Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-03-24 / 12. szám

Bili™ Üli MIMIIM Beszélgetés Frantisek Podlenával, a CSSZSZK közlekedési és távközlési miniszterével Csehszlovákiában a teherszállítás­nak több mint 70 százalékát, a sze­mélyforgalomnak pedig 30 százalé­kát az államvasutak bonyolítják le - mintegy negyedmillió dolgozó köz­reműködésével. A vasúti közlekedés azonkívül, hogy a csehszlovák gaz­daság fontos ágazata, nagymérték­ben befolyásolja annak fejlődését is. Ezért a CSSZSZK kormánya által kö­zelmúltban elfogadott, a vasúti közle­kedés fejlesztésére vonatkozó kon­cepció különösen jelentős dokumen­tum. A róla szóló hír fel is keltette sok újságolvasó figyelmét, s ezért felkér­tük Frantiéek Podlenát, a szövetségi kormány közlekedési és távközlési miniszterét, tájékoztassa a nyilvá­nosságot egy kissé részletesebben is a hazai vasúti közlekedés fejlesztését előirányzó tervekkel. • Milyen jelentőségű és mi mindenre terjed ki a vasúti közlekedés fejlesztésének koncepciója? S hogyan viszonyul a kor­mány múlt év novemberében közzétett programnyilatkozatához?- A szóban forgó koncepció technikai, gazdasági és egyéb szempontból is nagyon széles körben öleli fel a vasút korszerűsíté­sének és további fejlődésének kérdését. Még a 2000. évet meghaladó időszakra vonatkozólag is. Ez egy lépés a kormány programnyilatkozatának gyakorlati megva­lósítása felé, és el kell mondanom, hogy közvetlenül kapcsolódik azokhoz a kor­mányintézkedésekhez, amelyek a személy- forgalom, elsősorban a munkahelyekre való utazás színvonalasabbá tételét szolgálják.-A célkitűzések párhuzamosan követik a tennivalók két alapirányát. Ez azt jelenti, hogy legelőször is a jelenlegi alapeszközö­ket kell felújítani a korszerűsítést elősegítő új technikai és technológiai megoldások alkalmazásával. Ezenkívül sort kell keríteni a vasútvonalak komplex rekonstrukciójára, villamosításuk és automatikus forgalomirá­nyító berendezéseik további fejlesztésére. E rekonstrukciós munkálatok alkalmával a kiválasztott fö vasúti szakaszok irány- és esésmódosítását, tehát „egyenesítését" is szükséges lesz elvégezni, hogy ezáltal a 140km/ó vonatsebességre méretezett vasúti pályák teljes hossza fokozatosan elérje az 1300 km-nyi hosszúságot. Az említett változásokhoz kell igazod­nia a személy- és teherszállításra, valamint a speciális célokra szolgáló vasúti kocsik, illetve mozdonyok fejlesztésének is. Főleg a csehszlovák gyártmányú, de a szerződé­seken alapuló kapcsolatok, illetve szakoso­dás keretében KGST-tagországokban ké­szült, importált vasúti kocsik is alapvető felújításra szorulnak. A koncepció által követett másik irányt a minőségileg egészen más, új 250 km/ó utazási sebességet is lehetővé tevő vasúti szakaszok kívánta műszaki-gazdasági és a tervezést megelőző teendők előkészítése jelenti. A kormány jóváhagyta ezt a célkitű­zést is, amely olyannyira nagy jelentőségű, hogy a terv előkészítéséről, s ezzel együtt megvalósításáról majd újra a kormány dönt 1991-ben. Addig azonban még sok munka vár ránk. • Az ilyen széles körű fejlesztésre kiter­jedő koncepció bizonyára jelentős költsé­gekkel is számol. Megoldott az anyagi fe­dezet?- Az előzetes, tájékoztató jellegű becslé­sek szerint ez a pogram valóban nem mindennapi költségeket feltételez. Ezért mi sem természetesebb, mint hogy a kormány nem állapíthatta meg két évtizedre előre azok pontos nagyságát. A fontos az, hogy jóváhagyták a vasúti közlekedés fejlesztésé­nek irányát, a koncepcióját, s hogy a doku­mentum meghatározza a vasútnak társa- . [ dalmunkban betöltött szerepét és helyét, továbbá megalapozza a vele kapcsolatos problémák hosszú távú megoldásának fel­tételeit. A tervek megvalósításának menete, elsősorban a fejlesztés üteme, legfőképpen az egész népgazdaság fejlődésének és lehetőségeinek lesz függvénye. Pontosítá­sára tehát majd az adott ötéves tervek kidolgozásakor nyílik alkalom. • A vasutak üzemeltetőinek időnként gondot okoz az elégtelen anyagellátás. Lesz elegendő gép- és építőipari kapacitás a tervezett fejlesztésre?- A vasúthálózat karbantartásához és rekonstrukciójához szükséges építőipari * szerelő kapacitások kérdése jelenleg rend­kívül időszerű. Gazdaságunknak az áru- szállítással szemben támasztott igényei és a fő vasútvonalakra összpontosuló forga­lom üzemképes vasúti hálózatot kíván, ami évente mintegy 850 km-nyi szakasz felújí­tását is jelenti. Erre a teljesítményre a kapa­citások egyelőre abban az esetben elegen­dőek, ha a rekonstrukciós munkákkal a vas­úti pályák jelenlegi műszaki szintjének meg­tartására törekszünk. Tehát nem tökélete­sítjük a váltóberendezésekkel felszerelt ál­lomásszakaszokat, nem növeljük szüksé­ges mértékben az egyes pályaszakaszok áteresztőképességét, például a hídszerke­zeteken stb. Még mindig sok helyütt lassítja a forgal­mat a vasúti pályák állaga, s emiatt keve­sebb vonatszerelvény közlekedhet, energe­tikai veszteségek keletkeznek. A fővonala­kon 923 ilyen szakasz található, amelyek hússzúsága együttvéve több mint 1300 kilo­méter. A koncepció ezekkel a kérdésekkel is foglalkozik. A néphadsereg személyi állo­mányának csökkentésével kapcsolatban úgy döntött a kormány, hogy a közeljövőben kétezer katonát átcsoportosítunk a vas­útépítésre, s számuk az elkövetkező idő­szakban tovább növekszik. Növelni kell to­vábbá a vasútépítő vállalatok teljesítményét is, és szorosabban együttműködni a CSSZK, illetve az SZSZK építőipari re­szortjának vállalataival. Külön kell foglalkoznunk az állomás és más vasúti épületek karbantartásával, fel­újításával, illetve korszerűsítésével. Az idén emlékezünk meg arról, hogy hazánk terüle­tén 150 évvel ezelőtt indult útjára az első gőzmozdony vontatta vonatszerelvény. A vasút történetéről tanúskodik egy sor épület, amelyek már lassan egészen tönk­remennek, egyebek közt a hosszú ideig elhanyagolt karbantartásuk miatt. A megol­dás nagyon bonyolult lesz, és az egyes . területek szerint illetékes szervektől segít­séget, megértést és kapacitásokat is kell majd kérni. Ami a gépipari kapacitásokat illeti, a vas­utak számára a Studénkái Vagongyár gyár­tási programja a legfontosabb, főleg a vá­rosközi utasforgalom lebonyolítására szol­gáló villanyvonatok gyártásának megkez­dése. A már elhasználódott, korszerűtlen szerelvényeket újakkal kellene helyettesíte­ni, amelyek emelnék a személyforgalom színvonalát, elsősorban a munkába utazók számára. Az első két szerelvénynek még ebben az ötéves tervidőszakban kellene elkészülnie. Nem lehet továbbá alábecsülni az új mozdonyok és a személyszállító kocsik, illetve tehervagonok gyártásának jelentősé­gét sem. Ez ügyben szorosan együttműkö­dünk a Kohó-, Gép- és elektrotechnikai ipari minisztériummal, az Állami.Tervbizottság­gal és más központi szervekkel. A kérdések széles skálájáról van szó. Az érintettek építő hozzáállása mégis arra utal, hogy a kormánynyilatkozat azon része, amely leszögezi, hogy a kormány kollektív szerv és tevékenységéért minden miniszternek felelősséget kell éreznie, nem csupán papí­ron létezik. • Nagy visszhangot váltott ki az az elha­tározás, amely szerint a CSSZSZK-ban a jö­vőben gyorsvasút épül. ön szerint miért van rá szükség?- Ez sokat vitatott kérdés, és vele kap­csolatban természetesen különbözőek a vélemények. Ám néhány évtizeddel ez­előtt ekképpen mérlegelték a hasonlóan gyökeres változásokkal járó, közúti forga­lomra vonatkozó elhatározás helyességét is. Azt, hogy elegendö-e korszerűsíteni a már meglévő közúti hálózatot, vagy pedig el kell kezdeni az autópályák építését. Vé­gül olyan határozat született, hogy mindkét téren tenni kell valamit. Ma már senki sem vitatja, hogy ez helyes és előrelátó döntés volt. A kormány ezúttal a vasúti közlekedés ügyében is ilyen nagy horderejű döntést hozott. A fö kiindulási pontot Csehszlovákia földrajzi helyzete és a környező, valamint a további európai országok közlekedési • infrastruktúrájának reális fejlődése jelentet­te. Ezen felül a stratégiai kérdésekben a tár­sadalom hosszú távú fejlődésének pers­pektívája szerint kellett döntenünk. Ezért szilárd meggyőződésem, hogy most, ami­kor ezen a téren szinte Európa minden országában ezt az utat választották, szá­munkra sem volt más lehetőség. Ráadásul egy ilyen terv megvalósítása majd a nép­gazdaság fejlődésének dinamikáját és ha­tékonyságát is nagymértékben befolyásolja. • Milyen hatással lesz majd a vasúti közlekedés gyorsaságának és biztonságá­nak alakulására a korszerűsítés? Általa ja­vulni fog-e az anyagi-műszaki ellátás szín­vonala, s csökkennek-e a raktárkészletek?- A cél az, hogy a lakosságnak és a nép­gazdaságnak nyújtott közlekedési szolgál­tatások színvonala és megbízhatósága fo­kozatosan, de alapvetően javuljon. A sze­mélyszállításban leginkább nagyfokú biz­tonságra, a menetrend megtartására, az utazási idő lerövidítésére és nem utolsósor­ban az utasok kényelmének fokozására törekszünk. Ezenkívül az ún. intervallum­közlekedés kiszélesítésével - ami a metró­forgalomhoz hasonlítható - szeretnénk javí­tani időben és térben az egyes területek, városok közötti forgalmat. Az említett intézkedésekkel szolgáltatá­saink egészét szeretnénk fokozatosan jó európai átlagos szintre emelni. A teher­szállítást ugyancsak igyekszünk gyorsítani, gazdaságosabbá, megbízhatóbbá tenni, s azon vagyunk, hogy szavatolhassuk a megegyezett szállítási határidőket. A szállítók igénye szerint a közeli években ilyen, gazdasági alapokon nyugvó szolgál­tatásokat kívánunk bevezetni. Mindez a termelésben érvényesített in­tézkedésekkel együtt természetesen jelen­tősen befolyásolhatja a népgazdaságban történő folyamatok minőségét, s ezzel együtt hozzájárulhat a raktárkészletek csökkentéséhez. Ezzel kapcsolatos adatok­ról azonban még korai lenne beszélni, hiszen a szállításban részt vevő számos partner tevékenységének koordinálásáról van szó, amihez a színvonalas közlekedési rendszer csupán bizonyos feltételeket te­remt. • Milyen összefüggés van a szooan ror- gó koncepció és a progresszív szállítási rendszerek további fejlesztése között?- A progresszív szállítási rendszerek fej­lesztése egyike az állami célprogramoknak és a népgazdaság valamennyi ágazatát érintik. Részét képezi például a konténeres szállítás fejlesztése, a központosított átra- kodóállomások építése és további intézke­dések, amelyek az egész népgazdaságban folyó gazdasági forgalom meggyorsítását és hatékonyabbá tételét szolgálják. A prog­resszív szállítási rendszerek fejlesztésének jelentősége a további időszakban is teljes mértékben előtérben marad, és a vasúti közlekedés fejlesztésének koncepciója sok tekintetben kapcsolódik hozzá, sőt, külön teret biztosít számára. E szállítási rendszerek komplex kifejlesz­tése azonban valóban valamennyi ágazat- ma különösen a vállalati szféra - ügye. Tehát szélesebb körű alkalmazásukhoz a gazdasági mechanizmus átalakítása so­rán meg kell találnunk a megfelelő haté­konyságú ösztönzőket. • A vasúti közlekedés termelési-műsza­ki bázisának szervezeti struktúrája megfe- lel-e a tervezett fejlesztés igényeinek?- Célunk az állami vasutak olyan szerve­zeti struktúrájának kialakítása, amely teljes mértékben megfelel a gazdasági rendszer keretében változó kapcsolatoknak, s amely képes magasabb szintű színvonalon kielé­gíteni a lakosság és az önelszámolási rend­szerben működő szervezetek szükségleteit, de az ország további, nem gazdasági vo­natkozású igényeit is. További célkitűzé­sünk, hogy biztosítsuk a vasutaknak, mint egy egységes, országos méretű rendszer­nek - amely a külföldi vasutakat is megfele­lően szolgálja - szilárd központi irányítását. Vasúti közlekedésünk jelenlegi szerve­zeti struktúrája immár 25 éves múltra tekint vissza. Alapjában véve betöltötte szerepét, de ma már nem felel meg teljes mértékben a társadalmi fejlődés dinamikájának. Voltak sikeres időszakai, és voltak olyanok is, amikor a vasutak határt szabtak a társada­lom fejlődésének. Sok minden eléréséhez hozzásegített, számtalan eleme bizonyítot­tan életképes és hatékony, amelyeket cél­szerű lesz a továbbiakban is alkalmazni. Csakhogy a termelési bázis változott és fejlődött, és ez sok tekintetben előre meg­határozza a szervezeti struktúra alakulását is. Azt a nézetet azonban nem lehet elfo­gadni, hogy minden rendben van, a legjobb semmin sem változtatni. Az államvasutak irányítási rendszere 1988-at követően - miután a gazdasági irányítás elkülönült az állami igazgatóság­tól, és létrejött az állami vasutak központi igazgatósága - tulajdonképpen összetetté vált: minisztérium - központi igazgatóság- pályafőnökségek - üzemeltető és forgal­mat lebonyolító egységek. Az irányítómun­ka ezáltal bonyolult, adminisztratív szem­pontból igényes, kettőzések jellemzik pél­dául a pályafönökségek és az üzemeltető' egységek fő tevékenységét. Az átalakítás ezért azt a célt követi, hogy az irányításból legalább egy fokozat legyen kiiktatva, hatékonyabbá és ésszerűbbé vál­jék az irányító munka, csökkenjen az igaz­gatóságon dolgozók és műszaki-gazdasági munkát végzők száma, hogy összhangban legyen a jog és a felelősség az állomáso­kon, a kocsi- és mozdonyszínekben, a pá­lyafőnökségeken, a'híradástechnikai és vil­lamosipari munkahelyeken stb. Röviden, a vasutak dolgozóinak munkahelyi jogkörét és felelősségét általánosan növelni akarjuk. Ebben a szellemben készült el a szerve­zeti struktúra átalakításáról szóló javasla­tunk is, amelyet a vasutasok megvitattak az országos aktívaértekezletükön és a Cseh­szlovák Államvasutakról szóló törvénnyel együtt széles körű vita tárgyává tettünk. Tehát valamennyi vasutasszervezet dolgo­zói véleményezhetik. Gondot csak az okoz, hogy kevés idő áll rendelkezésünkre. Mint más ágazatok ese­tében, a vasúttal kapcsolatos vitát is miha­marabb be kell fejeznünk, s megtalálnunk a megoldást. Hiszen a legfontosabb az elvégzett munka. Köszönöm a beszélgetést. PAVEL PÁRAL A prágai Vasúti Kutatóintézetben „vizsgáztatják" a plzeni Skoda Müvek legújabb villanymozdonyát (A CSTK felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom