Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-12 / 19. szám
I Nem szeretem a tökéletes és tévedhetetlen embereket, mint amilyen az én Pepkám is. Nemsokára már nem lesz az enyém, visszautazik Prágába, s többé nem olvassa a fejemre únos-untalan hibáim hosszú listáját. A válásunkról folytatott vég nélküli párbeszédnek sikerült szerencsésen véget vetnem azzal a megjegyzéssel, hogy vár egy barátom az ötpercesben. Az ötperces egy kis talponálló magas pultokkal, rendszeres találkozóink helye, ahova munkából hazamenet majd mindennap betérünk. A barátom ma még fel is hívott, nehogy véletlenül elkerüljük egymást. Ezt közölnöm kellett Pepkával, s így most Pepka velem tart, hogy folytathassa gondosan előkészített monológját, amelyet nyilván előre begyakorolj luxus kivitelű hálószobájának barokk tükre előtt, valahol a Petrínen. Pepka először is felháborodott, hogy a helyiségben tilos a dohányzás. Ugyan mit tud ó a borról? Gyanakodva kérdezte tőlem, milyen gyakran járok ide és mennyi bort iszom meg naponta. Elnevettem magam, mert az én erős, tévedhetetlen és tökéletes Pepkám észrevette, hogy a csaposlány, miután rákaccsintottam, rám mosolygott. (Pepka elve: Ha velem vagy, akkor senki más nem létezik a számodra. És nézz a szemembe!) Megérkezett a barátom, már az ajtóban keresett a szemével. Hozzám lépett, helyet csinált a táskájának a pult alatti polcon, terebélyes pocakjának meg a könyökével a pultnál, aztán egyszerre eltűnt a mosoly a szeméből meg a szájáról, ugyanis megpillantotta Pepkát.- Ismerkedjetek meg - mondtam -, Matej, a barátom, Pepka a hites feleségem. Még nem ismered Pepkát. Beszéltem már neked róla, a kislányunk meghalt, baleset áldozata lett. Most válunk, és Pepka azért utazott ide Prágából, hogy kicsikarjon belőlem néhány ígéretet...-Már te is azok közé a férfiak közé tartozol, akik akárkinek részletesen elmesélik a feleségükkel töltött éjszaka élményeit?- fordult felém sértődötten Pepka, megzavarodott barátomat, a jólelkú Matejt pedig, akár egy lepkét, gyilkos pillantásával valósággal rátúzte a mögötte függő, költeménysorokkal telerótt deszkatáblára. Hogy elejét vegyem a fenyegető monológnak, mind a kettőjüktől megkérdeztem:- Még egy pohár muskotályt? Neked meg szkalicai vöröset? Tudtam, mit iszik Matej, Pepka azonban nem tudhatta. A következő pillanatban bizonyosan megkérdezte volna tőle. Magamnak burgundit rendeltem.- Lenne hozzád egy bizalmas kérésem- tért a tárgyra azonnal Matej, és Pepkára sandított, alighanem eszébe jutottak az ágyjelenetekról ejtett szavai -, vizsgáld meg a lányomat. A feleségem arra gyanakszik, hogy... Én kinevettem, össze is kaptunk a dolgon. Egyszóval arra gyanakszik, hogy a lányunk terhes. Ostobaság, hiszen gyerek még, de...- Hány éves?- Michaela? Tizenöt. Most felvételizett a gimnáziumba. Tehetséges kölyök.- S a feleséged mire alapozza a gyanút?-Ezt éppen egy nőgyógyász kérdezi? Az ilyesmit minden nő, aki már szült, meg tudja állapítani - szólalt meg Pepka, és én egyszeriben erős ingert éreztem, hogy megtépázzam a fülét. Kotnyeles némber!- Ugyanezt hajtogatja ö is, ezért szeretném megkérdezni Iván barátomat, hogy szakember lévén...- A mi Zuzanánk kilencéves lenne - sóhajtott fel Pepka. Nem vonom kétségbe anyai jogát a bánatra, de megjegyzem, hogy kislányunk szerencsétlen halála szabaddá tette előtte az utat az épp kiválasztott építészmérnökkel kötendő házassága előtt. Pepka, ha akart, roppant attraktív tudott lenni, és féktelen becsvágy lobogott benne - már ha nyilatkozhat így egy nőgyógyász.- Hozd el holnap, legjobb, ha úgy déltájban jöttök. Én nem járok ebédelni. Míg a nővérek vissza nem jönnek a menzáról, elolvasom a lapokat. Ha megjössz, elküldöm őket enni, rendben? Matej mindenkinek hozatott még egy- egy pohár bort, magának vöröset, Pepká- nak muskotályt, nekem burgundit. Megjegyeztem, hogy én már nem iszom többet, mert otthon vár a munka, szemináriumi beszámolót készítek. A szemináriumi munka a mi klinikánkon valóságos szertartás, a prof roppantul büszke rá, hát nem lehet összecsapni.- Régóta hangoztatom, hogy nemcsak úgy általában, hanem a gyakorlatban is védeni kell az anyaságot - vett szónoki lendületet Pepka, és megsejtettem, hogy mivel engem nem gyötörhet, most Matejba köt bele. - Hozzunk egy törvényt, amely elrendelné a nő védelmét a nem kívánt terhességtől. S hogy miként hangzana ez a törvény? Minden lánynak már az első menstruáció után azonnal fel kell helyezni a hurkot, és a szülőknek biztosítaniuk kell két kezest. És amíg meg nem egyeznek, a hurkot nem veszik ki. Akkor sem, ha a lány időközben férjhez megy. - Pepka elemében volt. - A társadalom támogatja a népesség szaporodását. Kitűnő! De vajon nem támogatja-e egyszersmind a sikertelen házasságok számának növekedését is? A fiatal anyák tanulmányaira eltékozolt pénzt, mely a társadalomnak sokkal kevesebb hasznot hoz, és jóval később, mint hozhatna, a harmonikus házasságok hathatósabb támogatására lehetne fordítani, hogy a fiatalok egészséges, jó képességű egyéneket tudjanak felnevelni...- Állítsd le magad! Ilyesmiről nem lehet csak úgy összevissza locsogni. Előbb gondold meg, mit beszélsz - mordultam rá Pepkára, mert már hallgatósága is akadt. Szenvedélyesen, gyakran tehát rutinosan fecsegett, főképpen, ha telhetetlen fülekre talált. - Tedd még hozzá, hogy ilyen törvényt csak azért nem fogad el társadalmunk, mert a női jogoknak kevés olyan harcosuk van, mint te! Vedd elő a noteszodat, és jegyezd fel tanaid újdonsült követőinek névsorát - tanácsoltam neki halkan, fojtott dühvei a hangomban, de mint rendesen, most sem sikerült elhallgattatnom. Szánakozva néztem Matejt. Pepka emancipációs elméleteinek számos változatát ismertem, hiszen öt évig éltem vele! Éltem...! Együttélésünk jelképének egyaránt megtette volna akár az a szecessziós kép is, amely a csapszék mennyezete alatt függő hordó fenekét díszítette. Egy ruhátlan, kívánatos nő hatalmas szőlőfürtöt ízlelget rajta. Kényelmesen hever egy meghatározhatatlan fekvőhelyen a szölöskert végében. A teli puttonyt cipelő férfit, aki feléje nyújtja az óriási szölöfürtöt, egyetlen pillantásra sem méltatja. A nő azután feláll, mert a nap hirtelen lebukott a látóhatár mögé, és az éjszaka sötét rejtekeiböl tolakodó hűvösség lopakodik elő. A fáradt férfi leül, hogy kortyintson a borból, de a nő rárivall, hogy figyeljen rá jobban, és áradni kezd belőle a szó.- Ki kérdezi meg a nőktől, hogy mi a véleményük minderről? Te meg, te mafla, ne húzd fel az orrod - szólt rám Pepka, aztán folytatta: - A fejemet teszem rá, hogy a nők nagyobb része örömmel fogadna egy ilyen megoldást. Ugyanúgy, ahogy a férfiak nyakán ott a katonaság, hadd nyomja valami efféle teher a nőket is. Ha a férfiak felfogják, mi értelme van a katonai szolgálatnak békeidőben, ha tudják, hogy az igazi szabadságért bizonyos időre le kell mondaniuk a szabadság egy részéről, akkor a nők miért ne értenék meg igazi szabadságuk lényegét?- Ne felejtsd ki a kék katonakönyveket! A kék könyv egyetlen értelmiségi könyvtárából sem hiányozhat - próbáltam tréfára fordítani a szót, de Pepka távolról sem vette tréfára a dolgot.-A kék könyv? Adnék én nektek kék könyvet! Katonai intézményeket létesítenék csökkent munkaképességűek részére, és kész! Egy féllábú rokkant, egy vak vagy egy süketnéma talán otthon él és dolgozik? S talán ölbe tett kézzel tétlenkednének, ha védeni kellene a hazát? Ha a rokkantak behívót kapnának, alighanem büszkék lennének rá! - Már csak az hiányzott, hogy az asztalra csapjon az öklével. Megittuk a borunkat, és átadtuk a helyünket másoknak. Nem ismerem Matej feleségét, de azt hiszem, Pepka megszédítette a barátomat. Éppen úgy, ahogy annak idején engem megszédített. Mindjárt az első este a karomba vehettem, és roppant büszke voltam az odaadására, a simulékonyságára. Aztán megszületett a lányunk, a többit pedig már elmondtam. Csak annyit teszek még hozzá, hogy Pepka vegyes érzelmekkel fogadta a gyereket, miközben engem gyanúsított ugyanezzel. Egye fene, de tüstést megjegyeztem, hogy a házasság két ember szövetsége, akiknek akkor is lehet gyerekük, ha nem akarják, vagy nem latolgatják a gyermekvállalás lehetőségét (amiként mi sem latolgattuk), de mind a kettőjüknek vannak érzéseik. Pepka nemsokára kiér az állomásra, ezért már csupán egyetlen kis megyjegyzéssel térek vissza hozzá: Nem hiszem, hogy az építészmérnöke mellett holtáiglan kitart, noha szélté- ben-hosszában ezt hirdeti. Pepka általában mindent széltében-hosszában hirdet. Matej a kitűzött időpontban beállított hozzám fekete hajú lányával. A lány konok tekintetéből egy csöppet sem lányos elszántság sugárzott. Heves mozdulatok, semmi szégyenkezés. Szinte elhiteti velem, hogy mélyen sérti a szülei gyanúsítása. Matejt beküldtem a dolgozószobámba, s eléje állítottam egy megkezdett üveg grúz konyakot.- A pohár ott áll az ablakban, öblítsd ki - mondtam, és kinyitottam a rendelő ajtaját.- Nem hagyhatnánk a fenébe az egészet, Iván? A feleségemnek azt mondom, hogy megvizsgáltad és kész! Hiszem Michaela még gyerek!- Ne félj! Csak egy kicsit elbeszélgetek vele - nevettem kényszeredetten, és becsuktam az ajtót. A fekete hajú Michaela, vagy ahogy otthon hívták, Miska, minden bizonnyal az anyja akarata ellenére állt a vizsgálóasztal előtt, s az arca lángolt.- Ez az az asztal? - kérdezte halkan, a félelmetes szerkezetre sandítva.- Ülj le oda, először elbeszélgetünk egy kicsit - lapoztam fel az orvosi naplót, hogy beírjam a személyi adatait. A lány elsírta magát. Mikor kinyitottam a dolgozószobámba nyíló ajtót, Matej várakozásteljes pillantást vetett fám.- Gyere, megírom a diagnózist - hívtam be Matejt a vizsgálóba.- Iván - szólított meg borúsan -, mi van a lányommal?- Az ötödik hónapban van. Mindjárt odaadom a leletet, csak még hozzá kell írnom két szót.-Megölöm! - rázta meg vadul a jobb öklét, mintha máris a lánya nyakát szorítaná vele.- Hogy ne itt, nálam tedd meg, Michaelát a biztonság kedvéért hazaküidtem. És ne feledd el, megnyugtattam, hogy értelmes, megértő szülei vannak! - ültem le a forgószékre, s arra gondoltam, milyen hálásan mosolygott rám a lány. Igaz, könnyek között. Nehezen ment el, tudta már, milyen súlyos teher szakadt rá. - Gyerek még, de az anyaság egyszeriben meg fogja változtatni. Most nagyon érzékeny, vigyázzatok, nehogy végzetes lelki sérülést okozzatok neki! Az írógépen a két mutatóujjammal kipötyögtem a bűvös szavakat: Graviditas V. Javallat: a paciens jelentkezzen a körzeti terhesgondozóban. A nem éppen irodalmi zsargon alapvető változást hoz egy nő és egy számomra mindörökre inkongnitóban maradó férfi életébe. Az utcán jártamban- keltemben hányszor, de hányszor találgatom: Talán ilyenforma férfi lehet? Vagy inkább olyan? Aztán elém kerül egy-egy ismerősnek tetsző lány, s amikor találkozik a tekintetünk, elpirul - pedig én biztosan nem emlékeztem volna rá.- Az istenre kérlek, Iván, csinálj valamit! Nem számít, mennyibe kerül. Két hónap múlva gimnáziumba kellene mennie. Agyonvágom azt a taknyost!- A lányod esetében már semmiképpen sem lehet elkerülni a szülést. Nincs az az orvos, aki kockára tenné a lányod életét. Felmentem az emeletre a főorvoshoz, és megkértem, adjon szabadot erre a délutánra. Morgott, mérgelődött, de leküldte a rendelőbe az egyik kollégámat. Még sohasem volt az Ötperces olyan fontos megbeszélés színhelye, mint akkor. És én hosz- szú idő után enyhén lerészegedtem. Ha az ember bajban van, elóhalássza emlékezete mélyéről néhány biztos és megfelelő helyen ülő ismerősének nevét, kávét főz, és maga elé húzza a telefont. Egy egész ív papírost telfirkáltam, míg kisütöttem, mit tegyünk Michaelával. Lélekben így is átkoztam Matejt meg a döntését, hogy a lánya gyerek nélkül legyen anyává. Michaela beutalót kapott egy hosszabb tátrai gyógykezelésre. Matej elvitte a papírost a gimnáziumba. Michaela a Tátrában egészséges fiúgyermeket szült, de meg. sem mutatták neki. Nyomban örökbe fogadta egy házspár, akiknek már ugyan volt egy gyerekük, de több nem lehetett. Micheela decemberben kezdett járni a gimnázium első osztályába. Elmentem az iskolaorvosához. Ner sen, de nyomban ti! kívánnak tőle Michai hasonlóan a fejét csó megóvják a lányt a ti tői. Minden orvos fe apró fehér hegeket a így történt, hogy a 1 nem találkoztam, há mert kitalált mesékké a tisztelt olvasót. Elle te közismerten jó ke rabban hívott a bon tartottam vele. Abbar megállapítottam, hog nózus esettől függetlc Hanem egy nap a i kásos reggeli eligazít ionhoz kérettek a ren szólta, hogy Michaela Egy cédulán közölte megnézni a gyerekét merte, hogy körülbelü összeveszett a lányát ben a fejére olvasta i ben elszólta magát, a gyerek Ótátrafürede velőszülei el nem köti Matej kért, adjam kök mert az övé felmond pillánat alatt döntötter- Én is veled megy Nincs ember, aki annyi kérdést, amer kém, míg a Tátrába r dent, ami a szívét ny taltam. Azt mondtarr még szűz volt, amikc csaptam Matejt. Úg' ehhez a kegyes csa gyaráztam, hogyan li és váltig erősítgetten előfordul. Ma már tudom, he Ki tudja, mikor üt vis ilyesmi. Az efféle hi helyrehozni, nem hoz sem a szülei, és én se nekem talán sikerül?! Nem firtattam, hoc chaela a gyereke cí kerestük az utcát me Matej a kinyújtott ujj céljára. A lejtő tövét szintes házhoz tágas lyet a kerítésen kivi elválasztott a külvilág Michaela, mellette egy Michaela a szánkóbó egy takarókba bugyol gó hideg volt. Michat tett a gyerekkel. Az < kutyaként sündörgöt vették észre. Talán a gasan tornyosuló hó talán akkor sem halló ha helikopterrel eresz- Aha - motyogja f amint Michaela felem kóról, magához szorít za az orrocskáját, r a szájára kötött sálat, nak kilincsére tette a Abban a pillanatbc tort. Matej tiltakozási álltunk meg, amikor a műnk elöl.-Az isten verje a történteket Matej, i tonsági övét. Elhajtottunk Csorb val felmentünk a Solis kolbászt ettünk, és borovicskát Palö Vi öregebb lett egy éw a talpán, gondoltam megállapítás volt ez, a Soliskóról szemlélő vajon a Kriváö nem gyelországnak. Mát sem jött meg a kedv eresztett egy kurta b meg az emberi term sem vetheti a szemé Egy hét múlva Ma egy levelet, amelyet nevelöszüleinek. A h tejt, és a feleségét, I lát; ók a legidősebb Michaela jegyet árt. kivétel nélkül mindé mán szól hozzá: Kére HIDEGHÉTY CTJ .N ■X '<0 O CL O ryU '111 M J T|]
