Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-12 / 19. szám
JSZÚ 21 59. V. 12 Sziklakért - kicsiben 1. Készítsük elő a vályút Mielőtt hozzáfognánk a megépítéséhez, vegyük számításba, hogy § hova helyezhető. Ezek után nézzünk edény után, majd döntsük el, hogy ^ helyhez kötött, vagy mobil kertet akarunk, azaz a nagy nyári melegben, ^ illetve télire védettebb helyre kívánjuk-e szállítani. § Ha nem sikerül megfelelő kövályút szereznünk, akkor magunk is $ készíthetünk ilyet. Angliában rájöttek arra, hogy a tiszta betonból készült $ edények kevésbé alkalmasak alpesi növények tartására. Megfelelő ^ anyagok után kutatva összeállítottak egy tőzegkorpából, folyami homok- ^ bői és cementből álló keveréket, amely meglepően jól bevált és egészen ^ természethűnek tűnt. A németországi Pforzheim alpesi kertészetében ^ a következő arányban összeállított keveréket találták a legalkalmasabb- ^ nak: két rész tőzegkorpa, három rész betonhomok és két rész cement. § I A vályú elkészítéséhez fa öntőformát (sablont) kell összeszegelni. Legalkalmasabb méret: 100x45x 28-30 cm. Az edény aljára 4-5 lefolyó ^ lyukat készítsünk a fölösleges víz elvezetésére. A vályúkat a talaj vagy | a talapzat szintjénél mindig magasabbra tegyük. Egy sor téglára, beton idomdarabra, vagy kőlábazatra is rakhatjuk vízszintesen beállítva és $ kiékelve, hogy ne mozogjon. $ Legelőször az edeny alján, a lefolyónyílásokra egy-egy cserépdarabot ^ rakjunk, és egyharmad részig töltsük durva kaviccsal vagy közúzalékkal, ^ cserépdarabokkal. Arra tegyük a kétharmadrésznyi földkeveréket. A föl- ^ det a vízelvezető kömurvától rostos tőzeggel vagy finom müanyaghálóval ^ válasszuk el, ami megátolja, hogy a finom földkeverék bemosódjon ^ a vízelvezető rétegbe. | A legtöbb magashegységi és alpesi növény számára a földkeverék | laza, levegős, jó vízáteresztő és humuszos legyen. Többéves tapasztalat ^ szerint, a bécsi földkeverék, amit a magashegységi és szubmediterrán ^ sziklalakó növények termesztésére ajánlanak, nálunk is bevált a konté- ^ neres sziklakerti kultúrák, a miniatűr kökertek építésénél. A 3 rész ^ kómurva, 1 rész gyepszínföld és 1 rész tőzegkorpa összekeverve és pár ^ hónapig érlelve, jó minőségű földkeveréket ad. A földet rétegről rétegre ^ rakjuk a vízáteresztő kózúzalék fölé, öklünkkel nyomkodva, hogy mege- ^ lözzük a kövek és a növények lesülyedését. $ Amikor hozzávetőleg a fele földréteget bedolgoztuk, következik 5; a kövek elhelyezése. A kő a miniatűr sziklakertek jellegét legjobban ^ kifejező eszköz, ugyanakkor a sziklakerti növények élettere. A kő és ^ a növény kölcsönhatását szem előtt tartva, elsősorban az arányokra ^ ügyeljünk. Nagyobb edény közepére vagy kissé oldalra az egész ^ minisziktakert jellegét meghatározó szép követ illesszünk. Ellenpólusként ^ valamivel távolabbra kisebb követ tegyünk, a kettőt törpefenyövel össze- ^ kötve, és köréjük apró évelő növényeket ültetve, természetes növénytár- ^ sulást nyerünk. & $ Ha párnát vagy gyepet képező évelőink vannak, apró repedésekre van ^ szükségünk. Ebben az esetben egy nagyobb, centrálisán elhelyezett ^ kőhöz néhány kisebbet illesztünk. Mivel a kisebb növények nincsenek ^ a földbe ágyazva, csak a felszínen fekszenek, ezért hamar felmelegsze- ^ nek. Ezt a későbbiekben a növények kiválasztásán kell figyelembe ^ vennünk. Amikor beépítettük a köveket, feltöltjük a kövályút a földkeve- ^ rékkel (de nem színültig), kezdődhet a növények beültetése. i $ (KERTBARÁT MAGAZIN) $ AKVARISZTIKA Az akvárium benépesítése Mihelyt az akváriumban kellőképpen felmelegszik a víz (22-25 fok) és a fejlődésnek indult növények révén állandósul az oxigén-szint megkezdhetjük a víztartály benépesítését. A kiszemelt díszhalak megválasztásánál abból az alapelvből kell kiindulni, hogy a szakboltokban valamennyi hal eladó ugyan, de legyenek bármilyen szépek, nem mind való közös akváriumba. A kezdők nagy hibát követnek el, ha kizárólag a szépség alapján válogatják össze az olykor igen drága halakat. Nem ritkaság, hogy ahogy múlnak a napok, úgy fogynak a díszhalak a frissen benépesített akváriumból. A halak között meglehetősen nagy a kannibalizmus, amire a víztartály benépesítésénél feltétlenül gondolni kell. További szempontként azt kell végiggondolni, hogy milyen feltételeket tudunk biztosítani a halak számára. Mint ismeretes, némely díszhalak élő eleséget kívánnak (vízibolha, szúnyoglárva, kisebb víztartályban otthon nevelhető Enchytreus- férgek stb.), mások beérik a szárított állati eredetű eleséggel, illetve a speciális haleledelekkel. Az élő haleleség beszerzése idő- és munkaigényes, viszont így többféle díszhal közül választhatunk. Rovarpermet Külföldi forrásra (Organic Garde- ning) támaszkodva, a Magyarországon megjelenő Kertészet és Szőlészet arról számolt be, hogy számos biológiai módszerrel művelt kertben hatásosnak bizonyult a rovarkártevők elleni rovarpermet. A rovarpermet úgy készül, hogy a kártevő megjelenésekor a lehető legtöbbet befogják belőle. A rovarokat mozsárban megzúzzák, majd zúzalékot esővízzel nyolc-tízszeresére hígítják. A levet átszűrik és a veszélyeztetett növényekre permetezik. Számos kísérlet igazolja, hogy a kártétel így jelentősen csökkenthető. Mint a közleményből kiderül, e módszerrel még a burgonyabogár ellen is sikerült eredményesen védekezni. Sót! A csigazúzalék oldatának kipermetezésével a meztelen csigák elleni harcban is jó eredményt értek el. A hatást illetően többféle magyarázat született. Egyesek úgy vélik, hogy a befogott rovarok vészjelző anyagot választanak ki, melynek erős szaga még az oldaton keresztül is elriasztja a növényt támadó kártevőket. Mások szerint a rovarok szaga az adott kártevő természetes ellenségeit csalja a kezelt növényekre. Induljunk ki most abból, hogy igényesek vagyunk, és a legszebb halak közül akarunk válogatni. A szakboltban biztonságosabb, a gyakorló akvaristáknál viszont célszerűbb vásárolni, mert itt azt is tanulmányozhatjuk, milyen feltételeket kell teremteni az adott faj számára. Bárhol akarunk is vásárolni, ne befödesü- veggel induljunk útnak, mert rögtön kiderül, hogy igencsak kezdők vagyunk. Az üvegbe a halak minduntalan nekiütköznek az üvegfalnak, súlyos következménnyel járó sérüléseket szenvedhetnek, azonkívül nincs elegendő levegő a vízoszlop fölött, ami fulladáshoz vezethet. A szakboltok és az akvaristák is tudnak adni megfelelő nagyságú műanyag zacskót, amelyben nagyobb távolságra is biztonságosan szállíthatók a halak. Persze nagyon fontos, hogy a zacskót csak egyharmad részig töltsük meg vízzel, így elegendő levegő áll a halak rendelkezésére. További tudnivaló, hogy a kisebb halakat nem szabad nagyobbakkal együtt szállítani. Más halakat célszerű vastagabb vagy több fólia zacskóban szállítani, mert úszóikkal könnyen kilyukaszthatják a zacskót Ha a halakkal egyidöben vízinövényeket is vásárolunk, azokat külön kell csomagolni, mert előfordulhat, hogy a vízinyövényektól a kishalak szállítás közben nem férnek hozzá a felszíni oxigénhez és megfulladnak. S végezetül: ne törekedjünk arra, hogy azonnal szép nagy halak úszkáljanak a tartályban, mert ezek nehezebben szoknak össze, és ha fiatalabbak-kisebbek is kerülnek közéjük, kárt tehetnek bennük az idősebbek. A sorozat elején javasolt 100 literes akváriumba elhelyezhetünk például 4 szifót (Xiphophorus helleri, van piros, fekete, zöld, berliner és bécsi stb. változat), 4 melinéziát (Black moily, fekete), 4-6 platit (Platypoecilus maculatus, piros, sárga, ugyanezek fekete farokúszóval, esetleg piros-fekete pontokkal). Az elevenszülők mellé célszerű 2 páncélos harcsát (Coridoras paleatus) telepíteni. Igaz, hogy nem éppen mutatósak, viszont ők a víztartályok higiénikusai. Minden elsodródott táplálékot felkutatnak és elfogyasztanak, ami igen fontos a víz tisztasága és az egészséges életkörnyezet fenntartása szempontjából. A tetszetős és sokak által kedvelt márnák és szumátrák (Puntius tetrazona tetrazona, Puntius conchonius, P. oligolepis) közül szintén társíthatunk a már említett halakhoz négyet, esetleg hatot. Nagyon szép - és hálás - a fekete tetra (Gimnocorim- bus ternetzi), amelyből szintén négyet célszerű telepíteni. Az említett halakat mindenekelőtt a kezdők figyelmébe ajánljuk. Nem túl igényesek, társíthatók, de az akvárium túlzsúfolásától őrizkedni kell. Egy-egy halra legalább 5 liter vizet kell számítani. Télen táskában, vagy törülközőbe csavarva, nyáron a közvetlen napsütéstől védve szállítsuk a díszhalakat tartalmazó műanyag zacskót (a hidegben megfázhatnak a halak, a napfény hatására elfakadhat a bekötött zacskó). CHVÍLA FERENC Frissítő zuhany Sokkal könnyebb a szobanövények frissítő és portalanító lemosása, ha a cserepet (tartóedényt) előbb fóliával burkoljuk, így nem hullik-mosódik le a föld, nem szennyezi a kádat. A növények lemosására csak állót vagy langyos vizet használjunk, nehogy a hideg víztől magfázzanak, sárgulásnak induljanak, vagy lehullassák a lombjukat a dísznövények. Ügyeljünk arra is, hogy némely növények (pl. a fokföldi ibolya) nem tűrik leveleiken a vizet, a víz hatására csúnya barna foltok jelennek meg rajtuk. Körte a palackban Vigyázat, szölőmolyok! A szölőmolyok két faja, a tarka (Lobesia botra- na) és a nyerges szölömoly (Eupoecilia ambiguel- la) károsít ültetvényeinkben. Elsősorban az időjárás alakulásától, de a földrajzi tényezőktől is függ, hogy hol melyik faj szaporodik el jobban. Életmódjukban és kártételükben jelentősebb eltérést nem tapasztaltak. Mindkét esetben a lárvák okozzák a kárt. Előbb a már kialakult fürtkezdeményeket, később a virágzó fürtöket, s legvégül a már érni kezdő bogyókat károsítják. Szlovákia déli részein általában május utolsó harmadára javasolják időzíteni az első nemzedék elleni permetezést. Ennek a nemzedéknek a lárvái sűrű szövedékben elpusztítják a virágzás előtt álló, vagy már virágzó fürtöket. Gyakori jelenség, hogy a lárvák a kocsányt is megrágják, amire az elszáradt fürtrészek utalnak. Egy-egy lárva 20-50 bim- bót-virágot is elfogyaszt. A szölőmolyok kártételét figyelve állapíthatjuk csak meg, milyen érdekes növény is a szóló. Az első nemzedék lárváinak kártétele után néha úgy tűnik, totális a kár, aligha lesz mit szüretelni. Aztán később kellemesen meglepődve nyugtázhatjuk, hogy mégiscsak elegendő és megfelelő nagyságú fürt alakult ki a tőkéken. Ugyanis a szőlő a bogyók fejlődésével képes ellensúlyozni a bogyószám csökkentését. Viszont a szölőmolyok második és harmadik nemzedéke már valós kiesést okoz, amit a töke képtelen pótolni. Pedig ebben a fejlődési szakaszban egy-egy lárva már csupán 5-8 bogyóban tesz kárt. Figyelmet érdemel, hogy ezeknek a nemzedékeknek a lárvái nyitnak utat a szürkepenésznek. Egy-két sérült bogyó elég ahhoz, hogy a megtelepedett szürkepenész az egész fürtöt elpusztítsa. A szölőmolyok bábállapotban telelnek, az első imágók, pontosabban az első nemzedék tojásait lerakó lepkék április utolsó, május első napjaiban kezdenek rajzani. Tojásaikat a fürtképzödmények- re vagy a levelekre rakják. A lárvák 7-9 nap múlva jelennek meg, a fejlődésük viszont csaknem egy hónapig tart. A kifejlett hernyók a karó repedéseiben vagy a töke idősebb részeinek kéregrepedéseiben bábozódnak. A kifejlődő lepkék rajzása június közepén kezdődik s a hónap végéig is eltarthat. A tarka (keresztes) szölömoly harmadik lepkenemzedéke augusztus elején, a szőlő érésének kezdetén rajzik, tojásait zömmel a bogyókra rakja. A kártevők megjelenésének megfigyelésére szex-feromon csapdákat használnak (a tarka sző- lömoly lepkéi éjszaka nem repülnek, fénycsapdába nem foghatók be ( a szerk. megjegyzése). Vegyszeres védekezésre a Metation E 50, Ambusch 25 EC, Cymbusch 10 EC, Decemtion EK 20, Decis 2,5, Dimecron 20, Dipel, Karate 5 EC, Ripcord 20 EC, Vaztak 10 EC és Zolone EC készítmények használhatók. SZALAILÁSZLÓ Régi, ismert kertésztekkel bárki igazi körtét varázsolhat a pálinkás üvegébe. Most a kis körte még éppen befér az üveg száján. Olyan körtét válasszunk a fáról, amely mellett szomszédos ág is található, hogy az üveget ehhez alaposan hozzákötözhessük. Mutatós hozzá egy hosszú nyakú üveg, vagy más, régi formás palack, de megfelel bármilyen fehér üvegpalack is. A derekán két-három helyen zsineggel meghurkoljuk a palackot úgy, hogy a felkötözéséhez 20-30 cm-nyi szálakat hagyunk szabadon. A kis körték általában csokrosan állnak, ezekből csak a kiválasztottat hagyjuk meg, egy-két levéllel. E kozmetikázás után szárastúl-galyastúl óvatosan bújtassuk bele az üvegbe. Úgy kötözzük fel, hogy a palack szája lefelé álljon, eső, permetlé ne folyhasson bele. Amikor a körte eléri a szokásos méretét: levágjuk. Ha levél és ág is marad a kocsányon, nem baj, annál eredetibb, mutatósabb. Ki is moshatjuk - ha szükséges - langyos vízzel, üvegmosóval, s tölthetjük rá a körtepáiin- kát. A gyümölcs így sohasem romlik meg, s mindig ad a pálinkának egy kis pikáns ízt. Csak arra kell ügyelni, hogy szárazra ne kerüljön, folyton pálinkában fürödjön. Azaz, hogy a körte szép sárga maradjon, ne bámulhasson meg: az első feltöltés előtt kénezzük meg. Másfajta itallal kár elrontani, a többi gyümölccsel - tudomásom szerint - nem érdemes próbálkozni. D. G. Vegyszer helyett A növényi kivonatokkal végzett permetezés - ha kémiai módszernek minősíthető is - mégiscsak természetesebb az elterjedt növényvédő készítmények szokásos kerti alkalmazásánál Velük a növényekben található természetes védő-hatóanyagok hasznosulhatnak. Hagymahéjlé. Burgonya, paradicsom megelőző védelmére ajánlott. Gombabetegségektöl mentesíthet, és rovarokat riaszthat A vöröshagyma külső, vörös pikkelyleveleiból 2-5 dkg-ot téve egy liter vízbe, 4-6 napi áztatás után kapunk használható permedét. Citruszhéjlé. A keserűanyag- tarialmának köszönhetően általános riasztó hatású. Citrom, narancs, gra- pefruit vastagon lehámozott és megszántad héjából 2 dkg-ot kell 0,2 I vízbe tenni. Hagyjuk 24 óráig állni, s utána egy literre kiegészítve, majd felforralva, lehűlés után kipermetezhető Fölözött tej. Paradicsombetegségek ellen lehet hatásos, hetenkénti permetezéssel. Negyed liter forralt és fölözöd tej két liter vízzel keverhető. A palánták beöntözésé- hez 2 dl tej és 1 liter víz keverékét javasolják. (e)
