még együtt találjuk a kis mezőgépeket a személy- gépkocsival, a játékokat az elektronikával, a tisztí­tószereket az élelmiszerekkel, az építőanyagokat a konyhaberendezésekkel. Nem pontosan egymás mellett, csak éppen ugyanazon vásár termékkíná­latában. Gazdagabb így a látvány, ám kevésbé áttekinthető, s nem tudni, területenként mennyire átfogó. Mindenesetre Bulgária kitárulkozott, kínála­ta termékcsoportokon belül is sokrétűnek bizonyult. Plovdivot sem kerülte el a külföldiek takarékossági hulláma. Többen csak visszafogottan mutatkoztak be, alig néhány négyzetmétert szánva kiállításuk­nak. Nem úgy Kína, Dél-Korea, Olaszország és már hagyományosan a szomszédos balkáni álla­mok Üresen maradtak viszont Afganisztán és Mexikó vitrinjei. Igaz, mai helyzetüket ismerve inkább jelenlétük lett volna meglepetés. A paleszti­nok önálló bemutatkozását nagy érdeklődés ki- sérte. FOLYTATÓDÓ HAGYOMÁNY. Bulgária után a legnagyobb területen a Szovjetunió állított ki. Egy teljes pavilonban egyedül. Folytatódó hagyománya ez a plovdivi vásárnak. Ezúttal a szokásosnál nagyobb teret kapott a kínálatból a sport és a sza­badidő, s az ehhez fűződő termékskála. Nem hiányoztak a sportkönyvek, a felejthetetlen győzel­mekre emlékeztető kupák és érmek s azok a sport­eszközök, melyeket milliók használnak a Szovjet­unióban és másutt a világon. De láttunk szabadidő­ruhákat és játékautomatákat, gitárokat és értékes trófeákat is. Meglepően széles volt a bútorkínálat. Többnyire nappali szobákba való darabok, szek­rénysorok, konyhaberendezések alig akadtak. S mindezt állandó videoprogram egészítette ki. Bútorgyártásról és -termékekről. Néhány vitrinben Moldávia népművészetével találkoztunk. Fafarag- ványok, termékújdonságok hozták közelebb a láto­gatóhoz a szovjet köztársaságot. Új még a Csobe- nas népművészeti együttes és a kisinyevi divatköz­pont sportruhamodelljei, amelyeket naponta láthat­tunk a pavilon rögtönzött színpadán megtartott divatbemutatókon. LÁTVÁNYOS KIRAKAT. Tetszetős kivitelezésű kiállítással jelentkezett Csehszlovákia. Három- százötvenkét négyzetméteren nyolc külkereske­delmi vállalatunk és az Avex részvénytársaság adott ízelítőt termékkínálatából. Látványos kiraka­tunkba belefért a videomagnó, számos gyógyszer, a bizsu, többféle mérleg és sporteszköz s az élelmiszerek egész sora. Ha bemutattuk is ezeket a termékeket, elsősorban nem bolgár vevőknek szántuk. Bulgáriától inkább vásárolni akartunk. Köl­csönös kereskedelmi mérlegünk helyzete ugyanis ezt diktálja. Hogy ez végül sikerült, azt az aláírt szerződések értéke jelzi: 1,7 millió rubelt tesz ki a kivitel, 13,9 milliót a behozatal. S mintegy ráadás­képpen termékeink még négy aranyérmet is kiér­demeltek a vásáron. A VERMONA-ZENEKAR. Kiállításunk közvet­len szomszédságában az NDK mutatkozott be. Gazdag kínálatából ezúttal sem hiányoztak a hang­szerek. Ám ami gyakran odacsalogatta az embere­ket, az a többször felcsendülő zenekari muzsika volt. Zenekar pedig sehol. Helyette két orgona, keverőpult és egy billentyúmúvész, aki játszott a hangszereken, miközben kapcsolgatta-csavar- gatta a gombokat. Mi meg egyszer Bachot, más­szor Mozartot vagy éppen a Kacsatáncot hallgat­tuk. Hosszú perceken át élveztük a zenét, az majd egy további gombnyomással útjára indul a vágófejes kar. Minden mozdulatát - a vágásvo­nalat - képernyőn követhetjük nyomon. Mikor befe­jezi a műveletet a kar, visszamegy eredeti helyére, a nők asztallapot cserélnek, s máris ismétlődik minden újra. A kiszabott mellényrészeket ezután csak össeze kell varrni. Hát ilyen a szabás Rimoldi módra. AMI A LAKÁSBA KELL... mindent megtalá­lunk egyetlen pavilonban. Ott volt a teljes bolgár bútorválaszték. Lenyűgöző kínálat. Kellemes szí­nek, egyszerű megoldások, ügyes térkihasználás jellemző a legtöbb darabra. Javarészt matt felületű- ek, kevés a lakkozott köztük. Nyoma sincs a masz- szív és nagy szekrénysoroknak. Egészen egyedi formatervezésben készült asztal- és széklábakat is láttam, s az ülőalkalmatosságok támláin szintén gyakori volt a rendhagyó megoldás. Felénk ritkáb­ban gyártják a sütőt gáz- és villanyfözövel társítva. Itt tucatszámra mutatták be ezt a kombinációt - különböző méretekben és márkákban. TERMÉSZETKÖZELSÉG. Azon túl, hogy ma­gát a vásárt is ,,zöldbe ágyazták", két pavilonban szintén megérintett a természet közelsége. Az agrotermékekkel és élelmiszerekkel teli vitrinek között sétálva a kiállítás megálmodóinak ötletgaz­dagságát csodáltam, miközben a szebbnél szebb virágkölteményeken akadt meg minduntalan a te­kintetem. Másodszor az erdóipari társulás kiállítá­sán kerültem ennyire közel a természethez. Fa­utánzatok a falakon, élő fák, bokrok és fú a pavilon­ban. Aztán az erdőtől elválaszthatatlan madárének. Perceken keresztül kutatom a kis énekesek hollé­tét, de nem látom őket sehol. Később jövök rá, egy reproduktor szórja felém a kellemes hangokat. Természetutánzat elektronikával. Még így is tet­szett KÉTFÉLE DIVATELÖZETES. Úgy kell besur­rannom, mert ki tudja, beengednének-e. Ugyanis csak a cégek képviselőinek szánják ezt a divatbe­mutatót. teásokat kiküldenek. Aztán elkezdődik a zenés ruhaparádé. Negyven percen át táncoló manökenek a színpadon. Szigorú forgatókönyv szerint, változó zenei aláfestéssel. Ez már több a divatbemutatónál: kis jelenetekből összeálló táncprodukció. Miközben mesés sportos és szabad­időszereléseket látunk gyors egymásutánban. Egy emelettel lejjebb mindenki számára elérhetőbb modellek bemutatóján találom magam. Férfi manö­kenek is felbukkannak a dobogón, s a korosztályok megoszlása is egyenletesebb. Szinte elhisszük: akár holnap is magunkra vehetjük bármelyik ruhát, öltönyt. Mintha nekünk készültek volna. PIRIN-REKLÁM ÉS A CIPÖVÁLASZTÉK. Ér­dekes reklámfogásra szánta el magát a bolgár Pirin cég. Az egyik pavilon előtt szabadidőruháiba öltö­zött tizenévesek görkorcsolya mutatványait csodál­hatták az arra járók. Kissé távolabb meg a gördesz- kázók vitték közszemlére ügyességüket. Bent a pa­vilonban a bolgár cipőkinálatot láthattuk - külföld felé. Nem szeretem a szuperlativuszokat, de most le kell írnom: sok vásárt megjártam, de ilyen tarka és szemet gyönyörködtető választékkal még nem találkoztam. Mindjárt hozzáteszem: a plovdivi üzle­tekben sem. Aztán hazafelé tartva a vonaton fiatal bolgár útitársaim cipőire lettem figyelmes. Szinte egymással vetekedtek - minden tekintetben. Hogy hogyan jutottak hozzá? Ök viselnék az álomkínálat próbapéldányait? J. MÉSZÁROS KÁROLY CSILLAPÍTHATATLAN KÍVÁNCSISÁG I . '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom