Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-04-21 / 16. szám

M egszületett az új Björn Borg! Ezzel a címmel adták hírül az újságok Boris Becker wimbledo­ni győzelmét 1985-ben. Tizenhét éves volt akkor, a minden teniszező álmának tartott Wimbledon legfiata­labb bajnoka. Nevével, fényképével tele voltak a lapok, otthon nemzeti hősként ünnepelték, mozdulni sem tudott, lépteit kamerák, kíváncsi szempárok kísérték mindenhová. (Tizenhét évesen csöppentem bele a profi tenisz világába, abba a világba, amelyet addig nem ismer­tem. Nem voltam felkészülve, hogy több tucatnyi újságírónak lépten- nyomon interjúkat adjak, s arra sem, hogy példakép legyek. Én teniszezni akartam, jól teniszezni. Egyik napról a másikra olyan problémák szakad­tak a nyakamba, amelyekkel még egy érett, harminc- negyvenéves ember is nehezen birkózik meg.) Sporttörténelmi esemény volt Becker 1985 július eleji sikere, egy­ben egy tehetséges fiatalember eredményesnek Ígérkező pályájá­nak kezdete. Ha egyetlen tornát sem nyer többé, neve akkor is fennmarad az utókorra. De a kék szemű, atléti- kus testfelépítésű, hatalmas erejű Boris nem elégedett meg ennyivel. Egy esztendő elteltével újra meghó­dította Wimbledont, s még a rideg angol tudósítókat is, akik a „tenisz Mozartjának", „csodagyereknek" ti­tulálták. (Helyes döntés volt, amikor tizen­két évesen a teniszt választottam. Mert addig két szerelmem is volt, mint a legtöbb német gyereknek: a futball és a tenisz. 1982-ben let­tem először junior bajnok, utána még kétszer, s mindjárt jött a nagy ugrás.) Ó lett a mesterek mestere tizen­nyolc évesen, s az egész ország őt ünnepelte. (Steffi Gráf, a női mezőny jelenlegi legjobbja, akkor még csak szárnyait bontogatta.) Soha még nem volt az NSZK-nak olyan teni­szezője, aki hasonló régiókba jutott volna. Tavaly ráadásul Davis Kupát Győztesként még most is tud mo­solyogni (Nagy László és CSTK-felvételek) Bum-bum akcióban iáivá, m sziaroK eieie egy nyílt könyv, amelybe mindenki belelapoz­hat. Amikor Boris Monté Carlóba költözött, gyakran kapták lencse­végre a fotósok fiatal lányok társa­ságában, diszkóban, medence part­ján, majd egy személyre, egy bizo­nyos Benédicte nevű joghallgatóra korlátozódott a figyelem. Boris Bek- ker nem volt meghatva, s attól sem, hogy Tiriac, sőt edzője, Günther Bosch is ellenezte a komoly kapcso­latot, mondván, az édes élet elvonja Boris figyelmét a tenisztől. (Az újságíróknak, edzőmnek, me­nedzseremnek, mindenkinek meg kell értenie, a magánéletem' csak az enyém. Minden meccs után készsé­gesen válaszolok a feltett kérdések­re, ha azok a sportra vonatkoznak. Mindent megteszek, hogy a világ egyik legjobbja legyek, hajlandó va­gyok napi hat-nyolc órát edzeni, de Boris Becker, aki leüti a meccslabdákat nyert az NSZK együttese, Göteborg­ban a világ csodálatára 4:1-re verte a svédeket, s ezután elszabadult a pokol... Ezres tömegek kísérték kedvenceiket a prágai negyeddöntő­re is. A nyugatnémet csapattól min­denki retteg, Beckert verhetetlennek tartják, tavaly kilenc egyes és négy páros mérkőzést nyert, s időközben társai is felnőttek a feladathoz (ha Beckerhez nem is). (Mindig irigyeltem a svédeket, akik a tornákon töltött napokon is úgy élnek, mint egy kis család. így nem érzik annyira a rájuk nehezedő nyomást, könnyebben viselik el a vereségeket is. Első wimbledoni győzelmem után csaknem két évig egyedül jártam a világot, idegenek között töltöttem napjaimat. Időköz­ben néhány honfitársam, Steeb és Jelen is felzárkózott, most már mi is együtt tölthetjük az estéket, együtt tréningezhetünk). Boris Becker azért nem volt telje­sen egyedül kezdetben sem. Me­nedzsere, a román Ion Tiriac, aki teniszező és jégkorongozó volt egy­kor, hacsak tehette, árnyékként kö­vette. Nem pusztán emberbaráti szeretetből, hatalmas pénzeket ke­resett „kliensén". (Amikor megnyertem Wimble­dont, azt sem tudtam, hogy kell egy nyakkendőt megkötni. Tiriac mutatta meg. Fogalmam sem volt, hogy kell egy díszebéden, vagy díszvacsorán viselkedni, Tiriac tanított meg rá. Ö tanított meg, milyen alkalomra hogyan öltözzek, hogy viselkedjek a nyilvánosság előtt.) Ezt még négy esztendeje nyilat­kozta a bombaszerváiról, rakétaere­jű ütéseiről „Bum-bum"-nak elne­vezett Boris. Azóta változott a kap­csolatuk, ami abból is kiderül, arra a kérdésre, mit keres Tiriac Prágá­ban, egy fintor kíséretében így vála­szolt: (Igyekszik itt is pénzt keresni raj­tam. Továbbra is respektáljuk egy­mást, mint két olyan ember, aki sokat megélt együtt. Ez nem jelenti azt, hogy Tiriac nem lenne meg nélkülem, én Tiriac nélkül. A ma­gánéletembe azonban ő sem szól­hat bele!) (Tiriac: Együttműködésünk a köl­csönös tiszteleten alapul. Én brutáli­san nyílt vagyok, kimondom, amit gondolok, s ez néha fáj. Borisnak is. De megbízik bennem. Ez a bizalom köt össze bennünket. Barátok nem vagyunk. Nem is akarom, hogy ba­rátság szövődjék köztünk. Boris tud­ja, ha reggel felébred és bármilyen problémája akad, a családján kívül én vagyok az, akit felhívhat.) Boris nem gyakran teszi ezt. Nem nyafogó, panaszkodó típus. A csú­cson töltött négy esztendő alatt fiatal kora ellenére határozott, céltudatos, magabiztos fiatalemberré érett, aki igyekszik önerejéből megoldani a felmerülő gondokat, nehézsé­geket. (Ritkán, nagyon ritkán fordulok tanácsért valakihez. De akkor is vi­gyázok, hogy az kívülálló legyen, ne is sejtse, valójában miről is van szó. Azt tartom, minden helyzetben ne­kem kell döntenem, s ez nem jelent bizalmatlanságot mások iránt, az én életemről van szó, én tudom, én érzem, mi a jó nekem.) Tanácsadó mindig bőven kínálko­zik. A bulvárlapoktól kezdve Tiriac- kal és még jó néhány emberrel foly­Módosítások A Davis Kupát sem kerülték el azok a változások, amelyek az idén zajlanak a világ teniszsportjában. E módosítások arra hivatottak, hogy igazolják, a leg­rangosabb csapatverseny továbbra is megfelel a ha­ladó és korszerű követelményeknek. Továbbra is ugyanaz maradt a Davis Kupa alap- gondolata: megfelelő légkört teremteni a teniszezők egyre bővülő családjának a megméretésre. így volt ez 1890-ben is, amikor Dwight Filley Davis, a Har- vard egyetem diákja először adományozta oda a napjainkban ő nevét viselő salátástálat. Inkább magánjellegű összecsapásnak tekinthető az első mérkőzés, amelyet az Egyesült Államok és Nagy-Britannia játszott Bostonban. A többi ország nem tudott egy csapatra való embert benevezni. A verseny névadójának álma, hogy a tenisznemze­tek zöme bekapcsolódhassák a kiírásba, évek múltával beteljesült. Igazolta ezt az 1989. évi sorozat tavaly novemberben Párizsban megtartott sorsolása is, a világcsoportba és az öt zónaversenybe 79 ország nevezett. Ez pedig rekordrészvételt jelent. Lássuk a módosításokat, amelyek két dolgot érin­tenek. Először is a játék lebonyolítási rendszerét' a tie-break, a rövidített játék bevezetésével. Ameny- nyiben az első négy játszmában 7:5-ig nem születik döntés, tie-break következik, a döntő ötödikben vi­szont nem. A javaslat nem mindenütt talált megértés­re, végül a DK legsikeresebb országainak vélemé­nyét vették figyelembe. Úgy érezzük, helyesen, mert a mérkőzések időtartama néha már elviselhetetlenül hosszúra nyúlt; a találkozók késő éjszaka értek véget. A másik módosítás a kiesést és a feljutást érinti, ez az 1971-ben megszüntetett kihívásos verseny szerves folytatásaként fogható fel. Tíz évvel az előbbi intézkedés után a NEC cég lett a verseny szponzora, s a sorozatot 16 tagú világcsoportra és zónákra osztották. A vesztesek mindkettőben ún. vigaszágon mérkőzhettek, s a négy alulmaradt együttes kiesett a világcsoportból, helyét a zónaver­seny négy győztese foglalta el. Júliusban már nyolc mérkőzést rendeznek az új szabály szerint, a világ- csoport első fordulójának vesztesei a zónaversenyek nyerteseivel találkoznak. Négy országot kiemelnek, s hozzájuk sorsolják a másik négyet, ezáltal mindkét mezőny részvevői számára aránylag azonos feltéte­leket teremtve. (UK) a nap többi része egyedül az enyém.) Günther Bosch, a mester,'akinek népszerűsége Beckenbaueréval ve­tekedett Becker feltűnése után, nincs többé tanítványa mellett. A nyugatnémet lapok sokat bírálták üdvöskéjüket a döntésért, Bosch tá­vozásáért Tiriacot is okolták. Bosch elmenetelének igazi okát senki sem tudta, csak találgatta. a dolgokat, túl lezseren él, éjszaka mulatókba jár, nem edz eleget. Sze­retek élni, nem tagadom! Ez a leg­főbb hobbim, de ugyanígy szeretem a teniszt, ismerem a játékszabályo­kat, és senki nem gondolhatja ko­molyan, hogy készakarva ártanék ‘ magamnak.) Maga Becker-papa is haragos volt, a problémákat Tiriac kontójára írta, azzal vádolva a pénzsóvár em­ber hírében álló menedzsert, torná­ról tornára hajtja Borist, lélegezni sem engedi őt, s a túlterhelés okoz­za gyakori sérüléseit, a fáradtság a gyarapodó vereségeket. Tiriac az­zal védekezett, Boris húsz százalék­kal kevesebb bemutatón vesz részt ellenfeleinél. A kudarcok után Bek- ker tavaly ismét döntős volt Wimble­donban, majd társaival Davis Kupát nyert. Ismét helyreállt a rend. Új edzőt talált, hosszú latolgatás után a sportért ugyancsak fanatikusan ra­jongó Bob Brett mellett döntött olyan hírességek helyett, mint Rod Laver, Fred Stolle, Roy Emerson, Marty Riessen. (Tiriac: A Boschsal való rossz tapasztalat után sokáig azt vallotta, elég érett és művelt ahhoz, hogy egyedül is zöldágra vergődjön. És én nem győzhettem meg az ellenke­zőjéről, mert Borist nem lehet meg­győzni, hagyni kell, maga jöjjön rá a megoldásra. Tudtam, egy szép napon belátja, szüksége van valaki­re, aki segíti fejlődését, de az is világos volt előttem, ez csak-olyan ember lehet, akiben Boris tökélete­sen megbízik, akit tisztel.) Borg-uralom után Becker-uralom Wimbledonban? - tették fel a kér­Ismét előbújt a fenegyerek: hevesen tiltakozik (Csaknem három éve történt va­lami, s mindent elrontott. Mindket­tőnknek fájdalmat okozott, de most már nem lehet rajta változtatni. Az idő begyógyítja a sebeket. Bosch nagyon sokat segített nekem, ezt ma is így látom, de a meccslabdát most már nekem magamnak kell leütnöm.) A Bosch-ügy, a Monté Carlóba költözés, majd az 1987-es hullám­völgy némiképp megtépázta Becker népszerűségét. A dicshimnuszok helyett a lapok hűvösebb hangot ütöttek meg. A két wimbledoni győ­zelem után 1987-ben a második fordulóban kikapott egy esélytelen­től, a 67. helyezett ausztrál Doohan- tól. „Boris a padlón, tönkretette a dolce vita" - zengték a lapok, s a pesszimista hangulatot még te­tőzte, hogy az esztendő nagy részé­ben sérülések üldözték. (Egyesek csak győztesként tud­nak elképzelni, legszívesebben ki­bérelnék nekem a világranglista első négy helyét. Túl hirtelen ugrottam ki, s ez elvakította őket. El sem tudják képzelni, hogy Boris Becker is em­ber, aki nemcsak nyer, de veszít is. Ráadásul ilyenkor magyarázgatják dést a szakemberek a nyugatnémet teniszező második bajnoki cime után. Becker nem lépett a zsinórban ötször nyerő legendás Borg örökébe, ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy manapság nincsenek világnagy­ságok. (Többen vagyunk az élvonalban, akik támadó stílusban játszunk, jó adogatok és egyben jó röptespecia­listák.) (Tiriac: Boris egyszer a csúcson lesz, másszor a mélyben. Ha fő fegyvere, az adogatás nem jön be, nehézségekbe ütközik. Konstruktív játékos, aki önmagára hagyatkozik, nem pedig az ellenfél hibáira.) Tiriac az első áttörés után arról beszélt, Becker két éven belül a vi­lág legjobbja lesz. Két év elteltével újabb kettőt tett hozzá. Védence másképpen fogalmazott... (Olyan nagy a különbség, hogy az ember első, második vagy harmadik a világranglistán? Nekem nem ez a fontos. Én a lehető legjobb Becker akarok lenni. Mert bárki bármit állít­son is, én tudom legjobban, még messze nem vagyok az. De most már tudom azt is, mit kell tennem ahhoz, hogy az legyek.) Külföldi lapok alapján: URBÁN KLÁRA x>- Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József. Főszerkesztő-helyettes Csetó János és Szilvássy József. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava. Martanoviőova 25.. 8. emelet. Telefon: á: ' - í központ 210/9, főszerkesztő: 532-20 és 210/4456. főszerkesztő-helyettesek: 210/4454 és 210/4453, szerkesztőségi titkárság: 550-18. sportrovat: 505-29 és 506-39. gazdasági ügyek: 210/4425 és /4426. Távíró: 092308. 2p ( ' . Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 81902 Bratislava. Marlanovicova 25. telefon: 586-07. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata02-es üzemében 81580 Bratislava. Marlanovicova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava. Jiráskova 5.. telefon: 335-090. 335-091. Hirdetési iroda közéleteknek: 819 18 Bratislava. Martanoviőova 25, 17. emelet, telefon 210/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj VASÁRNAPI KIADÁS - a vasárnapi kiadással együtt - 14.70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévre 13,- korona. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat. előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő Külföldi megrendelések: PNS. Index 48097 Ústredná expedícia a dovoz tlaőe. 813 81 Bralislava, Gottwaldovo námestie 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom