Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-24 / 8. szám
A vásárlók elégedetten távoznak az üzletből A lakótelepi boltokat általában csak a környéken élők látogatják. Persze vannak kivételek, de ahhoz, hogy távolabbról is felkeressék, kétségkívül valami rendkívülit kelt nyújtania. Bratislavában, a Duna jobb partján a Drogéria állami vállalatnak van egy ilyen „híres" üzlete, ahová mindig érdemes betérni. Az áruválaszték, a kiszolgálás egyaránt színvonalas. Nem véletlen, hogy a kereskedelem sokat szidalmazott hálózatának ebben az egységében épp a „titok" iránt érdeklődtünk az üzlet vezetőjétől.- Nincs ebben semmi boszorkányság - mondotta Ján Kővár boltvezető, miközben a forgalmas önkiszolgálóból a keskeny folyosón át az irodájába invitált. - A legfontosabbnak a szakmaszeretetei tartom, ha ez nincs meg valakiben, ne válassza a kereskedelmi pályát. Nyilván megfontolandóak a szavai, hisz négy évtizeddel ezelőtt indult a pályán, s azóta hű maradt vállalatához.- Az évek során mindig olyan boltot adtak a kezembe, ahol problémák merültek fel- folytatta az üzletvezető. - így teremthettem rendet a Győzelmes február utcán, illetve a Csehszlovák Hadsereg útján lévő drogériában. Az utóbbitól nehezen vett búcsút, hisz a város központjában levő üzletet egy lakótelepivel cserélte fel. összeszokott, összetartó kollektívája volt, s tudta, az új helyen újra kell kezdenie mindent.- Szerencsére munkatársaim nem hagytak magamra - emlékezett vissza mosolyogva. - Öten velem tartottak. Ők azok, akikre mindig számíthatok, akik a többiekkel is elfogadtatták az én módszereimet. S hogy milyenek a módszerei, a szigorú elvei? Elsősorban az egymás és a fogyasztók megbecsülését, megértését tartja fontosnak. Mindig egy fokkal magasabbra teszi a mércét, ami az ellátást és a kiszolgálást illeti.- Nem várhatom ölbe tett kézzel, hogy majd hozzák a megrendelt árut, akkor ugyanis nálunk is úgy néznének ki a polcok, mint az,,átlagos" üzletekben. Én nem restellek a saját kocsimmal elmenni az áruért. Tudom, soha nem jövök vissza üresen. Hosszú ugyanis a megrendelés és a szállítás közti idő, és megtörténhet, hogy közben kifogy valamelyik áru, vagy éppen új szállítmány érkezhet a nagyraktárba, amelyből mi nem is rendeltünk. De ezen túl más formákat is kihasznál az áru beszerzésére: kapcsolatot tart közvetlenül a gyártókkal, illetve az egyes üzemek patronálják a boltot. A bratislavai Palma vállalattól elsősorban kozmetikumokat, a trnavai Tatra- chemától tisztítószereket, a smolenicei Chemolaktól pedig festékeket kapnak. Szükség esetén „segítséget" kér a Rempótól is.- Az évek során sikerült kapcsolatot kialakítanom az Incheba nemzetközi vegyipari vásáron résztvevő cégek vezetőivel. így aztán a külföldi áruból gazdagabb a kínálatunk. Például a magyar- országi Hélia-D kozmetikai család termékei is kaphatóak nálunk. A folyamatos ellátás és az áruskála bővítése természetesen hozzájárul a forgalmi terv teljesítéséhez, illetve túlteljesítéséhez a boltban. A elmúlt évben a tervezettnél 850 ezer koronával volt nagyobb a bevételük.- Ha már az eredményekről esett szó, bár nem szívesen dicsekszem, érdemes néhány adatot felsorolni az eltelt évek statisztikájából - lapozott bele a nyilvántartásba. - 1986 májusában nyitottunk: az első hónapban 370 ezer korona értékű árut adtunk el. Júniusban 502 ezer korona volt a forgalmunk, 1988 júniusában viszont 1 millió 81 ezer koronáért keltek el termékek a boltunkban. Pedig nem örültem, amikor úgy döntöttek, rám bízzák ezt a lakótelepi boltot. Még rendezetlen volt a környék, amikor a nyitáshoz készülődtünk. Az árut szállító autók alig tudták raktárunkat megközelíteni. Arról már nem is szólva, hogy a vevők vásárlási szokásait, igényeit sem ismertük. Ez már viszont a múlté, öröm is ért, itt kaptam közel négy évtized után egy olyan irodát, melyben nem kell dideregnem, fagyoskodtam eleget a korábbi helyeken. Megszokta a kollektíva a lakótelepet és a széles környéken is megszokták a lakók, hogy érdemes ide jönni. Amint a vezető megemlítette, itt sincsenek csodák, a hiánycikkeket ők sem gyártják a raktárukban, de minden hozzáférhető árut igyekeznek a polcokra tenni. Valamennyi elárusító tudja, hogy nem maradhat üresen még néhány centiméternyi hely sem, mert azt nem tűri a főnök. Ján Kővár a kollektíváért és a vevőkért egyaránt sokat tesz. Munkatársaitól megköveteli a rendet, a pontosságot, a fegyelmet, ugyanolyan igéhyes önmagával, mint velük szemben. De tudják róla, hogy jóindulatú, segítőkész, megértő. A fogyasztóknak nemcsak azzal jár a kedvébe, hogy a lehető legszélesebb választékot kínálja, a nyitva tartási időt is úgy állapította meg, hogy az minél több fogyasztónak megfeleljen.- Szerintem a nyitvatartási idő összefügg a munkaerő-helyzettel - magyarázta Ján Kővár. - Nekem nincs gondom az eladókkal. S hogy miért? Bizonyára nem azért, mert itt nem kell dolgozni, sót. Úgy érzem, méltányolni tudják, hogy keresetük összhangban van munkájukkal. A Nyugat-szlovákiai kerületben egyetlen boltban sem érnek el egy dolgozóra számítva olyan forgalmat, mint mi. Tatjána Vlasiőová helyettes vezető szintén érti a dolgát. Megbízható segítőtársa a főnöknek. Hasonlóképpen Vladimír Hudecek, aki a túlnyomórészt női kollektívában a fizikai munka nehezét vállalja magára. Becsületes, szakma- szerető kommunistának tartja őt Ján Kővár. A Drogéria vállalat pártalapszer- vezetének élén áll.-Mondanom sem kell, hogy pártmunkánkban nagy figyelmet szentelünk az áruellátás gondjainak orvoslására. Az viszont nagyon bánt, ha a kommunista vezetők csak a hiányokat sorolják, sürgetik a megoldást, de ők maguk nem tesznek meg mindent azért, hogy enyhítsenek a gondokon. Többen elégedettek, ha éppen csak teljesítik a tervet. Feladataink nem egyszerűek. Vállalatunk az elmúlt évtől az új gazdasági mechanizmust kísérletileg alkalmazó szervezetek közé tartozik. A mi kollektívánkban bevezettük a brigádrendszerű munkaszervezést és javadalmazást. Ezekkel az új formákkal kapcsolatban is megmutatkozott: ma már a kezdeményezés, a tenni akarás nélkül nem léphetünk előbbre. A gyártóknak gazdagítaniuk kell kínálatukat, a kereskedelemnek pedig erre kell ösztönöznie őket. Ezt várják el tőlünk a fogyasztók is. Nem nehéz szóra bírni, ha a munkája a téma. A kereskedelemben élte le élete nagy részét. A Ján Kővár vezette kollektívák eredményes munkájukért számtalan elismerésben részesültek az évek során. Személyes érdemeit többek között a Kiváló munkáért állami kitüntetés fémjelzi. Három nagy üzletet állított talpra. A mostani, a Fegyin utcai a vállalat példás egységei közé tartozik. Találóan jegyezte meg Ján Kővárral kapcsolatban az egyik felettese: ilyen dolgozókra volna szükségünk mindenütt. Számára minden raktár szűk lenne, még a legnagyobbat is meg tudná tölteni áruval. DEÁK TERÉZ ....annyi szép gy erekem született11 Először nem értette, hogy mit akarok tőle. Csak álltunk egymással szemben, a kertkapu és a lakás ajtaja közti úton, pár méterre tőlünk a derék házőrző kitartóan csaholt. Még szerencse, hogy láncon tartják, gondoltam, és elismételtem jövetelem célját.-Jaj!... - nevette el magát. - Már azt hittem, hogy szüléshez akar hívni. Azért mondtam, hogy én már nyugdíjas vagyok, menjen odaátra a nőgyógyászati rendelőbe.- Tessék, üljön csak le. Ne oda, inkább a másik székre, az kényelmesebb - utasít Nagy Ágnes néni. Megszeppenve szótfogadok, átülök a kényelmesebb ülőhelyre, aztán az ablakon beáramló fénysugárban szemügyre veszem öt. Hány asszonyra parancsolhatott, szólhatott keményen, vagy gyöngéden, féltőn... fut át az agyamon.- Szóval, hogy hány gyerek jött a világra az segédletem1 mel? Erre kíváncsi, ugye? - kérdez vissza, mig elhelyezkedik a szemközti karosszékben, kezét pihentetón az ölében összekulcsolva. - Megmondom pontosan. Lakhelyemen, Nyáras- don (Toporníky), Apácaszakállason (Opatovsky Sokolec), Vámosfaluban (Horné Myto) és a környező tanyavilágon összesen 2050 gyerek világra jöttét segítettem. Egy év híján három évtizedig bábáskodtam, ebből közel 'húsz évig az otthon szülők mellett segédkeztem. De sokszor futottak az apajelöltek: „gyorsan, Ágnes néni, jön a gyerek". Pedig hogy haragudtam, amikor az utolsó pillanatban hívtak csak. összekaptam magam, aztán tekertem a bicikli pedálját, vagy a későbbi években a motorkerékpárra ültem. De gondolja csak el! Előfordult, hogy télidében, hófúvásban, gyalog tettem meg az utat valamelyik távoli tanyára. Volt akkoriban vagy tíz a környéken, aztán ott is csak születtek egyre-másra a gyerekek.- A 2050 újszülött közül valamennyi életben maradi?- Kettő, sajnos, kettő meghalt. Előfordultak aztán vesztések, koraszülések is. De az időre kihordottak közül csak az a két kicsi ment el. Sokszor a megszületett csecsemőt kórházba kellett vinnünk, mert otthon nem maradt volna meg. Büszke vagyok, hogy ily módon is sok gyerek életét mentettem meg.- Milyen körülmények közt szültek anyáink?- Volt, ahol a tapasztalt nagymamák, szomszédasszonyok, jó előre előkészítették a szülést. A kályhán forrt a víz, tiszta törülközők, lepedők voltak készenlétben. No, persze meg a fürdőkád! Ilyenkor aztán csak a „kisanyukát" kell ellátnom. Szegények. Jajgattak eleget, míg világra jött a kisbaba. A szülések 10-15 óráig is eltartottak.- Mit csinált? Mit csinálhatott?- Ott voltam mellettük. Vigasztaltam, bátorítottam, meghallgattam a szívhangokat. Elöbb-utóbb aztán világra jött a kis betyár. Hú, egyik-másik mekkora sírást csapott... Istenem, de rég volt! Én ám minden kis jövevénynek úgy örültem, hogy csuda. Mikor meglettek, elvágtam a köldökzsinórt, betakargattam a babát, aztán elláttam az anyát. Nagyon gyenge volt szegény, de örült, hogy túl van a szülésen. A fürdetés után pólyába került az ifjú jövevény és megnézhette a család apraja-nagyja. Mondanom sem kell, hogy általában az apák voltak a legbüszkébbek. Mármint a gyerekre. Egyik-másik hősnek tartotta magát. Persze, amikor a felesége a szobában vajúdott, akkor kifutott volna a világból is.- Eszerint nemigen számíthatott a férjek segítségére a szülésnél.- Jaj, dehogy! Csak egyszer hívtam be a férjet, hogy segítsen már, aztán majd elájult nekem.- Sok szülés volt abban az időben?-Az ötvenes években még három-négy gyerek volt egy családban. Nem ment ritkaságszámba ennél több gyerek sem. Meg aztán errefelé sok a cigány nagycsalád, úgyhogy akadt munka bőven. A nap bármely szakában, a hét bármely napján megzörgették a kaput. A hatvanas évek elejétől aztán rohamosan csökkenni kezdett a születések száma, amit valószínűleg az átgondoltabb családtervezés okozott.- Mikortól kötelező a járási székhelyen levő kórházba vinni az asszonyokat?- Úgy a hatvanas évek elejétől. De ne gondolja, hogy be akartak ám menni! Kezdetben inkább csak az utolsó pillanatban hívtak, hogy ne vitethessem őket a kórházba. Egyfajta beidegződés volt ez részükről. Azt gondolták, hogy az ágyuk körül álló asszonyok, no meg én, a teljes biztonságot nyújtjuk nekik. Aztán, ahogy teltek a hónapok, egyre szigorúbban vették a járáson is, hogy a szülészetre vigyük az anyákat.- Hogyan alakult az élete ezután?- Bejártam a kórház szülészetére, és az orvosok mellett segédkeztem. Mondanom sem kell, hogy ott már kisebb felelősség hárult rám. Az asszonyok ma biztonságban, lényegesen jobb helyzetben vannak, mint anyáik, nagyanyáik voltak. Szóval, bejártam a kórházba, aztán a nyugdíjba vonulásom előtt az utolsó tíz évben a helyi nőgyógyászati rendelőben dolgoztam.- - A szülésznő a faluban egyfajta tiszteletnek örvend.- Valóban éreztem, hogy szeretnek, becsülnek az emberek. Akiket én segítettem a világra, ma is messziről köszönnek. Csak az fáj, hogy azok gyerekei közül egyik-másik szófián elmegy az ember mellett. Még valamit a megbecsülésről. Hirtelenjében meg sem tudnám mondani, hogy hány funkcióm volt a falu társadalmi szervezeteiben. Beválasztottak engem mindenhova. így aztán a falvak lakóit nemcsak akkor .volt alkalmam jobban megismerni, amikor rám szorultak, hanem már annak előtte is.- Pár napja, február 6-án ünnepelte 70. születésnapját.- Bizony, elteltek az évek. Nyugdíjas vagyok, több szülésnél már nem leszek jelen. Az ember néha egyedül érzi magát, pedig több ezer gyereket segített a világra. Tudja, én már 21 éve özvegyen élek. Két lányom Bratislavában él A tél nagy részét náluk töltöm, így nem vagyok annyira egyedül. Ha meg hazahoz a honvágy, akkor be-betér hozzám régi barátnőim közül valamelyik. Elteltek az évek. Most már nem zörgetik rám a kaput. De nem felejtem, mennyi szép gyerekem született. Az első kislány volt! SZITÁS GABRIELLA (iaiai$Aiaj souep zouugi) auuo/ ynzs jepfej uapuiui ejpiuezs jb aom u?r
