Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-03-17 / 11. szám

TUDOMÁNY TECHNIKA Q_áztíz éve, 1879. március 14-én . született Albert Einstein, századunk vitathatatlanul legnagyobb fizikusa, az egész em­beri megismerés történetének egyik legnagyobb alakja. Illő tehát, hogy megemlékezzünk róla, méltassuk munkásságát, s a tudományos gon­dolkodásra gyakorolt hatását. Élete végéig megőrzött dinamiz­musát, jókedvét, humorérzékét ap­jától, Hermán Einsteintől, zenei érzé­két, önzetlenségét édesanyjától, Pa- uline Kochtól örökölte. Talán e tulaj­donságokból ötvöződött össze mély humanizmusa is, amellyel sok alap­vető emberi problémában mindig let nem alkalmas. A kvantumelmélet a fizikusok eddigi tapasztalatai sze­rint azonban kiállta a próbát, ám kifejlődésének egyik ösztönzője ép­pen Einstein kétkedése volt. Einstein fő műve, a relativitás el­mélete két nagy fejezetre oszlik: a speciális és az általános relativi­tásra. A fizikus számára e kettő alkot egy egészet; a speciális elmélet va­lójában az általános speciális esete. A kettő vonatkozási köre azonban egész más, a speciális elmélet a mikrovilág játékszabályait rögzíti, a nagy méretek fizikájában nem ját­szik olyan fontos szerepet, mint az általános elmélet, amely a csillagvi­Mindig megtalálta a helyes megoldást megtalálta a helyes megoldást. Ma­ga az ifjú Albert nem tűnt ki csoda­gyermeki vonásokkal a részben Né­metországban, részben Svájcban végzett közép- és főiskolai tanulmá­nyai során, bár kétségtelenül vonzó­dott a matematikához és a termé­szettudományokhoz. Huszonhat éves korában tette közzé a mozgó testek elektrodina­mikájáról írt dolgozatát. Szabadal­máiról is tudunk: egy mérőeszközről, valamint egy hűtőgépről, amelyet a magyar Szilárd Leóval közösen szerkesztett meg. Élete végéig gyakran kipattantak agyából az ilyen melléktermékeknek tekinthető szikrák. Az 1905-ben írt tanulmányát több mint 300 szakmai dolgozat követte. Ez a rendkívüli termékenység - álta­lában kéthavonta egy publikáció - egyedülálló a fizika történetében. Zürich, Prága és Berlin egyetemein tanított, a berlini Vilmos Császár Intézet igazgatója és a Porosz Tu­dományos Akadémia tagja lett. Az első világháború után az erősödő német antiszemitizmus elől az Egyesült Államokba emigrált és Princetonban tanított. Einstein szá­mára a hitleri korszak nem csupán a zsidóüldözések miatt volt rettene­tes. Ö a szó legjobb, goethei, hegeli értelmében németnek vallotta ma­gát, s különösen fájdalmas volt neki, hogy a fasizmus e nagyra becsült nép értékeit rombolta le és jászotta ej. Munkásságának fénypontja két­ségtelenül a relativitáselmélet kidol­gozása volt. Erről később külön is szólunk, most említsük meg röviden a más irányban folytatott tevékeny­ségét. Einstein adta meg a - kísérletileg lagalaposabban Lénárd Fülöp -által megvizsgált - fényelektromos emisszió elméleti magyarázatát. Lé­nád megfigyelte, hogy valamely fémlemezből fény hatására kilépő elektronok energiája nem a fény in­tenzitásától, hanem a színétől függ. Einstein magyarázatként feltételez­te, hogy a fényben fotonok terjednek s a Planck-féle kvantumfeltevés szerint ezek energiája a rezgés­számmal arányos. Ezzel kifejtette a jelenség tökéletes elméleti értel­mezését. Az Einsteinnek odaítélt No- bel-díj indoklásában is ezt a munká­ját emelték ki. Az ifjú Einstein már nagyon korán érdeklődött a statisztikus mechanika iránt. Idevágó cikkeinek első cso­portjában a klasszikus statisztika megalapozásával foglalkozott. A statisztikus mechanika terüle­tén írt munkáinak másik része a kvantumstatisztikák megalapozá­sára irányul. Az egész spinű ré­szecskék statikus elmélete az ő és Bőse indiai fizikus nevét viseli. Itt kell szót ejtenünk Einsteinnek a kvan­tummechanikáról alkotott vélemé­nyéről. A kvantummechnika meg­születésénél szintén bábáskodott, munkásságával az elmélet kifejlődé­sét egyengette, mégis annak kifejlett formájával, a ma már mindenütt el­fogadott koppenhágai interpretáció­val nem értett egyet. Ellentmondást rejtő paradoxont gyártott: ezt az előbb említett interpretáció feloldot­ta, rávilágított arra, hogy egyedi je­lenségek leírására a kvantumelmé­lág és az univerzum jelenségeinek arénáját írja le. A speciális elméletben Einstein legfontosabb feltevése az volt, hogy két különböző, de egymásra vonat­kozóan inerciális rendszerben a ter­mészettörvények alakjának egyfor­mának kell lennie. A fény, amely elektromágneses jelenség, valóban egyformán terjed a két rendszerben, tehát a két inerciális rendszer a Lo- rentz-transzformáció köti össze egy­mással. Ezzel Einstein elérte, hogy az elektrodinamika kovariáns elmé­let lett, vagyis minden interciarend- szerben egyformán játszódnak le az elektromágneses jelenségek: speci­álisan a fény terjedési sebessége mindenhonnan mérve c = 300 ezer km/s. Ezzel elméletileg is kihúzta a talajt az éterelmélet alól, mely szerint van egy nagy méretekben rögzített vonatkoztatási rendszer, amelyben egy végtelenül deformál­ható anyagban, az éterben terjed csupán a fény ,,c“ sebességgel. Az elv kimondásával azonban a mechanika szűnt meg kovariáns elméletként hatni. Einstein a mecha­nikát átfogalmazta; az általa felépí­tett mechanika jelenségei már egy­forma törvények szerint játszódnak le minden interciarendszerben. Ezen átfogalmazott mechanika, sze­rint az ,,m“ tömegű testben volta­képpen E = mc2 energia bújik meg. E következtetést, valamint azt is, hogy minden testnek a gyorsítással szemben tanúsított ellenállása együtt növekszik a sebességgel, a modern részecskefizika .fényesen’ igazolta. A relativitáselmélet ismert ered­ményei a laikust elkápráztatják, va­lami ördögit sejt mögöttük. Márpedig a speciális elmélet matematikai ap­parátusa egyáltalán nem bonyolult (még az általánosé sem az), minden középiskolás diák némi erőfeszítés­sel elsajátíthatja az alapjait, s ezután ezek az „ördögi" jelenségek termé­szetesekké válnak. Egyébként "Ein­stein soha életében nem szerette és nem is alkalmazta a bonyolult mate­matikát. Munkáinak megértésében inkább a gondolatmenet elsajátítása nehéz (bár mindig igen világosan fogalmazott), mert nehéz magunkat megtisztítani a téves asszociációktól és előítéletektől. Einstein mindig a tapasztalatot helyezi az első hely­re. Még az általános elmélet mate­matikája sem nehéz, megdöbbentő azonban, hogy milyen következete­sen és tiszta racionalizmussal tette a matematikát a megfigyelésre tá­maszkodó fizikus szolgájává. Mindenesetre a speciális elmélet minden alkotó része már Einstein előtt készen állott, s csak merész­ségre volt szükség ahhoz, hogy a klasszikus mechanikát kovariáns alakba lehessen írni. Einstein maga is elismerte, hogy ez a bátran forra­dalminak nevezhető lépés rövid időn belül nélküle is megszületett volna. Egészen más a helyzet az általános relativitáselmélettel. A fizikában nem volt a század első két évtizedében olyan szorító ellentmondás, amely­nek feloldásához az általános elmé­letre szükség lett volna. A speciális elmélet a részecskefi­zikusok mindennapi kenyere; a nagy gyorsítók tervezésében csakúgy, mint az elméleti kutatásokban ve­zérfonalul szolgál. Az általános rela­tivitáselmélet a csillagászatban, pontosabban a kozmológiában, az univerzum fejlődésének és jelenlegi állapotának leírásában játszik fontos szerepet. A laikus azt hiszi, hogy a relativi­táselméletnek van valami köze a szubjektív relativizmushoz. Ezzel kapcsolatban el kell mondanunk, hogy a relativitáselméletben egyet­len szerencsétlen vonás van, s az a „relativitás" szó az elnevezésben. Az elmélet ugyanis a természettör­vények alakjának és érvényének ab­szolút voltára, a speciális helyzetek tér- és időbeli leírásától való függet­lenségére épül fel. Ezzel a nagy tudós e szűkre sza­bott méltatásának végére értünk. DR. LENGYELFALUSI TAMÁS A prágai I. Egyetemi Kórház 2. belgyógyászati osztályán üzembe helyezték a CARDIAG szívműködés-vizsgáló berendezést, amely a szív­működés által keltett villamos jelek részletes elemzése útján az ishae- mia, a helyi vérszegénység tüneteinek a kimutatására szolgál. A beren­dezést az említett belgyógyászati osztály dolgozói a Károly Egyetem Orvostudományi Karával, valamint a Cakovicei Ipari Automatizációs Művekkel együttműködve fejlesztették ki. Az elemzés számítástechni­kai programjait Dr. Frantiéek Boudík kandidátus, a belgyógyászati osztály vezetője, valamint Dr. Miloá Stojan kandidátus dolgozták ki. A felvételen a CARDIAG berendezés száz elektródját a vizsgált beteg testére erősítik. (A ŐSTK felvétele) Négyszáznál több atomerőmű üzemel A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség adatai szerint jelenleg 417 atom­erőmű üzemel a világon, 26 országban, megközelítőleg 300 000 MW teljesítménnyel. A világ energiaszükségletének mintegy 16 százalékát fede­zik. Jelenleg újabb 120 atomerőművet építenek, összesei 102 000 MW teljesítménnyel., A szakértők továbbra is növekvő energiaszükséglettel szá­molnak, a várható növekedés az 1987 és 2005-ös évek között világátlagban 1,7-2,4 százalékos lesz. A nukleáris energiatermelés átlagos évi növekedését 3,8-4,6 százalékra becsülik, a hagyományos erőművek teljesítménye tehát arányos mértékben csökkenhet. Az atomerőművek fejlesztésére és működésére vonatkozó információk cseréje Csernobil óta jelentősen megnövekedett, egy esetleges baleset előfordulásáról az ügynökségnek öt percen belül módja van a világ érintett szervezeteit értesíteni. (D. I.) A -y orvostudomány egyre nagyobb fi­nZ gyeimet szentel a nevetés egészség- ügyi hatásának. Amint azt a vizsgálatok egyér­telműen kimutatták, a nevetés kedvező hatást gyakorol a hangszálakra, szellőzteti a tüdőt, erősíti a mellkast. A feltételezések szerint a „nevetés központja" az agy jobb oldali felé­ben található. Ha ez a rész sérült, az illető elveszíti humorérzékét, nem tud derülni a vic­ceken. A kutatók ebből azt a következtetést vonják le, hogy a komorság komoly betegsé­gekre utalhat. A pszichológusok egy másik különlegesség­re is felfigyeltek. NSZK-beli tudósok például rejtett kamerák segítségével megállapították, hogy egy nagyobb társaságban az emberek szinte egyszerre kezdenek nevetni és egyszer­re is hagyják abba a nevetést. E különös jelenség okát azonban még nem tárták fel. Az is magyarázatra vár, hogy a magányos ember miért hajlamosabb a szomorkodásra, s miért nevetnek az emberek gyakrabban, ha társa­ságban vannak. Miért nem tart tovább a neve­tés néhány másodpercnél? A szakemberek mindeddig nem tudták pontosan megállapítani, hogy mi váltja ki a humorérzék elvesztését, s hogy milyen szervezeti folyamatok befolyá­solják a nevetőkészséget. Ezek a rejtélyek azonban nem veszik el az orvosok kedvét attól a törekvéstől, hogy a neve­tést hatékony gyógykezelési eljárásként alkal­mazzák. A Standordi Egyetem kutatói a neve­tést helybenfutásnak nevezik. Ebben nagy igazság van, hiszen a nevetés számos izmot működtet, csökkenti a fejfájást, szabályozza a légzést, megszünteti a stresszes, nyomasztó lelkiállapotot, elősegíti az alvást, s mindezt gyógyszerek fogyasztása nélkül teszi. A neve­tés hatására több hormon kerül a vérbe, aktivi­zálódnak az anyagcsere folyamatai. A nevető ember kevésbé érzékeli a fájdalmat. Az említett tapasztalatok alapján egyes amerikai és svédországi klinikákon „nevetéste- rápiai" osztályokat nyitottak. Ezeken az osztá­lyokon az orvosok az olyan primitív eszközöket sem mellőzik, mint a csiklandozás, a fő szere­pük azonban a nevetésre késztető videokazet- tás műsoroknak van. Ebben a tevékenységben a televízió sem marad el, külön csatornákon szolgáltatnak egészségügyi nevettető műsoro­kat, s azt kábeles közvetítéssel juttatják el a klinikákra, szanatóriumokba. A legtöbb ered­ményt eddig az idült betegségek gyógyításánál sikerült elérni. A gyermekklinikákon más újdonságok is el­terjedtek. Az orvosok és a nővérek tréfálkozva, Nevetni... KELL! néha bohócnak öltözve foglalkoznak a gyere­kekkel, a helyiségeket üde színűre festik, s min­den lehetőséget kihasználnak a vidámság foko­zására. A nevetés azáltal gyógyít, hogy megszabadít a reménytelenség érzésétől, s olyan lelkiállapo­tot teremt, amely elősegíti a gyógyulás folya­matát. A nevetésnek univerzális profilaktikus hatása van. Bebizonyított tény, hogy a bánkó- dás csökkenti a szervezet ellenállóképességét, a jó hangulat viszonyt növeli a betegségekkel szembeni immunitást. New Yorkban a jókedv pártfogói hozzáláttak az egészséges nevetés klubjainak szervezéséhez, amelyek tevékeny­sége a tagság kölcsönös felvidámitására irá­nyul. Ma már az orvosok nem tekintik tréfának Félix Bremont francia orvos elmúlt században tett kijelentését, hogy az ebéd utáni rendszeres nevetés elősegíti az emésztést. Nemrég a Kaliforniai Egyetemen kísérletileg bizonyították annak a feltevésnek a helytelen­ségét, mely szerint a nevetés nem fér össze a komoly munkával. Száz önkéntes jelentkezőt bonyolult matematikai feladatok -megoldásával bíztak meg. A jelentkezőket két csoportba osz­tották, az egyik csoportban bizonyos időközök­ben filmkomédiákat vetítettek, a másik csoport pedig kellemes, nyugodt zenét hallgatott. Habár a munka izgalma mindkét csoportnál azonos mértékben csökkent, a nevetésre ingerelt tanu­lók mégis sokkal gyorsabban oldották meg a feladatokat. A szakemberek egyre gyakrab­ban tanácsolják a pedógusoknak, hogy előadá­saikat, óráikat humoros megjegyzésekkel is fűszerezzék, mert így jobban elősegítik a tan­anyag elsajátítását. Erről angliai pszichológusok is meggyőződ­tek. Sokáig törték a fejüket azon, hogy miként lehetne megszüntetni az üzemi szaktanfolya­mok unalmasságát. Az egyik előadó véletlenül rátalált a megoldásra: előző este egy új vidám színdarabot tekintett meg, s a tartalmáról rövi­den beszámolt a hallgatóságnak. A teremben nevetés tört ki, s az előadó ezután jókedvűen ismertette a szakmai tudnivalókat. Az eset alapján olyan ötlet született, hogy az ismeret- terjesztő szakfilmeket tréfás feldolgozásban kellene előállítani. Ilyen jelleggel készített - köz­ismert komikusok részévételével - egy mun­kavédelmi szakfilmet, s az eredmény felülmúlt minden várakozást. Amit azelőtt tíz előadással sem sikerült elérni, egyetlen film megtekintése - a helyzetkomikumban kifejezett mondanivaló megértése alapján - elgendö volt a munkavé­delmi szabályok tökéletes elsajátításához. Ezt követően külön társaság létesült tréfás szakfil­mek gyártására. Az életben éppen elég bánatos esemény, kellemetlenség akad, ezeket a sors hozza ma­gával. Az ember azonban magában hordozza azt a képességet, hogy felülkerekedjen ezeken, s derűsebbé tegye mindennapjainak egyhan­gúságát. M. FILONOV

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom