Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-03-24 / 12. szám

JSMSfc áOfc-1 ÉT^ÉSk'tlÓt Ct m_. JtT m -_ ■ 11 m — M ^_ii“ leple alatt című cikk visszhangjáról A Pravda vasárnapi kiadásával egyidőben Az éj leple alatt címmel a Vasárnapi Új Szó 7. számában közölt írás nagy érdeklődést és visszhangot keltett. A szerkesztőségbe számos levél érkezett. Sokan azt követelték, hogy közöljük véleményüket. Sajnos, ez terjedelmi okok miatt is lehetetlen, pedig nem egy levél érdekes gondolatokat vetett fel. Néhányan rámutattak a házastársi háromszögek erkölcstelenségére, az egyes női szakmákban az alacsony keresetekre, vagy pedig arra, hogy a befolyásos főnökök titkárnői nem egy esetben előnyöket élveznek, bizonyos szolgáltatásokért kevesebb munkájuk van, miközben a bérük magasabb az átlagosnál, exkluzív üdülőkbe kapnak beutalókat és más kedvezményeket élveznek. Az olvasók többsége azonban kétfélekép­pen reagált. Egyik csoportjuk szemünkre vetette, hogy tulajdonképpen propagandát csináltunk a prostitúciónak és ugyanakkor bírálták a Nem­zetbiztonsági Testület tagjainak elnéző álláspontját. A másik csoport viszont örömét fejezte ki, hogy nem féltünk hozzányúlni egy olyan témához, amely évtizedekig tabut jelentett. Az olvasókkal folytatott vita helyett, a káros társadalmi jelenség lehető legobjektívebb értékelése érdekében a Pravda szerkesztősége szakemberek részvételével ke- rekasztal-beszélgetést rendezett. Természetesen nem reménykedtek abban, hogy megnyugtató megoldást találnak. Mindenekelőtt azt akar­ták, hogy átfogó képet alkossanak minden szépítés nélkül mindarról, ami a prostitúcióval jár. A beszélgetésen részt vett dr. Anna Maceje- chová, a bratislavai városi ügyész, dr. Katarína Gromová pszichológus, dr. Peter Korenek szociológus, dr. Miroslav Fridrich százados, Viktor Hilőík százados és helyettese dr. Vladimír Kotulic százados, a Közbiztonsági Testület bratislavai városi parancsnokságának munkatársai, dr. Ján Peter, nemi betegségekkel foglalkozó szakorvos. A beszélgetést az említett cikk szerzője, Ordódy Vilmos vezette.- Bevezetésképpen talán jó len­ne, ha saját szemszögükből jelle­meznék a helyzetet. Hogyan tekinte­nek az említett jelenségre? Vélemé­nyük szerint káros volt a cikk megje­lentetése, vagy pedig úgy gondolják, hogy már korábban kellett volna kö­zölni? Viktor Hilőík: A prostitúció olyan probléma, amellyel nyíltan, a való­ságnak megfelelően, minden szépí­tés és mellébeszélés nélkül kell fog­lalkozni. A közvéleményben elferdí­tett nézetek terjednek. Az emberek többsége csak a szomszédtól vagy ismerőstől kapott tájékoztatás alap­ján ismeri a kérdést és így a néző­pontjuk nagyon leszűkített. Az emlí­tett cikk megfelel az igazságnak. Személy szerint nem értek egyet azzal a nézettel, hogy útmutatást adott, hogyan lehet könnyen pénz­hez jutni. Az ember személyiségétől függ, hogy lejtőre kerül-e vagy sem. Ha szilárd erkölcsi elveket vallók, semmilyen írás sem befolyásolhat negatívan. Ugyanakkor, ha hajla­mos vagyok a könnyű életmódra, rossz útra térek akkor is, ha egy sort se olvasok erről. Peter Korenek: örültem a szer­kesztőség kezdeményezésének, annál is inkább, mert csak minimális mennyiségű szociológiai adat áll rendelkezésre erről a kérdésről. Az utóbbi öt évben egy szakcikk sem jelent meg ezzel kapcsolatban. Negyven évig hallgattunk a problé­máról, úgy tettünk, mintha a prostitú­ció problémája nem is létezne. Egyértelműen támogatom, hogy ír­janak róla, mivel véleményem sze­rint ez felkelti a közvélemény figyel­mét, szakszerű szociológiai, pszi­chológiai, kriminológiai információ­kat követel majd azon társadalomtu­dományok kutatásai és felmérései alapján, amelyeknek közük van eh­hez a témakörhöz. Miroslav Fridrich: Egyetértek Peter Korenekkel. Szerintem is tájé­koztatni kell az állampolgárokat. Meg akarom ragadni azonban az alkalmat, hogy biztosítsam az olva­sókat afelől, a közbiztonsági szer­veknek áttekintésük van a prostituál­takról, és azokról is, akik esetleg azokká válhatnak. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy latens, rejtett bűncselekményekről van szó, s eze­ket csak alapos kutatómunka ered­ményeképpen tudjuk felderíteni és bizonyítani. Vladimír Kotulic: Éppen azért, mert latens bűncselekmények, na­gyon jó, hogy foglalkoznak a megol­dással és a közvélemény is tudo­mást szerez erről. Nem megalapo­zott azonban az olvasóknak az a kérdése: és mit tesz a rendőrség? Mi csak az utolsó láncszem lehe­tünk, csak akkor kellene közbeavat­koznunk, ha már minden más formát kipróbáltak. Mondok egy példát. Ál­landó lakhellyel rendelkező becsü­letes bratislavai lakos nem kap szál­lást az egyik szállodában sem. Az említett lányok azonban személyi igazolványuk felmutatása alapján minden nélkül szobához jutnak a szállodákban. Pedig a személyzet tudja, hogy nem kártyázni fognak odafenn. Vagy pedig előfordul-e, hogy a pincér kiutasít a bárból egy Katarína Gromová: Vélemé­nyem szerint a cikk annyiban volt félrevezető, hogy csak a menő pros­tituáltakkal foglalkozott, pedig a mesterség űzői nagyon sok réteg­hez tartoznak. A társadalmi problé­ma nem olyan szembetűnő a menők között. Gyakorlatom során még nem, találkoztam azzal, hogy egy exkluzív prostituáltat élösködés miatt vontak volna felelősségre. Képességeik­nek, intelligenciájuknak köszönhető­en, fedezni tudják magukat. Büntető Törvénykönyvünk bünteti az élőskö- dést, vagyis mindazokat, akik nem dolgoznak és törvénytelen módon szerzik meg a megélhetéshez szük­séges pénzt. Ha azonban csak név­legesen is pecsétje van valakinek a személyi igazolványában, már nem büntethető. Anna Macejechová: Nem értek egyet ezzel a nézettel, mert ezek a nők is büntethetők, és mi büntetjük is őket. Természetesen különbség van az élösködés büntette és az élösködés vétsége között. A vétség­nél elegendő, ha az adott személy tudjuk bizonyítani a bűncselekmé­nyeket. • Hogyan képzelik el az együtt­működést? Vladimír Kotuliő: Úgy, hogy ami­kor a rendőrség összegyűjti a bizo­nyítékokat és tanúkat szerez, azok készségesen tanúvallomást is te­gyenek. Ne változtassák meg külön­böző okokból tanúvallomásaikat a vizsgáló szervek, az ügyész vagy a bíróság előtt. Katarína Gromová: Engedjék meg, hogy visszatérjek a prostitúció kérdéséhez. Én is támogatom, hogy tájékoztassuk végre a széles közvé­leményt a szociális problémákról és a káros jelenségekről. Ezzel össze­függésben hangsúlyozni szeretném azonban, hogy a prostitúció nem különálló jelenség. Mi elemezni sze­retnénk, de általában abba ütkö­zünk, hogy a prostitúcióval össze­függő területekről hiányoznak az in­formációk, illetve a témát tabunak tartják. A szakemberek még mindig eredménytelenül szorgalmazzák, hogy legyen nyíltabb a szexuális szép lányt csak azért, mert még nem nagykorú? És folytathatnám a felso­rolást. Ján Peter: A vitatott kérdéskör nagyon sok szemszögből közelíthe­tő meg. Rá kell mutatni, milyen kö­vetkezményekkel jár jogi, szocioló­giai és orvosi szempontból is. A prostitúcióval kapcsolatban nem­csak az úgynevezett klasszikus ne­mi betegségek, a kankó és a szifilisz terjesztésének veszélye merül fel, hanem számos olyan betegségé is, amelyről aránylag keveset tudunk. Napjainkban különösen időszerű az AIDS és számos más, nemi úton terjedő betegség, ezek közé tartoz­nak a nemi szervek és a húgyutak baktériumok, vírusok, gombák és paraziták okozta betegségei. A köz­véleménynek arról is tudnia kellene, hogy ezen az úton a B típusú máj- gyulladás is terjedhet, ugyanúgy, mint arról is, hogy ezek a fertőző betegségek, amennyiben nem keze­lik őket, a magzat fejlődését is befo­lyásolhatják. Számos további elret­tentő tényt is felsorolhatnék. Bebizo­nyosodott, hogy a nők immunrend­szere nagymértékben károsodik an­nak következtében, hogy újabb és újabb fertőzéseknek, vírusoknak, baktériumoknak van kitéve. Annak ellenére, hogy ez nem nyilvánul meg fiatalkorban, a szervezet gyorsab­ban elhasználódik és lerövidül az átlagos életkor. Miroslav Fridrich: Ez így van. Az említett cikk szerint a prostituáltak korhatára egyre alacsonyabb, nap­jainkban 16-17 év. Addig míg fiata­lok és szépek, sikeresek, jól keres­nek, de 5-6 évi intenzív „munka" után roncsokká válnak és a mélyre süllyednek. Emlékszem egy ismert örömlányra, aki 17 évesen kezdte a szakmát. A kezdeti sikeres évek után egyre mélyebbre süllyedt, míg azok közé került, akik egy tányér bablevesért is megkaphatok. Ivott, gyógyszereket szedett, mig végül tavaly augusztusban kiugrott az ab­lakból. Ján Peter: Az említett cikkben megszólaltatott prostituáltak azt állí­tották, hogy vigyáznak magukra, partnereiktől megkövetelik az óvszer használatát. Ez helyénvaló, de tá­volról sem szavatolja, hogy más úton nem fertőződnek meg. A közel­múltban felkeresett egy külföldi diák. Nagyon csodálkozott, hogy honnan kapta el a kankót, mivel azt állította, hogy nem volt nemi kapcsolata. Vé­gül beismerte, hogy orális kapcsola­ta volt egy prostituálttal. a létfenntartási költségeinek csupán egy részéhez nem megengedett módon jut, a bűntettnél azonban már rendszeresen kerülnie kell a becsü­letes munkát. Ezért a vétségéért akkor is felelősségre vonható valaki, ha a személyi igazolványában meg­van az a bizonyos pecsét, mely sok esetben csak álcázás ugyanúgy, mint nemegyszer a gyermekekről való gondoskodás is. Vladimír Kotulic: Én néhány pél­dával egészíteném ki az előbb el­mondottakat. Tavaly bizonyítékokat gyűjtöttünk egy olyan tettes eseté­ben, akit feltétel nélkül nyolc hónap­ra ítéltek. Az illető nem volt munkavi­szonyban. Az V. városkerületben vi­szont volt egy lány, aki dolgozott, de éjszaka a bárokat látogatta és fára­dalmait úgy pihente ki, hogy bizo­nyos módon mindig kiíratta magát az orvossal és munkaképtelen volt. Éjjel pénzt keresett és nappal pi­hent. Az ilyen életmód leleplezése és a bizonyítékok összegyűjtése na­gyon nehéz. Az első esetben a lány beismerte, hogy egy éjszakáért 200 márkát kért. A másik - egyébként az olaszokra specializálódott - nem ta­gadta ugyan, hogy szexuális kap­csolata volt külföldiekkel (utóvégre ezt bizonyítani tudtuk a Devín és a Kijev szállók, sőt a piest'anyi és brnói szállók vendégkönyveivel), de tagadta, hogy ezért ellenszolgálta­tást követel. Ez pedig nehezen bizo­nyítható, hiszen az üzletét mindig négyszemközt kötik meg. A törvény szerint azonban nemcsak a pénz, hanem bármilyen más vagyontárgy is ellenszolgáltatásnak számít, és a hölgy nem tudta letagadni, hogy ajándékokat kapott. Ezzel azután bi­zonyítást nyert az élösködés tényál­lása. • A prostitúcióval szorosan összekapcsolódnak más bűncselek­mények is. A korrupció, a vesztege­tés, az üzérkedés stb. Az ilyen tette­ket elkövető embereket is megbün­tetik? Vladimír Kotuliő: Amennyiben bizonyítékaink vannak, akkor igen. Az egyik bratislavai szálloda több munkatársát megbüntettük, a vezetőtől kezdve a portásig. A közvélemény ismeri ezt a problé­mát, bírálja is. Nemegyszer névtelen telefonbejelentéseket kapunk. Ha azonban a bűnüldöző szervek meg­kérik az állampolgárt, hogy tegyen tanúvallomást, visszautasítják ezt. Ez más bűncselekményekre is vo­natkozik. A közvéleménnyel folyta­tott együttműködés nélkül nehezen nevelés, az egészségnevelés és számos negatív társadalmi gazda­sági jelenségről is nyíltan beszél­jünk. Végül is a prostitúció szorosan összefügg a gazdasági kérdéssel. Nem egy asszony nehezen tartja meg életszínvonalát a válás után, de nemcsak akkor. Peter Korenek: Véleményem szerint a gazdasági tényezők mellett szerepet játszik az etika kérdése is. Nehezen vitatkozhatunk az egysze­rű 16-18 éves lányokkal, amikor azt mondják, mi közük hozzám, az én testemről van szó, azt csinálok vele, amit akarok. Miért rossz tulajdon­képpen az, amiért meg akarnak büntetni? Hogyan válaszol társadal­munk az ilyen és a hasonló kérdé­sekre. Úgy tűnik, hogy sehogyan se. Szerintem, a jelenség etikai vonat­kozásaival is foglalkozni kell. Szak­avatottan, tájékozottan kell válaszol­ni valamennyi felmerülő kérdésre. Évtizedekig hallgattunk, úgy tettünk, mintha a szocialista rendszerben nem létezne ez a probléma. Ján Peter: Emlékszem, hogyan magyaráztuk az orvostanhallgatók­nak a nemi betegségek terjedésé­nek okait. Négy fő okot említettünk: a prostitúciót, a gyakori partnercse­rét, az alkoholizmust és a homo- szexualitást. A prostitúció fogalmá­nak magyarázásával kapcsolatban mindig nehézségek merültek fel. Hogyan fordulhat nálunk elő ez a je­lenség, amikor mindenkinek joga van a munkára és senki sem szorul arra, hogy áruba bocsássa testét? Helyes, hogy végre úgy döntöt­tünk, nyíltan beszélünk erről a témá­ról. A prostitúció nálunk nincs nyil­vántartva, ellenőrizve, és ezért sok veszéllyel jár. Nyíltan megmondha­tom, egy külföldi tőlünk könnyebben hazavihet valamilyen nemi betegsé­get, mint otthon a nyilvánosházból, ahol a lányok orvosi ellenőrzés alatt állnak. Ezzel kapcsolatban ki szeret­ném emelni a rendszeres orvosi ellenőrzések fontosságát. Tudni kell, hogy ezekben az esetekben nem érvényes a körzeti rendszer, a be­tegnek nem kell az üzemi vagy a körzeti orvostól beutalót kérnie hozzánk. Természetesen az orvosi titoktartást szavatoljuk. • Felmerül a szülők felelősségé­nek kérdése. Viktor Hijcík: A kérdés nagyon helyénvaló. Éppen tegnap telefonon beszélgettünk egy anyával, akinek a lánya még nem töltötte be a 17. életévét, s néhány hete jugoszláv állampolgárokkal és más külföldiek­kel csavarog. Megkérdeztük, hol a lánya és vajon felfigyelt-e arra, hogy már másfél hónapja nem lakik otthon és nem jár iskolába. Nemmel válaszolt. Sajnos, nem ritkák az ilyen esetek. Egyes szülők még örül­nek is, hogy gyermekük szép puló­vert vagy csizmát hoz haza anélkül, hogy pénzt kért volna tőlük. Anna Macejechová: Én még ki­egészíteném az előbb elhangzotta­kat azzal, hogy ha 18 évesnél fiata­labb személyek élősködnek vagy prostituálódnak, azt is kivizsgálják, vajon a szülők tudatosan vagy pedig csak hanyagságból teszik lehetővé lányuknak, hogy erkölcstelen, köny- nyú életet folytasson. Amennyi­ben gyanúnk beigazolódik, hogy a szülők a gyermekekről való gon­doskodás elhanyagolásával hozzá­járulnak lányuk könnyelmű életmód­jához, bűncselekményt követnek el a Büntető Törvénykönyv 217. parag­rafusa szerint, veszélyeztetik a fiata­lok erkölcsi nevelését. • Végezetül még egy kérdés: ho­gyan tovább a felvetett probléma ■ megoldásában? Létezik egyáltalán megoldás? Vladimír Kotuliő: Igazat adok az olvasóknak abban, hogy ezen a te­rületen a bűnüldözés nem kielégítő és sokkal nagyobb hangsúlyt kell helyezni a megelőzésre. Katarína Gromová: Vélemé­nyem szerint ennek a problémának a teljes megoldásáról aligha lehet beszélni. Mindenképpen többet kell erről a kérdésről beszélnünk, a ne­velés területén, de másutt is több ismeretet kell gyűjtenünk. A prostitú­ció más bűncselekmények táptalaja. Az évszázadok folyamán már több kísérletet tettek a megoldásra. Ez egyelőre senkinek sem sikerült. Na­gyon keveset tudunk a megelőzés stratégiájáról. Azt gondoljuk, ha tör­vényt fogadunk el és ennek értelmé­ben felelősségre is vonunk szemé­lyeket, ezzel eleget teszünk a mege­lőzés követelményének. A dolgok azonban sokai bonyolultabbak. Ján Peter: Nem tudom, nem len­ne-e helyes, ha az illetékesek elren­delnék, hogy ezek a lányok állandó orvosi ellenőrzés alatt álljanak, pél­dául a nemibeteg-gondozóban. Peter Korenek: Tisztázzuk, mit is értünk a megoldás alatt. Mit akarunk tulajdonképpen elérni? Megszüntet­ni a prostitúciót, megakadályozni terjedését? Első lépésként minde­nekelőtt arra van szükségünk, hogy alaposan, minden szempontból fel­térképezzük ezt a negatív társadal­mi jelenséget. Ezért is támogattam ezt a beszélgetést. A lehető legpon­tosabban fel kell mérnünk a helyze­tet és aztán ha az ismeretek alapján bizonyos lépéseket teszünk, néhány év múlva majd megállapíthatjuk, va­jon sikerült-e elérnünk kitűzött célja­inkat, vagy pedig módszereink ered­ménytelenek voltak. A kérdés felvetésével nem akartunk szenzációt kelteni, olcsó sikert aratni, sem pedig recepteket adni. A köztünk élő nők ismertetett nézetei és tapasztalatai arra intenek, hogy a kérdést ne kerülgessük, ne tegyünk úgy, mintha nem is létezne ez a jelenség, miközben valameny- nyien tudunk róla. örülünk, hogy támogatnak bennünket azok az emberek, akik hozzá tudnak szólni a jelenséghez, a kivezető utak kereséséhez. Az átfogóbb elemzésre még várnunk kell. A beszélgetésben elhangzott néhány észrevétel azonban azonnal hasznosítható. Nyilvánvaló, nem elegendő, ha csak erkölcsileg ítéljük el a rossz útra tévedt nőket. Már most fel kell vetni azt a kérdést, vajon kihasználjuk-e a büntetés és a megelőzés minden eszközét. Vajon megfelelő-e a helyzetfeltárás, hogyan működik az ellenőrzés a szállodákban, amelyek lehetővé teszik az ilyen tevé­kenységet és nem nyugodhatunk bele abba a felismerésbe sem, hogy többnyire a kevésbé ügyeseket tudjuk csak felelősségre vonni, azokat akik nem ismerik ki magukat a paragrafusok között. Nemcsak a bünte­tésről van szó. El kell gondolkodni a társadalmi-gazdasági feltételek fölött is, a családi háttértől egészen a nők társadalmi helyzetéig. Amennyiben a cikkben elősegítették, hogy előbb találjunk választ ezekre a kérdésekre, bizonyára teljesítették céljukat. ORDÓDY VILMOS A HAIIGATfll NEM XEBIT

Next

/
Oldalképek
Tartalom