Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-19 / 20. szám
A paradicsomtermesztés sikeréért Zöldségfogyasztásunkban fontos szerepet játszik a paradicsom, melyből - a hazai termelés növekedése ellenére - még mindig sokat importálunk Bulgáriából, Romániából és Albániából. Az utóbbi években örvendetesen fellendült a szerződéses árutermelést folytató kertészke- dők paradicsomtermesztés iránti érdeklődése. Ez az irányzat már csak azért is kedvező, mivel a külföldi partnerek egyre kevesebb paradicsomot kínálnak, ráadásul az élőmunka-igényes ágazatokat sújtó adóztatási rendszer hatására a hazai nagytermelők szintén visszafogottabban beszélnek a termelés fejlesztéséről. A háztáji termelés növelését részben a rendelkezésre álló terület nagysága határozza meg, amin azonban a termelés intenzitásának növelésével segíteni lehet, például a karózást igénylő fajták (hibridek) előnyben részesítésével. Tény, hogy ezeknek a termesztése valamivel költségesebb (támberendezés, kötözés stb.), viszont előnyei is vannak ennek a módszernek: jobb a növényzet egészségi állapota, nem szennyeződnek a bogyók, 30-40 százalékkal nő a terméshozam, és a gyümölcsök íze is jobb. A hazai fajtajegyzékben már szintén megtalálhatók azok a hibridek, amelyek kimondottan karó vagy támrendszer melletti termesztésre, növényházi hajtatásra vagy szabadföldi korai termesztésre lettek kine- mesitve. Ezek közé tartozik például a Tornádó F, és a Domino F,, amelyek terméshozam és minőség tekintetében egyaránt felveszik a versenyt az ismert Bonset F,, Vemone F, és Lucy F, külföldi hibridekkel. A bokorparadicsomok csoportjába tartozó Aneta és Odeón szintén alkalmas korai szabadföldi termesztésre. Az említett fajták mellett továbbra is importáljuk a bolgár Testa F, hibridet, amely bokorparadicsomként és támrendszeren egyaránt eredményesen termelhető. A nálunk termesztett fajták közül ennek van legnagyobb gyökérzete, így a kezdeti szakaszban igen erőteljesen növekszik. Mint tudjuk, a fölöttébb erőteljes növekedés a koraiság rovására megy, ezért a növekedési hajlamát a nitrogén-adag csökkentésével vagy az öntözés mérséklésével célszerű szabályozói. A paradicsomot sok betegség, de csak kevés kártevő fenyegeti. A betegségek közül a paradicsomvész a legveszedelesebb, amely néhány nap leforgása alatt képes elpusztítani az egész ültetvényt. A fertőzés az esetek többségében a burgonyáról terjed át a paradicsomra. Ellene a Novozir, Porozin, Ridomil stb. készítmények használhatók. A gyakori feketefoltosságot a bogyók vízellátásában bekövetkezett zavarok okozzák. Általában akkor jelentkezik, ha nagy hőségek idején kevés csapadékhoz jut a növényzet, de kiválthatja a talaj rossz levegőzése, a sótartalom növekedése, vagy a mészhiány is. A bogyó felrepede- zése szintén fiziológiai eredetű. Oka a tartós aszályt követő, kiadós esőzés. A fajták között akadnak olyanok, amelyek az átlagosnál hajlamosabbak a felrepedésre, főleg a tenyészidö második felében. Végezetül foglaljuk össze, mit kell szem előtt tartani a jó paradicsomtermelés elérésének érdekében. Hajtatásnál: legalább 10 cm átmérőjű tőzegkockákban (cserepekben) előnevelt palántát használjunk, s azt az első virágok megjelenésekor ültessük ki; április végéig előmelegített, langyos vízzel öntözzük, s a fő növekedési szakaszban tápoldatot is használjunk; virágzás idején legalább 80-85 százalékra csökkentsük a hajtató berendezésben a relatív páratartalmat, hogy tökéletesebb legyen a megporzás; tartósan borult időben kiadósabban kell fűteni és egyúttal szellőztetni, a megporzást pedig a növények rázogatásával segíteni; a szürkerothadás megelőzésére a Ronilan vagy Rovral 0,1 százalékos töménységű oldata használható; a hajtatás idejétől függően a növényeket az 5.-7. virágzat fölött vissza kell csípni A korai szabadföldi termesztésnél, márciusi magvetésből nevelt, legalább 6 cm átmérőjű tözegkockákban (cserepekben) előkészített palántákat kell ültetni; a mérsékelt szomjaztatással megkínzott, s csak azt követően kiültetett palánták korábban kezdenek virágozni; a nevelőházban mindig csak annyi palántát öntözzünk be, amennyit még aznap ki tudunk ültetni; a koraiság kedvéért kisebb területet már április végén érdemes beültetni, de a fagyveszély miatt az ültetés főidénye csak május 10 után vegye kezdetét; a fejlődés első stádiumában keveset öntözzünk, akkor is csak tartósan meleg idő esetén, hogy a talajt ne hűtse le fölöslegesen; ültetés után azonnal célszerű elvégezni a burgonyabogarak elleni első kezelést, s a paradicsom közeléből a lehető leggyorsabban szedjük föl a korai burgonyát. TAKÁCS MIKLÓS „ZöldorvosságoK“ a kertben Termesztett növényeink között szép számban akadnak olyanok, amelyek nem csupán táplálkozási, de gyógyászati szempontból is értékesek. Közülük most a petrezselyemről és pasztinákról szólunk. A petrezselymet mindenki ismeri- valószínűleg szereti is de gyógy hatásáról, valamint arról, hogy 0,5-1 kilogramm elfogyasztása mérgező hatást válthat ki, csak kevesen tudnak. Ez elsősorban a kismamákra lehet veszélyes. A növénynek a zöldje is gyógyhatású, mégis a gyökere a fontosabb. Kiásás után hosszában hasogassuk fel és vékony rétegben elterítve, vagy spárgára fűzve szárítsuk meg (legfeljebb 35—40 fokos hőmérsékleten). Forrázással készült teája- a száraz gyökérből 1-1,5 grammot tehetünk 0,25 liter vízbe - izgatja a vesét, a méhet, bőséges vizeletkiválasztást idéz elő, és bódítólag hat a központi idegrendszerre. A népgyógyászatban görcsoldónak, étvágyjavítónak, vesekőoldónak és a nemi ingerek serkentésére hasznagyobb és erősebb gyökeret fejleszt, de ehhez több vízre is van szüksége nálják. Egyes tenyésztők a tavaszi hónapokban az anyanyulak párzási hajlamát serkentik vele. A vese és a vizeleti utak gyulladásának gyógyításánál is jó szolgálatot tesz. Ha kevés a vas, korábban pusztulnak a tőkék A csaknem valamennyi szőlő- ültetvényben előforduló, az erek mentén még zöld, de nagyobbrészt már sárga levelek a vashiány (klorózis) fellépését jelzik. Talajaink általában 3-6 százalék vasat tartalmaznak, melynek felvételét a talajnedvesség- és levegőtartalma befolyásolja. Az eltúlzott foszfortrágyázás vagy magas mésztartalom szintén a hiánybetegséget kiváltó okok között szerepel. Csapadékos időjárás és alacsony hőmérséklet esetén a tünetek gyakoribbak, majd a szárazabb meleg időjárást követően ismét kizöldülnek a levelek. Amikor a vashiány tartósabbá válik, a hajtások lerövidülnek, a levelek sárgák, esetleg fehéresek lesznek, a szélüktől száradni kezdenek A hiánybetegségben szenvedő tőkéknél csökken a terméshozam, nem érnek be a vesszők, s kezdetét veszi a tőkék korai pusztulása. A hiánybetegség megelőzése szempontjából nagyon fontos a kiegyensúlyozott műtrágyázás. Érett istállótrágya és komposzt rendszeres használatával, esetleg kisebb területen perlit bedolgozásával elérhetjük, hogy a talaj könnyebbé, levegősebbé váljon. A mélyszántás és gyakori talajla- zitás szintén szerepet játszik a szőlőt fenyegető klorózis megelőzésében. Az általában javasolt vegyikészítmények levélen keresztül gyorsan hatnak, viszont csak rövid időre pótolják a talajból hiányzó vasat. A forgalomban lévő vasszulfát lombtrágyaként és gyökérhez adagolva egyaránt használható. Permetezéshez 0,2-0,4 százalékos oldatot készítenek belőle, s azt 0,05 százalék citromsavval, valamint tapadást segítő anyaggal kiegészítve juttatják a növényekre. A tenyészidö első felében - a virágzáson kívül - 10-14 napos időközökben három vagy négy alkalommal használható. Beön- tözés esetén 10 liter vízben 50-60 grammot kell belőle juttatni egy tőkének, mégpedig tavasszal metszés után, szüret után, vagy nyáron július közepéig. A citromsav ilyenkor is nélkülözhetetlen, egy tökére 10-20 grammot kell adni az oldathoz, melyet nyitott, de beöntözés után azonnal visszatakart barázdába öntenek. A további javasolt készítmények közül a Sequestren Fe138-at 0,05-0,1 százalékos oldat formájában permetezésre, tökénti 20-30 grammos mennyiségben pedig beöntözésre használják. A Chlorofen készítményből permetezésre 0,1-0,2 százalékos töménységű oldat, beöntéshez pedig 40-60 gramm használható egy tőke átlagában. Ezekkel a szerekkel virágzás után lehet permetezni, egy-két hetes időközökben 3-4 alkalommal megismételve a kezelést. Ezzel szemben a beöntözést még a tőkék fakadása előtt be kell fejezni. Vannak szőlőfajták, amelyek kisebb-nagyobb mértékben elrúgják a virágot (pl. Neuburgi). Ezeknél előnyös lehet, ha néhány héttel a virágzás előtt megpermetezzük a tőkéket az am- móniummolibdát 0,2-0,4 százalékos töménységű oldatával. SZALAI LÁSZLÓ SIETTETIK A TERMŐRE FORDULÁST A gyümölcstermelők hosszú évtizedekig a termőre fordulás és a termőképesség szabályozására a leghatékonyabb módszernek, és úgyszólván az egyetlen közvetlen eszköznek a metszést tartották. Alig két évtizeddel ezelőtt vált közismertté egy másik módszer - a lekötözés amely sebzések nélkül is alkalmas a gyümölcsfák növekedési ritmusának és termésének irányítására. Ha a fiatal fák hosszú hajtásait vízszintesre kötözzük, akkor a kezdeti fejlődési energiát - a korona kialakítása mellett - a fa korábbi termőre fordítására hasznosíthatjuk. A 3-4 éves közepes-, illetve alacsony törzsű fákon kiválasztunk 4-5 erős vesszőt, és műanyag szállal a törzs aljához vagy a földbe vert cövekhez rögzítjük őket. Ügyelni kell arra, hogy a kötés laza legyen, nehogy a kötözőanyag a vastagodó vesszőbe vágjon. A vesszőn a kötést az alsó harmad táján rögzítsük, mert csak így kerülhető el, hogy a vessző ívszerúen meggörbüljön. Az ívesen meghajtott vessző legmagasabb pontjáról ugyanis erős, víz- hajtásszerű újabb hajtások törnek elő, a vegetatív növekedés irányába sodorják a fát, tehát célkitűzéseinkkel ellentétes hatásúak. Nem minden faj és fajta viseli el egyformán a lekötözést. Legeredményesebb a módszer a gyönge növekedésű alanyokon álló alma- és körtefák esetében, de jó eljárásnak bizonyult a meggynél és egyes szilvafajtáknál is. Ismeretes az az élettani szabály, hogy a gyümölcsfák függőleges helyzetű vesszői erősen növekednek, de termőrügy alig képződik rajA magtermésböl hasonlóképpen készül a tea - az adagolás is megegyezik -, és tartós hatás elérése céljából itt is legalább 10-15 napon át kell fogyasztani az ajánlott negyed liternyi teát. Az említetteken kívül a népgyógyászatban még meghűlés okozta betegségek, a prosztatagyulladás gyógyítására, valamint a tisztulási fájdalmak enyhítésére használják a petrezselyemgyökérből (magból) készült teát. Zöldjének zsenge szárából kipréselik a nedvet, amely a sebekre és rovarcsípésekre helyezve fájdalomcsillapító gyanánt hat. Kozmetikumként a ragya ellen használják. Nem árt tudni, hogy a petrezselyem a papagájok számára mérgező. A ritkábban termelt pasztinák - édeskés, fűszeres ízét nem mindenki kedveli - gyógyhatása a petrezselyeméhez hasonló. Elsősorban kitűnő vizelethajtó, de görcsoldó és gyomorerősítö hatása, valamint az a tény, hogy részben kihajtja a vese- és epeköveket, szintén amellett szól, hogy többet kellene termelnünk, vagy fogyasztanunk ebből a gyökérzöldségből. Teáját a petrezselyemnél említettek szerint kell elkészíteni. Dr. NAGY GÉZA tűk. (Ilyenek a fattyúvesszök is, amelyek mereven az ég felé mutatnak és sohasem teremnek.) Ezzel szemben a vízszintes vagy megközelítően vízszintesen elhelyezkedő vesszők kevésbé nőnek, viszont rendszeresen berakódnak termőrügyekkel. A termőkaros orsófák és a különböző