Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-03-03 / 9. szám

Vasárnap 1989. március 5. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 06.12, nyugszik 17.29 Kö- zép-Szlovákia: 06.19, nyugszik 17.36 Nyugat- Szlovákia: 06.25, nyugszik 17.42 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: 05.14, nyugszik 14.28 Közép-Szlovákia: 05.21, nyugszik 14.35 Nyugat- Szlovákia: 05.27, nyugszik 14.41 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntiük ADORJÁN, ADRIÁN - FRIDRICH nevű kedves olvasóinkat • 1829-ben született Jean Jacques HENNER francia fes­tő, a századvégi klasszicizmus egyik tegietentósebb képvise­lője <t1905). AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL APA ÉS FIA Török Elemér írása A KÉTSZINTŰ MAGYAR BANKRENDSZER MŰKÖDÉSE ÉS TÁVLATAI Makrai Miklós cikke A HOLNAPRA IS SZAVAZTAK Egri Ferenc riportja NINCS ROHAM, FULDOKLÁS... Péterfi Szonya riportja TUDOMÁNYOS KUTATÓMUNKA - MAGAS SZÍNVONALON Haraszti Ildikó írása a hetvenéves bmói J. E. Purkyné Egyetemről A NEVETSÉGES LÓ Mladev Markov novellája ELBIZONYTALANODVA Szabó G. László beszélgetése Jana Ptíchtovával A NUKLEÁRIS FEGYVEREK ÉS A NEMZETKÖZI JOG írta: Juraj Cúth egyetemi tanár J Levelek [gEES3 Vélemények Nincs - pedig van Szerkesztőségünkbe az utób­bi időben számos kérdést kap­tunk a sazkázóktól és a sportká- zóktól. Szabó Imre bélyi (Biel) olvasónk legutóbbi levelére la­punkban is válaszolunk, mivel szerintünk a felvetett kérdések másokat is érdekelhetnek. Minden postahivatalnak és sportfogadási fióknak kellő mennyiségben kell(ene) kapnia minden héten párosítást, ami természetesen díjtalan! Az, hogy az Önök postáján ez nincs így, az a postafönök hibája. Ezen úgy segíthetne, ha elegendő nyomtatványt rendelne. Ez csak rajta múlik, mert a központból egészen biztos annyit küldené- nek, amennyire szükség van. Legalábbis ezt mondták a brati- slavai fogadóirodákban. Külön­ben az Új Szó minden pénteken a napi számban közli a követke­ző játékhét Sazka-músorát a sportrovat tippjeivel. Lapunk hétfői számában ol­vashatók a vasárnap délelőtt ki­sorsolt Sportka-számok és a Sazka telitalálatos szelvényei. Abban az esetben, ha lapzárta (21.00 óra) után kapjuk meg a Sazka-szelvényen szereplő mérkőzések eredményeit, csak egynapos késéssel közölhetjük! A Sportka- és a Mates-núzás- sal kapcsolatos észrevételei nem az Új Szó hatáskörébe tar­toznak. A tévé és a rádió dönti el, mikor ismétli vagy közli a nyertes számokat és a telitalálatos szel­vényt. A Mates-húzás időpontjá­ról kizárólag a Csehszlovák Te­levízió dönt. (zsigárdi) Hol szorít a cipő? Rimaszombat (Rimavská So- bota) az elmúlt évtizedben hatal­mas iramban fejlődött. Az élelmi­szeripari üzemek mellé a ne­hézipar is gépgyárat létesített városunkban. Az új gyáraknak, üzemeknek jelentős számú munkaerőre volt szükségük. Ezért nemcsak a lakosság, ha­nem az alapiskolák tanulóinak száma is megnövekedett. A Srobár Utcai Magyar Taní­tási Nyelvű Alapiskolában 901 tanuló jár az 1988/89-es tanév­ben. A tanulók zöme az anya­épületben tanul. Egy szükség­épületben hét osztály, a szak- szervezet épületében egy és az egyik szlovák iskolában is egy osztály van elhelyezve. A tanter­mek zömében szükek, rosszul megvilágítottak és az optimális légtérszükséglet meg sincs kö­zelítve bennük. Ez megmutatko­zik a tanulók egészségi állapotán is: az iskolaorvos szerint a ma­gyar iskola tanulói közt van jelen­leg a legtöbb látáshibás gyerek. Hát még az iskolai étkezde! Ez az anyaépület alagsorában működik (talán a legrosszabb körülmények között az egész vá­rosban). A konyha állapota kriti­kán aluli, az étkezde kapacitása 80 férőhely, pedig az étkezők ötszázon felül vannak. Emiatt az iskolából már második éve 230 gyerek jár a Gemer, illetve a Ri­mává Étterembe az osztályfőnö­kök vezetésével étkezni. így ét­kezésük naponta egy-egy órát vesz igénybe. A legutóbbi szülői értekezle­ten a szülök határozottan köve­telték a hátrányos helyzet meg­oldását. Ennek visszhangjaként megjelent az iskola osztálybizal­mijainak értekezletén Pavel Brndiar, a vrib elnöke és Hacsi Ervin, a városi pártbizottság el­nöke. Meghallgatták a felgyü­lemlett panaszokat, követelése­ket, s elemezve a lehetőségeket, megígérték a szülőknek és az iskola vezetőségének, hogy az anyaépület szomszédságában felvásárolnak három kertes há­zat. Azok lebontása után felépí­tenek a közeljövőben egy épüle­tet megfelelő számú és kapaci­tású tantermekkel. Kellemetlen tény, hogy az anyaépület és a tervezett épület között vezet a város legforgalmasabb útja. Az áldatlan helyzet helyes megoldása lehetne a város nyu­gati lakótelepén építendő 20 osztályos alapiskola épületének megosztása szlovák és magyar osztályokra, csakhogy ezt a ja­vaslatot az illetékesek nem tar­tották megfelelőnek. A városfejlesztés tervezésé­ben előrelátható volt, hogy a fo­kozott urbanizáció nyomán kor­szerű iskolákra is szükség van. Ma már nem elegendőek csupán a tantermek a megfelelő szertá­rak, laboratóriumok, szaktanter­mek nélkül. A felettes irányító szervek figyelmét már többször felhívták az említett hibákra, de javulás eddig még nem állt be. Gál Gyula Sok kicsi sokra megy Az utóbbi időben gyorsan emelkedik a vendéglői kiszolgá­lást, az élelmiszer-üzletekben történő vásárlást kifogásoló pa­naszok száma. Sokszor észre sem vesszük, hogy becsapnak bennünket. Hiányzik a csapolt sörből, üdítőből, a párizsi súlyá­ból, sőt a kétkilósnak mondott kenyér is csak 180 dekagramm. Hát nem bosszantó? Márpedig ha csak 10 vagy 20 fillér hiányzik a számlázott összeg kifizetésé­hez, valamiről le kell monda­nunk. Az utóbbi időben a Tőketere- besi (Trebisov) Jnb Népi Ellenőr­zési Bizottsága 27 üzletben vég­zett ellenőrzést, kontrollvásár- lást. Az eredmény elképesztő volt. Minden esetben árdrágítás­sal, vagy árucsonkítással talál­koztak. Még olyan eset is előfor­dult, hogy 7,30 korona értékű árunál 50 fillérrel számláztak többet. Néhány évvel ezelőtt az élel­miszer- és húsboltokban még voltak kontrollmérlegek is, de elég hamar eltűntek. Talán azért, mert megváltoztatták az élőiráso- kat? Nem! Az előírások továbbra is érvényesek, csak a mérlegek ártottak, de nem a vásárlóknak. Például a kenyér nemcsak grammokkal, hanem tizendekák- kal könnyebb, mint ahogy azt a kenyérgyári norma előírja. For­dított esettel, hogy több lett vol­na, még nem találkoztunk, de hová könyvelik el a megspórolt lisztet és más nyersanyagot? Mert sok kicsi sokra megy, és persze a pénztárcánk rovására is. Horosz Árpád Wm&ti fotóim Fekete fejkendős öregasszonyok. Egykori szépségük a ráncok ellenére is látható, de összezárt ajkuk, bölcs tekintetük a magá­nyos esztendőkről árulkodik. Elröppent ifjúságot, boldog és beteljesületlen szerelmeket idézgetnek. Gondoskodó gyerekek­kel dicsekednek a szerencsések, és a feléjük sem néző fiaik- lányaik számára keresnek el nem fogadható kifogásokat az elhagyatottak. Társtalan öregasszonyok. Szomorkás mosolyuk az élet megpróbáltatásait tükrözi. De az élet szépséges emlékeit is őrzi. - (kocsi) (Prandi Sándor felvétele) pMhmm Árcédula Egy csomag zsebkendőt vásároltam. Semmi kifogásom az ám minősége ellen. Csomagolását sem bírálnám. Csupán a zsebkendő­kön éktelenkedő árcédulákat nem tartom megfelelőeknek. De nem azért, mert túl magas árat tüntetnek fel. Egyszerűen nem értem, miért kell a csomagban levő minden egyes zsebkendőre külön-külön árcédulát ragasztani. A mintegy 3x3 centiméteres cédulákról leolvasható az áron kívül a gyártó neve: Mileta Horice, a gyártás éve, a zsebkendő darabszáma és még néhány számjegy, melyet már csak a beavatottak érthetnek, a vásár­lók nem. Tulajdonképpen mindez még nem bosszantana, ha nem járna a vásárló számára bizonyos kellemetlen következményekkel. Ugyanis a zsebkendőkről az árcédulákat előbb le kell tépni, s csak aztán lehet használni őket. Ráadásul az eltávolított árcédula helyén a ragasztó ízléstelen foltot hagy. Ezért nem tartom érthetőnek, miért az egyes zsebkendőkre és nem a csomagolásra ragasztják az árcédulát. (fülöp) CSAK A SZAVAK? A szövetkezet pincemestere tisztelettudóan hallgatta az elnököt.- Géza bá ’, holnap valami új fejes jön előadni fentról a szakszerve­zeti tanfolyamra. Utána meghívjuk ebédre. Az asztalon legyen ásványvíz és egy üveg bort készítsen oda a hűtőmbe. Néhány üveget meg hagyjon a titkárnőnél, majd én intek, ha behozhatja. A tagság másnap csillogó szemmel, nekilelkesülve hallgatta az előadót, aki csodaszép szavakat mondott az erkölcsről, ostorozta keményen a korrupciót, a legkülönbözőbb visszaéléseket. Nagy tapsot kapott. Az elnök az ebédnél zavartan öntögette az ásványvizet, de aztán gyűjtött annyi bátorságot, s megkérdezte, hozathat-e étkezés után legalább egy pohárka bort? A vendég bólintott. Megizlelte, majd megdicsérte a nedűt. Amikor a nyelvével is csettintett, az elnök még bátrabb lett, s behozatta az egész üveget. Ahogy fogyott az ital, úgy vált oldottabbá a hangulat, már viccek is röpködtek. A vendég és az elnök összetegeződött. Kiürült a második üveg is. Ekkor a vendég sűrűn köhécselve motyogta:- Ne haragudj, tudod, a lányom nemsokára férjhez megy. Nálatok kiváló a bor, meg olcsó is... Az elnök először valamiféle viccnek vélte a kérést, ám egyhamar rájött, ez bizony nem tréfa. Kissé zavarba jött, mert a vendég előadására gondolt, de aztán hívatta Géza bá’-t. Géza bá’ megszokott mozdulattal nyúlt a Lada csomagtartójába. Ott lapult a húszliteres demizson. Miközben mosta a topót, odaszólt a vincellérnek:- Látod, Miska, hidd el már, ha mondom, hogy sok helyen még csak a duma, a sóder változott meg. Más nem... SZILVÁSSY JÓZSEF ^Megkérdeztük Q Varga Erzsébetet, az Irodalmi Szemle főszerkesztőjét- Miért késik az Irodalmi Szemle?- Az a legnagyobb gondunk, hogy a Szemlé­nek még mindig nincs saját műszaki szerkesz­tője. A komáromi (Komárno) nyomda pedig - mindaddig nem hajlandó aláírni az idei évre szóló szerződést a Madách Kiadóval, amíg folyóiratunk műszaki szerkesztése nem lesz teljes mértékben biztosítva. (Az Irodalmi Szem­le az írószövetség folyóirataként is a Madách gondozásában jelenik meg.) Persze azért a nyomda nem tett ki bennünket az utcára, hiszen a januári szám mindezek ellenére meg­jelent, a februári meg előkészületben van.- Mi az akadálya, hogy saját műszaki szer­kesztőt vegyenek fel?- Ez is annak a rossz, múltbeli szemléletnek a következménye, miszerint a küllem, a „cso­magolás" nem olyan fontos. Legalábbis nálunk ezt nem tartják annak. Addig, amíg a Szemle évente csak négyszer jelent meg, műszaki szerkesztő nélkül is boldogultak, a munkát akár külső munkatársak is el tudták végezni. Aztán pár évvel ezelőtt az a határozat született, hogy lehetőleg minél kevesebb külső munkatársat foglalkoztassunk, s a pipblómákat „oldjuk meg valahogy a Madáchon belül". Márpedig „szere­lemből" senki sem vállal munkát a Madáchon belül sem, honoráriumra pedig nem számíthat, ha nincs ilyen státus. A helyzet pillanatnyilag úgy fest, hogy az írószövetségen keresztül kérvényeztük a mi­nisztériumban a plusz egy szerkesztői státuszt, s ez a bizonyos szerkesztő lehetne majd a mi műszaki szerkesztőnk. Én nagyon bízom ab­ban, hogy ezt az illetékesek megértik és a kér­vényre hamarosan kedvező választ kapunk. Nem néztem ugyan annyira utána, de majdnem biztos vagyok benne, hogy a Szemle az egyet­len folyóirat, amely ilyen abszurd körülmények között dolgozik. A szerkesztőségen belül nem tudunk a helyzeten változtatni, mert az tőlünk független. Minden, amit most tehetünk: várni a választ, s ha az kedvező lesz, kezdhetjük keresni a műszaki szerkesztőnket.- A lap fennállásának 30. évfordulójára meg­jelent ünnepi szám viszont - a dupla terjedelem ellenére - időben elkészült. Hogyan sikerül ezt elérni?- Azt nem Komáromban, hanem itt kötötték a Duklianskán és siettek vele. Ráadásul kréta- papírt kaptunk, aminek nagyon örültem. De elárulhatom, hogy csak azért kaptuk, mert nem volt más... Más kérdés, hogy a kötés nem egészen sikerült nekik, hiszen egy kis lapozga­tás után szétesett a lap. Szerencse, hogy mindez nem ment a tartalom rovására. HARASZTI ILDIKÓ ÚJ SZÚ 2 1989. III. 3.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom