Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-17 / 7. szám
A Bratislavai Nehézgépgyár a hazai gépgyártásban arról vált híressé, hogy a hidraulikus aggregátorok, gépelemek monopol gyártója. Nemcsak a korábbi Nehézipari Müvek termelési-gazdasági egység - ma kombinát - vállalatai részére gyártotta ezeket, hanem más hazai, sőt külföldi megrendelők részére is. Gépipari berkekben manapság sokan irigylik helyzetét, hiszen azon három hazai vállalat egyike, amelyekben automatizálni fogják a termelést, azaz azt is mondhatnánk, hogy a technológiai fejlesztés, korszerűsítés zöld utat kapott. Ez egyúttal azt is jelentené, hogy számítógépes irányítással történne az anyagmozgatás az automatizálás feltételeinek követelményei szerint kialakítandó raktárakból a robotizált munkahelyekig s a félkész- és késztermékek szállításra történő előkészítéséig. Természetesen egy ilyen gyárban már az előkészítési stádiumban a technológiai részleg dolgozóira hátul a fő feladat. Milán Stehlík, a technológiai részleg brigádvezetője először arról szólt, milyenek e korszerű termelés kilátásai:- A tervdokumentációk és az előkészületek arra engednek következtetni, hogy ebben a gyárban valóban a jelenlegi legkorszerűbb technológia szerint folyik majd a termelés. E követelményeknek megfelelően kezdtük el ugyanis az első automatizált termelési részleg építését, ahol robotok és manipulátorok végzik a számítógépes program szerint az egyes munkafolyamatokat. Programozott indukciós targoncák végzik a műveletközi anyagmozgatást, az anyagraktárakban ugyancsak, tehát valóban minden olyan berendezés rendelkezésünkre áll majd, ami a legkorszerűbb gépgyár címre igényt tartó vállalattól elvárható. • Ezzel kapcsolatban azonban felmerül a kérdés: ha igaz az állítás, akkor ennek az automatizált termelési részlegnek már két-három éve termelnie kellene, azonban még folynak a szerelési munkálatok. Ha tehát a robotizáció az önök vállalatában zöld utat kapott, hol vannak ennek a ,.fékjei", a vállalaton belül, vagy azon kívül?- A zöld úttal nem is lenne baj, hiszen az illetékes párt- és kormányszervek döntése idejében megszületett, csakhogy a megvalósítás folyamata hosszadalmas. Elsősorban a tisztázatlan szállítói-megrendelői kapcsolatok szülik azokat a problémákat, amelyek fékezően hatnak ebben a tekintetben. így elsősorban a csúcstechnológiát jelentő számjegyvezérlésú szerszámgépek beszerzése jelent gondot, s így a termelési rendszerek egésze is később készült el a tervezettnél. • Úgy hírlik, hogy a határidők eltolódása jellemzi ezt a beruházást, hiszen többször is volt már ,.végső határidő", amelyek végül mégsem lettek azok... Aztán felmerül egy további kérdés is: ha felépül ez a létesítmény - úgymond - minta részleg, ahol minden meglesz, ami jelenleg nálunk a csúcstechnológiát jelenti, nem fogja-e ez egyúttal azt is jelenteni, hogy a többi termelési részleg korszerűsítését ennek kiadásai „befagyasztják".-Amikor a vállalat termelése teljesen automatizált lesz, a feltételezések szerint valamennyi gyártási részleg ugyan sajátos módszer szerint kerül kialakításra, azonban egy bizonyos szinten alul nem adjuk. Ez természetesen azt is jelenti, hogy valamennyi részleg automatizálási szintje nem lesz azonos, esetleg elképzelhető, hogy bizonyos múveletközi munkafolyamatokat még a korábbi, mondhatnánk klasszikus technológiával végezzük, de a legtöbb részlegen olyan korszerű technikát akarunk üzembe állítani, amely egyrészt attraktív lesz az ott dolgozók .számára, másfelől pedig biztosítja a termelés minőségi szintjének alapvető javulását. • Ha összefoglalnám az eddig elhangzottakat, akkor tulajdonképpen levonható olyan következtetés, hogy az önök vállalatában nincs különösebb gond a korszerűsítés anyagi oldalával, sem a fejlesztési elképzelésekkel, ellenben a gondok, a megvalósítás folyamatában adódnak.- Egészen pontosan az anyagi feltételekről ugyan nem vagyok tájékozott, az azonban tény, hogy az automatizált üzemrészlegek számára szervezett gépi berendezések beszerzése valóban gondot okoz. Ezek elsősorban abból adódnak, hogy azok a hazai gépipari üzemek, amelyek a számjegyvezérlésű berendezéseket gyártják, egydferúen nem képesek a népgazdaságban egyidejűleg fellépő ilyen igényeket teljesíteni. Egyfelől nem elegendő a kapaticásuk, másfelől gyártmányaikat már gyakran évekkel előre „leszerződték" a hozzánk hasonló úton járó vállalatok, és természetesen számottevő kiviteli kötelezettségeik is vannak. Tehát a jó szándék kevés, ha nincs, aki szállítson. • Mindez azt is jelenti, hogy akarva-akaratlanul a gazdasági élet egyik sarkalatos gondjához jutottunk el: a szállítói- megrendelői kapcsolatokhoz... Ezt a kérdést azonban oly sokszor feszegetjük különböző fórumokon anélkül, hogy számottevő javulás állna be, ezért ezúttal ezzel ne i$ foglalkozzunk. Ellenben, ha ilyen a helyzet, amint azt az imént említette, akkor óhatatlanul is bekövetkezik, hogy a technológiai láncba egymás mögé nem azonos színvonalú gépi berendezések kerülnek. Ebből pedig az következik, hogy az ilyen gyártási folyamat végén nem készül csúcsszínvonalú termék, jóllehet a berendezések akár túlnyomó többsége is csúcsszínvonalú!- Ez teljes mértékben így igaz. Azonban arra törekszünk, hogy a kulcsfontosságú műveleteket, amelyek elsősorban behatárolják termékeink minőségét - esetünkben a hidraulikus berendezésekét valóban csúcsszínvonalú berendezéseken gyártsuk. Ezek mindenekelőtt korszerű, számjegyvezérlésű gépek, azonban az már gondot okoz, hogy egy részük élettartama már a vége felé jár, 10-12 évesek, s ezért rövidesen ezeket is ki kell cserélnünk. Ez pedig, amint már említettem, gondokkal jár idehaza, s ezeket pedig növeli, hogy a megnövekedő alkatrészigényt is egyre nehezebb kielégíteni. Ez a tény gyakran nézeteltérésekhez, sőt konfliktusokhoz vezet például a brigádrendszerú munkaszervezés és javadalmazás elveinek betartása során is, hiszen ha egy gépet kénytelenek vagyunk „pihentetni", mert nincs hozzá alkatrész, az érintett kollektíva nem dolgozhat, nem teljesítheti feladatait. • Ezek szerint önök is, de talán azt is mondhatnánk, hogy vállalatok egész sora kerül bűvös körbe a korszerűsítések megvalósítása során, hiszen mind korszerűen akar termelni. Jó esetben megvan erre az anyagi fedezete, mégsem termelhet korszerűen, mert nem tudja megvenni azt a gépet, amelyre egyébként lenne pénze. Felmerül tehát a kérdés, merre van a kiút?- Kiút csak egy van. Mindenképpen biztosítani kell a megfelelő mennyiségű csúcsszínvonalú megmunkálógépet, akár hazai gyártmányú, akár importból kerülőt. Jelenleg azonban gyakran a klasszikus szerszámgépekből is hiányt tapasztalunk, nem csupán a legkorszerűbb számjegyvezérlésúekból. • Ebben a helyzetben önöknek, szakembereknek, akik a gyártási folyamatot közvetlenül szervezik, megvan a lehetőségük, hogy valamilyen fórumon elmondhassák érdemben, hogy ez így nem mehet tovább?- Ezt megtehetjük éppen, mert amikor például új termékeket kezdünk gyártani az innovációs folyamat végső fázisában, tehát a gyártás beindítása előtt, olyan technológiai berendezéseket javasolunk, amelyekkel valóban elérhetjük, hogy innovációs folyamatról beszélünk, azaz, amelynek a végén valóban új minőség keletkezik - ahogy ezt az elmélet tartja. Azonban a legtöbbször azzal a nézettel találkozunk, hogy igényeink eltúlzottak, gyakran túlságosan költségesnek tartják a megfelelő gépek beszerzését. így aztán az elképzelt korszerű folyamatok helyett gyakran elavult módon, korszerűtlen berendezéseken, sokkal nagyobb munkaerő-ráfordítással vagyunk kénytelenek megvalósítani elképzeléseinket, s ez bizony már nem az igazi. • Végezetül tegyük föl, hogy előadódik a következő helyzet: önök hidraulikus berendezéseket gyártanak például a Strojstav vállalat részére. Átvételekor azonban azt mondják a Strojstav illetékesei, hogy sajnos, nem olyan minőségben készültek ezek a berendezések, ahogy azt elképzelték, tehát nem tartanak rá igényt, nem veszik át, és természetesen így meg sem születik az ügylet. Mi történik ilyenkor? Egyáltalán, a fentebb vázolt helyzetben bekövetkezhet-e ez, hiszen mindkét vállalat önálló, mindkettő nyereségre törekszik, s takarékoskodni is akar...-Véleményem szerint ilyen helyzet más vállalatoknál is előállhat, nemcsak nálunk, amikor felmerül az a dilemma, hogy gyártani, vagy nem gyártani...Tekintettel arra, hogy nincs megfelelő gépi berendezés, vagy esetleg olyan mérés- technikai berendezések nincsenek, amelyekkel megnyugtatóan ellenőrizhetjük gyártmányainkat, ez előadódhat. így a jelenlegi időszakban nem áll módunkban egyértelműen megoldani e felmerülő problémát. De mivel tulajdonképpen mindkét fél kényszerhelyzetbe kerül, általában valamilyen megoldás mégiscsak bekövetkezik, a legtöbbször valamennyi kompromisszum formájában. Ilyen esetben módosítani kell a normákat, de bármi legyen is a kompromisszum, a lényeg az, hogy ennek a minőség látja a kárát. Ez utóbbi pedig olyan tény, amelynek létjogosultságát aligha lenne értelmes dolog vitatni. A vázolt helyzet sem hat kifejezetten az újdonság erejével, legfeljebb elgondolkoztató, hiszen a szóban forgó vállalat a korszerűbbek közé tartozik. A megoldás sem ismeretlen, csak éppen - úgy tűnik - pillanatnyilag tűrhetetlen. Hogy mit lehet akkor mindehhez egyáltalán hozzáfűzni ilyen esetben? Amikor a konklúzió akár ennyi is lehet: ez van! De nem kell szeretni! MÉSZÁROS JÁNOS MMI történt a Tesla Fogyasztási IVII Elektronika konszernnel? Tán az újonnan alapított részvénytársaság lépett a helyébe? Mi lesz az Avexszal, miután legnagyobb részvényesét felszámolják? Hogyan léteznek tovább a Tesla vállalatok? Sok hasonló kérdés fogalmazódott meg az emberekben az év első heteiben. Félreértések is szárnyra kaptak. Vajon mi az igazság? Milyen a konszern, a részvénytársaság, az érintett vállalatok jelenlegi helyzete? Milyen útra térnek a közeljövőben? Ezekre a kérdésekre kerestem választ a vezérigazgatóságon. íme a pillanatnyi tényállás, szélesebb összefüggésekkel kiegészítve. Milyen jelenleg az itthoni fogyasztási elektronika irányítási hierarchiája? Legfelül található a ranglétrán a Gépipari, Kohászati és Elektrotechnikai Minisztérium, ennek közvetlenül alárendelt a Tesla Fogyasztási Elektronika konszern (a vezérigazgatóság), amely az ide tartozó vállalatokat irányítja: a niZnái, a bratislavai, a prelouői és a litoveli Teslát. December végén részvény- társaságot alapított e négy vállalat. Ez velük egyenrangú, önálló egyesülés. Sajátos helyzet állt elő: létezik még a konszern, de már megszületett a részvénytársaság is. Eredetileg ugyanis a vezér- igazgatóságot már január elsejétől meg akarták szüntetni, ám a minisztérium későbbre, március végére halasztotta ezt az időpontot. Április elsejétől tehát felszámolják a Tesla Fogyasztási Elektronika konszernét. Korábbi vállalatai állami vállalatokká alakulnak át, és az önállóság, az önelszámolás útjára lépnek. Ezután közvetlenül a minisztérium irányítása alá kerülnek majd, de lényegesen lazább szálakkal fűződnek hozzá, mint korábbi felülrendeltjükhöz. Amikor a négy vállalat megalapította a Tesla Fogyasztási Elektronika Részvény- társaságot, lényegében már a jövőre gondolt, arra, hogy mi lesz április elseje után. Hogy miért ezt a lépést választották? Kézenfekvő a válasz: a változó gazdasági feltételek között szinte lehetetlen, hogy bizonyos tevékenységeket az ágazat vállalatai külön-külön végezzenek el. Ez így egyszerűen ráfizetéses lenne. Mivel azonban zavartalan munkavégzésükhöz erre is szükségük van, kénytelenek lesznek megrendelni valakitől. De ki tudná ezt minden szempontból a legjobban elvégezni? Csakis egy erre szakosodott szervezet. Mivel ezen a ponton találkozott mind a négy vállalat érdeke, közös elhatározásból megalapították a részvénytársaságot. Részvényeseik pedig maguk lettek, gazdasági potenciáljuk arányában járultak hozzá a 332 millió koronás alaptőke létrehozásához. Mivel indokolták elhatározásukat? A fogyasztási elektronika további koordinált fejlesztéséhez elkerülhetetlen bizonyos munkakörök összevonása, különálló egyesülésre bízása. Mindezt pedig az teszi lehetővé, hogy mindegyik vállalatnál a fogyasztási elektronika termékeinek előállításával foglalkoznak, egyforma vagy közeli technológiát és termelésszervezést alkalmaznak, alkatrészbázisuk azonos, s ugyanazok az értékesítési és anyagbeszerzési csatornáik is. Legmegfelelőbbnek erre a célra a részvénytársaság mutatkozott. Segítségével a termelés és a fogyasztók közti árumozgást jobban és ésszerűbben lehet(ne) szabályozni. Mindenképpen tehát a fogyasztási elektronika fejlesztését szolgálja. Az alakuló közgyűlést 1988. december 29-én tartották. Megtárgyalták és elfogadták az alapszabályzatot, az alapítási egyezményt, megválasztották a társaság szerveit. Egyszóval: mindent elvégeztek, amit egy ilyen tanácskozáson szükséges, amit a még 1949-ben elfogadott törvény megkövetel. Hangsúlyozni szeretném: a minisztériumnak s a korábbi felettes szervnek ebbe vajmi kevés beleszólása lehetett. A részvénytársaság az érintett vállalatok közös elhatározásából született, önként léptek részvényesei közé, mert úgy Ítélték meg, létezésükhöz szükség van az ilyen szolgáltató partnerre. Bármelyikük kívül maradhatott volna, vagy kiléphetett belőle, ám jelenleg e vállalkozási forma nélkül egyikük sem tudja elképzelni a jövőjét. Érdekesen alakulnak a tulajdonjogi viszonyok. Miután felszámolják a vezérigazgatóságot, tulajdonát bizonyos kulcs szerint szétosztják a négy vállalat között. Ezek önelszámolási alapon gazdálkodnak majd a rájuk átruházott társadalmi vagyonnal, önálló szervezet lesz a részvénytársaság is. önelszámolási alapon tevékenykedik majd, s teljesen kizárt annak lehetősége, amiben sokan reménykedtek, történetesen abban, hogy alkalomadtán a részvényesek újabb pénzösszegekkel segítik a társaságot. Erre nem nyílik lehetőség, mert akárcsak a vállalati szférában, a részvényesek és a társaság közti kapcsolatokat is gazdasági szerződések szabályozzák majd. Tehát, ha bármelyik termelő megrendeli valamilyen szolgáltatás elvégzését a társaságnál, a megkötött szerződés szerint kell számolnia leszállításával. Milyen a részvénytársaság szervezeti felépítése? Két fiókvállalata lesz. Az egyik a Tesla prievidzai üzeme, amelyet még a Tesla Holesovicétől örökölt a konszern, s ahol jelenleg a szovjet Rubinnal kooperálva színes televíziókat gyártanak, a másik a Bratislavai Fogyasztási Elektronikai Kutató és Realizásiós Intézet, amely a részvényesek finanszírozásából született és tevékenykedik. Ezenkívül kereskedelmi és szervizszolgáltató, mérnöki és gazdasági részlege lesz a társaságnak. Ezek fokozatosan épülnek ki, annak arányában, miképpen szélesedik a tevékenység hatósugara. Sokféle és szerteágazó munka vállalásával számolnak: a fogyasztási elektronika műszaki, kereskedelmi, termelési és tanácsadó szolgáltatásainakfejlesztésétöl egészen a káderek neveléséig, továbbképzéséig. Sokan kérdezik: mi lesz a Tesla Fogyasztási Elektronika konszern felszámolása után az Avexszal, vagyis a videotechnika gyártására szakosodott csehszlovák-holland részvénytársasággal, mivel korábbi fő részvényese megszűnik létezni? Az Avex továbbra is eddigi termelési programjának megfelelően termel, a konszern megszűnése után pedig a Tesla Fogyasztási Elektronika Részvénytársaság vállalja magára a részvények döntő hányadát. Ezt az érvényben levő előírások engedélyezik. Létezik ugyan, ám érdemi munkát még nem végez a Tesla Fogyasztási Elektronika Részvénytársaság. Már decemberben bejegyezték, március végéig azonban az alapítása körüli adminisztratív ügyintézés folyik, hogy április elsejétől megkezdhesse tevékenységét. Tapasztalatok nélkül, új utakra lépve. Sikeres lesz ez a vállalkozás? j. mészáros károly Túl a bejegyzésen RÉSZVÉNYTÁRSASÁG AZ ITTHONI FOGYASZTÁSI ELEKTRONIKÁBAN JiíWTTfl imTiTTig"