sövények nagy termésének alapja ez a fölismerés. Ezért terjedt el és vált általános gyakorlattá a vesszők lekötözése májusban, amikor a szövetek lédús volta már lehetővé teszi ezt a munkát. A lekötött vesszőkön már ebben az évben termőrügyek differenciálódnak, s ezekből a következő évben virág, virágzat és - szerencsés esetben - gyümölcs lesz. azt, hogy a vesszők vízszintes helyzetbe kerülnek. Az erős növekedésű fajok és fajták (például az almák közül a Starking) vesszőit kissé ferdén kötözzük le, de a gyöngébb növekedésűeket (Például a Jonatánt) vízszintes helyzetben rögzítsük. Sz. F. Sziklakért - kicsiben 2. A növények megválasztása Az év bármely szakaszában készíthetjük miniatűr sziklakertünket, de a növényeket mindig tavasszal telepítsük. A siker feltétele a növények szakszerű kiválasztása. Több növénygyújtőnek szegte kedvét, amikor a nehezen beszerzett növényeiket a nyári szárazság vagy a kontinentális tél elpusztította. Kényes növények nevelésével csak tapasztalt gyűjtők próbálkozzanak. A kezdő növénybarátok elsősorban azokat a fajokat válasszák, amelyek hazánkban őshonosak, vagy hozzánk hasonló éghajlatú területről származnak, a balkáni és a kelet-mediterrán flóra néhány képviselőjét. Ha sikerült beszereznünk a növényeket, kezdődhet az ültetés. Minden miniatűr sziktakertnek legyen egy vezérnövénye, amely megadja a beültetett kőedény karakterét. A párásabb, hűvösebb klímájú Nyugat-Európá- ban ez a növény általában törpe örökzöld, de mi óvatosan bánjunk vele, csak kellő mikroklíma esetén ültessünk ilyet (Juniperus communis Compressa, Juniperus squamata Prostrata, Cryptomeria japonica Ban- daisugi). Pótlására például egy alacsonyabb növésű Helianthemum, Cytusus, Genista-fajt, vagy Moltkia petraea-t lehet használni. A többi évelőt alakban, színben, formában a vezérnövényhez igazíthatjuk. Legjobb földlabdás növényeket ültetni. Ha a földlabda nagyobb, mint az ültetési hely (repedés, lyuk, mélyedés), akkor azt óvatosan nyomkodjuk össze vagy kissé faragjuk le, ügyelve arra, hogy a hajszálgyökerek nagyobb része megmaradjon. Ültetés után tanácsos az egész felszint kőmurával hinteni, amely védi a növényeket a kiszáradástól, túlöntözés esetén pedig a gyökérnyakat a felgyülemlő pangó víztől. Amikor végeztünk a munkával, alaposan öntözzük be a növényeket, hogy az egész edény teleszívja magát. A növények begyökeresedéséig kisebb mennyiségben, de naponta többször öntözzünk. Az asztalkertet hasonlóképpen készítjük elő és ültetjük be, ügyelve arra. hogy a vékonyabb földrétegbe sekélyen gyökeresedő növények kerüljenek. Mivel felülete jóval nagyobb, sokkal érdekesebb növénykompozíciót készíthetünk a növények igénye, formája, magassága, színe és virágzási ideje ismeretében. A szép, üreges mészköveket érdemes apró sziklanövényekkel beültetni és egyedileg elhelyezni. A lyukakat először éles szerszámmal vagy fúrógéppel pagyobbíthatjuk meg. Jó, ha az üregek egymással összeköttetésben vannak, mer így biztosabb a vízelvezetés. Lazán megtöltjük a lyukakat a már ismertetett földkeverékkel, majd beültetjük a piciny földlabdás évelőket. Egy fapáicikával óvatosan nyomkodjuk a lyukakba, és szorítsunk földet a gyökeréhez. Ügyeljünk, hogy a kis növénypárnák mindig az üregben üljenek és gyökereik ne maradjanak a felszínen. Ha szükséges, kis kődarabbal megtámasztjuk a földet, hogy öntözéskor ne mosódjon ki. A kövirózsákat kisebb bemélyedésekbe, a kő felszínére is ültethetjük. Gondosan öntözzünk, külön-külön a töveket. Ha teljesen kiszáradna az üregben a föld, akkor többszöri öntözéssel itassuk át. A meggyökeresedésig tehát beültetés után két-há- rom hónapig tanácsos a követ az árnyékba vinni, vagy valamivel árnyékolni, mert könnyen elpusztulnak a nagy fáradsággal beültetett növények. (KERTBARÁT MAGAZIN) A lekötözés nem mindig jelenti
