Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-03 / 9. szám
szú a . III. 3. Az alma- és körtefák metszése S Alakjuk szerint az alma- és körtefák koronája piramis, kúp, vagy h| gömb alakú lehet. Forma és funkció szempontjából a szaknyelvben = a sudaras és sudár nélküli, illetve a tér- vagy sík korona megnevezé- = sek használatosak. Az almafák vonatkozásában elsősorban a suda- H ras koronáról, a termökaros orsóról, valamint néhány sövénytipusról = kell beszélni, ugyanakkor a körte esetében számításba jöhetnek még = a kordonalakok is. A hagyományos koronaformák közül a sudaras korona a legelter- = jedtebb. Az almán és körtén kívül gyakran alkalmazzák cseresznyé- = nél, meggynél, szilvánál és kajszinál. Egyike azoknak a koronatípu- = soknak, amelyeknél kellő szakértelem és odafigyelés esetén a legto- Ü vább fenntartható a fák jó termőképessége. A korona alakításában és = a fa termösúlyának megőrzésében egyaránt a metszésé a legfonto- S sabb szerep. A termörészek részleges ifjítását a másod- és harmadol rendű oldalágak leváltásával, felújításával érhetjük el. Ügyelni kell arra, hogy az emeletközök ne nőjenek be. Tehát az S ágcsoportok tengelye alá lelógó, illetve a belőle kimagasló vesszőket, = esetleg vízhajtásokat tőből kell eltávolítani. A fajtól és az ültetési = távolságtól függően egy-egy fán 3-5 emeletet (ágcsoportot) alakítha- §§ tünk ki, az utolsó ágcsoport fölött a sudarat eltávolíthatjuk. A sudaras M koronájú körtefák, de némely almafajták is kimondottan középre és ÉH felfelé törő hajtásokat nevelnek. Ezek a hajtások mindig vegetatív S jellegűek, lekötözés nélkül nem fordulnak termőre. Ennek ismeretéül ben fejlesztették ki az ún. kikönyököltető metszést, amely a körtefák- = nál szinte nélkülözhetetlen. Lényege, hogy az oldalágat, esetleg = a többedrendú ágat a pozíciójának megfelelő helyen, kifelé álló = vékony vesszőre vágjuk vissza. A beavatkozás nyomán tápanyagtor- Ü iódás következik be, hisz a vékony vessző meglehetősen kevés = tápanyagot „fogyaszt", minek következtében a meghagyott gally §§ berakodik termórüggyel. A meghagyott vessző a kívánt irányban EE fejlődik majd tovább. A termökaros orsót telepítéstől kezdve vízszintes lekötözéssel H lehet kialakítani. Viszonylag korán, már 3-4 éves korban termést Üj várhatunk a fától. Mihelyt kialakítottuk a spirálisan elhelyezkedő 2-3 = ágcsoportot, a hajtások lekötözésének nincs tovább jelentősége. Koronaalakító metszés a telepítést követő tavaszon (a), a második (b), a harmadik és későbbi években (c) |Ü Mihelyt a fa teremni kezd, kézbe kell vennünk a metszőollót. Ritkító és == termórész-ifjitó metszést kell végeznünk, mindig az évi hajtásnöveke- ÉH dés mértékének megfelelően. Megfelelő termőhelyen a Jonathan és = Gotdan Delicious almafajták 20-25 éven át kielégítően teremnek EE ezzel a koronaformával. Az almán kívül néha körtefáknál is alkalmazott karcsú orsó az M egyik legintenzívebb koronaforma. A gyengébb növekedésű alanyra = oltott, bótermó fajtákból (Starkrimson, Goldspur) sűrű - 3x2 méteres S térállású - ültetvényt létesítünk, s a koronát lekötéssel és metszéssel H alakítjuk ki. Az orsót a tengely körül ágcsoport formájában elhelyez- = kedö termőkarok (50-100 cm) képezik. Az ilyen koronájú fák a máso- = dik évtől teremnek, termőképességük a termőhelytől függően 10-15 = évig is fenntartható. A termörészek ifjítása a harmadik évtől időszerű. A kertbarátok által kedvelt gyümölcssövény tulajdonképpen egy = síkban nevelt gyümölcstermő növények összefüggő sora. Alapjában HÍ véve kiterített koronaformáról van szó. A keskenyebb sorokat H (50-100 cm) sövénynek, a szélesebbeket (150-250 cm) gyümölcsfái- = nak nevezzük. Ezeknél a hajtások-vesszök helyzetének szabályozá- {H sával tudják fenntartani a hajtásnövekedés és termőképesség közötti = egyensúlyt. Sok problémát okoznak a merőlegesen felfelé törő = hajtások. Ha tőből kivágjuk őket, akkor meggyűlik a bajunk az előtörő = vízhajtásokkal. Itt kamatoztathatjuk azt az ismeretet, mely szerint = a rügyfakadás utáni metszésnek növekedést csökkentő hatása van, S tekintve, hogy tápanyagkészletének egy részétől megfosztjuk a fát. = Ettől még jobb eljárás a zöldválogatás, vagy májusi zöldmetszés. Ha 5= évente ritkítunk és ifjitjuk a termőrészeket, általában 20-25 évig = fenntarthatjuk a jó termőképességet A gyakorlatban jól bevált a Hun- EE gária sövény, a Palmetta, a Bouché-Thomas, valamint az Olasz = sövény. A körténél piramis alakú, vagy egyszerű sudaras koronát vadkörte = alanyon lehet legkönnyebben kinevelni, viszont az alakfák és kordo- =§ nők kialakításához a birsalany a legmegfelelőbb. BELUCZ JÁNOS mérnök, kandidátus Új szőlőfajták, hazai nemesítésből Az utóbbi évtizedekben hazánkban is nagy lendületet vett a szőlőnemesítés. Ennek köszönhető, hogy az államilag elismert fajták között immár saját nemesítésből származók is szerepelnek. Az új fajták több évig tartó, következetes fajtakísérletek után kerültek köztermesztésbe. Jó tulajdonságaiknál fogva előnyösen kiegészítik az eddigi választékot, illetve helyettesítik azokat a hagyományos fajtákat, amelyek már nem felelnek meg az új termesztéstechnika kívánalmainak és az új igényeknek. A Piros tramini és Müller Thurgau (Rizlingszilváni) keresztezéséből származó Pálava volt az első csehszlovákiai nemesítésú elismert szőlőfajta. Fürtje középnagy, középtömött. Bogyói középnagyok, gömbölyűek, vastag héjúak, világospiros alapon lilásszürke színűek, hamvasak, lédúsak. A bogyó íze fűszeres, muskotályba hajló. Bora finom zamatú, fűszeres, telt, harmonikus savtartalommal. Jó évjáratban különleges minőségű bor készíthető belőle. Október elején érő, középkései fajta. Szálvesszős metszéssel kielégítően és bőven terem. A téli fagynak és a betegségeknek közepesen ellenáll, a lisztharmat azonban egyes években károsíthatja. Tőkéje jó talajon erőteljes növekedésű, viszont a sovány, száraz talajon hamar elvénül, s fürtjei ritkák maradnak. A Neuburgi és a Rajnai rizling keresztezésével állították elő az Aureliust. Elágazó fürtje középnagy, vékony héjú, lédús, sárgászöld bogyókkal. Bora kellemes, jellegzetes illatú és zamatú, harmonikus, telt fehérbor. Későn szüretelve különleges minőségű, édeskés bor is készíthető belőle. Érési ideje szeptember vége, október eleje. Tőkéje erős növekedésű, bőtermő. A téli fagyot jól túri. Betegségeknek viszonylag ellenálló fajta. Rothadásra kissé hajlamos, ezért szellös fekvésű területre ajánlatos telepíteni. Valamennyi művelésmódon sikerrel termeszthető. A Pálavához hasonlóan az I. b. minőségi osztályba tartozik. Újonnan minősített fehérborszölönk a Mopr. Az Otto- nel muskotály és a Prachtraube keresztezésével állították elő, az I. a. minőségi osztályba tartozik. Fürtje középnagy, egyenletesen tömött. Bogyói középnagyok, gömbölyűek, sárgászöldek, erősen muskotályízűek. Bora tüzes, lágy, legtöbbször nem eléggé testes, átható muskotályzamatú. Házasítással illatos, muskotályos borok, valamint pezsgő és alkoholmentes italok készítésére is alkalmas. Korai, már szeptember elején szüretelhető. Mivel bőven terem, optimális tápanyagellátást igényel. Tőkéje erőteljes növekedésű. Rügyei a téli fagyokat jól bírják. Betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenálló képessége megegyezik más nemes fajtákéval. Rügyfakadáskor károsíthatják a levélatkák. Igényli a nagy tőkeformát, a többéves fás részek nagyobb arányát. Új vörösborszőlő-fajtánk az I. b. minőségi osztályba tartozó André. A Kékfrankos és a Szentlörinci szülőpárok keresztezéséből származik. Fürtje középnagy vagy nagy, tömött, vállas, kúp alakú. Bogyói közepesek, gömbölyűek, sötétkékek, a rothadásnak viszonylag ellenállók. Bora optimális terhelés mellett harmonikus, cser- savdús, kellemes zamatú, színanyagban gazdag sötétvörös színű. Korán termőre fordul, rendkívül bőven és rendszeresen termő fajta. Könnyen túlterhelhető. Kezdetben erős, később középerős növekedésű. Négyzetméterenkénti 5-8 rügyes terheléssel is nagy hozamokra képes. Rövidcsapon is bőven terem. Október első felében érik, túlterhelés esetén az érés eltolódik október második felére. Tápanyagokban gazdag, jó vízgazdálkodású talajokat igényel. A betegségeknek jól ellenáll, fagytűröképessége átlagon felüli. Az Olsava a csemegeszőlők fajtaválasztékát bővíti. Előállításakor a Kossuth Lajos fajtát a Boskolena és a Barbarossa fajták virágpor-keverékével keresztezték. Az Olsava középerős vagy erős növekedésű, vesszőit minden évben jól beérleli. Fürtje nagy, vállas, közepesen tömött. Bogyói nagyok, kissé ovális alakúak, vékony, de erős héjúak, húsosak, bőlevúek, kellemes zamatúak. A bogyók színe rózsaszín, teljes érésben kékespiros. Szeptember második felében érik. Termőképessége igen nagy, téli fagyállósága jó. Négyzetméterenkénti 4-6 rügyes terheléssel is rendszeresen és bőven terem. Középmagas és magasmúvelésen is sikerrel termeszthető. Virágzás utáni fürtritkítással szebb, és nagyobb fürtök nevelhetők. Betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenállóképessége más csemegeszőlőkéhez hasonló. Bogyói nem repedeznek fel, tehát a fürtök sokáig a tökén maradhatnak KORPÁS ANDRÁS mérnök ■ — Idejében permetezzünk Az őszibarack tafrinás levélfodrosodásáról Az őszibarack egyik legismertebb és legveszélyesebb betegsége. Az időjárástól függően bárhol súlyos következményekkel járó fertőzést okozhat. A tünetek a levélen, a hajtáson és a gyümölcsön észlelhetők. A fertőzött fiatal leveleken kezdetben apró piros foltok jelennek meg. Később a levél lemeze megvastagodik, ráncolódik, fodrossá válik. Ezek a tünetek néha a levélnek csak egy bizonyos részére, máskor azonban az egész levélfelületre kiterjednek. A levelek törékennyé válnak, térfogatuk és nagyságuk megnő. A hajtások megvastagodnak és pirosas színű árnyalatot vesznek fel. A gyümölcsön pirosas színű apró hólyagok keletkeznek, aminek következtében a gyümölcs elrothad. Az évek során a fa legyengül, megindul a mézgá- sodási folyamat, az ágrészek elpusztulnak, súlyos esetekben pedig az egész fa kipusztul. A fertőzés kialakulásában döntő szerepe van a terület fekvésének. A déli fekvésű, meleg lejtőkön viszonylag kisebb a fertózöttség. Ellenben a mély fekvésű, hűvös és nedves völgyekben szinte évente számolni kell a betegség fellépésével. A gomba (Taphrina deformans) elleni sikeres védekezés érdekében ismerni kell az időjárásnak a betegség lefolyására gyakorolt hatását. A fenológiai állapotok és az időjárási tényezők ismeretében ugyanis könnyebben megítélhetjük a várható fertőzés erősségét és a védekezés szükségességét. A gomba hóigénye aránylag alacsony, 4-5 C-fok hőmérsékleten már fertőzöképes. További feltétel, hogy a levél felülete nedves, a levegő páratartalma pedig magas legyen. Az említettekből kiindulva - amennyiben rügypattanáskor vagy közvetlenül utána esős az idő, a hőmérséklet pedig mínusz 2 és plusz 7 C-fok között ingadozik, - számíthatunk a fertőzés bekövetkezésére. Ilyen esetekben azonnal kell védekezni! Ha az időjárás a további napokon is hasonló, nyolc-tíz nap elteltével ismételjük meg a permetezést. Nagyon veszélyesek a deres, fagyos napok is, amelyek kedvezőtlenül hatnak az öszibarackfák fejlődésére. Ugyanis akadályozzák az egészséges, gyors ütemű fejlődést, így a fa a gombával szemben fogékonyabbá válik. Ha a rügyfakadás idején az időjárás száraz, meleg, a védekezés nem feltétlenül szükséges! A későbbi időpontban a gomba fejlődésének egyrészt a külső körülmények nem kedveznek, másrészt a levelek epidermisze annyira megvastagodik, hogy ellenállóbbak lesznek a gombával szemben és így csökken a fertőzés veszélye. A téli, úgynevezett lemosó permetezésre a Sulka 4-5 százalékos, rügypattanáskor pedig a Polybarit 3 vagy a Kuprikol 50 0,6 százalékos oldatát használhatjuk, Rügypattanás után a Kuprikol 50 használata az őszibaracknál tilos! Ha pirosbimbós állapotban a kezelést meg kell ismételni, úgy a következő készítmények közül választhatunk. Ventura (0,1-0,2 %), Dithane M-45 (0,3 %), Orthodd 50 (0,2 %). Az őszibarack tafrinás levélfod- rosodására kedvező évjáratokban a virágzás alatt is szükségessé válhat a védekezés. Ha a virágzás hosszantartó, elhúzódó, még akkor is célszerű védekezni, ha már előzőleg permeteztünk a betegség előidézője ellen. Ilyenkor az Orthodd 50 0,2 százalékos oldatát használhatjuk. (tár) Tavasszal legjobb szaporítani A KÍNAI RÓZSÁRÓL A kínai rózsa (Hibiskus sinensis) a mályvafélék családjába tartozik, a nálunk ismert, közönséges mályvarózsa rokona. Fényes levelű, virágzás nélkül is mutatós, kedvelt díszcserje. Nyáron cserepestől a talajba süllyesztve, a kert árnyékos részében nevelhető. Azok sem követnek el hibát, akik egész évben hűvösebb szobában, a folyosón, vagy a fagymentes erkélyen tartják. Különösen akkor gyönyörű, ha kibontja pompás piros, rózsaszínű, narancssárga vagy cirmos virágait. Virágai meglehetősen rövid életűek. Az egyszeműek 1-2, a teltek 2-3 napig virítanak, viszont az egyszeműek szebbek, kecsesebbek. Mintha égő liliom tekintene ránk a fényes, élénkzöld lomb közül. Némiképp vigasztaló, hogy mihelyt az egyik virág elhervad, egy-két nap múlva újat találunk helyette a növényen, és a virágzás májustól késő őszig folytatódik. Szakemberek véleménye szerint a kínai rózsa csak akkor virágzik rendszeresen és szépen, ha télen 6-8 fokos hőmérsékletű, világos helyiségben tartják. Ilyen feltételek között leveleinek jelentős részét elhullatja. Télen csak mérsékelten öntözik, majd február végén fokozatosan melegebb és több fényt kínáló helyiségbe viszik, magát a növényt alaposan megmetszik. Új helyén gyakrabban öntözik, a szobát intenzíven szellőztetik, így a növény hamarosan rügyezni kezd. Új hajtásokat és leveleket nevel, májustól pedig megjelennek a bimbók és a virágok. A májusi fagyokat követően a széltől védett erkélyre, később a kertbe telepíthető. Kéthetenként tápoldatos öntözést kíván. E célra az OBM (5 liter vízbe egy kupaknyi) vagy a Herbasin 4 (10 literhez egy leveseska- nálnyi) műtrágyák a legmegfelelőbbek. A szigorú szak- véleményekkel ellentétben a gyakorlat azt mutatja, hogy talán a fűtött folyosón való teleltetés a legjobb, hisz ilyen feltételek között a kínai rózsa gyakran még karácsonykor, sót januárban és februárban is szépen virágzik. Az öntözést ilyen feltételek között sem szabad túlzásba vinni, viszont néha műtrágyát is kell tenni az öntözővízbe. Sokan szeretnék szaporítani ezt a kedvelt dísznövényt. A 4-5 leveles hajtásvégek gyökereztetése a téli hónapok kivételével az év bármely szélkában sikerrel járhat. Legjobb eredmény azonban a tavaszi dugványozástól remélhető. A bimbóképzés előtt lecsípett hajtáscsúcsok rendszerint 3-4 héten belül gyökeret vernek a melegágyi földben vagy perlitben. A gyökereztetés sikerét növeli, ha a dugványok végét A-S 1 stimulátorral kezeljük. A 4-5 leveles hajtásvégek többnyire egy pohár vízben is meggyökeresednek. A cserépbe ültetett növénykéket néhány napig (egy-két hétig) óvni kell ciz ablakon át beszűrődő napfénytől. Amikor az új növények elérik a 20-25 cm-es magasságot, 3-4 levéllel csípjük le a csúcsukat, hogy elágazódásra kényszeresük őket. Később, amikor megerősödnek az elágazott növények, ismét csípjük vissza a hajtásaikat. A következő években hasonló módszerrel serkenthetjük bokrosodásra, új oldalhajtások nevelésére növényeinket, a lecsípett hajtásvégeket pedig dugványként hasznosíthatjuk. Nem ritkaság, hogy a kora tavasszal dugványozott növények még az első évben virágot is hoznak. SEBOK JÁNOS
