Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-13 / 2. szám
ISZÚ 3.1.13. Nem szereti a szellős koronát A vértetú az egyenesszámyú rovarok rendjébe tartozik, gyakori kártevője az alma- és körtefáknak. A vattaszerü fehér bevonat alatt megbúvó, sárgás vagy bamáspiros, szárnyatlan elevenszülő nőstény 1,6-2 mm-es, a szárnyas egyedek valamivel nagyobbak. A birsen és galagonyán is megtalálható. A szétnyomott kártevő után piros - véres - folt marad, innen származik az elnevezése. Kedveli a párás, nedves, a széltől védett, melegebb helyeket. Télen, amikor a hőmérséklet tartósan -18 fok alá süllyed, a fán telelő tetvek zömmel elpusztulnak, viszont a gyökerekre húzódott lárvák és fejlett nőstények átvészelik a hideget. Tavasszal, amikor a hőmérséklet tartósan fagypont fölé emelkedik, kezdetét veszi a szaporodás. A feltételektől függően, a vértetúnek évente 5-10 nemzedéke fejlődhet. Szaporodási intenzitása változó. Májusban és júniusbein találunk belőle legtöbbet, majd szeptemberig csökken a népesség, de késő ősszel ismét nő a telepek száma. Az Amerikából származó vértetú igen veszélyes kártevő. Szívogatása nyomán előbb apró dudorok keletkeznek az ágakon, később a dudorok burjánzó rákos sebekké folynak össze. A kártevők legszívesebben a metszés okozta nagyobb sebek közelében tartózkodnak. A szívogatás egyre nagyobb zavart okoz a fa tápanyagellátásában, s kezdetét veszi az ágak pusztálása. A felrepedezett kéreg kaput nyit a többi kártevő, illetve a kórokozók számára. A károsítás a gyökereken szintén gyakori. A kártevő elleni harc hatékonyabbá tételéhez jó tudni, hogy a szellős koronaformák hátráltatják a kártevő megtelepedését és szaporodását. Ezt főleg ilyenkor, metszés idején ajánlatos szem előtt tartani. A téli lemosó permetezéssel szintén sok kártevő elpusztítható. Persze a gyökerekre húzódott lárvák és fejlett egyedek többségében a vegyszer nem tesz kárt. Főleg akkor, ha elkapkodják, felületesen végzik a permetezést, s nem áztatják el rendesen a fák törzsét, hogy némi permetlé a gyökerek közé is beszivárogjon. Később, a tenyészidőben a Pirimor 0,05-0,075, illetve a Bi 58 EC 01-0,125 százalékos töménységű oldatával gyéríthetó a kártevők állománya. Szalai László Virágsarok Azalea, a viruló szobadísz Pompázatos látványt nyújtó növény, hajtásainak végén többesével nyíló, apró rózsákhoz hasonló virágaival, amelyek színe élénkpiros, ritkábban rózsaszín vagy fehér, esetenként többszínű. A virágok elnyílása után a hajtásait sűrűn borító, kisebb-nagyobb, ovális alakú, fényeszöld, némileg többnyire szőrözött leveleivel díszít. Ha virágzó állapotban kerül otthonunkba, világos, de napsütéstől védett és lehetőleg hűvös helyre tegyük, mert itt virulhat hosszan. Gondosan öntözzük, nehogy kiszáradjon, mert attól lehullhatnak már kinyílt virágai, de még a bimbói is. Ha mégis megkésnénk az öntözéssel, állítsuk cserepestül kézmeleg vízzel megtöltött edénybe egy-másfél órára, símig ismét átnyirkosodik föld labdája. Gyakori panasz, hogy szinte napok alatt lehullatja valamennyi levelét. Ennek legtöbbször a túl meleg és száraz levegő az oka, de előidézheti a bajt a hideg, klóros, meszes öntözővíz is. Ezért öntözés előtt feltétlenül hagyjuk állni a vizet, símig szobahőmérsékletűre melegszik. Ezsüatt esetleges klórtartalmá- nak nagyobb részétől is mentesülhet. A kemény, meszes víz helyett legjobb összegyűjtött tiszta esővizet használni öntözéséhez. Az elvirágzott növényt az esetleges továbbneveléshez különösen fontos hűvös, párás körülmények között tartani, ablakZöldikeA liliomfélék családjába tartozik, hazája Afrika déli tájain van. Rendkívül igénytelen, hálás és mutatós szobanövény. Tavasztól őszig, fokozatosan hozzászoktatva a szabad levegőhöz, a félámyékos erkélyre is kitehetjük. Ha kosárban, a falra akasztva tartjuk, bőségesebb öntözést igényel, mert a földje gyorsabban kiszárad. Szaporítása kétféleképpen történhet. Tőosztásnál nagyon vigyázzunk arra, hogy meg ne sértsük a növény gyökereit, mert a fejlődésében visszamaradhat. közben vagy fútetlen, de világos helyiségben. Tavasszal majd félámyékos erkélyre, teraszra is kikerülhet. Ha van kertünk, fa, bokor árnyékába süllyesszük majd a földbe cserepét, és gondos öntözéssel neveljük tovább őszig, amikor ismét vissza kell vinnünk a hűvös, világos szobába. Átültetéshez vagy kihelyezéséhez tőzeg, érett trágyaföld és fenyőtű vagy félérett, darabos lombföld, kéregföld keveréke a legmegfelelőbb. Egyébként a környező föld esetleges mész- tartalmából is védhető vastagon rostos tőzeggel körülvéve. Szűkít ködödéin! ron ind kúra (aráíeaj, ség lehet a többieknél sokkal túlnyomó hajtásainak visszavágására. A levélhullást a túl meleg és száraz szobalevegő és földjének kiszáradása mellett a levél- szivogató tripszek és takácsatkák tömeges fellépése okozhatja. Ez a levelek sárgulását is előidézheti, de inkább csak a száraz levegővel együtt veszélyes. K. L. Az átültetéshez egyébként bármilyen típusú földet használhatunk. Történhet a szaporítás sar- jakkal is. Ezek rendszerint tömegesen jelennek meg a 20-80 centi hosszú szár végén. Még az anyanövényen gyökeret eresztenek, és levágva, vagy vizkultú- rában nevelhetjük tovább őket, vagy földbe ültethetjük valamennyit. A zöldike apró fehér virágai a nyári hónapokban, a hosszú sarjak mellett jelennek meg. Bár esetenként több hétig is virágzik, elsősorban mégis karcsú, lefelé hajló, és sárgával csíkozott levelei teszik a lakás díszévé, (oa) idén megint sokan panaszkodnak, hogy a termelt vagy vásárolt almában, közvetlenül a gyümölcs héja alatt sok tap- lószerú, barnás folt található, amitől a gyümölcs íze keserűvé, élvezhetetlenné válik. Nem betegségről van szó, mint sokan hiszik, hanem fiziológiai elváltozásról, melyet a gyümölcs anyagcseréjében bekövetkezett zavarok idéznek elő. A gyakran fiziológiai vagy bamafoltosság néven emlegetett keserúfoltosság létrejöttének feltételei általában már a gyümölcs fejlődése idején adottak, azonban a konkrét tünetek többnyire csak a tárolás idején, vagy akkor jelentkeznek, ha a hűvös tárolóból kikerült gyümölcsöt néhány napig szobahőmérsékleten tartják. A keserűfoltosság az utóbbi években sok kertbarátnak elvette a kedvét az almatermeléstöl. E fiziológiai elváltozásra főleg a James Grieve, Cox renet, Boskoopi piros, Téli arany parmen, Zvonkové, Dukát, Clivia és Alkmen fajták hajlamosak. A Golden Delicious, valamint a JoA gyümölcs elégtelen mészellátá- sa csak ritkán hozható összefüggésbe a talajban uralkodó mészhiány- nyal, ugyanis a fa kielégítő mészfelvétele még nem garancia arra, hogy a fejlődő gyümölcsök elegendő mészhez jutnak. A gyökerek által felvett meszet a fában a sejtnedvek elsősorban az intenzíven növekvő, éves hajtások csúcsi részébe, valamint az első hetekben a fejlődő gyü- mölcsképzódményekbe szállítják. A sejtosztódási fázist követően a termés mészfelvétele csökken, mivel a továbbra is folyamatosan növekvő hajtásokkal szemben alulmaradnak a konkurenciában. Ebből következik, hogy a sejtek tömegének növekedése a gyümölcs mésztartal- mának csökkenéséhez vezet. A keserúfoltosság kialakulása ellen a mindennapi gyakorlatban az alkalmazott termelési módszerrel, tehát a tápanyagpótlással, öntözéssel, metszéssel, mészoldatos permetezéssel, szüreteléssel és a szakszerű tárolással harcolhatunk. Minden termelőnek szem előtt hogy ez a módszer csupán a savanyú kémhatású, könnyű talajokon vezet eredményhez. A gyümölcsképződmények intenzív növekedése idején meghatározó szerepe lehet az öntözésnek, tekintve, hogy az intenzív nedvkeringéssel több mész juthat a gyümölcsbe. Ha júliusban és augusztusban meleg, száraz, rendszertelen esőzéssel tarkított időjárás uralkodik, ez nagyban hozzájárulhat a keserúfoltosság fokozott előfordulásához. Érdemes megszívlelni azt a megfigyelést is, hogy a keserúfoltosság- ra fölöttébb . hajlamos, rendkívül nagyméretű gyümölcsök elsősorban a nagy lombot, de kevés gyümölcsöt nevelő fákon fejlődnek. Ezt a fák aljának füvesítésével lehet megszüntetni, mivel a pázsit redukálja a nitrogén-felvételt a fák vegetatív részeinek növekedését. A nyári zöldmetszésnek szintén fontos szerepe lehet a gyümölcs- képződmények mésztartalmának növelésében. A beavatkozás akkor hatásos, ha a fölöslegesnek tartott hajtásokat azonnal a gyümölcskezdemények fejlődésének első heteiben eltávolítjuk, kitörjük. A hajtások visszacsípése, megkurtítása ebben az időszakban azért nem javasolható, mert fejlődésük megújulása, esetleg az elágazódásuk éppen ellentétes hatást válthat ki. A kései nyári metszés előnye, hogy több napfény éri a gyümölcsöket, és a mészoldatból is több jut rájuk permetezéskor. A keserűfoltosságra hajlamos fajtákat július végétől szüretig kéthetenként célszerű permetezni a mészklorid (Kalkosan) 0,5-0,75 százalékos töménységű oldattal. Hatást csak attól a lémeny- nyiségtöl remélhetünk, amely közvetlenül a gyümölcsökre kerül. Persze előfordulhat, hogy a permetezéssel csak a héj alatti keserúfoltosság kialakulását tudjuk megelőzni, mélyebben a gyümölcshúsban így is létrejöhetnek a keserű gócok. Egyes vélemények szerint, jó hatás érhető el a gyümölcs szüret utáni áztatásával. A gyümölcsöket néhány percre 2 százalékos mészklorid oldatba kell mártani. A szüretet nem szabad elkapkodni. A túl korán leszüretelt alma sokkal hajlamossabb keserúfoltosság- ra. A leszedett termést gyorsan el kell raktározni és le kell hűteni. Azokban az években, amikor rendkívül sok a keserűfoltos gyümölcs, célszerű nagyobb, de legfeljebb 92-95 százalékos relatív páratartalmat beálítani a tárolóban. (Záhradkár) A KESERŰFOLTOSSÁGRÓL náthán csak ritkán szenved a keserűfoltosságtól, viszont annál gyakrabban csökkenti az értéküket egy hasonló fiziológiai elváltozás, a jo- nathán-foltosság. A keserúfoltosságra utaló tünetek a következők. A gyümölcs héján 3-10 mm átmérőjű, sötétzöld vagy barnás bemélyedések találhatók, amelyek alatt a gyümölcshúsban kisebb-nagyobb keserű, elhalt szövetrétegek húzódnak meg. Létezik egy másfajta keserúfoltosság is, amikor külalakra a gyümölcs egészségesnek látszik, s a keserű foltok nem közvetlenül a héj alatt, hanem mintegy 15 mm mélyen a gyümölcshúsban lapuinak meg. A kutatások bebizonyították, hogy a gyümölcshús fiziológiai elváltozásában a gyümölcs mészfelvétele játszik döntő szerepet. Azonos termelési feltételek között a keserúfoltosságra hajlamos fajtákban kevesebb meszet találtak, mint az ellenálló fajták gyümölcsében. A gyümölcsben rendszerint a csésze körül található legkevesebb mész, ahol a leggyakoribbak a keserű foltok. A mészhiány következtében nő a sejtfalak áteresztő képessége, így több sejtnedv szivárog ki a sejtközökbe. így előbb üveges foltok keletkeznek, amelyek a száraz környezetben bekövetkező elpárolgás hatására kiszáradnak és megbar- nulnak. kell tartania azt a tényt, hogy a nitrogén túladagolása serkenti a hatásképződést, az intenzíven növekvő hajtások pedig elszívják a gyümölcsök számára nélkülözhetetlen meszet. A nitrogénbőség feltűnően nagy, viszont mészben kimondottan szegény gyümölcsök fejlődéséhez vezet, amelyek természetesen hajlamosabbak a keserúfoltosságra. A szakemberek javaslata szerint, a nitrogén 100 négyzetméterenkénti évi 1,20 kilogrammos adagját semmiképpen nem szabadna túllépni. Az adag egy részét tavasszal (májusig) salétrom formájában kell adni, mert ez az elemek mozgásában a növényen belül nem konkurál a mésszel. Az adag másik részét szeptemberben és októberben célszerű kijuttatni, mégpedig karbamid formájában. A talaj káliumtartalmának szintén kellő figyelmet kell szentelni. Ugyanis, ha sok kálium található a talajban, a gyümölcsök is sokat vesznek fel ebből az elemből, s a túlzott káliumtartalom csak akkor nem idéz elő keserűfoltosságot, ha mészből szintén sok van a gyümölcsben. A talaj túlzott káliumtartalma a kálimútrá- gyák időszakos mellőzésével elfogadható szintre csökkenthető. Sokan úgy vélik, hogy a talaj meszezésével csökkenteni lehet az alma keserúfoltossággal szembeni hajlamát. Sajnos, az az igazság, A kutyának is szüksége van alvásra Az alvás a szervezet pihenését, az energiaveszteség pótlását szolgálja. így van ez a kutyáknál is. Az egész test és az egyes szervek működéséhez szükséges energiát a kutya szervezete különböző kémiai folyamatokból nyeri. Az anyagcsere bonyolult folyamatai révén az elfogyasztott táplálék nagyrésze átalakul és olyan speciális anyagok keletkeznek belőle, amelyek lebomlásukkor közvetlenül energiát tudnak szolgáltatni az izomműködés, a légzés, a szívműködés, az idegrendszer tevékenysége, a szervezet hőtermelése fenntartásához. A speciális anyagok lebomlása és újjáalakítása egy időben, párhuzamosan történik, nappal azonban a kutya szervezete jobban igénybe van véve’, így a lebomlási folyamatok túllépik az újjáalakítási folyamatokat, a tartalékok kimerülnek. Alváskor azonban a két folyamat egyensúlya megváltozik (mivel csak a legalapvetőbb életfunkciók - a légzés és a szívműködés stb. - fogyasztanak energiát), eltolódik a felépítés javára. Az alvás tartós hiánya a kutyánál is súlyos zavarokhoz vezethet. Bár kísérleti úton megvizsgálták ezt a problémát és azt találták, hogy a kutyák 14 napos ébrenlétet képesek élve elviselni, de már ennél rövidebb ébrenlét is maradandó, kóros elváltozást okoz a központi idegrendszerükben. A különböző betegségek, a külső környezet megzavarhatják a kutya normális alvását, szervezetének regenerációját. A fiatal ebek érzékenyebbek, az idősebb állatok kevésbé érzékenyek az alvás hiányára. Az alvás mechanizmusát még ma sem ismerjük pontosan. Számos kutató feltételezi, hogy az ébrenlét során altató hatású anyagcsere- termékek jönnek létre a szervezetben. Ezt a feltételezést azonban mind a mai napig nem sikerült igazolni. Pavlov szerint az agykéreg kifáradása után kialakuló általános gátlás okozza az alvást, amely védi az érzékeny idegsejteket a külvilág behatásainak ártalmas következményeitől. Burgonya, szénporban Kisebb háztartásokban, mindenekelőtt a megfelelő pincével nem rendelkező városi lakótömbökben nagy gondot okoz a burgonya tárolása. A gumók élettartama meghosz- szabbítható, és a tárolási veszteség is csökken, ha a burgonya rügyeit éles késsel kivágjuk. A „kivakított“ gumókat száraz helyen ládába rakjuk, faszénport vagy oltatlan mészport szórunk rá. így fonnyadás nélkül, biztonságosan eltartható a termés egészen a késő tavaszi hónapokig- (zr) Derítés tojásfehérjével A leggyakoribb csersav-zselatinos derítés elsősorban a fehérborok tisztítására alkalmas, ugyanis nagyobb adag derítőszer a vörösbor színét világosabbá teszi. A vörösborok kitűnő derítöszere a tojásfehérje. A fehérbor is tisztítható tojásfehérjével, de ekkor először tojásonként 2-3 gramm csersavat kell adagolni. A derítésre csak hibátlan, friss tyúktojás használható. A bor zavarossága szerint 100 literenként 1-3 tojás szükséges. A tojásokat egyenként feltörjük, megszagoljuk, ugyanis a romlott nem használható. Edény felett, a két tojáshéj között öntögetve, a fehérjét óvatosan elválasztjuk a sárgájától. A tojás sárgáját nem használjuk derítésre. A kezelés előtt a derítendő borból - a hordó űrtartalma szerint - 5-30 litert lefejtünk. Ezt félretesszük. Ezt azért ne mulasszuk el, mert ha teli hordó italt kezelünk, könnyen kifuthat. Egy kis vödömyi borban a szükséges mennyiségű tojásfehérjét alaposan elkeverjük, majd csúrölünk, vagyis a tojásfehérjés bort vékony sugárban egy másik üres vödörbe öntjük át. Ezt a műveletet, a csűrölést tiz-tizenötször megismételjük, hogy a derítőszer minél alaposabban elkeveredjen. A csürölt bort a hordóba öntve alaposan elkeverjük. A hab elültével a hordót a kezelés előtt lefejtett borral teletöltjük. A megtisztult bort az üledékéről 10-14 nap múlva fejtsük le 100 literenként egyharmad kénszelettel gyengén kénezett, tiszta hordóba. (Szabad Föld) * 4
