Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-03-10 / 10. szám

Z árszámadó közgyűlés. Több évti­zedes múltra visszatekintő föld­műves-szövetkezeti hagyomány, éven­ként ismétlődő, mégis mindannyiszor nagy esemény a tagság életében. Ezt bizonyítja az ünnepi külsőség és öltözet, de még inkább a felelősségtudat, hogy az elemzés, értékelés pontos legyen, mert csakis az ilyen mérleg mutatja meg, hogy hol vannak még tartalékok, fejlesztési lehetőségek. Ezek a közgyűlések jellemzői, s ilyen szellemben, céllal tartották zárszáma­dásaikat évről évre a Bátorkeszi (Vojni- ce) Efsz tagjai is. Napokkal ezelőtt Sze­gi István alelnök, a pártalapszervezet elnöke idei közgyűlésüket mégis rend­hagyónak minősítette.- Sorrendben immár a huszonhete- dik közgyűlésünk volt a legutóbbi, mégis új és nagyszerű élménnyel gazdagított. Először választottunk elnököt két jelölt közül, titkos szavazással. A 478 szava- zocédula között csak tizenhét volt az érvénytelen. Például azért, mert való­színűleg idősebb tagjaink közül néhá- nyan a figyelmeztetés ellenére nem az egész nevet, hanem csak a vezetékne­vet húzták át, vagy áthúzás helyett az egyik jelölt nevét bekeretezték. Rosszindulatot bizonyító áthúzási mód, bejelölés vagy megjegyzés egyetlenegy sem akadt. Ez egyrészt tagjaink felelős gondolkodásmódját bizonyítja, más­részt azt, hogy a választást sikerült valóban gondosan előkészíteni. önértékelésből jeles Szlovákiai méretű kimutatás hiányá­ban egyelőre csak találgatni lehetne, hogy hány földműves-szövetkezet elnö­ke mondhatja el azt, amit Cséplő Gábor mérnök, a bátorkeszi elnök: „Engem két jelölt közül, titkos szavazással választott meg a tagság". Háromszázhetvenen adták rá voksu- kat. A tények ismeretében a helyzet egyértelmű, de mintegy két hónapon át, a jelölési időszakban nem így volt.- Idegesítette a bizonytalanság? A vesztés lehetősége?- Nem. Különben aligha vállaltam volna a jelölést, hiszen mindkettőnk esélyei azonosak voltak. A pártbizott­ság, majd taggyűlésükön a kommunis­ták is úgy látták helyesnek, ha a szövet­kezet tagsága az új elnököt a legdemok­ratikusabb formában választja meg. Kommunista vagyok, a döntés valódi célját megértettem és elfogadtam.- És ha vesztett volna9 - Ugyanazt mondanám, amihez a vá­lasztást megelőző két hónapon át tartot­tam magam. Közel másfél évtizeden át zootechnikusként dolgoztam. A szak­mámat szeretem, értem, és életcélom­nak is el tudom képzelni. így annak a belső érzésnek még csak a legkisebb jelét sem tapasztaltam önmagámban, hogy ha rám szavaznak kevesebben, vesztes leszek. Remélem, senki sem veszi túlzásnak, ha úgy fogalmazok, hogy jelölttársammal, ágazatvezető kol­légámmal mindvégig kéz a kézben ha­ladtunk. Nem ígértek teljesíthetetlent-- A két jelölt öt részleggyűlésen lé­pett fel közösen választói előtt. De nem amolyan szokványos életrajzszerü be­mutatkozások voltak ezek, hanem véle­ménycserék a javából. Egy-egy alka­lommal három-négy órán át sorolták a jelenlévők kérdéseiket, észrevételei­ket és javaslataikat egyik vagy másik, esetenként mindkét jelölt címére. Sem­mi sem maradt megválaszolatlan, öröm volt hallani, tapasztalni azt a nagyará­nyú véleménycserét, amit a tagok között ezek a „korteshadjáratok" kiváltottak - hangsúlyozta a pártelnök.- Egyikünk sem ígért lehetetlent, ke­vés munkát és nagy keresetet - így az elnök. - Éppen fordítva, nagyon reális képét adtuk lehetőségeinknek és a gaz­dálkodási elvárásoknak. Elmondtuk, hogy a megnehezedett feltételek köze­pette hol látjuk a járható utakat. Azt, hogy munkadíjat csakis a valós munká­ért, a teljesítményekért adhatunk. Az önellátás és az önfinanszírozás ezt egy­szerűen szükségszerűvé teszi.- A bizalmat megkapta. Titkos szava­záson. Mint embernek ez mit jelent?- Egyetlen szövetkezeti elnökről sem feltételezem, hogy tisztségét félvállról veszi, vagy helyzetét saját előnyére hasznosítja. Még akkor sem, ha kéz­felemeléssel választották meg. A titkos szavazás erősíti a felelősségtudatot. Bi­zonyítanom kell azok előtt, akik rám szavaztak, de annak a közel száznak is, akik úgy vélték, hogy az elnöki tisztség­re jelölttársam lett volna alkalmasabb És ami még ezeknél is fontosabb, bizo­nyítanom tettekkel és eredményekkel kell. Nem szépen megfogalmazott szó­lamokkal, hogy mit és miért nem teljesí­tünk. Nehéz lesz, de nem lehetetlen Azt, hogy Cséplő Gábor mennyire nehéz időszak kezdetén lett elnök, az üzemgazdász, Veronika Kubovicová rö­vid összefoglalója mindennél jobban ér­zékelteti.- Tavaly a tervezett 9,1 millió korona helyett 5,5 millió korona nyereséget ér­tünk el. A 75 millió korona bruttó mező- gazdasági termelés három millióval volt kevesebb a tervezettnél. Ugyanennek az idén 107 milliónak kellene lennie. A hatékonysági mutatókat szintén javí­tani kell, hisz 1988-hoz viszonyítva a földadó több mint kétszeresére nőtt, a tavalyi nulla értékkel szemben a mun­kadíjak adójaként az idén 11 millió koro­nát fogunk kifizetni, és kerek száz szá­zalékkal nagyobbak a kölcsönök ka­matai. Az elnök mindennek ellenére biza­kodó. A falunkban élő családok többsége a szövetkezetben dolgozik, életüket a közös eredményei nagy mértékben meghatározzák. Ez adja a reményt, hogy javító szándékú elképzeléseink valóra váltásához tagjaink többségét si­kerül felsorakoztatni. Egységesen és egy emberként, ahogy az a választáson is volt. Erősíti az elnöknek a tagság segítsé­gébe vetett bizalmát, Jiogy csakis ter­mészetes és teljesíthető terveket szőnek.-A munkaidő és a gépek jobb ki­használása, -a napi egyéni teljesítmé­nyek pontos nyilvántartása;- az érdem szerinti munkadijazás általánossá tétele és elmélyítése, a személyes munkafela­datok és a felelősség pontos meghatá­rozása, illetve következetes számonké­résé, a szövetkezeti vagyonnal való bá­násmód - sorolta jelszavasán az alap­vető követelményeket. További monda­tai bizonyították, hogy valamennyi mö­gött konkrét elképzelés áll.- Legkésőbb márciusban a szövetke­zet az elnöktől kezdve, és mondjuk a telepőrrel végezve, mindenkivel szer­ződést köt. Kinek mi a konkrét feladata, miért (elel, mit kell elérnie. Aki köteles­ségeinek teljesítésére nem lesz képes, annak megköszöni az együttműködést. Bevezetjük az éjszakai műszakokat, hogy kevesebb géppel is győzzük a munkát, valamint azt, hogy mindenki naponta jelentse, milyen munkát vég­zett, mennyit teljesített. Ahogy az ágazatvezetők látják Hogy mindezt komolyan gondolják, arról már az elnökkel folytatott megbe­szélésünket megelőzően meggyőződ­hettünk. Miközben Mácsadi József mér­nök, föagronómus részletezte az ága­zatra váró feladatokat, eszmecserénk két kiegészítő beszélgetéssel gazdago­dott. Egyik látogatója jelentette, hogy aznap a munkacsoport mennyi istálló­trágyát hordott be a melegágyakba. A másik jelentés a lucernatáblákon idő­szerű, vegyszeres gyomirtással volt kapcsolatos. Ennek a munkának az ágazatvezetö személyesen is utánané­zett Rövid távollétében Katus József mérnök, fözootechnikus összegezte a fő feladatokat.- Tavaly elértük a 4088 literes fejési átlagot, így tejeladási tervünket túltelje­sítettük. Az idén a tejhozam állandósítá­sa mellett a minőség javítására össz­pontosítjuk a figyelmet. Mindenekelőtt ösztönzőbb díjazási rendszert vezetünk be. Húseladási tervünk teljesítésében tavaly 17 százalékkal maradtunk adó­sak. A sertéshizlaldában rövidesen be­fejezzük a technológia korszerűsítését. Az ún. nedvesetetéssel, valamint az élelmiszer-ipari melléktermékek hasz­nosításával és az ösztönzőbb bérrend­szerrel az említett hiányt pótolni lehet, sőt kell. A legnagyobb gondot a marha­hús-eladási terv teljesítése okozza. A fejlődést feltételező típusváltás elő­nyei legkorábban két-három év múlva mutatkoznak meg, addig a takarmányo­zásban és az állatgondozók munkájá­ban rejlő tartalékokat kell jobban kihasz­nálnunk. A növényfermesztési ágazat felelős irányítói is a hatékonyság fokozásának lehetőségeit keresik.- Közel 3200 hektár szántón gazdál­kodunk, öntözési lehetőség nélkül. Az idén 1988-hoz viszonyítva 50 hektárral csökkentettük a búza, ugyanakkor 140- röl 200-ra növeljük a napraforgó vetés- területét. A rendszerben és nagy gond­dal termesztett cukorrépa jövedelmező növény, akárcsak a sörárpa, Így vetés- területüket növeljük. A tavalyi szinten tartjuk a szemes kukorica vetésterületét, a zöldségkertészetben pedig kihagyjuk a hat hektáron ipari célokra termesztett paradicsomot. Tavaly az eladási-felvá­sárlási bonyodalmak miatt jócskán ráfi­zettünk a termesztésére, s ezt a kocká­zatot nem vállaljuk újra. A föagronómus szavai tükrözik, hogy az új gazdálkodási feltételek közepette a növénytermesztők tervezetét milyen szempontok határozták meg. A kötelező tervmutatók és a társadalmi megrende­lés mellett nem hagyhatják figyelmen kívül a hatékonyságot, de azt sem, hogy a felvásárlók és feldolgozók felelős­ségérzete és a termelőkhöz való viszo­nya mennyiben könnyíti, illetve nehezíti az adott növény termesztését. Ez utóbbi tények meghatározó szerepe a jövőben csak növekedni fog, amit egyetlen meg­rendelő sem hagyhat figyelmen kívül. EGRI FERENC Lehet, hogy kissé fellengzős, ám minden hatáskeltést mellőző a címbe foglalt állítás. A másfél órás beszélgetés közben ugyanis riportalanyom többször említette, s bizonyítan­dó aprólékosan elmesélte életét. Persze már amire emlékezett. Hiába. Nem fiatalasszony Bí­ró Júlia. Augusztus 17-én kilencvenéves lesz. Ülök vele szemben, hallgatom, és az emlék­foszlányokból, élettöredékekből kirajzolódik előttem egy küzdelmekkel teli élet. Könnyű kiszámítani, mikor született, mégis leírom: 1899-ben. Enyhe borzongással nézem az év­számot. Hiszen ez még a múlt század! Mennyi eseményt, a történelem egy darabját megélt asszony!-Az első világháború a szülőfalumban Nádszegen (Trstice) ért. Éppen folyt az aratás, jöttek az emberek a hírrel, hogy kitört a háború. Jóformán még gyerek voltam, mit értettem a szón! Aztán a bátyám eltűnt a harcokban, s nagy sokára tudtuk meg, hogy valahol Doberdónál lelte a halálát. Szegény jó édesanyám majd belepusztult a bánatba. Pedig hat gyereke volt. Aztán az idősebb nővérem és férje hajóra szálltak. Az újvilágba indultak a vélt jobb élet után. A nyílt tengeren elsüllyesz­tették a hajót... meghaltak mindahányan. Én voltam a legfiatalabb, én még tartom magam. Csak hát, kedves, ebben a korban már ajándék minden nap. Tavaly még a kertben is dolgoztam. Termeltünk paradicsomot, ubor­kát, még eladásra is. Kicsit elóreugortam; szóval ott hagytam abba, hogy... (vége volt az első világháborúnak) ...igen, igen. Utána nem sokkal férjhez mentem Bratistavába. Az uram a bíró­ságon dolgozott, szépen éltünk, két fiunk született, aztán épp hogy csak tíz hónapos volt a gyerekek közül a kiseb­bik, amikor meghalt az apjuk. Gondolja el! özvegyen maradtam a régi, mostoha világban Most már ötvenegy éve egyedül, társ nélkül élek. A kicsinyke segélyből, meg a fehérneműk javításából élünk. A Duna utcában laktunk, ott ért bennünket a második világégés. Hát, kedves, azok valami szörnyű esztendők voltak. A bombariadókat, a szi­rénák hangját nem tudom elfeledni. Ahogy rohantunk az óvóhelyre, hallottuk a becsapódást. Elvesztettük ismerő­seinket, barátainkat...! 1949-re aztán olyan légkör alakult ki a városban, ami miatt az elköltözést választottam. Kisebbik fiammal először a nővéremnél, később itt Nagyabonyban (Veiké Blahovo) húztuk meg magunkat. Itt aztán végleg letelepedtünk, házat építettünk a fiammal közösen. Úgy az ötvenes évek elején, - várjon, mikor is alakult a szövetkezet? Hát ha jól emlékszem, ötvenben.. ., na szóval én is beléptem, aztán arra a hamrincvalahány szövetkezeti tagra főztem, akik az alapítók voltak. A későbbi években inkább a szabadban való munkát választottam, talán mert valamivel többet fizettek érte, pedig az is igencsak kevés volt. Tíz évig voltam aktív tagja a gazdaságnak, s megfordultam a nö­vénytermesztés különböző részlegein. Dolgoztam a szőlő­ben, a dohányban, a kertészetben, de akármilyen társa­dalmi munkát szerveztek én a jelentkezők között voltam. Jaj, maga még milyen fiatalka! De soha nem fog annyit dolgozni, mint én. Ez a világ már nem olyan. Itt mindenki­nek megvan a lehetősége a munkához, biztosított a betevő falat. Én mindenkit szeretek. Ha kértek, segítettem a rá­szorulókon. Látta a ház falán a vöröskeresztes táblát? Hosszú-hosszú évek óta tagja vagyok a szervezetnek. De ugyanúgy a nöszövetségnek és sokáig a Csemadoknak is. Funkciót soha nem vállaltam egyik szervezetben sem. Nem köthettem le magam, a ház körül itt ez a nagy kert, sok munkát adott mindig. A nagyobbik fiam már nyugdíjas, ott két fiú unoka van, meg már négy dédunoka is. A kisebbik fiam még dolgozik, fia, lánya van. Nézze, ma kaptam levelet a katonaunokám­tól. Jaj, drága jó gyerek, még 226 napja van hátra, istenem, alig várom, hogy itthon legyen. Tudja majdhogy­nem én neveltem kicsi korától, aztán az ember szeretetre vágyik, megöregedve tán még jobban. Hogy mi a titka a szellemi frissességnek? Az egészsé­gem. Annak a titka pedig a munka a munkaszeretet, a kitartás és a hit. Soha senkit nem bántottam. Én minden embert szeretek, becsülök, még ha úgy érzem, hogy nem jó hozzám, akkor is. Úgy szeretném meghálálni egy-egy ember jóságát. Nézze, milyen kézimunkát ,,gyártok" az abonyi asszonyoknak...! Ugye ilyent még nem látott? Fiatalasszony koromban láttam egy jómódú családnál, most öregségemre ennek készítésével foglalatoskodok Maradék anyagból vannak összevarrogátva. Kézzel, mert így szebb. Csak hát a virágok már nem sikeredtek olyan szépre, mert remeg a kezem. Olvasni már keveset bírok, szemüveggel is nehezemre esik. Az utóbbi időben a televí­zió sem tud annyira lekötni. Tegnap csirkét vágtam, abból készül a mai ebéd De vegyen, kedves, a süteményből, vasárnap készítettem, a fiam is szereti. Eldolgozgatok így télen benn a lakásban, most meg hogy ilyen szép tavaszias az idő, jobban kimerészkedek Hétvégén az ablakokat fogom megmosni, de a függönyök sem kerülik el a kimosást. Jaj, hát ne nézzen már rám olyan csodálkozó szemekkel. Nem olyan nagy munka az. Nincs nekem semmi bajom. Csak a lába­im fájnak néha De hát csoda? Visznek engem idestova kilencven éve .. SZITÁS GABRIELLA a hrnuh d nwiniiK Rendhagyó elnökválasztás után a hétköznapokról Cséplő Gábor mérnök, a bátorkeszi szövetke­zet új elnöke (Dr. Kovács Imre felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom