Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-06 / 1. szám

A lámpák is fontos szerepet kapnak Korán sötétedik, de sokszor a nappali látást is nehezítő párásság is időszerűvé teszi, hogy a világítással, az autó lámpáival foglalkoz­zunk. Fontos átvizsgálni kocsink világítását, a fényszórók izzóit csakúgy, mint a helyzet- és féklámpák égőit. Az természetes, hogy az elemi, ám veszélyes világítási hibákat meg kell szüntetni: aránylag sok a „féllámpás“ autó, hol a fényszóróknál, hol a féklámpáknál futnak kiégett vagy legyengült izzókkal. A fényszóróizzók cseréje technikailag egyszerű, legalábbis annak tűnik, ám előfordulnak éjsza­kai balesetek amiatt, hogy a csereizzót rosszul rögzítve helyezik a foglalatba Izzót cserélni azonban nemcsak az esetben kell, ha kiégett, hanem már akkor is szükségessé válik a csere, ha az izzó üvegburája elszínezódik. Jeléül annak, hogy csökkent a fénykibocsá­tás, amit szemmel - mert fokozatosan hozzászokik - rendszerint észre sem veszünk. Ha az izzók még újak, de például gyári hibás akad közöttük, amely emiatt kiég, természetesen csak ezt cseréljük le. Máskülönben - például a Ladák esetében - 30 ezer kilométer lefutása után célszerű kicserélni az összes izzót. Ha valamelyik izzó nem ég, nem biztos, hogy kiégett s emiatt marad sötét. Legelőször a biztosítékot ellenőrizzük A villamos olvadóbiztosítékok gyári minősége nem egyenletesen jó, előfordulnak érintkezési hibák az olvadó drótszál és a fémsapk^k között, valamint a kapcsok között. Legtöbbször rázós útszakaszok okoznak kilazulá­sokat, nappal ezekre nem figyelünk, mert hiszen lámpát sem kapcso­lunk be. Kellemetlen lehet, hogy amikor elérkezik a „lámpagyújtás" ideje, akkor észleljük, hogy valamelyik izzó, egyelőre ismeretlen okból, nem világít. Az sem kivételes eset, hogy a féklámpa egyik vagy mindkét izzója sötét marad, ezt a műszerfalon mi sem jelzi, legfeljebb az utánunk futó autók figyelmeztetnek rá. Ezt ritkábban teszik, sokkal gyakoribb, hogy a fényszórók rossz beállítására utalva ránk villognak a szembejövők. Fontos szabály, hogy izzócserék után ismételten be kell állítani a fényszórókat. Ezt tanácsoljuk, annál is inkább, mert sok esetben nemcsak fényszóró-beállításról, izzócseréról van szó, hanem a világítás gon­dos karbantartásáról is, amit - valljuk meg - viszonylag ritkán végeztetünk el vagy végzünk el magunk. Tudunk olyan esetről, hogy az autós már-már „hozzászokott" ahhoz, hogy az izzók rendre kiégnek, s nem gondolt arra, hogy a feszültségszabályozó hibás beállításán kellene változtatnia. Észlelte ugyan, hogy túl erősen világítanak az izzók, de ezt jónak vélte. Ugyanilyen okból azonban előfordul, hogy gyengébben világítanak, mert lazán érintkeznek, stb. Idővel az izzók fémfoglalatai is oxidálódnak, növelve az ún. átmeneti ellenállást a foglalat és az izzó között, amely így csak csökkent feszültségű áramot kap. Tanácsos tehát levenni a lámpaburákat, azokat megtisztítani, s egyúttal a villamos érintkezések ellenőrzését is megejteni. Megjegyezzük, hogy érdekes módon a jobb oldali lámpák rendszerint hamarabb kiégnek, mint a bal oldaliak, főleg azokban a járművekben, amelyek sokat közlekednek egyenetlen szélű, elhanyagolt utakon. Az izzók ugyanis érzékenyek a rázásra, s bizony igénybe veszik őket a városi kereszteződéseknél, közleke­dési lámpáknál levő felgyúrődések is, amelyek a kocsitestet erőtelje­sen megrázzák. Végül utalunk a ködlámpák szabályszerű elhelyezésének fontos­ságára, valamint azokra az előírásokra, amelyek az irányjelzó izzói­nak erősségére, wattértékére s a villogások percenkénti számára vonatkoznak. Ha rendellenességet észlelünk az irányjelzó működé­sében - elég gyakori a közlekedésben -, és azt mindkét oldalra való jelzésnél észleljük, akkor az automata hibásodon meg. Javítani nem, hanem csak cserélni lehet. Míg ha az index csak az egyik oldalon működik, akkor a hibát az izzóban, foglalatában, a villamos csatlako­zásban, illetve a vezetékekben, de nem utoljára a biztosítékban keressük. i S. E. liirekl * • • Szovjet-Litvániában, a Kajsa- dor traktorgyárban lézer segítségé­vel viszik rá a kemény fémek rétegét a nagy kopásnak kitett alkatrészek­re. Ezzel a módszerrel elérték, hogy ezeknek az alkatrészeknek az élet­tartama öt-hatszorosára növekedett. • A külföldről importált autók száma az NSZK-ban jóval kisebb, mint a többi nyugat-európai ország­ban, és csak 29,4 százalékot tesz ki. Franciaországban 36, Olaszország­ban 40, Nagy-Britanniában 52 és Svédországban 68 százalékkal ré­szesedik a behozatal a gépkocsi­piacon. • Jugoszláviában betiltották a szolgálati gépkocsik külföldről való behozatalát. Tilos továbbá a szolgá­lati gépkocsik nem rendeltetés sze­rinti használata. A hivatalos szemé­lyeknek ajánlották a tömegközleke­dési eszközök, illetve a magángép­kocsik használatát. • Bár a kereslet még mindig élénk a közös piaci autógyártók gyártmányai iránt, az iparág szakér­tői szerint azonban valószínű, hogy az 1988-as volt az utolsó „arany­év". A kereslet már négy eszten­deje igen erős, az összes gazdasági előrejelzés azonban 1989-re lany­hulást jósol. Az emelkedő brit és NSZK kamatlábak miatt csökken­hetnek a gépkocsieladások, a gyár­tók közötti versenyt pedig tovább élezi a Közös Piac 1992-re tervezett teljes kereskedelmi korlát leépítése. • A svéd Johnson cég és a szov­jet Gépjárműipari Minisztérium meg­állapodást írtak alá, amelynek értel­mében Rigában katalizátorgyár épí­tését fogják megkezdeni. A közös vállalkozásba a Johnson 30 millió svéd koronát fektet be. A vállalat termékeinek kisebb hányadát ex­portra szánják. A svéd cég tevé­kenységének eredményeképpen nőtt a szovjet fémek és ércek ex­portja Svédországba, és várhatóan a szovjet olaj- és földgázexport is emelkedni fog. • Az Autobase tulajdonosa meg­vásárolta a Dacia Concessionaires részvényeinek többségét, és úgy nyilatkozott, hogy jelentősen meg­erősíti a Dacia pozícióját a brit pia­con. Ez a vállalat importálja az össz- kerék-meghajtású és az 1 tonna teherbírású változatot is, amelyeket már 22 kereskedő értékesít. Az alábbi városokban lehet Dacia- és ARO-gépkocsikat vásárolni: Lon­don, Liverpool, Bristol, Wolverhamp- ton, Cardiff, Lostwithiel, Cornwall, Chinnor. A jövőben több mint száz értékesítőhelyre bővítik a hálózatot. • Ichihara városban, 80 kilomé­terre Tokiótól egy különleges börtön működik. Itt töltik le büntetésüket azok, akiket közúti balesetek okozá­A síkos, csúszós utak mellett a köd teszi kellemet­lenné és veszélyessé a vezetést az őszi és téli időszakban. A sűrű köd még a gyakorlott vezetőt is fokozottan igénybe veszi, nem beszélve a kezdő, gya­korlatlan vezetőkről. Főleg azok számára szántuk az alábbi tanácsokat. Mielőtt elindulnánk, vagy behajtanánk a ködbe, feltét­lenül kapcsoljuk be lámpáinkat (nappal is), ha a kocsin vannak ködlámpák, azokat is. A kocsival csak olyan sebességgel menjünk, hogy bármilyen akadály esetén (sűrű ködben ezt csak néhány méter távolságból észlel­jük) meg tudjunk állni, esetleg kikerülni az akadályt. Fontos a tájékozódás az úttesten, hiszen néha csak három-négy méter a látótávolság. A legjobban az úttes­tet felező vagy a szélét jelző fehér vonal orientál. Jobb a középvonal szerint tájékozódni, mivel az út szélén Figyelem! Köd! gyalogosok és kerékpárosok is közlekedhetnek. Ha a középső vonal szerint tájékozódunk, ügyeljünk, hogy ne a vonalon haladjunk, hanem olyan távolságban, ahonnan még jól láthatjuk a vonalat. A vonalon haladni veszélyes, ugyanis előfordulhat, hogy a szembe jövő vezető is így utazik, és nem biztos, hogy a találkozásnál marad idő a kölcsönös kikerülésre. Könnyebb az utazás, főleg sötétben, ha egy előttünk haladó kocsihoz kapcso­lódunk. Az előttünk levő kocsi piros fényei vezetnek minket. De: ne menjünk túl közel hozzá, mert égy esetleges hirtelen fékezés esetén féktávolságon belül találhatjuk magunkat, no meg azért sem, mert a fényeink a vezető kocsi sofőrjét zavarnák. Sosem bízzuk magun­kat teljesen a vezető kocsira, tájékozódjunk mi is az úton. Az előző kocsit is csak ember vezeti, és az is eltájolódhat. Párosán sem kellemesebb az árokban, mint szólóban. Különösen nagy veszélyt jelentenek az út szélén leállított, kivilágítatlan autók. Ezért mi se álljunk meg soha az úton. Pihenni, javítani csak kijelölt parkoló­ban szabad. Ha valamilyen üzemzavar miatt mégis kénytelenek vagyunk megállni az úttesten, kapcsoljuk be az állást jelző villogókat, ha nincs ilyen, akkor a bal irányjelzőt. Amíg a hibát eltávolítjuk, ügyeljünk, hogy útitársaink ne sétáljanak a ködborította úttesten. Ha a hibát nem tudjuk eltávolítani, kérjük meg az arra haladó sofórtársunkat, vontasson el a legközelebbi parkolóba. Időről időre kapcsoljuk be a törlőket. A köd apró cseppekben csapódik le a szélvédőn, belülről ezt nem is észleljük, pedig ez is rontja az amúgy is rossz látási viszonyokat. Hosszabb útnál néha tisztítsuk meg a fény­szórók üvegjét is (csak biztos helyen megállva) mert ezek is szennyeződnek és a hatásfokuk csökken. A szél­védő mosására szolgáló tartályba még a fagyok beállta előtt öntsünk fagyálló folyadékot, így fagypont alatti hő­mérsékletnél is tisztítani tudjuk a szélvédőt, és ezzel biztosítani a megfelelő kilátást a kocsiból. A törlők a szélvédőnek csak egy szelvényét tisztítják. A többi terület idővel úgy beszennyeződik, hogy átláthatatlanná válik. Ezzel a vezető látószöge beszűkül, ami ködben nagyon kellemetlen lehet. Célszerű tehát, például tanko­lásnál vizes ronggyal lemosni az egész szélvédőt. A töl­tőállomásoknál mindig van víz. Gyakran hallunk tömegbalesetekröl, amelyek ködben az autópályákon történtek. Sok vezető ugyanis azt képzeli, hogy az autópályán nincs szükség az óvatos utazásra még ködben sem. Hiszen az előzésnél nem jöhet semmi szembe. Pedig elég, ha előttünk egy másik kocsi előz, jóval lassúbb tempóval, mint mi. Ilyenkor már nincs idő a fékezésre. Ezért ködben az autópályán is fokozott elővigyázatossággal vezessünk.-ói­Meghűléssel az autóban A közlekedési szabályok megtar­tása szinte valamennyi közlekedő számára kényes kérdés. Hiszen senkinek sem (volna) szabad vezet­nie akkor, ha megfázott, ha náthás, ha tüsszög, köhög, különösen, ha köhögési rohamai vannak, ha fáj a feje, ha merev a nyaka, ha fájnak a végtagjai, ha nehezen mozog. Ám bevallhatjuk: nagyon kevés ember marad otthon ilyen, banálisnak ne­vezett panaszokkal, akár még enyhe hőemelkedéssel sem. Pedig jól ten­né, ha egyenletesen fűtött szobában pihenne két-négy napot. Kevéssé ismert: ezek az „egy­szerű", többnyire vírusos eredetű, néha bakteriális panaszok nem egy esetben okoznak szövődményeket, sőt olyan szövődményeket is, ame-' lyek visszafordíthatatlanok, mint pél­dául a szívbillentyúpanaszok. Az emberek túlnyomó többsége ilyen­kor bevesz valamilyen fájdalom- és lázcsillapítót, esetleg köhögés ellenj szert, ha náthás, akkor ennek a tü­neteit is igyekszik gyógyszeresen elnyomni - és megy a dolga után. Nem érzi indokoltnak, hogy éppen most, amikor a gépkocsi nyújtotta sa miatt, két hónaptól három évig terjedő szabadságvesztésre ítéltek. A közismert fegyházi munkák mellett az elítéltek szimulátorokon a gépko­csivezetést is gyakorolják. • Az egy kocsira eső évi benzin- fogyasztás az elmúlt évben az NSZK-ban tavaly 1320 liter volt. Ez 180 literrel kevesebb, mint amennyi az ötvenes években volt. Az egy kocsira eső évi út is 16 500 kilomé­terről 13 000-re csökkent. • A jövő évtől a VÁZ 2121 típusú szovjet terepjármüvet Görögország­ban is szerelni fogják. Ez az első eset, hogy szovjet gépkocsikat kül­földön szerelnek össze. Az autókat egyelőre csak a görög piacra szánták. • A portugál kormány tervei sze­rint az ország úthálózatát, amely pillanatnyilag 56 000 kilométert tesz ki, 1995-ig 80 000 kilométerre fej­lesztik. • Az Egyesült Államok-beli Mi- chigan Egyetem tudósai több mint ezer közúti balesetet vizsgáltak meg tüzetesen. Megállapítást nyert, hogy a balesetek húsz százalékánál a ve­zetők előzőleg valamilyen komoly konfliktushelyzet folytán feszült idegállapotban voltak. • A vevők kívánsága a Renault gyakorlatilag minden modelljét ké­pes olyan motorral ellátni, amely benzin mellett földgázzal is üzemel­tethető. A földgáz ára Franciaor- sízágban a benzin árának a fele. kényelmet fokozottan igényli, le­mondjon róla. És még arról is elfe­ledkezik, hogy nemcsak rossz kö­zérzete nehezíti vezetési képessé­geit. A szakember által nem kellően ellenőrzött gyógyszerelésnek, a láz-, a fájdalom- és a köhögéscsillapi- tóknak még reakcióidőt növelő mel­lékhatása is szokott lenni. Ily módon azzal, hogy az embe­rek többsége nem fekszi ki az átme­neti megfázás okozta panaszokat, nemcsak a kórokozókat terjeszti a környezetében, hanem a közleke­dési szabályok megszegésével ön­magát éppúgy veszélyezteti, mint a közlekedés többi részvevőjét. Nem tilos a dohányzás gépjármű­vezetés közben, pedig télen, amikor az ablakok zárva vannak a gépko­csikban, a füst még a szemet is ingerli. A nikotinnak a reakciókész­séget, a reflexeket csökkentö-lassító hatása nyáron is érvényesül. S mivel régi megfigyelés, hogy amikor az ember meg van fázva, náthás, akkor- többnyire - nem ízlik neki a ciga­retta, ilyenkor viszonylag sokkal könnyebb leszokni a dohányzásról. Télen a szervezet valamivel több energiabevitelt igényel, mint nyáron, amikor meleg van. Ne üljünk a volán mellé reggel éhgyomorral, hanem könnyű, ám tartalmas reggeli után (kevés vaj vagy margarin, méz, fel­vágott vagy tojás), amelyet legalább két-három deci folyadékkal öblítet­tünk le. Bőséges ebéd, étkezés után viszont kerüljük el, hogy nyomban autóba üljünk. öltözzünk előrelátóan. Télen a reggeli induláskor még akkor is hideg a kocsi légtere, ha garázsban áll. Ne hagyjuk otthon a felsőruháza­tot, a meleg kabátot, hiszen elfér a kocsiban. Előre sohasem tudhat­juk, nem kell-e a kocsi melegét- szándékunk ellenére - elhagy­nunk. K. K. FÉNYSZÓRÓK BEÁLLÍTÁSÁNAK AUTOMATIKUS RENDSZERE Fényszóróállító rendszer jellegrajza 1 - fényszóró, 2 - állítószerkezet, 3 - szöghelyzetjelzó, 4 - erő­sítő, 5 - induktív érzékelő a mellső tengelyen, 6 - induktív érzékelő a hátsó tengelyen • Ezt a forgalombiztonság szempontjából igen fontos rendszert - egyes autógyárak szériaszerűen építik be a gépkocsiba. A függőle­ges síkban végzett szabályozás célja az, hogy a berendezés a jármű terhelési állapotától és bólintó lengéseitől függetlenül mindenkor pontosan beállítsa a tompított fény megengedett hatótávolságát. Ha az elektronikus központ utasításai a fényszórók helyett a felfüg­gesztő rendszerre hatnak, a világítástávolságot szabályozó rendszert át lehet alakítani az egész jármű teljes nívószabályozó rendszerévé. Ez persze lényegesen nagyobb műszaki és anyagi nehézséggel jár, mert a beavatkozáshoz szükséges energia tetemesen megnövekszik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom