Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-19 / 20. szám
sz. tö<özéteMi átnyi tu99. nk, így inn vet am >gy az >an em >gy ize és lan elő >m, négy. se, im, am lult im, *gy sak mit iZt>gy ;bán, míg tudatosul az emberben, hogy egy új helyzetről van szó: még végigmormolja mindazt, amibe belekezdett. Azok a szavak tulajdonképpen nem is fagytak oda az ajkukra, kétségkívül nem mind. Némelyik kimászott a nyelvükre, egészen a hegyére, ráfüggesz- kedett a félig nyitott szájra, mérlegelte, hogy mnst, e pillanatban esetleges, megfelelő és helyénvaló-e, hogy tudtul adassék, elömásztak, hallatszottak - végül is meggondolták magukat, legörögtek, lehengeredtek a földre és ott maradtak elterülve. x A sötétség folytatódott, de még egy kis ideig csönd volt: félre kellett rúgni azokat a szavakat, félretolni, hogy ne legyenek útban. A férfi felállt és az ablakhoz lépett. Az egész negyed sötétségbe borult, olyan lett a környék, akárcsak éjszaka közepén, csak a szél- hordta szikrázó hó vagy egy-egy jeges ablak villant meg néha. Itt-ott már gyertyát gyújtottak.- Sötét van. A nő közelebb jött hozzá.- Hideg lesz. A lakást radiátorok fűtötték. A vizet egy gázkazán melegítette a pincében. Már nem haragszanak egymásra. Felbontanak egy üveg vörösbort és csak úgy, hidegen isszák, fel sem forralják. Az utazásukról mesélnek. A bizalom megerösíttetett. Már nem is fáznak, a nő a férfié és a férfi a nőé, teljesen együtt, kívül és belül, mindenhol. A barlang meleg. Szimatolják, cirógatják egymást, egymásra, egymás helyett lélegeznek. Lehunyódik a szemük, édesen és élvezettel alszanak el, szinte olyan egyszerre és egyidejűleg, mint amikor egyszerre élik át azt a bizonyos legnagyobb gyönyört. A hideg ébreszti fel őket. A férfi felkel, főz egy forró teát. x Ágyba hozza a táskarádióval együtt. A táskarádió egy nagy kaszni, VEF Made in USSR, nehezen hordozható. A nagymamától való, aki karácsonyra újat kapott. A nagymama rosszul lát, egész nap a hullámok hátán utazik, Pestet hallgatja, Amerika Hangját, a magyar Szabó családot és a mi Bielikjeinket. A rádió régi ugyan, de jól szól. Főleg rövidhullámon. A férfinak gyerekkora MARTIN BÚTORA Automata kazán volt, villanykapcsoló működtette, áramszünet esetén a kapcsoló nem működött. Reggelig csak a leheletükkel füthetnek. Lefekszenek, megmelegszenek. A férfi úgyis sejti: egymás hiánya szüli, hogy úgy fújnak egymásra. Először az ünnepekre készülődtek, ajándékokat hajszoltak a szülőknek, holott előzőleg fogadkoztak: soha többé. Aztán a férfi utazott el, majd a nő. Minden egyes utazás után át kellett esni a szertartáson, a bizalom rituális megerősítésén. Ám ezúttal nem volt rá alkalom: mikor a nó megjött, a férfi éjszakákon át egy rég esedékes tanulmány befejezésén dolgozott. Majd a nő utazott el két napra a szüleihez, gyerekkori szobájában aludt. Két nap múlva hazajött, a férfi már leadta a tanulmányt, de estére a nő megbetegedett, rosszul volt. Legalább négy hét telt el így; mit lehet ehhez hozzátenni? A férfi tudata mélyén érzékeli mindezt. Sót már azon kapta magát, hogy - teljesen váratlanul, hevesen, támadóan - megtetszett neki egy nő, aki előtte állt sorba banánért. A nő a nagyanyjának vitte a banánt, a férfi az apjának. Felizgatta a lehetőség, hogy ha Olga nem lenne... Olga akkor éppen úton volt, s ő egy másik nő jelzéseit vette. Még mindig sötét van. Minden takarót magukra terítenek, amit csak találnak: két paplant, egy pokrócot és egy vékony plédet. óta ez a hobbija. Végtelen türelemmel tekergeti a gombokat, adótól adóig vándorol és vissza; a világ tünékeny, elsuhanó mozaikjai, zenék és hangok fészke, nyelvek Bábele. Hat rövidhullámú sávot foghat, úgyhogy van mivel játszadoznia. A készülék sivit, serceg, recseg. Megfogja a New in Special English-t, amelyet lassú, érthető amerikai angol nyelven olvasnak föl, utána Willys Co- nover műsora jön, a Jazz Hozr. Elcsodálkozik, hogy az a pasas még mindig él és Közvetít. Még ha csak ez: de mindezen túl még mindig ugyanolyan öblös, fenségesen mély hangja van, mint amikor először hallotta öt a New- port Jazz Festival közvetítöjeként, negyedszázaddal ezelőtt. Szerb dalocskákon suhannak át, megfogják Pavarotti tenorját, megállnak a lengyelországi lengyel és nem lengyel híreknél. A lengyel végtelenül gyönyörűen hangzik. A hírek szöges ellentétben állnak a nyelv jóhangzásával. Tudod, amikor kicsi voltam, leginkább az izgatott, ha sokféle hangot hallgathattam. Tulajdonképpen mindmáig. És imádságokat, amikor felhangzott, hogy „Ave Maria gracia plena...“, és a kórus ráfelelt, hogy „Santa Maria..."- Én rádiójátékokat hallgattam. És olyan... mit tudom én - eszmefuttatásokat vagy esszéket, alig voltam tizenöt. Éjjel sugározták, a második vagy harmadik adón. Kísérleti Stúdió volt a címe. Főiskolás koromban már rendszeres hallgatójuk voltam, szörnyen okosan hangzott minden, főleg éjjel. Ujjai a gombokon matatnak, egyik állomást a másikkal váltja fel, abban leli örömét, hogy el tudja különíteni a német, az orosz, az angol egyes válfajait, attól függően, hogy Londonból, Moszkvából, Prágából, Berlinből, Tiranából vagy Washingtonból közvetítik-e. Aztán csendes, egyenletesen lüktető arab zenét fog. - Mindig eszembe jutnak azok az arabok, akikkel karamboloztunk. Ahogy ott ültek, egyedül, elhagyatottan, fázósan, sebesülten, egy idegen országban, és hogy itták azt a zenét. Ehhez hasonló dallamok voltak. Mind hasonló. Megsimogatja a férfit. - Kedves, kedves, ezt már mondtad. Te aranyos kis fiúcskám, hát tudják, ó rádiót hallgatott, amikor kicsi volt, amikor még olyan kis töpörtyű volt, Willys Conovert és az imádságokat is, ezt már mesélted, amikor megismerkedtünk, olyan spicces voltál akkor! Egymáshoz bújnak. Még mielőtt elalszanak, megfogja a BBC calling Asia, a BBC hívja Ázsiát.- Hallod? Hát ez a kínai. Egyáltalán nem az a csing-csang-csong, mint gondolnánk. A kínai nem, inkább talán a vietnami olyan. A kínai jobban lágyít, mintha egy kicsit selypítene. x A BBC calling Asia félórás időközökben sugároz, mindig más ország számára. Valahol az urd, a hindi és a thai nyelv közben alszik el. Fekszik a dunna alatt, nevének kezdőbetűjébe burkolózva - Olga, Oluska, Olinka, Olinkácska, beburkolózva a csöndes, pihentető féllétbe, csak a kezei, a kezei vannak csodálatosképp a feje fölött, sose értem, hogy tud így aludni. Félreteszem a rádiót és hozzábújok, hideg ujjaimmal lábikráját, bokáját, ujjait simogatom, és lábamat hátulról a combjai közé helyezem. Megmozdul, testén remegés fut át, és tompa, de tisztán érthető és törékenynek tűnő hangon suttogja: „Tysing tysang tysong, kisfiúcskám." És hajában apró szikrácskákként csillan meg az ablakon túl kavargó hópely- hek fénye. Odakünn egyszerre világos lesz, holott nem kapcsolták be az áramot, csak a felhők közül bújt elő egy pillanatra a fényes fehér hold. Kikuk- kantgat és elbújik, mintha jelezni akarna valamit, mintha jósolna nekem. A toronyóra elüti a kettőt, és kint felugat, majd felvonít az örök kutya, amely akkor is csaholni és vonítani fog, amikor mi már nem leszünk itt. Elviselhetetlen szorongás lesz úrrá rajtam. Kitapintom Olga pulzusát, kezeit csókolgatom. Él.- Öli - suttogom. Megszorítja és a mellére húzza a kezem. - Megsóztam- motyogja hirtelen. - Sóztam. Tényleg megsóztam. - És a BBC calling Asia, amelyet arrébb raktam ugyan, de elfelejtettem kikapcsolni, rákontrázik: ,,Cuó dzsempír a kajdá pjontjondén dúki- da...“ - talán Japánt hívja. x Kikapcsolja a rádiót, hadd hívjon a BBC, akit akar. Nemsokára utoléri a nőt, együtt repülnek egy színes májusi álomban egy százszorszéppel telihintett réten. Tavasz van; meleg, de nincs.hóség; és a levegőben a virágpor, a termés, az élet reménye hullámzik. HARASZTI MÁRIA fordítása lények régen lyeinek a majen csönd ho- ütemes kopá- rastag törzsén tgetése bontott gynyereg lejtői zta a szél. űrü bozótjába im. Mitévő le- ozótos helyet, jn-bokron át? igtam. Keresz- jnódó ágakon, jrlaszain. I kiszabadulva, ib. Átmásztam és egy tágas oos, széles kő egy kicsit, rá- 3, és boldogan karabély szíjá- .vcsövet, a kutámadt, hogy ztem, de sem- upán a csúszkák surrogtak föl-alá a ritkáson álló vörösfe- nyök törzsén. Alighogy lehajtottam azonban a fejemet, hogy ismét gondolataimba merüljek, újra ugyanazt a barátságtalan, súlyos tekintetet éreztem magamon. Nem tudom, testünk milyen szervei fogják fel ezt a sajátos jelzést, érzékelik az idegen tekintetet - de ez az érzés bárkinél előfordulhat. Meggyőződésem, hogy fiziológusaink előbb-utóbb rájönnek a nyitjára. Lusta, tűnődő hangulatom úgy eltűnt, mintha a szél fújta volna el. Szemem fürkészően tapogatta végig a körülöttem levő tárgyakat- minden tüsköt, minden követ és minden rozmaringbokrot. Szemközt, mintegy tíz lépésnyire, egy to- jásdad alakú, nahy követ vettem észre. Felső részét az elrqúlt sok-sok év alatt simára csiszolta a szél meg az eső. Ez a kő valahogy különösen magára irányította a figyelmemet. Igen, már értem! Ezen a kövön háromszög alakú, furcsa kis levelek nőttek, végükön pamacsszerű bojttal. Csupán két ilyen levél volt a kövön, az egyik a másik mellett meredt fölfelé, de mindkettő más irányba hajlott. És- ez valóban csodálatos! - öt percei ezelőtt ezek a levélkék még egyáltalán nem voltak a kövön. Szándékosan elfordultam, és megint egy pillantást vetettem a kőre: a levelek már nem látszottak. Mozdulatlanul tovább néztem a követ, és észrevettem, hogy lassanként újra felemelkedik a két élő, bolyhos kis levél, végükön a bojtokkal. Most azonban ezek a levelek nem ugyanott tűntek föl, ahol az előbb. Világos: ez a két levél egy állat füle. Felpattantam a kőről, néhány lépést tettem előre, és mindent megláttam, ami a közeli kő mögött történt. A földre lapulva, hasával szorosan a földhöz simulva, hatalmas, foltos hiúz feküdt a kő mögött. Kerek fejét behúzta, fülét a fejéhez simította, sárga, szúrós szemét kissé összehúzta, és hunyorgás nélkül nézett rám. A ragadozó felső ajka kissé felhúzódott, kivillantak nagy, sárgás szemfogai. A hiúz ugrásra készen lapult - de ugrani mégsem mert. Kezem üres volt. Karabélyomat magam mögött hagytam a kövön. Hirtelen megfordultam, egyetlen ugrással ott termettem a holmimnál, megragadtam a puskámat. Abban a pillanatban azonban halk, kurta neszt hallottam a hátam mögül, s egyidejűleg morgás és valahonnan oldalról száraz ágak roppanása hallatszott. Amikor a karabéllyal a kezemben megfordultam - a hiúznak már nyoma sem volt. GELLERT GYÖRGY fordítása Kányádi Sándor* vannak vidékek gyönyörű tájak ahol a keserű számban édessé ízesül vannak vidékék legbelül szavak sarjadnak rétjein gyopárként sziklás bércein szavak kapaszkodnak szavak véremmel rokon a patak szívemben csörgedez csobog téler hogy védjem befagyok nem mondok én ki mondhatatlan mert félek ha ki mondanám rámszakadna nem vagyok hős ó hősök nem alkalmazottak vagyunk valamennyien légirévészek egy tollvonással vagy mint régen a lakájok egyetlen legyintéssel el bocsájtható al kalmazottak saját jószántunkból mert senki sem kényszerített ó nem csakhát a körülmények a nád hajlongott a fenyő nem adta be derekát a szélnek s kettétört ekképpen az erőtlen nád javára billent eddig a mérleg de jött egy legény amiről nem vagy csak suttogva ha beszélnek vihar műltával jött s merőben más tanulságot adott a mesének páncélom alatt cincogat jeget-pengető hangokat tavaszok nyara őszeim maradékaim s őseim vannak vidékek viselem akár a bőrt a testemen meggyötörtén is gyönyörű tájak ahol a keserű számban édessé ízesül vannak vidékek legbelül ugyebár azok mindig adva vannak sőt ugyebár a havi fix reménye nomeg a nyugdíj ó a szabadság kérem ahogyan egy jeles író személyiség mondotta az kérem a tizen nyolcadik század esz méje volt ugyebár a huszadiké a nyugdíj ha megérhetjük és így van ez kérem az egész földgolyón talán másutt is ahol ha van még civilizáció. lévén maga is viharverte fáradt és tapasztalt ki meséken átlát lemetszette tőből a nádat furulyát fabrikált belőle hátát a kettétört fenyőnek vetve halkan elkezdte siratni az alkonyaiban ha majd minden fal teli lesz könyvvel képpel ki öreg-székben ki pedig hasmánt heverön olvasgattok önfeledten és szeretteim akkor csöndesen kilopódzom és elindulok a kertünk vége felé mire fölmerülnétek szemetek dörzsölgetve úgy tetszik hogy talán nem is voltam csak valamelyik könyvben olvastatok valamelyik könyvben a sok közül * Köszöntjük a jeles erdélyi költőt, aki a közelmúltban töltötte be 60 életévét. Oúdor István: A DERESKI MAGÁNYBAN (tus, 1987)
