Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-24 / 12. szám
NEM ELÉG MEGVENNI ÉS ELVETNI A vetőmag előkészítésének lehetőségeiről és előnyeiről A zöldségfélék terméshozamát a talaj termőképességén és a fajták szakszerű megválasztásán túl például a vetőmag minősége és előkészítése is meghatározza. A vetőmag házi tárolásánál mindig szem előtt kell tartani, hogy a párás környezet csökkenti a magvak csírázóképességét és tárolhatóságát. Például 15 százalékos nedvességtartalom esetén a csírázóképesség két hónap alatt 64 százalékra, hat hónap elteltével pedig nullára csökken. A 13,1 százalékos nedvességtartalmú vetőmag 6-8 hónapi tárolást követően 62-80 százalékos csírázóképességet mutat. Ha a mag nedvességtartalma 11 százalék alatti, a csírázóképesség egy évig vagy még tovább 92 százalék fölötti marad. A száraz magvak nemcsak jól tárolhatók, de jobban is csíráznak. Ezt a gyakorlatban úgy kamatoztatjuk, hogy a magokat (pl. az uborkáét) vetés előtt 60 fokos hőmérsékleten melegítjük, hogy jobb legyen a termés. A hőkezelés növeli a mag csírázási energiáját, intenzívebbé teszi a légzést, a gázok cseréjét, és növeli a víz- és tápanyagfelvevő képességet. A vetőmag kezelésére az elektromos áramot is felhasználják. Például a 30-120 másodpercig elektromos mezőben tartott paradicsommagvak gyorsabban kikeltek. A vetőmag ibolyántúli sugarakkal, ultrahanggal és napfénnyel történő kezelése többnyire szintén a növényzet fejlődésének meggyorsításához és a terméshozam növekedéséhez vezet. Azonban legtöbb tapasztalattal a vegyi készítmények használatában rendelkezünk. Például a hidrogénperoxid 0,5-2 százalékos töménységű oldatával főleg akkor sikerült javítani a paprikamag csírázóképességét, ha a magot kezelés után megszárítottuk és 24 órán belül elvetettük. Megbízható stimulációs hatás érhető el a jantársavval (0,05%), fumarinsawal és aszparáguszsavval, továbbá az 1-3 százalékos szuperfoszfátoldattal, a 0,1 százalékos bórsavval, a taninnal, gibberellin- és propionsawal stb. bevált az uborkamagvak áztatása a tengeri moszatok kivonatában, különféle növények csírakivonatában, hús- vagy élesztókivonatban stb. A vetőmag előkészítésében jól érvényesülnek a mikroelemek, főleg a bőr, réz, mangán, cink és molibdén. Az uborka és sárgarépa terméshozama a magvak 2 százalékos töménységű kálimagnéziumban történő áztatásával növelhető. A paradicsomnál és más növényeknél a 0,2 százalék cinkszulfátot, ugyanennyi' mangán- és szintén 0,2 százalék rézszulfátot tartalmazó oldat vált be csávázásra. A mindennapi gyakorlat bebizonyította, hogy a vízben, karbamid- oldatban stb. történő áztatás meggyorsítja a magvak csírázását. A kezelések alkalmával több esetben sikerült kimutatni az áztatásnál használt oldatból azokat az anyagokat, amelyek a magvak nyugalmi állapotának megőrzésében játszanak fontos szerepet. Több mint 60 növényféle magjában vagy termésében vannak jelen, s eltérő a vegyi összetételük. Magától értetődik, hogy a termelők a nyugalmi állapot időtartamát igyekeznek lerövidíteni. Az áztatásos technológiát sikerült olyannyira tökéletesítenünk, hogy a vízben áztatott magvak egy vagy két nap leforgása alatt kicsíráznak. Az eljárás a következő: A hozzávetőlegesen 20 fokos vezetéki vízbe beáztatjuk az előcsíráztatásra kiválasztott magvakat. 100 gramm mag kezeléséhez mintegy 4 liter víz szükséges, de a vizet folyamatosan levegőztetni kell. Ehhez nagyon jól megfelel a 10 1/perc teljesítményű légpumpa. Az áztató edény fölé villanyégőt helyezünk el (fénykezelés), s a vizet folyamatosan vagy napjában többször cseréljük. Ilyen feltételek között a magvak Órvénylenek a vízben és elegendő oxigént vehetnek fel. Minél tovább tart a kilúgozás, annál rövidebb időt vesz igénybe a magvak csírázása. Észlelhető különbséget 2-3 napi kezeléssel érhetünk el; az öt napig áztatott zellermagvak a hagyományos 3 héttel szemben 2 nap alatt kicsíráznak. Hasonlóképpen meggyorsítható a paprika, a sárgarépa és a petrezselyem stb. kelése is. Sőt, a kezelés a növények élettartamára, és ezen keresztül a terméshozamra is kedvezően hat. Nem beszélve arról, milyen fontos a zöldség- termesztésben, hogy a lehető legjobban lerövidítsük a palántanevelés időtartamát, s a fűtési költségek mérsékelésével, illetve az üvegházak termelésre történő kihasználásával növeljük az ágazat jövedelmezőségét. Mindez természetesen nem csupán a nagyüzemi, de a háztáji termelésre és a hobbikertészkedésre is érvényes. A vetőmag áztatásos előkészítésének hátránya, hogy a magvakat meg kell szárítani (különben összetapadnának) és mielőbb el kell vetni. Csapadékos időjárás, munkatorlódás esetén a kezelt magvakat néhány napig a hűtőben tárolhatjuk. Ha a kezelés tovább tart a kelleténél, a magvak még a vízben kicsíráznak, ami megnehezíti a vetést. A magvakat víz helyett polietilénglikol-oldatban (32 g 100 ml-re) áztathatjuk, így a magvak megduzzadnak ugyan, de nem fejlesztenek gyökereket. Az áztatás ugyan több időt vesz igénybe (hagymánál pl. 23 napot), viszont a kezelt magvak 9 nap helyett 20 óra alatt kicsíráznak 10 fokos hőmérsékleten. További előny, hogy az ilyen oldatban áztatott magot nem kell közvetlenül kezelés után elvetni. S ha már a vetőmag előkészítésének fontosságáról beszélünk, hadd figyelmeztessük a kertbarátokat arra is, hogy a hozam nagyságát a vetőmag szemnagysága is befolyásolja. Kísérleti és gyakorlati tapasztalatok egybehangzóan bizonyítják, hogy nagyobb magvak vetése esetén akár kétszeresére növelhető a terméshozam a reteknél, uborkánál, sárgarépánál, petrezselyemnél, káposztánál stb. Azt is megfigyelték, hogy minél nagyobb anyahagymákat ültetnek (egészen 70 mm átmérőig), annál több magot foghatnak. Ezért érdemes házilag legalább rostállással különválasztani a legnagyobb magokat, mert így a talpalatnyi területről lényegesen nagyobb termést lehet betakarítani. (-d ík) HA VEDLIK A NYÚL A beteg nyulak majdnem mindig vedlenek, ezzel szemben az egészséges állatok csak évente kétszer - februárban vagy márciusban, illetve szeptemberben és októberben - cserélik szőrruhájukat. Annál jobb, minél rövidebb ideig tart a szórcsere, mert a folyamat az állat szervezetétől nagy erőfeszítéseket követel, s ilyenkor a nyulak nagyon fogékonyak a betegségekre. Kedvező feltételek közepette a vedlés 5-6 hétig tart. A vedlő nyulakai kiadósán kell etetni (a napi adag összetételét lehetőleg ne módosítsuk), és védeni kell az állatokat a megfázástól. Nem árt tudni, hogy az olajtartalmú takarmányok (lenmag, napraforgó, kendermag) adagolásával serkenteni lehet a ved- lést. A mészben gazdag takarmányok (lucerna, lóhere, csalán) szintén meggyorsítják a szőr- cserét. Hasonló hatást érünk el, ha a vedlés kezdete előtt és folyamán hetenként két-három ízben kénvirágport keverünk a nyulak lágyeleségébe. (KI) Muskátli biokomposztban Lakóházunk erkélyét és a bejárati lépcsőt övező korlátot nyáron virággal díszítjük. Mivel déli és dél-keleti fekvésű helyekről van szó, a kedveltebb virágok közül a közönséges muskátli néhány változatát, illetve a futómuskátli lilás-rózsaszínü változatát választottuk. Kezdetben sok gondot okozott a megfelelő termesztöközeg összeállításához szükséges összetevők (tőzeg, perlit, esetleg polisztirén- szemcsék) beszerzése. Később a földkeverékhez megfelelő, speciális műtrágyák (Herbasyn, Harmavit, Vegaflor, Flórán) után futkostunk. Amikor minden együtt volt, kiderült, hogy az ingadozó hőmérséklet és a termesztőközeg időnkénti kiszáradás következtében felszökik az ás- ványisó-szint, ami a gyökerek károsodásához, illetve a növények betegségekkel szembeni ellenálló képességének csökkentéséhez vezetett. A káros hatás visszaszorítására speciális vegyi készítményekre volt szükség (Heryl 80, Euparen, Topsin M 70 WP, Ronilan 50 WP, Ortho- phaltan, Sápról, Plantvax, Dithane, Metation, Pirimor, Dimecron, Actel- lic, Lidenal stb.) ami újabb utánjárást igényelt. Végül az erkélyen történő virágtermesztés több gondot jelentett, mint örömöt, nem beszélve arról, hogy virágillat helyett vegyszerbűz terjengett a lakásokban, s szinte féltünk kilépni az erkélyre, nehogy valamilyen mérgezést kapjunk a felhasznált vegyszerektől. Amikor a kiskertben áttértem a vegyszermentes termelésre, igyekeztem minél több biokomposztot készíteni. Ebből azután jutott a virágládákba is. Az utóbbi öt évben nagyon jó tapasztalatokat szereztünk az így nevelt muskátlival. Azon túlmenően, hogy immár nem kellett a földkeverék összetevői után'kutat- nunk a szakboltokban, a virágok földjének trágyázását is mellőzhettük, és a vegyszerek használata is elmaradt. Virágaink a giliszták és más talajlakó élőlények által átdolgozott biokomposztban olyan kedvezően fejlődtek, hogy betegségek vagy kártevők megjelenésétől szinte egyáltalán nem kellett tartanunk. Ha előfordult is valamilyen átmeneti fertőzés, a kártétel minimális volt. Ezzel szemben azt tapasztaltuk, hogy növényeink „kövérebbek", több, szebb, élénkebb színű virágot nevelnek a tenyészidőben. Főleg az átlagosnál igényesebb futómuskátli érezte jobban magát a biokomposztban. Az augusztusban 0,10-0,12 méteres dugványokkal szaporított, novembertől február végéig 6-10 fokos hőmérsékletű, világos és száraz pincében, hasonló alagsori helyiségben teleltetett futómuskátlit márciusban jól megvilágosított helyiségbe viszem, s mihelyt 5-7 új levelet fejleszt, visszacsípem, (gy korábban és több oldalhajtást nevelnek a tövek. Az erkélyládákat május második felében, a kései fagyok elmúltával ültetem be, s fokozatos edzés után - lehetőleg borús időben - teszem állandó helyükre a ládákat. A 3-4 éves tövek díszlenek legszebben, ezért ősszel ezeket, sót néha az idősebbeknek is szorítok helyet a teleltetöben. Néha előfordul, hogy amikor a teleltetőben emelkedni kezd a hőmérséklet, felélénkülnek és petézni kezdenek a behurcolt levéltetvek. A zsenge hajtások csúcsait látogatják. Terjedésüknek vegyszerek nélkül úgy lehet elejét venni, hogy még ősszel fejlett katicabogarakat telepítünk a muskátli és egyéb dísznövények teleltetésére berendezett helyiségbe. Köteles Gábor, mérnök A jó hordó segíti a bor fejlődését A bor tárolására a kertbarátok többsége fából készült hordókat használ, bár az utóbbi időben egyre nagyobb teret hódít az üvegballonok használata. A fa hordó előnye, hogy porózus, ami a bor egészséges fejlődése szempontjából rendkívül fontos. Ugyanis a bor fejlődéséhez oxigénre van szükség, a lassú oxidáció segíti elő a jellegzetes illat- és zamatanyagok kialakulását. A bor fejlődése szakaszos. Erjedés után gyors, erőteljes oxidációra van szükség, ami a bor tökéletes tisztulásához vezet. A fejlődés második szakaszában a lassú, de állandó oxidáció előnyös, amit csak a fából készült hordók képesek biztosítani.- A dongán keresztüli levegőzés további előnye, hogy a dongák anyaga csaknem tökéletesen megszűri, sterilizálja a borba jutó levegőt. A legjobb hordók kocsányos és csertölgyből készülnek. Fájukat a szilárdság, a sűrű szövet, a jó megmunkálhatóság, a tömöttség, a tartósság és a minimális párologtatás jellemzi. Az eperfából készült hordók lazább szövetúek, következésképpen ezekben nagyobb az apadási veszteség. Jó hordóanyag az akác is, csak kissé nehéz, tehát nagyobb hordót nem tanácsos készíteni belőle. A fából készült boroshordók hátrányai között kell megemlíteni, hogy korlátozott az élettartamuk, nehezen kezelhetők és tartósíthatok, gyakran terjesztik a borhibákat és bőrbetegségeket, azonkívül meglehetősen drágák és nagyobb mennyiségű bor tárolását csak körülményesen lehet megoldani velük. A nagy páratartalmú pincében a boroshordók hamar elkorhadnak, az alacsony páratartalmúban pedig szétszáradnak, a teli hordók sokat párologtatnak, az üresek hamar szétszáradnak. Az üres hordókat havonta újra kell kénezni, hektoliterenként egy kénszelet elégetésével. Kénezni természetesen csak tisztára mosott, kicsöpögtetett és kiszikkadt hordót szabad. Ha víz marad benne, a víz hirtelen elnyeli a kén-dioxidot, tehát részben rövid ideig érvényesül a tartósító hatás, másrészt pedig a víz által elnyelt kéndioxidból előbb kénessav, majd kénsav keletkezik. Ez pedig természetesen a hordó fájának és a hordóban tárolt bornak is árt. Az elhanyagolt hordók rendszerint penészt fognak. Az enyhén penészes hordót többször öblítsük ki hideg vízzel, majd forró vízzéi gőzöljük. A erősen 'penészes hordókat kifenekeljük, és gyökérkefével, hideg vízzel alaposan kisúroljuk. Az ilyentájt zajló borkóstolók alkalmával gyakran tapasztaljuk, hogy egyik-másik borminta erősen oxidált, lágy. Ezt általában az okozza, hogy a gazda „darabban", tehát nem teli hordóban tartja a borát. Ha nincs miből feltölteni a hordót, és kisebb hordókba vagy ballonokba sem tudjuk átfejteni a bort, akkor szívjunk le a borból egy demizsonra valót közvetlen fogyasztásra, a többire pedig ké- nezzünk rá. Ezzel a további oxidációt a minimumra csökkenthetjük. Vasas Ferenc Gyógynövények a kertben Méhlegelőnek is kitűnő A szúrós gyöngyajak (Leonurus cardiaca - srdcovník obycajny) az ajakosok (Labiatae) családjába tartozó, 1 méter magas szárat fejlesztő, évelő növény. Négyélú szára ibolyaszínű, levelei átellenes állásúak, rózsaszínű virágai dús álörvökben ülnek a levelek hónaljában. A napos termőhelyeket, a köny- nyebb, humuszban gazdag talajokat kedveli, de 500 méter tengerszint feletti magasságig mindenütt megterem. Sok zöld részt fejleszt, következésképpen sok tápanyagot kíván. Palántáról vagy helybevetéssel szaporítják. Palántáját melegágyban nevelik, áranként 20-30 gramm magból. Szabadföldbe márciusban vagy szeptemberben vethető, 45 x 45-60 cm-es távolságra. Ilyenkor 50 gramm magra van szükség áranként. Feltétlenül jelzónövénnyel (saláta, retek) kell vetni, hogy a lassú fejlődés ellenére megoldható legyen a gyomirtás és a talajlazítás. Jó táperöben lévő. talajokon akár 10 évig is megél. Méhészeknek is javasolják, mert jó méhlegelőt kínál. Virágzó szárát évente kétszer gyűjtik, június-júliusban és szeptemberben. A növények felső 40 cm-es szárrészét takarítják be, amikor még zsengék és nem szúrósak a hajtások. Az alsó, 5 mm-nél vastagabb, fás részek értéktelenek. Lassan szárad, de nincs vele sok gond. Padláson, jól szellőztethető helyiségekben vékony rétegben elterítve szárítják. Száradási aránya 4:1, kilónkénti felvásárlási ára 14 korona. Hatóanyagait, gyógyászati felhasználhatóságát illetően eltérőek a vélemények. Általában nyugtató, vizelethajtó, szíverösító, altató és vérnyomást csökkentő hatását említik. Külföldön (Szovjetunió, NDK, Magyarország, NSZK) szélesebb körben használják. Megfigyelések szerint nem csupán a központi, de a vegetatív idegrendszert is nyugtatja, a szívet erősíti. Továbbá javítja az emésztést, enyhíti a felfúvódáskor keletkező görcsöket, enyhíti a prosztata-panaszokat, megnyugtatja az elcsigázott szervezetet. Édesköménnyel és ánizzsal vegyesen fogyasztva jobb hatás érhető el az emésztési zavarok gyógyításánál. Házi használata előtt feltétlenül ki kell kérni az orvos tanácsát. Teája forrázással készül, az aprított vagy szétmorzsolt drogból fél evőkanálnyit tehetünk 2 dl vízbe. Ennél többet nem szabad belőle fogyasztani naponta. Ha porrá őröljük, naponta 2-4 grammot fogyaszthatunk a szúrós gyöngyajakból. Ha az adagolást megtartjuk, mérgezéstől vagy egyéb káros mellékhatástól nem kell tartanunk. Bizonyos gyógyszerekkel - főleg szíverösítökkel - együtt nem fogyasztható, mert kellemetlen kölcsönhatást válthat ki, s ez megzavarhatja a szívműködést. Dr. Nagy Géza fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSS.
