Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-03 / 9. szám
4 wm TOKÁR MÁRIA Táncoló méhek Barátságom Józsi bácsival elemista koromban kezdődött. Nap nap után, leckémet sebtében lefirkantva, a szomszédék felé indultam Józsi bácsihoz. Csak úgy átdobtam magam a két portát elválasztó kerítésen. Odaát egyszer a szilvafa alatt halk zümmögés fogadott. Fejnagyságú, barna, faágról lecsüngő fürttől eredt a hang. De ez nem ám akármilyen fürt volt: élő, mászkáló rovarokból állt.- Méhek - mondta Józsi bácsi. - Kirajzottak.- Miért rajzottak ki? Meg akartak szökni? - kérdeztem.- D&iogy, dehogy. Felkerekedett a királynő, új államot alapított, és vele jött a fele királysága.- Királynő? Fele királyság? Hisz ez olyan, mint a mesében.- Hát még ha azt is tudnád, hogy táncolni is szoktak - mosolygott sejtelmesen bajusza alatt az öreg, csintalan szemével meg leste, felkeltette-e a kíváncsiságomat Sikerült, ömlött belőlem a kérdés:- Milyen államuk van a rovaroknak? Vagy csak a méheknek van? Királyuk is van, és törvényük is? Mikor táncolnak? t- Lassan a testtel, hékási- intett Józsi bácsi, aki a szomszéd gimnáziumban biológiát tanított, és tanár úrnak hívták, de nekem csak Józsi bácsi volt.- Ennyi kérdésre nem tudok egyszerre felelni. Beszéljünk ma a méhekről, aztán majd szó lehet a hangyákról, mert szintén államalapítók, és azok sem utolsó társaság ám! Aztán Józsi bácsi elmagyarázta, hogy egy család méh egy állam. Nagy család, nyáron több tízezres a létszámuk. Egy családban egy anya van, ó a királynő!- Van koronája is? Vagy miről lehet felismerni?- Nem, koronája nincs, de kétszer akkora, mint alattvalói, mégis karcsú. Erről ismerni fel. Valamennyien az ö gyermekei: népes udvar szolgálja ki. Etetik, nyalogatják, ezzel tisztogatják, és előkészítik számára a szép, szabályos hatszögletű bölcsőket, amelyekbe a petéket tojja. Csúcsidőben alaposan megdolgozik őfelsége: két-háromezer petét is lerakhat naponta. Szükség is van rá; a népesség zömét kitevő, aprócska dolgozók ritkán élnek egy hónapnál tovább. Pedig ők végeznek mindenféle teendőt. Ők is nőstények, de szaporodásképtelenek. Időnként megjelennek vaskosabb, zömökebb hímek is, ők a herék. Nem vesznek részt a munkában, egyetlen feladatuk a királynő megtermékenyítése. A méh táncával buzdítja (őt követő) társait a kirepülésre Amint ez a nászrepülés során megtörtént, a dolgozók nem etetik őket tovább a kaptárban. Le is út, fel is út, ott csak az él meg, aki dolgozik! Tudod, a herékről szoktuk mondani, hogy: nincsen apjuk, csak nagyapjuk, mert ők megtermékenyítetlen petékből kelnek.-Mókás! De miért mondják rájuk, hogy ál lám lakók?-Azért, mert a sok munkát olyan összehangoltan végzik, mintha szervezett államban élnének.- Ugyan, milyen sok munkájuk lehet? Csak szállnak virágról virágra, és gyűjtik a mézet...- Nem addig az! Mindenkinek megvan a maga dolga, feladata. Vannak őrök, takarítók, dadák, építőmunkások, aztán gyári munkások, akik a behordott nektárt, nem mézet, addig kezelik, amíg csak méz nem lesz belőle.- Csakugyan? És mitől függ, ki mit csinál? Amit magának választ?- Nem, a méheknél nem így van, hanem attól függ, mennyi idős. Jó hónapnyi életét nagyjából három szakaszra osztjuk. am wm Amikor frissen kikelt, amolyan süldöféle gyerek, kaptáron belüli beosztást kap. Tisztogatja a bölcsőket, eteti az ivadékokat, tehát udvarhölgy a királynő körül. Mire betölti a tíz napot, máris élete második harmada kezdődik. A csak ebben a szakaszban meglevő viaszpikkely segítségével ez a generáció építi a szép, szabályos sejtekből álló lépet. De ők javítják, tömitik a kaptár repedéseit is az enyves farügyekből gyűjtött méhszurokkal. Ezzel fedik le az olyan hulladékot is a házban, amit nem képesek kihordani. Az ő dolguk a hazahordott élelem és víz fogadása, feldolgozása. A virágport például átveszik, aztán sejtekbe rakva ledöngölik, így raktározzák. A nektárral is sok a munka! Meg kell rágni, hogy beoltódjék, vagyis beinduljon a mézzé alakulás. Aztán, hogy víztartalma csökkenjen, a szárnyaikkal legyezik. Ha kész, a viaszfedőcs- kével lefedik. Ok biztosítják az ivadékfejlődéshez szükséges állandó 36 fokos hőmérsékletet: melegben szárnyaikkal szellőztetnek, hidegben sokan szorosan összekapaszkodva, anyagcseréjük fokozásával szó szerint fütenek. Közülük kerülnek ki a röpnyílásban posztoló örök, akik felismerik az idegent. Maguk támadják meg a méztolvajt, vagy közös támadásra riasztanak.- Még nem is repülhet ki a méh ilyenkor? Mindig csak a benti munka?- Hát bizony csak néhány perces próbarepülést tehet, hogy mire élete utolsó harmadában jön a külszolgálat, képes legyen tájékozódni. Ekkor már csak gyűjtőmunkán van. A nektárt mézhólyagjába, a virágport meg a hátsó lábán levő „ kosárkákba" gyűjti. Eközben felmérhetetlen hasznot hajt az embernek, sokkal nagyobbat, mint az általa készíted méz és egyebek: elvégzi a virágos növények beporzását. Hazaérve a gazdag lelőhelyről, jön a tánc! Nem örömében táncol, hanem így közli társaival, milyen irányba, milyen messze repüljenek. Kóstolót nyújt a behozott élelemből, táncával pedig a kirepülésre ösztönzi a többieket. Minden hazatérő így tesz, amíg csak a lelőhely ki nem merül. A körökből, nyolcasokból álló tánccal azt is közölni tudják, ha valami akadály miatt nem egyenesen, hanem kitérővel kell repülni. De ahhoz, hogy a méh egyszer telerakodva mehessen haza, néha több száz virágot is fel kell keresnie. IALSZERENCSÉS DISZNÓÖLÉS ■ ■ (Mikus Sándor karikatúrája) HARASZTI MÁRIA Pókomnak mondom ■- Pókom-bókom, sződd meg a hálót, fogj vele sast!- Nagy madár a sas, mondj valami mást!- Pókom-bókom, sződd meg a hálót, fogj cinegét!- A cinege többet ér szabadon, minden reggel bekopog az ablakon; jobb lesz tán más egyéb.- Pókom-bókom, sződd meg a hálót, fogd meg ezt a szemtelen kis legyet, kóstolgatja uzsonnakenyeremet!- Megfogom, meg biz’én, majd ha erre röppen, csak előbb jó kövérre hizlald kenyereddel!- Pókom-bókom, sződd meg a hálót sebesen! A kicsi légy megette a kenyerem! Gondolkodom, tehát. H I i 1 i l I i i I ELSŐ OLVASMÁNYÉLMÉNYEM Csehszlovákiai magyar írók TÖRÖK ELEMÉR Több mint öt évtized távolából nehéz emlékeim sokszínű mezején megtalálnom annak a könyvnek a címét, amelyet nyugodt lelkiismerettel jelölhetnék meg első olvasmányélményem forrásaként. Ha emlékezetem nem csal, ez az élmény nem is könyvhöz, hanem egy nagyméretű olajnyomathoz kötődik. A kép az 1848-as szabadságharcot ábrázolta. Sajnos a második világháború zűrzavaros éveiben elkallódott. A kép előterében Petőfi Sándor kivont karddal állt egy szétszakított láncon. Mögötte volt Bem apó jellegzetes kalapjában, a háttérben pedig a forradalmi tömeg Jelkép és hagyomány kiegyenesített kaszákkal. A kép alsó részén a Nemzeti dal teljes szövege volt olvasható. Ma is emlékszem, milyen csodálattal hallgattam édesapám elbeszéléseit a szabadságharcról, aki ilyenkor a Nemzeti dalt is mindig elszavalta, így lett első „olvasmányélményem" apám tolmácsolásában a Nemzeti dal, melyet mire iskolába mentem, én már könyv nélkül tudtam. A másik gyermekkori „olvasmányélményem" az újsághoz kötődik. Itt újra apámra kell hivatkoznom, aki nagyon szeretett olvasni. Akkoriban kevés embernek járt újság a faluban, ó e kevesek közé tartozott; Az Út című újságot járatta. Abból olvasott fel szinte minden vasárnap délelőtt - ősszel, télen a konyhában, nyáron a házunk udvarán bólogató öreg eperfa alatt - cikkeket a szomszédoknak. Leggyakoribb vendégünk volt Meggyesi József és Sós János bácsi. Mind a ketten megsebesültek az első világháborúban, illetve, ahogyan ók mondták, a tizennégyes háborúban. Sós bácsinak térden felül amputálták a két lábát, Meggyesi bácsinak a jobb keze volt béna. Ekkor már tornyosultak Európa felett a második világháború viharfelhői. A felolvasott cikkek is főleg erről szóltak. A vasárnapi felolvasások a negyvenes években is folytatódtak hol a Függetlensécfcö\. hol a Szabad Szóból; az utóbbit szintén az apám járatta. Én egy kisszé- ken ülve hallgattam apám felolvasásait. Azokat az írásokat, amelyek különösen tetszettek, egyedül is elolvastam újra. Közben rákaptam a könyvek olvasására is. Megvallom férfiasán, e könyvek afféle filléres ponyvaregények voltak. Akkortájt felénk ez volt a legolcsóbb tömegolvasmány, azt is kevesen vehették meg, inkább csak az iparosok. El is nevezték iparos . bibliának. Nem csoda hát, hogy az „iparos biblia" egy-egy izgalmasabb példánya kézről kézre járt, s rongyosra olvastuk. Az első értékesebb könyv 15 éves koromban került a kezembe. Egy barátom révén jutottam az Utazás a föld körül című ifjúsági regényhez. Roppant izgalmas könyv volt, kétszer is elöl- - vastam. Emlékszem, olyan hatással volt rám a cselekménye, hogy elhatároztam, én is utazó leszek. Utazó ugyan nem lettem, de a romantikára máig fogékony. Aztán egy év múlva, 1946-ban a falusi könyvtárban bukkantam rá A Jcőszívű ember fiaira. Élvezettel merültem el olvasásában, s voltaképpen ekkor kezdtem valójában megérteni a szabadságharc lényegét, és sajnálni, hogy már nem díszeleg szobánk falán a déd- nagyapám által szerzett olajnyomat. Ezt a könyvet követte a Kakukk Marci, melyet szintén szülőfalum könyvtárában fedeztem fel. Ezekben az években olvasmányaimat még nemigen válogattam meg, azt olvastam, ami a kezembe került, örültem, hogy olvashattam, ma sem múlik el nap, hogy két-három órányi időt ne szentelnék olvasásnak. EGYFORMÁK Tizenkét ábra látható a képen. Van közöttük néhány egyforma is. Keressétek meg, melyiknek melyik a párja! HÁNY ÉVES? Egy Smith nevű farmernek és feleségének tizenöt gyermeke van. A gyerekek között mindig másfél év a korkülönbség. Daisy, a legidősebb gyerek nyolcszor annyi idős, mint Johnny, a legfiatalabb. Hány éves Daisy? A február 17-i számunkban közölt feladatok megfejtése, alul 18, középen 30, felül 12; 1 -C, 2-D, 3 - A, 4 - B. Nyertesek: Barczi Gabriella, Galánta (Galanta); Németh Alica, Ka- mocsa (Komock); Trupek Szilvia, Őtú- rovo; Benedek Dóra, Harmac (Chrámec); Torma Mária, Érsekújvár (Nővé Zámky). ÚJSZ 18 1989. III.
