Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-13 / 2. szám
1989. január 13. XXII. évfolyam Ára 1 korona l /égé az ünnepeknek, az újévi fair gadkozásoknak. Mint minden évben, az új esztendő első perceiben most is elhatároztuk, változtatunk életvitelünkön, úrrá leszünk rossz szokásainkon, megpróbálunk másképp élni, dolgozni. Eltökélt szándékunk, hogy egészségesebb életmódot folytatunk és véget vetünk a rajtunk egyre inkább eluralkodó ingerültségnek, idegességnek. Hogy vélt és valós sérelmeinket, bosszanko- dásunkat az idén nem szívjuk annyira mellre és nem engedjük, hogy felszökjön a vérnyomásunk, megváltozzék szívünk ritmusa, s égető fájdalmat érez- zünk a gyomorszájunk táján. Hogy nem nyeljük ezentúl marokszámra a nyugta- tatót, nem rongáljuk az amúgysem legjobb egészségi állapotunkat. Hangoztatjuk, ezután ,, hidegen" hagy az is, ha a főnök másnak osztja a jutalmat, ha rosszakaróink összesúgnak a hátunk mögött, ha előttünk fagy ki a banán, vagy ha a posta későn kézbesíti a várva várt levelet. És ugye ismerős a szándék, a hétvégeken már nem a hét közben elmaradtak pótlására fogunk törekedni? S ezentúl időt szakítunk az erdei túrákra, mozi- és színházlátogatásra, vagy csak egy meghitt andalgásra a Duna-parton? Az új év első napjaiban megfogadtuk azt is, ezentúl több időt fordítunk a gyereknevelésre. Az első naptól kezdve Fogadkozások és tettek a gondoskodás nem csupán abból áll majd, hogy gyermekünktől megkérdezzük - szinte nem is várva a választ mit evett, milyen osztályzatot kapott, hanem leülünk mellé, türelmesen meghallgatjuk az iskolában történteket, s együtt szörnyúlködünk, vagy kacagunk a hallottakon. Mert jól tudjuk, ha ilyen lesz a kapcsolatunk, nem kell attól tartanunk, hogy gyermekeink csoportokba verődve a lakótelepi házak postaládáit feszítik fel vagy ,,heccből" autót lopnak, inni, narkózni kezdenek. És nem esünk kétségbe akkor sem, ha a gyerek elmondja, az osztályban bizony vannak, akik cigarettáznak, s kellő higgadtsággal válaszolunk, ha rákérdez, melyik fogamzásgátló a legveszélyesebb. És tegyük kezünket a szívünkre, mi maradt a tavalyi elhatározásból, fogadalmunkból, hogy kisgyermekünk mese utáni vágyát nem tévével, videóval, magnóval elégítjük ki, hanem magunk mesélünk az igazságos Mátyás királyról, a Hófehérke jóságáról, és napjaink csodás vívmányairól, De az idén, ugye másképp lesz? Megtartjuk adott szavunkat, s nem hivatkozunk fáradtságra, sok tennivalóra? Az újesztendei fogadkozások közben eszünkbe jutnak szüléink, nagyszüleiek is. Hiszen tavaly bizony ismét gyakran hagytuk őket magukra, s helyettünk jó, ha legalább levél ment. Mert igaz, az óévben tennivalónk mindig volt bőven, ám az is letagadhatatlan, hogy időnkbe belefért volna a látogatás. Tudatosítva azt, hogy az emberi lét véges, s ha majd egyszer nem lesznek, hiányukat nem pótolhatja senki más. Az újévi fogadkozások első perceiben gondolunk munkánkra is. Arra, hogy erőnkből, tudásunkból telne többre, csak le kellene győzni az évek során beidegződött rossz szokásainkat, főleg a nemtörődömséget, a közönyt. Csakhogy súlyt adni a kimondott szónak, tartalommal megtölteni mindennapi tevékenységünket, ehhez kevés csupán az újesztendei elhatározás. Valamennyiünknek fel kell ismernünk, hogy saját magunk, sót, a helyünkbe lépő nemzedékek boldogulása nem kis mértékben nemes szándékaink megvalósításától is függ- PÉTERÉI SZONYA Lórincz János (2), Gágyor Aliz (1) és a ŐSTK (2) felvételei
