Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-03-10 / 10. szám

P y este feldühödött az új tévékészülék. Azért lett dühös, mert a család nem az első műsort nézte, ahol az ö kedvenc filmjét sugározták, hanem a másodikat, ahol egy felügyelő igyekezett felgön­gyölíteni valamilyen fantáziátlan bűnesetet. Másképp nem tudott tilta­kozni, hát fogta magát és kikapcsolódott. Bekapcsolhatatlanul... Apa, anya és Pista csak sokkal később fogták fel, mi is történt valójában.- Hogy tudjuk meg a krimi végét? - nyekeregte csüggedten Pista.- Hűha! - mondta az apa. Feltápászkodott a kényelmes karosszékből, és nyomogatni kezdte a tévé gombjait.- Ez bedöglött... - sóhajtott anya.-Be... - bólintott apa, majd tehetetlenül visszahuppant a fotelba. Hallgattak. Csak néztek maguk elé megkövültén, hitetlenkedve. Első­nek Pista heverte ki a sokkot.-Jóska azt mondta, hogy nekik nincs tévéjük... - suttogta félve, bizonytalanul. Apa elszörnyedt:- Nincs?! Akkor mit csinálnak esténként? Azt mondta, hogy beszél­getnek...- Beszélgetnek?... Hmmm... És ki az a Jóska egyáltalán? - faggatózott apa.- A padtársam - mondta Pista.-A barátod? - érdeklődött anya.- Az.-Az igazi barátod? Mert tu­dod, kisfiam, barát és barát kö­zött nagy a különbségI A hábo­rúban nekem is sok barátom volt... De amikor megsebesültem, csak egyvalaki sietett a segítségemre. Élete kockáztatásával biztonságos helyre cipelt - mondta apa.- Apa, te harcoltál a háborúban? '- Igen, fiam. Nem tudtad?- Még sohasem meséltél róla - mondta Pista Tekintetét egy pillanatra sem vette le az apjáról. A két szülő szégyenkezve összenézett.- És ki fia ez a Jóska? - kérdezte anya.- Hát kié lenne?! A Horváthéké A Horváth bácsi is volt a háborúban. Egyszer megmentette egy sebesült bajtársa életét - Pista ezt úgy mondta, mint valamilyen hétpecsétes titkot. Apa izgatott lett:- Jól hallottam, Horváthot mondtál?- Igen, Horváth Józsi bácsi, a Jóska apukája. A szülök döbbenten néztek maguk elé. Ezt a pillanatot használta ki a tévé. Bekapcsolódott. Mérges volt szegény, mert senki sem törődött vele. Csóka Ferenc A PÓRUL JÁRT TELEVÍZIÓ ízeltlábúak egymás között Nem kell a trópusi tengerek vizébe merülnünk, ha érdekes életű állatokat akarunk tanulmányozni. Közeli tisztáson megfigyelhetjük a korhadó fatönkökben fészkelő fekete fahangyákat. Némelyik érdeke­sen viselkedik: odamegy egy levéltetűhöz, csápjaival megérinti, mire az egy csepp édes nedvet ürít. Persze a levéltetvek nem hangyák kedvéért bocsátanak ki magukból cukros váladékot. A levelek nedvét szívják, s táplálékukban igen kevés a fehérje, de annál több a szénhidrát; a cukorfeleslegüktől pedig meg kell szabadulniuk. A levéltetvek által ürített cukros cseppek tömegesen hullanak a növények leveleire. A hangyák eleinte nyilván a levelekről nyalogatták le az édességet, majd később egyenesen a levéltetű potroháról szedték le. A hangyák és a levéltetvek együttélése (szimbió­zisa) olyan szoros is lehet, hogy egyes levéltetüfajok már csak a hangyák segítségével maradhatnak fenn. így például egy fajuk számára a hangyák valóságos istállót építenek, megvédik őket a raga­dozó rovarok ellen. * F. H. R övid távon a leggyorsabb szárazföldi állat a vadászgepárd, Kelet-Afrika nyílt síksága­inak ragadozója. Zsákmányának üldözésekor 100 km/óra sebességre is képes felgyorsulni. Egy ge­párd pontosan mért sebessége 112 km/óra volt, Csúcstartó állatok Vágtázok és maratoniak 549 méteres távon. Ez a jelenleg hitelesen igazolt sebességi csúcs. És egyúttal ez a gyorsulási csúcs is, mert a gepárd nem egészen két másodperc alatt éri el ezt a sebességet. Ezt az óriási sebességet a gepárd nem tudja sokáig tartani, mert oxigénház­tartása néhány másodperc alatt felborul. Talán ez az oka, hogy a gepárdok sem futnak mindig ilyen gyorsan: az átlagos sebességük 70-90 km/óra. Persze ez is több, mint a versenylovak csúcssebessége, hiszen az „csupán" 69,6 km/óra. Hosszabb távon az amerikai villásszarvú antilop a leggyorsabb. Több példányát figyelték meg en­nek a fajnak, hosszú vágta közben. Hat kilométe­ren 56 km/órás sebességet értek el, 1,6 km-en 67 km/órával vágtattak, egy példányuk pedig 800 méteren 88,5 km/órára is képes volt. Az Afrikában élő gazellák nagy többsége is eléri a 80 km/óra sebességet. A zebrák rekordja 65 km/óra; a struccoké 60 km/óra. A havasi nyúl csúcsteljesítménye 72 km/óra, és még az egészen lassúnak számító vadállatok, mint az elefánt, az orrszarvú, vagy a víziló - is 30-40 km/órás sebes­séggel futnak. A szürke óriás kenguru a „gátfutás" bajnoka. Egy példány menekülés közben elérte a 64 km/óra sebességet, miközben egy 3,2 méter magas fara­kást is átugrott. Távolugrásban is a kenguruk a világcsúcstartók; egy vörös óriás kengurunak volt egy 12,8 méteres ugrása is az egyik ugrássorozat­ban. Egy másik beszámoló szerint a szürke óriás kenguru sík terepen 13,5 métert ugrott. HUSZÁR LÁSZLÓ Szepesi Attila A bohóc Vidám legény a bohóc, piros haja csupa kóc, idelép, odalép, a zubbonya búzakék. Lengő inge pepita, lobog rajta pántlika, viháncol, nótázik, karikákkal mókázik. Csupa fintor, csupa folt, csupa masli, csupa gomb, csupa csengő, csupa szín, csupa csuda, karmazsin. Ez a bohóc másik bohóc (Vörös Ilona felvétele) Röntgen Wilhelm Conrad Röntgen az X-sugárzás (később röntgensu­gárzásnak nevezték el róla) felfedezőiéként vált ismertté. 1845 márciusában született jómódú szülők gyermekeként. Iskoláit kiváló eredménnyel végezte. Tizenhét éves korában azonban kizárták az iskolából, ugyanis nem volt hajlandó elárulni annak az osztálytársának a nevét, aki gúnyos karikatúrát rajzolt a táblára az egyik tanárról. Miután érettségi nélkül is megfelelt egy szigorú felvételi vizs­gán, így Svájcban járhatott egyetemre. Ott szerzett gépészmér­nöki diplomát, és ott fejezte be doktori értekezését is. Alkotó munkásságának fontos állomásai Strasbourg, Giessen, Würzburg és München voltak. Würzburgban fedezte fel 1895-ben az X-sugárzást, amely nevét világhírűvé tette. E felfedezéséért elsőként kapott fizikai Nobel-díjat. A díjjal járó pénzjutalmat a würzburgi egyetemnek ajánlotta fel. M. H. Gondolkodom, tehát... EGY SZÁM ÉS EGY KÖNYVCÍM Előbb add ösz- sze a rajzon lát­ható számjegye­ket! Az összeg egy olyan szám lesz, amely egy mesekönyv címé­ben is szerepel. Hányas számról és milyen könyv­ről van szó? ELSŐ OLVASMÁNYÉLMÉNYEM Csehszlovákiai magyar írók vallomásai l^rQyri ■ hogy a gyengébbek igazához idomult - nem- csak az életem, de az egész világképem is. FERENC Ezek a távoli, gyerekkori ködök máig azt sugall­ják, hogy az erősebb oldalán nem lehetsz igazán becsületes, becstelen sem tehát a gyen­gébb pártján. Igen korai időkből sejlik fel ben­nem a Toldiak alakja, a robusztus Miklósé, ki ■ testileg erős ugyan, de valahol gyengébb, ám valahol mégis erősebb a nyegle Györgynél. A fegyvertelen, és a felfegyverkezett figura, és Bence alakja, aki végigzörög a nádason... és Bence lábánál a hűséges kutya. (Gyökeres György felvétele) A GYENGÉBBEK IGAZA Első olvasmányélményem? Nincs róla sejtel­mem, miféle könyv lehetett. Bizonyos csupán abban vagyok, hogy azt a könyvet magyarul írta, vagy magyarra fordította valaki. Sem a cí­mét, sem a fabuláját nem tudom már, de az ízeit máig érzem. E könyvet megelőzően már ismerhettem jó emlékú öregapám népdalait és első világháborús bakanótáit, de íratlan meséi nyilván ennél is korábbi keltezésűek bennem. Hálás vagyok értük a mai napig, mert tudom, hogy általuk lettem kiszolgáltatott, másoknál, sokaknál gyengébb emberke, aki e mesékből azt tanulta meg, hogy mindig a gyengébb, a szegényebb, mindig a legkisebb királyfi győ­zedelmeskedik, még akkor is, ha éppenséggel libapásztor az istenadta. Mégsem bánhatom, Petőfi. A kurta kocsmában nem én mulatok, de én zörgetek az ablakon. János vitéz is én vagyok, és én vagyok Szilveszter is. És Nyilas Misi és Nemecsek Ernő. Jean Valjean és Der- dó, azaz Gergő az Egri csillagokból. Nem Thenardier, hanem Dobó István és Török Bá­lint, nem Jumurdzsák, és nem Javert felügyelő, hanem Gavroche - még akkor is, ha ebben a szerepben százszor kell meghalni a barikádo­kon kölyökfejjel. Aztán Móricz Zsigmond Hét krajcáriának három figurája, és Nemo kapitány, Rádi Jóska, Buda hőse, Misi Mókus, Kakukk Marci... Az ötvenes évek végéig voltam gyerek s ezalatt sem a Micimackó, sem az Éjszakai repülés, sem a Kis Herceg nem került a kezem­be, de még csak a Dzsungel könyve sem. Nagy veszteség, hogy mindegyiket felnőtt fejjel kellett elolvasnom. Pótolhatatlan hátrány, bár így is nagy élmény volt valahány. Gyermekéveimben csak egyetlen Fekete István kötethez sikerült hozzáférnem, de József Attila már akkor „elém vetette" magát, mondhatom, végzetesen, összes verseinek máig is az a gyerekkorom­ban szerzett példánya nyílik ki magától ott, ahol én akarom. Falum könyvtárának lila pecsétjét máig is őrzik e kötet lapjai s bár sem könyvet, sem mást nem loptam életemben, ezt a kötetet soha nem tudnám visszaszolgáltatni a könyv­tárnak. Remélem, pótolták azóta. Mentségemre szolgáljon, hogy minden más könyvet vissza­szolgáltattam. Az összes Jókait, Mikszáthot, Krúdyt, a tízesztendős fejjel - sajnos igen korán - végigolvasott Dosztojevszkijt, Tolsztojt, Cse- hovot, akiket azóta sem tudok maradéktalanul pótolni, mert korán olvastam őket. De Mark Twain jókor került a kezembe, mert volt egy sokat olvasó öreganyám, akinek máig nem lehetek eléggé hálás. Igaz, Mikszáth Különös házasság című könyvét is ő adta a kezembe. „Ez ponyva, ezért kettest kapsz magaviselet­ből" - mondta valaki, de mégsem kaptam. Távol áll tőlem, hogy olvasmányélményei­met végigsoroljam. Annál is inkább, mert az emlékezetből amúgy is igen sok minden kiesik. Voltaire Cand/de-jétől Hermann Ottóig, Borne­misza Pétertől Kuncz Aladárig sok minden megmarad ugyan, de meg kell vallanom, hogy negyvenesztendős koromra ott tartok, hogy többezer könyvvel körülvéve kiszűrődött a könyveim közül az a félszáz, amelyek nélkül, időnkénti fellapozásuk híján boldogtalan len­nék. Lakatlan szigetre viszont akkor sem köl­töznék, ha minden könyvemet magammal vi- hetném, mert naponta új és új könyvek jelennek meg, s én nélkülük aligha lehetnék a boldogság esélyese. LOGIKA Az ábra számai egy bizo­nyos logikai elgondolás sze­rint változnak. Ennek alapján írd be a hiányzó két számot az üres mezőkbe! MEGFEJTÉS A február 24-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 1 —H, 2-F, 3-E, 4-D, 5-A, 6-C, 7-G, 8-B, 9-I; 515-281=234, 343-192=151, 172-98=83. Nyertesek: Haris Mária, Perbete (Pribeta); Varga Gabriella, Bra- tislava; Szvereda László, Safá- rikovo; Fejes Katalin, Pelsőc (Plesivec); Molnár Miklós, Ki- rályhelmec (Král'ovsky Chlmec). !■ ÚJ szú 18 1989. III. 10

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom