Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-19 / 20. szám
A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 04.52, nyugszik 20.19 Kö- zép-Szlovákia:' 04.59, nyugszik 20.26, Nyugat- Szlovákia: 05.05, nyugszik 20.32 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 21.46. nyugszik 04.36 Közép-Szlovákia: 21.53, nyugszik 04.43 Nyugat- Szlovákia: 21 59, nyugszik 04.49 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük KONSTANTIN - ZINA nevű kedves olvasóinkat • 1874-ben született Josef MARATKA cseh szobrász- és festőművész (t 1937). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL MEZŐGAZDASÁGUNK FEJLŐDÉSÉNEK NEGYVEN ÉVE Irta: Július Varga, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere NEM MÚLÓ SZERELEM VOLT T. Szilvássy László írása PÉNZHAMISÍTÓK Fekete Mariann cikke UJJ^A LIGETBEN!... Hajdú András riportja az újjárendezett bratislavai Jankó Král’ ligetről NEHÉZ A KEZDET Részlet Csontos Vilmos Gyalogút című önéletírásából A BÁTRAKAT FÉLTENI KELL Kiss Péntek József jegyzete Sütő András Káin és Ábel című művének előadásáról Ml VÁRHATÓ A „MONOPÓLIUMOK EURÓPÁJÁTÓL"? Anna Preinerová, a tudományok kandidátusának cikke Csak ismerősöknek? A minap a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Kék Duna Áruházban jártam. Gondoltam, veszek magamnak egy szoknyát. A pulthoz érve megláttam, hogy kaptak divatos farmerszoknyát. Mellettem már állt egy hölgy, aki néhány perce az említett szoknyát nézegette. Közelebb léptem, én is kézbe vettem egyet. Erre az elárusítónő kikapta a kezemből, összehajtogatta, és a többivel együtt elrakta a pult alá. Majd odaszólt a korosabb kolléganőjéhez: „Ugye, mama ezt eltehetem?" Erre mit válaszolt a „mama"? - „Persze hogy elteheted, nem kell mindent kitenni a polcra." Kérdem én, miért ne kellene kitenni a polcra a jobb minőségű árut is? Vagy erre csak az lehet vevő, aki rokonságban áll az eladóval, vagy közeli ismerőse? Az elárusítónő miért az én kezemből kapta ki a szoknyát, és nem a kedves ismerösééből? HODOSI IBOLYA XXX Olvasónknak április 17-én érkezett, az áruházzal kapcsolatos bíráló észrevételét még publikálás előtt elküldtük az áruház vezetőségének, hogy az esettel kapcsolatban mondjanak véleményt, foglaljanak állást, hogy azt is ismertethessük olvasóinkkal. Levelünkre Mancal Aranka, a Kék Duna Áruház készruha- részlegének vezetője válaszolt, s mindjárt elöljáróban köszönetét mondott, amiért szerkesztőségünk lehetőséget ad arra, hogy megmagyarázza ezt a sajnálatos félreértést. Hosszú évek óta munkatársnőivel együtt igyekszik kielégíteni a vevők igényeit. Mind ez idáig munkájukra nem volt panasz. Most mégis tollat ragadott valaki. Úgy gondolja, ha rögtön megpróbálta volna tisztázni sérelmét az emlí-- tett elárusítónővel, már régen egy divatos farmerszoknya tulajdonosa lehetne. Ez az áru ugyanis a válaszlevél megírásának napjáig (április 24-ig) még nem fogyott el. A polc alsó rakodórészét nem az eldugni való, hanem a vállfára nem akasztható áru, például egyes szoknyák, nadrágok raktározására, tárolására használják. Az említett szoknya is ezek közé tartozik. Kitesznek egyet „csábítónak", a többi pedig a pult alatt várja új gazdáját. Az elárusítónők kupacokban hozzák ki a raktárból, hogy nagyság szerint rakják el, a jobb tájékozódás céljából. A „mama" válasza valójában Így szólhatott: „Persze hogy elteheted, nem kell mindet kitenni a polcra." A kedves vevőnek csak türelmesen ki kellett volna várni, amíg kiszolgálják. „Arra, hogy az elárusítónő miért kapta ki a vevő kezéből az árut, sajnos nincs magyarázat. Esetleg ö lehetett az aznapi tizedik vevő, aki éppen a tizedik szoknyát próbálta ilyen módon „kikérni"... - írja Mancal Aranka. - Mi is emberek vagyunk. Emberek, akik ugyanazokkal a napi gondokkal küszködünk, mint mások, végezzük felelősséggel járó munkánkat. Idegeink olykor szinte pattanásig feszülnek, ám mégis meg kell őrizni higgadtságunkat, udvariasságunkat. Ezért szeretnénk elnézést kérni a kedves vevőtől. Minden igyekezetünkkel azon vagyunk és leszünk a jövőben is, hogy ilyen eset ne fordulhasson elő." Végezetül csak annyit szeretnénk olvasóink számára megjegyezni, hogy hasonló helyzetben, a kereskedelem, a szolgáltatás részéről tapasztalt sérelmek, vagy más konfliktusok esetén forduljanak az illetékes vezetőkhöz, vagy kérjék a panaszkönyvet, hogy még „melegében", a helyszínen tisztázni tudják a kérdést.-tgáKulcskérdés Bár napjainkban a bűnüldöző szervek adatai is egyre jobban alátámasztják azt a régi megállapítást, hogy tolvaj előtt nincsen zár, mégis igyekszünk értékeinket, fontosabb dolgainkat lakat alatt tartani. Sok esetben nem bonyolult szerkezetű biztonsági zárat szereltetünk fel, megteszi az egyszerűbb is, hisz a zár néha csak amolyan figyelmeztető akadály. Hogy valóban az, arról a napokban győződtem meg, amikor is két, csavarokkal felerősíthető szekrényzárat vásároltam. Wert- heim-típusú zár volt mindkettő, a kulcsok tollának fogazata és természetesen száma is teljesen eltérő. Ám, legnagyobb meglepetésemre, az egyik kulccsal mindkét zárat tudtam nyitni és zárni. Felbuzdulva a sikeren, próbálkoztam egy harmadik zárral is, de azt már csak a második zár kulcsa nyitotta. Sőt az egyik zárat egy kisebb méretű, de ugyanolyan mintázatú kulcs is kinyitotta. Ezeket tapasztalva állíthatom, hogy az effajta zárak valóban csak szimbolikus jellegűek, csak az nem tudja kinyitni, akinek nincs kulcsa. De akinek csak egyetlen kulcsa is van... Az ilyen zárak gyártásával megoldják a kulcskérdést: fölösleges egész kulcsköteget hordani magunkkal, hosszasan kísérletezni, melyik is illik a zárba, egyetlen kulccsal nyithatunk több zárat is. Igaz, mások is! Bojtos János „KÖNNYEZŐ" ELEMEK Sokáig azt hittem, hogy csak valamilyen véletlen folytán nekem van „szerencsém" a rossz minőségű elemek vásárlásához. A zsebrádiómba vett 1,5 voltos elemekből ugyanis egy időn belül rendszerint folyni kezdett a sav. Olykor annyira, hogy a rádióból kifolyt a sav az asztalra, a térítőre. Pedig a 134-es típusú elemek a rajta levő felirat szerint hat hónapig raktározhatok. Ilyen hosszú ideig én még sohasem hagytam a rádióban, sőt még három hónapig sem. Vagy a raktározási időt a gyártástól számítják? Ám hogy ez mikor volt, azt a vásárló nem tudhatja. Legutóbb a hat darab elemből kifolyt sav szétmarta az állomáskereső mutatójának zsinórját. Javítóba kellett hát vinnem a táskarádiót. A szerelő azt javasolta: hetente nézzem meg, nem folyik-e a sav, ha nem akarom, hogy máskor is károm keletkezzen. Tanácsát elfogadtam, de semmiképpen sem értem, hogyan lehet olyan rossz minőségű árut forgalmazni, mint a Batéria Slany darabonként 1,20 koronába kerülő elemei. Manapság gyakran hangoztatjuk a minőség javításának elkerülhetetlenségét. Ezeknek az elemeknek a gyártói és minőségellenörei talán még nem tudatosították e fontos követelményt? p(jLÖP IMRE Élő mozi Már nagyon rég figyelem őket. Bár közelebb járnék az igazsághoz, ha azt mondanám: már nagyon rég figyelnek engem. Engem, a szomszédaimat, a környező házak lakóit, a véletlenül arra vetődő járókelőket. A kiskutyákat, a nyárfák viliózó leveleit, egyszóval mindent, ami a házsor északi oldalán történik. Eleinte észrevétlenül jártam el az ablakuk alatt, mígnem egy ízben felpillantottam és megláttam őket. Talán ősz volt, talán még nyár, amikor odaköltöztünk a környékre. Nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget a dolognak. Ám amikor másodszor és harmadszor is ott láttam őket, már tudtam, ezentúl minden alkalommal felnézek a harmadik emeleti ablakra. Lassanként kezdtek a mindennapjaimhoz tartozni. Fölnézek, ott könyökölnek, valószínűleg ők is látnak engem, azt is, hogy felpillantottam. Nem tudom, mire gondolnak. Egy időben idegesített a dolog, valahogy illetlennek tartottam mértéktelen kíváncsiságukat. Hiszen ki vagyok szolgáltatva nekik! Ha netán hasra esnék, nekimennék egy fának, ők azt is látnák. Azt is, hogy fésületlen vagyok, hogy rossz a kedvem. Voltak borús napjaim, amikor szándékosan megkerültem a házat, csak hogy kibabrálhassak velük. Szórakozzanak máson. Dehát nem járhat mindig kerülő utakon az ember. Visszatértem a megszokott útra, a ház előtti járdára. A napokban szembetűnt, hogy kispárnát tettek az ablak- párkányra, azon könyökölnek. Két öregember. Lehet, hogy egyedül vannak, lehet, hogy faluról hozták fel őket a gyerekeik. Talán ez az ablak az egyetlen kapocs, mely a külvilággal összeköti őket. Lehet, hogy soha senki nem nyit rájuk ajtót. A videó és a parabola antenna korában a két kisöreg könyököl az ablakban, és néz le rám, a vadidegenre, akinek akaratlanul is megváltoztatták a hétköznapjait a puszta jelenlétükkel.-kövi] Megkérdeztük | Dr. JÁN TOMKOT, a tudományok doktorát, a bratislavai Komensky Egyetem Jogi Kara nemzetközi jogi tanszékének vezetőjét, köteles-e az NSZK a nemzetközi jog szabályai értelmében kiadni Csehszlovákiának azt a két csehszlovák állampolgárt, akik március 29-én Prágában elrabolták a Malév TU-154-es gépét, s akiknek kiadatását Frankfurtban történt letartóztatásuk után Csehszlovákia hivatalosan is kérte az NSZK illetékes szerveitől?- Eddig az NSZK még egyetlen géprablót sem adott ki Csehszlovákiának, de más országnak sem. Más országok gyakorlata nem ennyire merev ebben a kérdésben, hiszen nemrég Izrael is kiadta a Szovjetuniónak a géprablókat. Látni kell azonban, hogy a kiadatás kötelezettsége csak akkor áll fenn, ha erről nemzetközi szerződés rendelkezik. Ilyen nemzetközi jogi kötelezettséget megalapozó szerződések általában a kétoldalú jogsegély- és kiadatási szerződések. Az NSZK-val azonban nem kötöttünk ilyen szerződést. Igaz ugyan, hogy a gépeltérítésekkel, géprablásokkal kapcsolatos kérdéseket három nemzetközi szerződés is szabályozza (a tokiói, a hágai és a montreali szerződések), egyik sem rendelkezik azonban arról, hogy az egyes államok kötelesek lennének kiadni a géprablókat, bár lehetővé teszik a kiadatást. Ha viszont ez nem történik meg, az illető államnak a saját törvényei alapján kell megbüntetnie a géprablót. Ez a legutóbbi eset is azt bizonyítja, hogy az NSZK nem hajlandó kiadni a géprablókat. A leggyakrabban politikai menedékjogot adnak nekik, habár ebben az esetben is kifejezetten nemzetközi bűntényről van szó, ugyanúgy, mint pl. a népirtás, az emberrablás, a gyermekkereskedelem vagy a kábítószerkereskedelem esetében. Az ilyen bűntények elkövetői fölött nemzetközi büntető törvényszéknek kellene ítélkeznie. Ilyen bíróság azonban ma még nem létezik, bár nagyon sokat beszéltek már róla az ENSZ-ben. Sőt, elkészült már egy megállapodás tervezete is, amely egyebek közt eljárásjogi kérdésekről is rendelkezne, de az egyes országok még nincsenek felkészülve egy ilyen megállapodás aláírására. Ennek több oka van. Létezik például egy ENSZ-határozat a gyarmatok felszámolásáról, mely szerint a függetlenségükért harcoló nemzetek bármilyen eszközöket felhasználhatnak. Ezt pedig sokan úgy értelmezik, hogy a nemzetközi jog bizonyos esetekben engedélyezi az emberrablásokat, gépeltérítéseket és más terrorcselekményeket is, márpedig ezekről mint már említettem, nemzetközi büntető törvényszéknek kellene ítélkeznie. (m-n.) ÚJSZf 2 1989. V. 1 á Vajon tetszem a galamboknak g is? (Bellus Imre felvétele)
