Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-20 / 3. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA ükségszerű változások bonyolult időszakának vagyunk tanúi és cselekvő részesei. Az új fogalmak - önigazgatás, szocialista vállalkozókészség, önfinanszírozás - számunkra kettős jelentőségűek. Jelzik a régi irányítási gyakorlat felszámolásának megkezdését és a társadalmi átalakítás irányát. Nem lesz könnyű a váltás, feltételezi a gondolkodásmód változását, elsősorban az irányítási szférában. Az elmúlt évtizedekben tanúi voltunk egy jelentős réteg kialakulásának, amely a rendeletek és utasítások gyártásában szerzett szinte hihetetlen gyakorlatot. Tudjuk, a felső szinten született jó elképzeléseket és szándékokat gyakorta úgy préselte irányelvekbe a sok szintű irányítási rendszer, hogy a legalsó szinten már csak minimális tér maradt a sokat hangoztatott kezdeményezésnek. Az alsó szintet aszerint értékelték, hogyan tartotta meg az utasítást, teljesítet- te-e a mutatókat, legyártotta-e a meghatározott mennyiséget? Hogy ez mibe került, s mennyire elégíti ki a szükségleteket, ezt nem volt ildomos feszegetni. Hosszú ideig éltünk az irányszámok és mutatók bűvöletében. Elsősorban saját magunkkal törődtünk, s kevésbé tartottuk fontosnak a világban zajló változásokhoz való igazodást. Azt is szinte csak tizenkettő ^lött öt perccel vettük észre, hogy irányítási rendszerünk utasításokat továbbító rendszerré formálódott, s nem annyira a társadalom, mint sajátmaga kiteljesedését szolgálja. S ami évtizedekig formálódott, azt most néhány év alatt kell gyökeresen megváltoztatni, hogy a kor igényeinek szintjén segítse fejlődésünket. Bármennyire is patetikusan hangzik, ez valóban forradalmi feladat. Napjainkban már tanúi lehetünk, hogy megkezdődött az új irányítási struktúrák kialakítása. A népgazdaságunk termelési alapjában megvalósuló szerkezeti átalakítás annak a folyamatnak a része, amely az eddigi irányítási rendszerből az új gazdasági mechanizmusra való átmenetet jelenti. Ez a népgazdaság minden ágazatát érinti - szövetségi és nemzeti szinten -, beleértve a nemzeti bizottságok által irányított termelési alapot is. Ez a folyamat, főként a gazdasági mechanizmus átalakítása, számos kockázattal jár. Erről nagyon nyíltan szóltak a legfelsőbb pártszervek decemberi tanácskozásain is. S mivel pártunk a társadalmi átalakítás kezdeményezője s végrehajtásának szavatolója, most, az átmeneti időszakban fokozott felelősség hárul reá. A vállalatok nagyobb önállósága, a demokratizálás, a gazdálkodás eredményeiért viselt felelősség növelése új követelményeket támaszt a pártmunkával szemben. Elsősorban a párt vezető szerepe érvényesítésének formáit és módszereit kell tökéletesíteni abban a szellemben, ahogy azt a CSKP Központi Bizottsága 12. ülésének határozata megszabta. Sürgető feladat az állami, a gazdasági, valamint a társadalmi szervek és szervezetek eljárásának összehangolása. Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy a pártszervek helyettük döntenek, átvállalják a feladataikat. Elsősorban járás' szinten kell külön ügyelni arra, hogy a Nemzeti Frontba tömörült társadalmi szervezeteket jobban bevonják a döntések előkészítésébe, a feladatok megvalósításába és a végrehajtás ellenőrzésébe. Károsan hat, ha a társadalmi szervezeteket egyes párttisztségviselők utasításokkal akarják irányítani, ahelyett, hogy az ott tevékenykedő kommunistákon keresztül érvényesítenék a párt vezető szerepét. Reálisan kell megítélnünk mindazt, ami körülöttünk történik. A jelenségeket, az elhangzó véleményeket. Az átalakítás nem visszalépés a szocializmustól, sem a marxiz- mus-leninizmustól, bár elhangzott ilyen vélemény is. „Látnunk kell: társadalmunkban vannak olyan emberek, akik gondolkodás- módjukkal és cselekedeteikkel a haladást szolgálják, de vannak olyanok is, akik ugyan látszólag támogatják az átalakítást, de a valóságban, a gyakorlati tettekben ez nem nyilvánul meg. Nincsenek kevesen azok sem, akiknek az átalakítás nincs ínyükre, mivel megfosztja őket kényelmüktől és nyugalmuktól." Elsősorban a pártszervezetek tudják kire számíthatnak, s kik azok, akik csupán szemlélik az eseményeket. Aki az elmúlt hónapokban figyelemmel kísérte a legfelsőbb pártszervek, a kormányok, a törvényhozó szervek tanácskozásait, tapasztalhatta, milyen hangsúlyt kapott az emberek, a dolgozókollektívák, s főként a vezetők egészséges kockázatvállalásának szükségessége. Döntő fontosságú ez a gazdasági mechanizmus sikeres átalakítása szempontjából. Az átmeneti időszak rákényszeríti a vezetőket; döntéseik előkészítése során jobban támaszkodjanak a kollektíva véleményére. Nemcsak azért, mivel több területen érezni, elbizonytalanodott a központ, nincsenek kellően összehangolva a már jóváhagyott intézkedések. A személycserék elhúzódása - a szövetségi szervek apparátusa létszámának csökkentését a félév végéig kell végrehajtani -, további zökkenőket okozhat, elsősorban a szállítói-megrendelői kapcsolatokban. Ez negatívan hat a termelésben, ahol helyenként van egyéb gond is. Többen megkísérlik - s nem eredménytelenül -, a vállalati érdeket a társadalmi érdekek elé helyezni. Tapasztalható, az ügyeskedés, a terv- és pénzügyi fegyelem megsértése, s ennek együttes hatása - ha késik a határozott központi beavatkozás -, inflációs jelenségek kialakulásához vezethet. Látjuk, a vásárlóerő, a pénzbevétel gyorsabban növekszik, mint az anyagi források képzése. Ez elsősorban a belső piacon szül feszültségeket. Mivel a gazdaság egyes területein a fejlődés egyenetlenségei veszélyeztetik az átalakítás folyamatát, döntés született e folyamat meggyorsítására. Ezt a gyorsítást az irányítás felső szintjein átgondolt intézkedéssorozat hivatott biztosítani. Több kezdeményezést, önállóságot és határozottságot várnak a termelési szférától. Az ellenőrző szervek felmérései nyomán kialakuló kép vegyes érzéseket ébreszt. Vannak, akik csupán szemlélik az eseményeket, s még mindig felülről várják az eligazítást, a serkentést. Mások talán azt várják, hogy az irányítás új szabályzói automatikusan hatnak. Tévednek. Ma már a változások nem utasítások alapján, hanem mindinkább a megfontolt döntések és a becsületes munka eredményeként születnek. • Bonyolult, ellentétekkel terhes átmeneti időszakban élünk. Mindannyiunk feladata, hogy a pártkongresszusra készülve e változó időszakban következetesebben ügyeljünk pártunk akcióegységének, cselekvőképességének erősítésére. A pártgyűléseken zajló nyílt viták segítsék a vélemények és érdekek egyeztetését, mert ebből sarjad az egységes cselekvés, ami pártunk vezető szerepét szilárdítja. Nem feledjük, az átalakítás legfontosabb tényezője a dolgozó ember, s az átalakítást csakis ö hajthatja végre, miközben e folyamatban is teljes mértékben érvényesülnek a kölcsönhatások. CSETŐ JÁNOS Zdeno Svréek felvétele
