Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-13 / 2. szám

agy pelyhekben hull a hó, majd né­hány perc múlva havasesó esik. Később a felhők mögül a nap is elöbújik, mintha április volna. A főkapu előtt őrt álló katona is hitetlenkedve nézi a természet tréfáját. A tantermekben a tanulók mindezt nem veszik észre, a kapott feladatra össz­pontosítanak. A jövő tüzértisztjei a térkép fölé hajolva a lőelemeket számítják ki.- Nekünk, elsősöknek nehezebb a dol­gunk - jegyzi meg a stráznicei Petrik Bazala közlegény. - A tanulás mellett most teljesít­jük a katonai pótszolgálatot. Aki igyekszik, jól tanul, az a hét végén eltávozást kap. Bizony nehéz volt megszokni a rendet, a fegyelmet.- Az évek hamar elszaladnak. Én már negyedikes vagyok, de mégsem mondha­tom, hogy időmilliomos lennék. Nemrég fejeztem be a diplomamunkát, most az államvizsgára készülök. Szép az itteni diák­élet - nyugtatja meg a panaszkodó elsőst Viktor Vicena alhadnagy. - A szórakozásra is jut idő, ha tudsz a szabadidőddel gazdál­kodni. Benézünk a jól felszerelt tantermekbe, de az előadó szigorú tekintete nem engedi, hogy valamelyik hallgatóval szót váltsunk. Meg kell várni a szünetet. Jan Valenta őrnagy, a katonai főiskola politikai osztályá­nak munkatársa elmondja.- Négy kar és 24 tanszék van a főisko­lánkon. A hallgatók felkészítésében a tudo­• Pavol Pavlik törzsőrmester az önjárótarack kormányánál mány minden vívmányát kihasználjuk. A számítógépek mellett igénybe vesszük az iskolai televízióhálózatot, több tanszéken videokazetták segítik az oktatást. A hallga­tók is aktívak a segédeszközök készítésé­ben, egyötöd részük részt vesz a diákok tudományos munkájában. Ennek keretében nemegyszer olyan eszközök, műszerek születnek, amelyeket a néphadseregben is hasznosítani tudunk. Közben benépesedik a folyosó, csopor­tokba verődve beszélgetnek a hallgátók. Megszólítom az egyik másodikost, aki kato­násan bemutatkozik: Hacsai István törzsőr­mester. Amint kiderült, már hatodik éve viseli a néphadsereg egyenruháját.-A martini katonai tüzérségi szakkö­zépiskolát jó eredménnyel végeztem el, éltem a lehetőséggel, hogy tanulmányaimat főiskolán folytassam. A tüzérségi fegyverne­met megszerettem, pedig nem könnyű ez az élet. A tudás mellett fizikai erőnlétre is szükség van, főleg amikor a 122 milliméte­res tarackokkal tüzelőállást foglalunk. Ha sportol az ember, hamar megedzödik. Hogy ne zavarjuk az oktatást, Lubos Padhrázny mérnök alezredes a tanszék vezetője azt indítványozza, nézzünk szét a kiképzőbázison, a gyakorlótéren. A hó borította enyhe lejtőn az álcázó háló alatt ott 0 Fizikai erőnlétre is szükség van - állítja Hacsai István törzsőrmester állnak a tarackágyuk. Gyors vezényszó, s a kezelőszemélyzet elfoglalja a helyét. Juraj Tuma közlegény, irányzó ugyancsak szorgoskodik. A műszeren gyorsan és pon­tosan állítja be a lőelemeket. ló munkáját. A járművezetői beosztást ottlé­tünkkor Pavol Pavlik törzsőrmester látta el, aki a martini tüzérségi szakközépiskolában érettségizett.- Ki tudja, hányadszor ismételjük ma már az önjárótarack tüzelési készültségbe való helyezését, de tudom, hogy megvan ennek is a jelentősége. Itt a szaktanteremben meg kell szoknunk, mikor mihez nyúljunk, nem­csak azért, hogy jó tüzérek legyenek belő­lünk, hanem, hogy ha eljön az ideje, tiszt­ként a csapattesteknél is fel tudjuk készíteni a löveg kezelésére a sorkatonákat.- A január 15-i tüzérbálon majd kipihen­heted magad - jegyzi meg a mellette álló társa. - Ne félj, lányok is jönnek a védnök- ségi iskolából. Vigyázz, el ne csábít­sanak ... Az udvaron feldübörög egy hatalmas Tatra motorja. A rakétaegység legénysége tart bemutatót. Amikor a negyedéves Ró­bert Koky alhadnagy, szakaszparancsnok vezényszava elhangzik, a legénység fürgén rögzíti a járművet. Hol ide, hol oda ugranak, de nem céltalanul. Minden művelet elvég­zését hangosan jelentik... Látszik rajtuk, értik a dolgukat.- Versenyben vannak az idővel, a közelükben álló alezredes kezé­• Róbert Koky alhadnagy: most én töltöm be a szakaszpa­rancsnoki tisztséget Január 15-e a csehszlovák tüzérség és rakétaegység napja- A beosztásokban váltjuk egymást, hogy az irányzó, a töltökezelő, a lövegpa- rancsnoki beosztást is el tudjuk látni. Né­hány hét múlva éleslövészeten is részt veszünk. Szomszédságunkban a sorozatvezető üteg foglal tüzelőállást, nem messze tőlük pedig egy önjárótarack legénysége gyakor­latozik. Meg-megcsúsznak, de az idónor- mát tartani tudják. Olyan lelkesedéssel gya­korlatoznak, hogy az ember szinte várja a lövés eldördülósét. Az üteg parancsnoki kocsijában a számítógép mögött ülő hallga­tó nem zavartatja magát, nyugodtan dolgo­zik, kiszámítja a lőelemek koordinátáit.- Amíg a fiúk idáig eljutottak sokat gya­koroltak a szaktantermekben - mondja a tanszék vezetője. - Igaz, későre jár az idő, de nézzünk be hozzájuk, valamelyik évfolyam minden bizonnyal ott lesz. Az önjárólövegnél kezdjük. A motort hid­raulikus berendezés helyettesíti. A vezető­fülke nyitott, hogy az oktató jól lássa a tanu­• A mai tüzérek korszerű fegyverekkel rendel­keznek - szögezi le Stanislav Toáner nyugal­mazott mérnökezredes (A szerző felvételei) • Szeretem ezt a fegyvernemet - mondja Ros- tislav Cáb alhadnagy ben stopperórát tart. Hol a fiúkra, hol pedig a másodpercmutatóra esik a tekintete. Az­tán minden elcsendesedik, s a legénység tekintete az alezredes felé irányul, aki mo­solyogva bólint, mert teljesítették az idő­normát.- A tüzéreink ma már igen korszerű fegy­verekkel rendelkeznek - állapítja meg Sta­nislav Tosner nyugalmazott mérnök ezre­des, a Szovjetunióban megalakult cseh­szlovák hadtest egykori tisztje, aki nemcsak a harcokból, a néphadsereg tüzérségének kiépítéséből is kivette a részét. Mire visszaérünk a Ludvik Svobodáról elnevezett vyskovi katonai főiskolába, már mindenütt ég a villany. Benépesült a könyv­tár, a klubhelyiség, a tornaterem. Próbál a népművészeti együttes, a zenekar. Szó­rakoznak, művelődnek, tanulnak vagy vala­melyik szakkörben tevékenykednek a tanu­lók. így esténként az egész iskola olyan mint egy hangyaboly. Pezseg az élet. Ros- tislav Cáb alhadnagy negyedéves hallgató • Az egyes funkciókban váltjuk egymást - vélekedik Juraj szorgalmasan jegyzetel, vizsgára készül. Tuma közlegény (A szerző felvételei) Tudja, hogy ha kezéhez kapja a diplomát, a sorozatvetőknél szolgál majd valahol Nyugat-Csehországban.- Szeretem ezt a fegyvernemet és nem bántam meg', hogy a hivatásos katonai életpályát választottam. Tudom, hogy nem könnyű, de szeretem, mert egész embert és kellő szakértelmet követel, ami mindennél fontosabb. Igyekszem a megnövekedett kö­vetelményeknek a lehető legjobban eleget tenni. A tantermekben, a szálláskörletben min­denütt látszik, hogy a fegyvernem jövőbeni tisztjei ünnepükre készülnek. Az iskola el­végzése után a jaszlói hagyományokhoz hűen bizonyára, tovább öregbítik majd a fegyvernem jó hírnevét. NÉMETH JÁNOS bírák részvétele. Konszolidált, bé­kés körülmények közt persze jóval nagyobbak a követelmények a bíró­ságokkal, a törvényességgel szem­ben, nehezebb igazságosan ítélkez­ni, bonyolultabb ügyekkel, jogviták­kal kell foglalkozni, s így nélkülözhe­tetlen a jogi képzettség. Alkotmá­nyos alapelv lett azonban a dolgozó nép részvétele a bíráskodásban, ugyanúgy mint a bírósági eljárás szóbelisége és nyilvánossága, vagy a bírák választhatósága és függet­lensége. A népi ülnökök a hivatásos bírákkal egyenrangú és egyenjogú bírákká váltak. Nem csupán a tény­kérdésekben (történt-e bűncselek­mény, bűnös-e a vádlott) döntenek. Kérdéseikkel befolyásolhatják a tár­gyalás, a bizonyítás menetét, a hiva­tásos bíróval együtt állapítják meg a tényállást a bizonyítékok szabad mérlegelésével, és együtt döntenek a jogkövetkezményekről. Elvben ;zó még az is előfordulhat, hogy a két mh népi ülnök „leszavazza" atanácsel­g. nököt, a hivatásos bírót. Ennek az 4B elvi lehetőségnek megvalósulását . segíti elő az is, hogy elsőként a leg­fiatalabb népi ülnök szavaz, majd az idősebb, utolsóként pedig a ta­nácselnök, ami kizárja a népi ülnö­kök tekintélyen alapuló befolyáso­lását. Arról, hogy ez a szavazási me­chanizmus miként valósul meg a gyakorlatban, nem lehet biztosat tudni, hiszen a bírák tanácskozásá­ról a nyilvánosság, de a peres felek, s így például az ügyész is ki van zárva. A szavazásról jegyzőkönyv készül, melyet zárt és lepecsételt borítékban csatolnak az irathoz. Eb­ben a jegyzőkönyvben kellene fel­tüntetni a kisebbségben maradt el­lenvéleményt, hogy a fellebbezési bíróság is megismertesse. Alapjába véve a tanács minden tagjának sza­vaznia kell, akkor is, ha valamelyi­kük a megelőzően szavazásra bo­csátott kérdésben kisebbségben maradt. A tanácsnak az a tagja azonban, aki a vádlott felmentésére szavazott, tartózkodhat a szavazás­tól a büntetés kérdésének eldönté­sekor. Az ö szavazatát ilyen esetben a vádlott számára legkedvezőbb szavazathoz számítják hozzá. Manapság persze már nem az a legfontosabb kérdés, részt vehet­nek-e a nép képviselői a bírósági eljárásban, hanem az, hogy részvé­telükkel, életismeretükkel, szakmai tapasztalataikkal valójában mennyi­re befolyásolják a tárgyalást és a döntéshozatalt. Ennek alapvető előfeltétele lenne az, hogy ismerjék, tanulmányozzák a periratokat, a ki­hallgatási jegyzőkönyveket, a szak­értői véleményeket, a felek állás­pontját, vagyis felkészülten üljenek be a bírói székbe. Az iratok áttanul­mányozása nemcsak joguk, hanem egyben kötelességük is, hiszen em­berek sorsáról döntenek akár válópe­res tárgyaláson, akár egy büntető­ügy tárgyalásán vesznek részt Ezzel szemben nem túl gyakori az olyan népi ülnök, aki a tárgyalást megelő­ző napon érdeklődne azon ügyek iránt, melyekben másnap bíráskod­nia kell. Ezt a visszás helyzetet sok tanácselnök igyekszik megoldani oly módon, hogy a tárgyalás előtt rövi­den összefoglalva ismerteti társbí- ráival a per anyagát. Nem a legjobb, de még mindig a lehető legjobb megoldásként jellemezte ezt az eljá­rást egy bíró. Aligha férhet kétség ahhoz, hogy ez egyfajta többletmun­ka a hivatásos bírák számára. Még­sem teszik már kérdésessé a népi ülnökök részvéteiének indokoltsá­gát, mint történt ez 1968-ban, ami­kor egyesek szembeállították az igazságszolgáltatás magas színvo­nalának követelményét a demokrá­cia követelményével, mondván, hogy az igazságszolgáltatásban nem lehet helye annak, aki nem ismeri alaposan a jogrendet. Ugyanezt az ellentmondást a szocialista országok jogszocioló­gusai ma más szemszögből nézik - olyan tényezőt látnak benne, amely gátolja a bíróság elbürokrati­zálódását, az embertelen hivatali ru­tin kialakulását. Rámutatnak arra, hogy még a passzív népi ülnökök is a hivatásos bíró társadalmi ellenőr­zését valósítják meg azzal, hogy gondosan figyelik az eljárás mene­tét. Lehetetlen ugyanis, hogy a bíró ne vegyen tudomást két „felügyelő­jének" figyelméről. Demokratizáló mozzanát az is, hogy míg a bíró a bírósági szervezet tagjaira jellem­ző magatartást, szemléletet tanúsít, a népi ülnökök annak a környezet­nek felfogását, tapasztalatait képvi­selik, és tolmácsolják, amelyben él­nek és dolgoznak. A hivatásos bírák több kevesebb „immunitással" ren­delkeznek a vádlottak mindent ma­gyarázó vagy mindent tagadó véde­kezésével szemben, az ítélkezés­ben nagyobb hajlandóságot mutat­nak arra, hogy eleget tegyenek bizo­nyos szervezeti elvárásoknak, mivel ez is befolyásolja hivatali előmene­telüket. A népi ülnökök viszont álta­lában az enyhébb szankciók alkal­mazása felé hajlanak. Mindezek a valóságban létező különbségek nem jelenthetik a népi ülnökök szembeállítását a hivatásos bírákkal, hiszen az, hogy más szem­pontokat vesznek figyelembe, eltérő benyomásoktól, érzésektől indíttat­va kérdeznek és döntenek, sokolda­lúbb, méltányosabb megítélést, az emberekhez közelebb álló igaz­ságszolgáltatást eredményez. FEKETE MARIAN 1.13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom