Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-05 / 18. szám
szú (9. V. 5. r 1945 tavaszán elkezdődött a fasizmus visszafordíthatatlan agóniája. Csehország hatéves fasiszta rabiga alatt gyötrődve készült a felszabadulásra. A szovjet és a szövetséges csapatok közeledtéről beszámoló moszkvai és londoni hírek hallatára a lakosság bizakodni kezdett és várta, hogy végre cselekedhessen. A töméntelen szenvedés, nemzeti megaláztatás közepette az emberek egyre tudatosították, amit a CSKP illegális vezetése már 1944 decemberi felhívásában hangsúlyozott, hogy „az utolsó pillanat nem magától fog eljönni, folyamatosan kell azt előkészíteni". Ez a felhívás az antifasiszta felkelés szervezésére utalt. 1944 őszén létrejött a nemzeti felszabadító mozgalom csúcsszerve, a Cseh Nemzeti Tanács, amely felvette a kapcsolatot a különböző osztályérdekeltségű, de a nemzeti felszabadulás gondolatában megegyező ellenállási szervekkel és a Prága katonai parancsnokságának tisztjei által vezetett katonai csoportokkal is. Ugyanakkor elhatárolta magát az esetleges együttműködéstől a protektorátusi kormány tagjaival és a cseh iparmágnásokkal. A tervezett felkelés előkészületei a CSKP IV. illegális vezetésének 1945 januári határozatai értelmében folytak, amely kimondta; .....nemzetünk nem várha tja tétlenül, hogy a Vörös Hadsereg felszabadítsa. A nap parancsa a harc, amelynek sikerét az egység feltételezi". 1945 május elején a Cseh Nemzeti Tanács felgyorsította a felkelés előkészítését. Egyúttal azonban megállapította, hogy annak elkezdéséhez ki kell várni a kedvező időpontot, amikor a Vörös Hadsereg megközelíti Csehországot és befejeződnek az egyesítő hadműveletek. Nem lehetett ugyanis figyelmen kívül hagyni a Schörner marsall vezette milliós német hadsereg jelenlétét Csehország központjában. A prágai felkelés elkezdését sürgették azok a különböző beszivárgó hírek, amelyek arról szóltak, hogy Prerov, Nymburk, Semily, Pardu- bice környékén a cseh lakosság átvette a hatalmat a németektől és létrehozta a népi hatalom szerveit, a nemzeti bizottságokat. Ezzel párhuzamosan a partizánok elfoglalták a Cseh-morva dombságot, a munkások Kladnót. Dobosban pedig megszervezték az utolsó birodalmi „helytartó" által fényűzően berendezett és lakhelyül használt kastély elfoglalását. A felkelést megelőző héten felforrósodott a hangulat Prágában. A lakosság tudomást szerzett arról, hogy a Vörös Hadsereg bevette Berlint és hogy Hitler öngyilkos lett. Május elseje estéjén a Cseh Nemzeti Tanács indítványozására a prágaiak békés „sétát" tettek a Vencel téren. Ezután az ellenállási mozgalom fölerősödött. Az emberek elutasították a német márka használatát. Az aluljárókban bonyolódó fekete piacon német fegyvereket cseréltek élelmiszerért és ruhaneműért. A kereskedők és az iparosok május 4-én lefestették, illetve átragasztották cégtábláikon a német nyelvű feliratokat. A rádiót hallgató polgárok pedig erőteljesen követelték a kétnyelvűség használatának megszüntetését és a cseh nyelvű adás beindítását. A felszabadulás közeledtéből fakadó örömet beárnyékolták a nácik fokozódó, könyörületet nem ismerő intézkedései, valamint a seregátcsoportosítások, az új védelmi állások kialakítása, ami azt sugallta, hogy részükről nem lehet kapitulációra számítani. Május 5-én reggel 6 órakor Zdenék Mancal bemondó így kezdte a rádió adását: „Je sechs hodín" (Hat óra van), s utána már csak csehül beszélt. A németek, akiknek azonnal feltűnt a rádió megváltozott hangvétele, állig felfegyverezve rajzottak ki a városba, s ellepték minden jelentős pontját. A lakosság, amely minden pillanatban a felkelésre szólító felhívásra várt, már akkor sok helyen szembekerült a fasiszta karhatalommal. Aztán fél tizenkettő előtt öt perccel az utcai hangszórókból felhangzott a fasisztaellenes felkelésre hívó üzenet. A város utcáin mindenütt megjelentek a csehszlovák lobogók és mellettük feltűntek a szovjet, majd az amerikai és angol zászlók is. A német fasiszták támadásba lendültek és Prága rövid időn belül csatatérré változott. Estefelé Benesov felöl további német alakulatok közelítették meg a várost. Tehát erősítést kértek a hitleri erők és nem akartak tudomást venni arról, hogy Berlin a Vörös Hadsereg kezében van, hogy Hitler halott és hogy a Wehrmacht a teljes szét- züllés felé halad. A prágaiak ekkor úgy döntöttek, hogy eltorlaszolják a város központjába vezető utakat. A barikádok építése még az előtt elkezdődött, mielőtt a nemzeti tanács erre felszólította volna a lakosságot. ötödikén este 9 órakor a rádióban felhangzott a Cseh Nemzeti Tanács nyilatkozata, amelyet csehül, majd angolul, franciául és oroszul is felolvastak. A nyilatkozat értelmében „a Cseh Nemzeti Tanács, amely a Kassán tartózkodó csehszlovák kormány felhatalmazottja és egyetlen képviselője, a mai napon átveszi a kormányzó és végrehajtó hatalmat Csehország, Morvaország és Szilézia területén. A Cseh-morva Protektorátus, amelyet a németek kényszeritettek ránk, a szövetséges csapatok előrenyomulása és a csehszlovák nép aktív ellenállása következményeként megszűnt létezni és egyúttal megszűnik a protektorátusi kormány, valamint a német hivatalok által gyakorolt mindennemű hatalom". A nemzeti tanács ezután ultimátumot intézett a csehországi német csapatokhoz: „Szüntessétek be a harcot, minden fölösleges ellenállást és adjátok meg magatokat a cseh fegyveres erőknek". Május hatodika reggelére több száz barikád állt Prága utcáin. Számuk egyre szaporodott, végül elérte az 1600-at, az utcák kövezetéből építették őket a felkelők. A fasiszták embert, házat, értéket nem kímélve próbálták meg visszaszorítani a fokozódó felkelést. A mindent elsöprő válaszintézkedésekre a szovjet csapatoknak köszönhetően nem kerülhetett sor. Az SS egyik főparancsnoka, von Püchler báró ugyanis, valószínűleg Schörner marsallal megegyezve parancsot adott ki, hogy a drezdai légierő május 6-án reggel intézzen támadást Prága ellen, s bombázza le főleg a Moldvától keletre fekvő területeket, beleértve a város- központot. Mielőtt az akció elkezdődhetett volna, a szovjet seregek elfoglalták a drezdai repülőteret. Erről a rettenetes tervről egyébként a prágaiak csak a háború után szereztek tudomást. A náciknak azonban a drezdai légitámadás mellett is voltak lehetőségeik a túlerő biztosítására. Tankjaik feltűntek Dobná, Jin- cú, Őesky Brod irányából, az SS-eket szállító csónakok Modrany felöl közelítettek. Tankokat jelentettek Lysá felöl, az SS ágyúk elindultak Benesovból. A motorizált egységek elhagyták Prelouöot, a nehézfegyvernem egységei pedig Mélníket. Ez a rettenetes erő mind Prága felé indult. Prágában a megvadult, feldühödött náci katonák a legkegyetlenebb módszereket alkalmazták a felkelők és a civil lakosság ellen. Fegyvertelen embereket kínoztak meg és gyilkoltak le. Nem kímélték a gyermekeket és .asszonyokat, de még a sebesülteket ápoló egészségügyi személyzetet sem. A felkelők helyzete mindinkább drámaivá fordult. Az elkeseredett Prágából újra és újra felhördült a segélykiáltás: „Segítsetek!" Akkor úgy tűnt, hogy a szövetséges hadak nem hallják a kihívást. A harcoló prágaiak úgy érezték, egyedül maradtak. Csak a rádióból merítettek némi biztatást: „Tartsatok ki! Ahol nincs ellenállás, ne lőjetek! Ha megtámadnak benneteket, védekezzetek! Ha hűek tudtunk maradni hat fájdalmas, szenvedéssel teli éven át, maradjunk hpek magunkhoz a nehéz küzdelem óráiban is! Tartsatok ki! Győzni fogunk!" Május 7-én, hétfőn a németek Vyso- őanyn keresztül áttörtek Karlínba, elfoglalták a Köztársaság teret, megközelítették 2izkovot, a Pankrácot és a várat. Este 6 óra körül a szabad cseh adó munkatársai az éteren keresztül tudomást szereztek a fasiszták feltétel nélküli kapitulációjáról és arról is, hogy a német külügyminiszter a kapitulációt megerősítette. A prágai náciadó ugyanakkor tagadta a megadás tényét és felhívást intézett a harcok folytatására. A fasiszták tehát tovább nyomultak a város belsejébe, a Malá strana, Libeii és Sporilov irányába, elfoglalták a holesoicei villanytelepet, a pankráci vagongyárat és a börtönt. Közben folyamatosan kapták az erősítést Mélník, Roudnice és Kostelec nad Labem felől. A felkelők ereje egyre apadt, fogytán volt a hadianyag és az élelmiszer is. A német katonák pedig mindenkit elpuszítottak, aki az útjukba került. A felkelés legválságosabb szakasza pedig még csak ez után következett. 7-éről 8-ára virradó éjszaka az ellenállásban részt vevő burzsoá kapituláns elemek meginogtak. Az elbizonytalanodást részint a német túlerő kiapadhatatlannak látszó támadókészsége, részint pedig az okozta, hogy (ŰSTK-fetvéte!) a szövetséges csapatok még nem szabadították fel Prágát. A kapituláns elemek tárgyalásokba kezdtek Frankkal, a német helytartóval és beleegyezésüket adták abba, hogy a náci csapatok eltávozzanak Prágából nyugat felé, ahol az angolszász szövetséges csapatok tartózkodtak. A tervet végül is a szovjet csapatok rajtaütésszerű megérkezése meghiúsította. A kaotikus állapotok bonyolításához ezen kívül hozzájárult az áruló Vlaszov tábornok csapatainak diverzáns tevékenysége is. A még akkor biztosnak ígérkező menekülés reményében május 8-án kedden a fasiszták rettenetes támadást intéztek a felkelő város ellen. Áttörtek Jezerka és Sporilov irányába és állati hordákhoz hasonlóan forgatták fel a külvárosokat, a lakásokat és az üzleteket. Házakat, középületeket gyújtottak fel, fehér zászlós küldötteket, gyermekeket gyilkoltak. A milovicei náci alakulat a közeli falvak lakosságának kiirtásához készülődött. A fasiszták senkit és semmit hem kíméltek. A legembertelenebb eszközökkel harcoltak tovább. Este 9-kor lángokba borították a várat is. Éjszaka fél 11 -kor a szabad rádió egyenes riportban tájékoztatott a kapituláció londoni visszhangjáról. London énekelt és táncolt. A riporter hangja szinte elveszett az örömteli hangkavalkádban. Prága pedig már-már elvérzett. A város negyedik napja harcolt segítség nélkül. Fokozódott a kimerültség. A háborúnak ugyan vége, a német vezetés aláírta a feltétlen megadást. De Prágában a nemzetközi jognak nem volt érvénye... Aztán mégis felcsillant a remény, az életben maradás lehetősége. Május 9-én hajnali 4 órakor a város északnyugati részén megjelentek az első szovjet felmentő alakulatok. A szovjet hadvezetés már az első rádiós segélykérések vételét követően megtette a szükséges intézkedéseket a prágai hadművelet megvalósításának fel- gyorsítása érdekében. A legnagyobb titoktartás leple alatt - stratégiai okokból. Az 1. ukrán front Drezda felől, a 2. ukrán front Brno felöl, a 4. pedig Olomouc felöl közelített a főváros felé. Elsőként az 1. ukrán front seregei, a Pjotr Ribalko és Dimitrij Leljusen- ko vezette tankhadosztályok érkeztek a város területére. A lakosság csak 8 órakor értesülhetett a rádióból a felszabadító seregek érkezéséről. A németek még akkor is harcoltak. A rádióból ezért felhangzott a figyelmeztetés: „A német hordák, amelyek még éjszaka is gyilkoltak és fosztogattak, a város belsejébe menekültek. Erősítsétek meg a készültséget a barikádokon!" A nácik fejvesztve menekültek és közben öltek, gyilkoltak. Európában már béke volt, de Prágában a fasizmus még mindig szedte áldozatait: felkelők, felszabadítók közt egyaránt. Délelőtt 9 órakor a szovjet seregek képviselője, Zajcev alezredes felkereste a Cseh Nemzeti Tanácsot, s annak tagjai előtt kijelentette: „Seregeink azért jöttek Prágába, hogy felszabadítsák annak állhatatos népét. .. Mi nem kívánunk rájuk kényszeríteni semmiféle igazgatási módot. A csehek vannak olyan jó hazafiak, hogy maguk tudják majd országukat irányítani". 11 óra 15 perckor a rádióban elhangzott a csehszlovák katonai parancsnokság jelentése arról, hogy „a szovjet tankok áttörték a legerősebb német ellenállást és védelmet. Az Óváros tér és a Lőportorony a vöröskatonák kezében van!" Nem sokkal azután újabb légiriadó riasztotta az ünnepléshez készülődő prágaiakat. A rádió bemondója elnézést kérve szólította a lakosságot az óvóhelyekre: „Reméljük, utoljára űz bennünket a barna terror a napfényes utcákról a sötét pincékbe!" Valóban az volt az utolsó légitámadás. Fél háromkor a Cseh Nemzeti Tanács táviratban értesítette a köztársasági elnököt és a kormány tagjait, akik még Kassán (Kosice) tartózkodtak: „A nép és a népi szervek átvették a hatalmat Várjuk érkezésüket. A repülőterek szabadok." Este 6 órakor a rádió közölte a Cseh Nemzeti Tanács nyilatkozatát: „Csehország, Morvaország, Szilézia, valamint az első Csehszlovák Köztársaság határain belül a falvakban, városokban, városnegyedekben, gyárakban és üzemekben minden hatalom és a további rendelkezések joga a nemzeti bizottságokat illeti. A hatalom gyakorlása a Csehszlovák Köztársaság keretei között és annak szellemében kell hogy történjen!" 1945. május 9. - felszabadult Prága. Véget ért a hat évig tartó gyilkos háború. Megújult a fasiszták által felszámolt Csehszlovák Köztársaság. És megszületett a béke. KONRÁD INGE
