Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-05-05 / 18. szám

J szú 21 89. V. 5 A fagyok után ültessük A bimbóskel házikerti termesztésére utaló első hivatalos feljegyzések a 16. századból származnak. Nagyban Brüsszel környékén termesztet­ték, innen terjedt el egész Nyugat-Európában, majd később Észak- Amerikában. Nálunk máig a kevésbé ismert zöldségnövények közé tartozik. Csak néhány hobbikertész - és egy szövetkezet - termeli, de az Ínyencséget kedvelők zöme így is csak behozatalból származó mirelit­áruként ismeri. A bimbóskelt a levelek hónaljában képződő, a fejes káposztához hasonló szerkezetű, zárt fejecskékért (bimbók) termesztjük. Beltartalmi értéke jelentős. A fagytűrő képességet és a tárolhatóságot erősen befolyásoló szárazanyag-tartalma vetekszik a leveles kelével. A-vitamin- ból a káposztafélék közül szintén csak a leveles kel tartalmaz többet. C-vitamin-tartalma megközelíti a csemegepaprikáét, B,- és B2-vitamin- ból átlagon felüli mennyiség található benne. Akárcsak a többi káposzta- féle, ez is jelentős mennyiségű meszet és foszfort juttat a szervezetbe. Értékét növeli, hogy akkor nyújt friss zöldséget, amikor igencsak szűké­ben vagyunk a természetes vitaminforrásoknak. Könnyen emészthető, tehát a karfiolhoz hasonlóan a bimbóskelt is felhasználhatjuk diétás ételek készítésére. Előnevelt palántákkal vagy helybe vetéssel szaporítható. A palántákat május közepétől június közepéig ültethetjük ki. A növényforgóban általá­ban a spenótot vagy a salátát követi, de rövid tenyészidejű korai zöldségfélék (retek, karalábé, zöldhagyma) után is besorolható. Fényigé­nyes, tehát fák alá ne telepítsük. Viszont jól tűri a vegyeskultúrás termesztést, tehát karós babbal, korai burgonyával vagy uborkával jól társítható. Különösen uborkával érdemes kombinálni, mert a-dús lombot nevelő bimbóskel hatékonyan védi az uborkát a széltől, és növeli a környezet páratartalmát. A bimbóskel frissen trágyázott, könnyen felvehető tápanyagokkal - főleg nitrogénnel és káliummal - jól ellátott talajt igényel. Vízigénye a többi káposztaféléhez viszonyítva kicsi, nagyjából úgy kell öntözni, mint a paradicsomot. Ha tiszta kultúrában termesztjük, akkor a palántákat 60 x 50-60 cm-es térállásban ajánlatos ültetni. A növényápolás rend­szeres gyomirtásból és időnkénti locsolásból áll, de érdemes fejtrágyá­zásra (nógyzetméterenkét 1,5-2 g nitrogén) is gondolni. Szeptemberben az oldalsó leveleket ajánlatos levágni, mert ezzel serkentjük a bimbókép­ződést. A diónyi káposztafejecskéket - alulról fokozatosan felfelé haladva - az első fagyok után kezdjük szedni. Ilyenkor nagyobb a cukortartalom, és csökken a jellegzetes káposztaíz. Kistermelői tapasztalatok szerint a bimbóskel nálunk mínusz 12-15 fokos hideget is eltűr, hótakaró alatt akár a szabadban is teleltethető. Persze sokkal biztonságosabb, ha melegágyba vagy fűtetlen üvegházba telepítjük a növényeket, ahol a bimbók lassan tovább növekednek, s a növények többnyire még februárban is friss termést kínálnak. A bimbóskel vetőmagja a szakboltokban vagy a Semex szakágazati vállalat vevőszolgálatánál, palántája a piacon beszerezhető. A kisker­tekbe elsősorban az NDK-ból importált Kárát F, hibridet javasolják. Nagyon jól ellenáll a betegségeknek, szép nagy és kemény bimbókat nevel, s a nálunk eddig termesztett valamennyi fajtát és hibridet felülmúlja terméshozam tekintetében. A boltokban - következésként a városi piacokon és a házi palántaneveléssel foglalkozó kertbarátoknál is - még kapható a Závitka fajta is, de ezt értékesítési céllal nem érdemes termeszteni. A termést leggyakrabban párolva vagy főzve, vajjal vagy mártással leöntve fogyasztjuk, de készülhet belőle körítés is, és sütve vagy rántva is finom csemege. (ká) A nedves leveleken gyorsabban megtelepszik Az uborka-peronoszpóra Csehszlovákiában nemrég még csak szórványosan for­dult elő. Járványszerűen 1984- ben terjedt el először Szlová­kia déli részén, Dél- és Kőzép- Morvaországban, valamint Prága környékén. Mivel vi­szonylag későn (nyár végén) jelentkezett, nem okozott külö­nösebb károkat. Viszont 1985- ben már 80-90 százalékos veszteséget idézett elő. A lisztharmat a kővetkező években is hasonló erővel tá­madott, de az alapos nö­vényvédelemnek köszönhe­tően a kártétel nem volt je­lentős. Jaroslav Rod mérnök, kan­didátus, az olomouci Zöldség­termesztési Kutató- és Neme­sítő Intézet munkatársa állítja, hogy valamennyi óvintézke­désnek a lehető legpontosabb előrejelzés az alapja. Ezen a területen igen megerősödött a környező országokkal, főleg a Magyar Népköztársasággal folytatott együttműködés. A növényzet fertőződésére nem kerülhet sor, ha a levelek felületén nincsenek vízcsep- pek, amelyekben az ún. zoo- sporák csíráznak. Tehát a levél nem lehet két-három óránál hosszabb ideig harmatos. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az üvegházi, fólia alatti és me- legágyi uborkatermesztésben öntözés helyett célszerűbb az elárasztás, ajánlatos az időn­kénti szellőztetés és a napfel­kelte előtt való befűtés, hogy a leveleken ne képződjön har­mat. Szabadföldi termesztés­nél napsütésben - lehetőség szerint dél körül - célszerű elárasztani az ültetvényt, hogy a levelek mihamarabb meg­száradjanak. A világon több olyan ubor­kafajta van, amelyek állítólag ellenállóak a peronoszpórával szemben. Erősebb fertőzés esetén azonban ez az ellenál­lóképesség csak a betegség elterjedésének késleltetésére elég. A vegyszeres védekezést illetően különbséget kell ten­nünk az egyes készítmények között. Vannak, amelyek csak a fertőződés megelőzésére al­kalmasak, mások bizonyos idővel a fertőződés után is ké­pesek gátat vetni a betegség elhatalmasodásának. Az előb­biek közé tartozik a Kuprikol 50 és a Novozir MN 80, az utóbbiak közé pedig a Curzate K, Ridomil plusz 48 WP stb. Tekintettel arra, hogy a ter­mésben az említett permetsze- rekből az egészségre kóros anyagok maradnak vissza, a termelőnek feltétlenül ismer­nie kell a használt készítmé­nyekre érvényes, kötelező élelmezés-egészségügyi vára­kozási határidőket. (ö) Teli kamra: Spenót és sóska télire A spenót (paraj) és a sóska legko­rábban megjelenő zöldségféléink. Nagy hasznuk, hogy a csecsemők is fogyaszthatják. A paraj 100 grammja 40 mg C-vitamint és 200 mikro- gramm B2-vitamint tartalmaz. A sós­ka ugyancsak számottevő, 100 gramm nyersanyagban 40 mg C-vitamin van. Érdemes eltenni belő­lük télire. A SPENÓTOT FAGYASSZUK Lehetőleg zsenge, szép, egész­séges leveleket szedjünk, minél ki­sebb levélnyéllel. Először áztassuk, majd bő vízben többször mossuk át, addig, amíg az edény alján már nem gyűlik össze homok. Tegyük szitára, csöpögtessük le, kézzel válogassuk át, csípjük le a levélnyelet. Forraljunk fel 3-4 liter vizet, te­gyünk bele egy mokkáskanálnyi' szódabikarbónát (ez segít az üde zöld szín megőrzésében) és szűrő­kanállal merítsük 4-5 percre a forró vízbe a spenótot, amíg megpuhul. Azonnal vegyük ki, csapvíz alatt hűt- sük és öblítsük le, majd turmixgépen pépesitsük. Az előfőzés célja az en­zimes szín- és ízváltozás kiküszö­bölése. A C-vitamin tartalom csökke­nést mérsékelhetjük, ha gőz fölött főzzük. Ilyenkor annyi vizet tegyünk a fazékba, hogy még föléje tehessük a szűrőkanalat és a benne levő paraj ne érjen a vízbe. A fazékra tegyünk födőt. így kissé hosszabb idő, 5-6 perc alatt, de kisebb C-vitamin-vesz­teséggel előfőzzük a spenótot. Ha már aprításra eléggé megpuhult, ve­gyük ki, csap alatt hütsük, majd mint az előzőt, pépesítjük. A kész parajpürét akkora alufólia vagy paraffinozott karton dobozokba töltsük, amekkora adagokra egy-egy főzés alkalmával szükségünk lesz. A tetejét borítsuk be fóliával. Az így elkészített dobozokat lehetőleg egy rétegben tegyük a fagyasztószek­rénybe, hogy a mínusz 18-20 fokon minél gyorsabban átfagyjon. A meg­fagyott parajpüré-tömböket már a fagyasztó szekrény tároló részében gazdaságos helykihasználással, több rétegben egymás fölé is rakhat­juk. Az alufólia tálkákat több alka­lommal is felhasználhatjuk. Az így elkészített parajpüré a fagyasztóban korlátlan ideig eltartható. A SÓSKA KONZERVÁLHATÓ Az előkészítő munkák nagyjából megegyeznek a parajnál leírtakkal: többszöri gondos mosás, válogatás, a levélnyelek eltávolítása után a sóskát tegyük annyi forrásban levő vízbe, hogy éppen ellepje. Néhány perc alatt a levelek megpuhulnak, és akkor szűrőkanállal kiszedve, egyszerűen ledaráljuk, vagy turmix­géppel pépesítjük. A másik módja az előfőzésnek, hogy a tiszta leveleket nyersen daráljuk és azután lábasba téve, vízben forraljuk 5-6 percig. Gyorsfagyasztása azonos a spenó­téval. Hőkezeléssel is tartósítható. Nagy a savtartalma, ezért meleg úton, csírátlanítással is eltartható. Ehhez ugyanúgy készítsük elő, mint a fagyasztáshoz, ám ne hűtsük le, hanem a kész sóskapürét forrón rakjuk akkora csavaros üvegekbe, amelyek tartalmát egy alkalommal elfogyasztjuk. Eközben kissé ráz­zuk, hogy a légbukorékok kijöjjenek. Teletöltve, tegyünk egy réteg celo­fánt az üveg szájára, nehogy a sós­ka sava megtámadja a fémtetöt, majd csavarjuk rá a tetejét. Csírátlanításhoz a forrón lezárt üvegeket rakjuk előmelegített vízzel félig megtöltött lábasba úgy, hogy a tetejük 2-3 ujjnyira legyen a víz felszínétől. A vizet melegítsük forrá­sig. A negyedliteres üvegeket 10, a féllitereseket 15 percig tartsuk 94-96 fokon. Ezután a melegítést megszüntetve, engedjük kézmeleg­re hűlni, és ekkor vegyük ki az üvegeket a vízből, töröljük tisztára és hűvös kamrában raktározzuk. így alig változik a színe. A hőkezelt sóskapüré akár két évig is eltartható! A sóskát zsiradékban is jól elrak­hatjuk. Fogyasztáshoz csak fel kell forrósítani és behabarni tejföllel. A megtisztított sóskát késsel vagdal­juk föl, vagy daráljuk meg. Minden kiló sóskára számítva forrósítsunk meg 5 dkg olajat vagy zsírt. Ebbe öntsük a felaprított vagy darált sós­kát és állandó keverés mellett párol­juk addig, amig kissé sercegni kezd, vagy eltávozott belőle a víz. Ez 10-20 perc, attól függően, hogy mennyi a sóska és mennyi a víztar­talma. Ekkor töltsük a pürét előmele­gített üvegekbe és azonnal zárjuk. A leírtak szerint helyezzük előmele­gített vizű csírátlanító lábosba és 5-6 percig tartsuk 96 fokon. K. Sz. A szobanövények ifjításáról A tél nem kedvezett a szobanövé­nyeknek. Leveleik megsárgultak, le­hullottak, száruk felkopaszodott. Az ilyen növények már nem díszítenek, elég csúnyán mutatnak. Ne dobjuk ki azonban mégse ezeket, mert ifjí- tással, egy kis gondozással rövid idő alatt ismét szép növényeket kapha­tunk, s nem kell feleslegesen új növényekre költenünk. A felkopaszodott idős fikuszokat (gumifákat) dieffenbachiákat, monsztérákat, aráliákat, szobafe- nyöket a következő módszerrel sike­resen ifjíthatjuk meg. Az alsó egész­séges levelek alatt vágjunk bele a törzsbe, vagy vágjunk ki a növény törzséből két centiméter széles gyű­rűt, majd a törzs köré kössünk töl- csérszerűen műanyag fóliát (vagy helyezzünk itt el bevágott oldalú mű­anyagedényt). Ebbe öntsünk jól megnedvesített tőzeget, majd a töl­csért felül is erősen kössük át. Egy hónap múlva a seb felső szegélyén megjelennek az első gyökerek. Ha ezek jól megerősödtek, vágjuk le ezt a felső részt az anyatöröl, s ültessük cserépbe. A visszamaradt, levél nélküli tör­zset se dobjuk ki, hanem a tőrésznél az első vagy második lehullott levél helye felett vágjuk le. Gondos öntö­zés mellett ez általában kihajt, s eb­ből is szép növényt kapunk. A levél nélküli szárrészt is fel­használhatjuk. Ezt daraboljuk fel úgy, hogy mindegyik részen egy-két rügy maradjon, és fektessük ezeket kis ládában nyirkos homokba, de tehetjük külön-külön cserépbe is. Ha fóliával vagy üveggel letakarjuk őket, rövid időn belül meggyökere­sednek. A Monstera deliciosát (köznapi nevén filodendront), ha erősen fel­kopaszodott, vagy ha túl vékony alul a törzse, és amiatt gyenge fejlödésú, s gyakran elsárgulnak az alsó leve­lei, úgy is megifjithatjuk, hogy ahol már vastagabb a törzs, és legalább két erősen fejlett léggyökere van, elvágjuk. A levelekkel és a léggyö­kerekkel rendelkező részt kimosott cserépbe helyezzük, a gyökereket gondosan eligazítjuk, és a cserepet feltöltjük nedves földdel, amit óvato­san tömörítünk. A léggyökerek egy idő múlva átalakulnak rendes gyö­kérré. Ilyenkor a növény több párát kíván, s hogy elkerüljük a lankadást, a levélsárgulást - a fő cél éppen a levelek átmentése! - borítsuk le monsztéránkat műanyag fóliazacs­kóval, és a talaj mérsékelt öntözése mellett a leveleit naponta többször permetezzük le állott, tiszta vízzel. A növényt tartsuk félárnyékban, ne­hogy meglankadjon. A tövet hagyjuk az eredeti cserépben (legfeljebb, ha szükséges, a földet cseréljük ki), vágjuk vissza, ez majd ismét kihajt. A megmaradó törzsrész feldarabo­lásával, elültetésévei pedig szintén újabb növényeket kapunk, ha 6-8 hét múlva kihajtanak. Gyakori eset, hogy aszparágu­szunk hosszú, levél nélküli hajtáso­kat fejleszt a meleg és a kevés fény miatt. Ezeket tőből vágjuk vissza, így néhány hét múlva már erőteljes és leveles hajtásokkal hálálják meg a gondoskodást. A felnyurgult aglaonémát, dieffen- bachiát 2-3 szemre vágjuk vissza, a levágott szárrészböl pedig a már elmondottak szerint, szintén dugvá­nyokat készíthetünk. A felkopaszo­dott pletykák (Tradescantiák) hajtá­sait vágjuk le, és tegyük vízbe. Nem­sokára meggyökeresednek, ekkor ütessük cserepekbe, hogy minél szebben díszítsenek. (Szabad Föld) Paradicsom - indián módra Az előnevelt paradicsompa­lántákat a kert olyan részébe ültessük ki, ahol egész nap folyamatosan süt a nap és ahová se fa, se épület nem vet árnyékot. Minden egyes palánta szá­mára ássunk 45 cm mély és lapátnyi széles gödröt. Aljára mintegy 7 cm vastagon te­gyünk kukoricacsutkát és fel­darabolt kukoricaszárat. Erre dobjunk 5 cm vastagon mar­ha-, csirke-vagy érlelt lótrágyát. Ez után, kb. 9 cm vastagon, földdé érett komposzt követke­zik, vagy komposzt híján gyep- színföld. Semmiféle műtrágyát ne használjunk. Az indiánok halat vagy szarvas-, illetve bivalytrá­gyát raktak a gödörbe. A palántának jól fejlettnek, erősnek és legalább 30 cm magasnak kell lennie. A kiülte­tés előtt egy nappal a cserép­ben vagy a melegágyban lévő palántákat alaposan öntözzük meg, így lesz sikeres az átül­tetés. A palánta csúcslevelei kivé­telével szedjük le az összes levelet és hajtást a növényről. Most helyezzük a palántát az előkészített gödörbe. Vigyáz­zunk, a gyökérzet ne érintkez­zék a friss trágyával, mert ez a növény pusztulását okoz­hatja. Ezután fedjük be a növény egész szárát ugyanolyan jó mi­nőségű földdel, mint amilyent a gödörbe szórtunk. Olyan ma­gasan töltsük föl, hogy a palán­ta csúcsából csupán 5-8 cm álljon ki. A látvány ne rémítsen meg bennünket, ez a látszólag véz­na kis növényke rövidesen erőteljes hajtásokat fejleszt. A következő történik: a kukori­cacsutka és szár, mint az ita­tóspapír, felszívja a nedvessé­get. A nedvesség hatására a trágya meleget termel, ez a hő melegíti a talajt. A meleg gyors és folyamatos növeke­désre serkenti a palántát. A gyökerek lefelé hatolva a táp­anyagok egész tárházát talál­ják. Ettől kezdve szinte szem­látomást fejlődik a palánta. Jót tesz, ha mulcsozzuk a tő körül a talajt. (tt) Támaszték gumiabroncsból A kertészkedönek, ha szép tiszta, egészséges szamócát, akar szüretelni, már az apró gyümölcsképződmények fej­lődése idején szalmát vagy fó­liát kell terítenie, esetleg üveg­lapot, cserépdarabot, deszkát stb. kell a tövek köré - a gyü­mölcsök alá - helyeznie. A személyautó lefutott gumi­abroncsából készített támasz­tékok segítségével is elejét ve­hetjük a szamóca szennyező­désének és rothadásának (lásd az ábrát).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom