Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-02-10 / 6. szám

■ ■■■■ » > Ko ra reggeltől harcias kedve volt a kosnak. Mindenkibe belekötött, senkit sem hagyott békén.- Gyere csak, próbáljuk ki, kinek keményebb a kobakja? - állította meg a kutyát. A jóságos Rek csak megcsóválta a farkát, és bebújt az óljába.- Hé, te kakas, állj ki velem birkózni! A szépséges kakas felröppent a kerítésre, szégyen ide, szégyen oda, csak nem hagyja magát megtépázni! A csűr mögött üldögélt a kandúr.- Gyere, mérjük össze az erőnket! Az akrobata kandúr csak ránézett a kos szarvaira, és máris a a diófán termett.- Hát ki áll ki velem? - kérdezte a kos.- Én - válaszolt valaki vékony hangocskáján.- Ki az az én? - csodálkozott a kos, merthogy senkit sem látott.- Én, a csiga. Akkor a kos a diófa tövében egy kis üregben megpillantotta a csigát.- Na, ne tréfálj te, apróság! Látod a szarvaimat?- És te az egyémeket? - dugta ki a szarvait a csiga. A kos nekiiramodott szarvával a diófának. Szikrázott a szeme az ütéstől.- Nem hittem volna, hogy ilyen kemény a szarvad - mondta a kos. - Ó, de várj csak, majd én megmutatom neked! Aztán megint nekirohant a diófának. Majd újból és újból.- Hiába! Erősebb vagy - ismerte el a kos, és eloldalgott.- Nem vagyok én erősebb. Csak ügyesebb - nevetett a csiga, de a kos ezt már nem hallotta. Őrei Éva fordítása Jindíich Pavlovié A kos meg a csiga Csontos Vilmos Farsangolás Régi falusi szokás, Kurta szoknyás asszonyok Télen a farsangolás. Forogtak, sürögtek, Egyszer én is próbáltam, A környéket bejártam. Kenyeret sütöttek... Ipolypásztón, Kisölvedre gyalog mentem, Átsuhantam egy szánkón, A nagy réten gólyát leltem, Vigyázva: meg ne álljak: Nem volt szárnya szegénynek; Itt nemrég hiúzt láttak! Letörték a legények... m ■’V Ipolybélen, Csatán épp csatáztak, Egy ember fogott kézen, Intettek: meg se álljak! Bényben, S ámultam török beszéden, Egy edényben, bontóra hintón vittek. Az avar sáncok tövében, Megrohant két szelindek, Aranyra akadtak, Csaholva: De nekem nem adtak... Menjen a pokolba! Kéménden, Hazafelé nagy sebesen Az egyik kéményen, Futottam át a cseresen, Bodor füst szállt éppen, Nehogy a farkas megegyen... I gen régen tartja magát az a, hiedelem, hogy a nyúl gyáva. Fogalmunk sincs, ki lehe­tett az értelmi szerzője ennek a véleménynek, mindenesetre a nyulak „jellemét" megbélyeg­ző jelző úgy hozzánött ezekhez az állatokhoz, hogy eszünkbe sem jut elgondolkozni azon, igaz-e? S ha most azt állítja valaki hogy a nyuszi nem gyáva, sót tud igen-igen agresszív, vere­kedő, küzdő ellenfél is lenni, az állítás bizony magyarázatra szorul. Hiszen a még beszélni is alig tudó apróságok első versi- kéinek csokrában is helyet kap az a mondóka, amely így kezdő­dik: ,,Nyuszi, nyuszi, nyulacs­kám, / Ne félj tőlem nincs pus­kám!“ S ha igazi nyuszi nem akad a ház körül, akkor a gyere­kek a képeskönyvek ártatlan, ri­adt ábrázatú tapsifüleseihez in­tézik a kedveskedő biztatást, mindenképpen meggyőződve, il­letve meggyőzeivé arról, hogy a nyuszi feltétlenül gyáva. Talán azért tartjuk félénknek, mert nem hagyja magát egykönnyen meg­fogni? Mert elfut a vadász elől? Bolond lenne bevárni amíg le- puffantják! Igen kevés olyan állat van, mint például a krokodil, amely egy helyben állva, mozdu­latlanul várja be az ellenség tá­madását. A krokodil viselkedése azonban szinte egyedülálló az állatvilágban. A nyúl, sok társá­hoz hasonlóan, jobbnak látja, ha időben elmenekül, s ezért még nem gyávább, mint a többi állat. Igaz, léteznek szelídített, lakás­ban tartott nyulak is. Egyikükről lejegyezték, hogy bohókás mu­tatványaival és ragaszkodásával több örömet szerzett gazdájá­nak, mint akármelyik kutya. De ez a példája a nyuszi szelídsé­gének nem tipikus. Rengeteg el­lensége van, ha teheti, elmene­kül az ember közeléből. A természetben bámutalos módon szapora és alkalmazko­dó. Ezért fordulhatott elő az üre­gi nyulakkal az a világtörténe­lemben egyedülálló eset, amely ellentmond annak az állításnak, miszerint az élővilág törzsfejlő­dése során igen hosszú időre van szükség egy új állatfaj kiala­kulásához. Portugál hajósok a XV. században telepítettek nyulakat Porto Santo szigetére. Ott mérhetetlenül elszaporodtak, és évszázadok alatt kialakult egy új fajuk, amely az európai ősök­nél jóval kisebb, mintegy tengeri­malac nagyságú egyedből áll. Az üregi nyúl eredetileg Dél- Európában őshonos, és itt csak korlátozott mértékben szaporo­dik. A jégkorszakot követő idő­szakban a Földközi-tenger nyu­gati partján élt. A XVI. század elején még nagy kincs volt. Egy nyúl sok helyen, például Angliá­ban, malacnál is többet ért. Kihur- colásuk Európából Ausztráliába mérhetelenül nagy károkat oko­zott. Tíz vadnyúl, annyi füvet legel le naponta, mint egy birka. Gyáva-e a nyúl? A nyulaknak az ideális éghajlat miatti szaporasága az új környe­zetben, valamint elképesztő ét­vágyuk arra késztette Ausztrália lakóit, hogy túzzel-vassal irtsák az európai jövevényeket. Miután minden igyekezetük hiábavaló­nak bizonyult, a tudományt hív- . ták segítségül. A szakemberek mesterséges nyúlbirodalmat, ko­lóniát hoztak létre abból a célból, hogy alaposan megfigyelhessék a nyulak életét. Ekkor derült fény arra, hogy nyúl nem is olyan gyáva, mint amilyennek mi Euró­pában úgy kétezer évig elköny­veltük. Minden nyúlkolóniának van egy „fejedelme", ez hosz- szan tartó, kemény harcok árán vívja ki rangját. Ha társai ellené­ben bebizonyítja, hogy ő a leg­erősebb, kiváltságos helyzetbe kerül. A területnek azt a részét választhatja ki magának, amely táplálékban a leggazdagabb, vagy más szempontból a legide­álisabb számára. A párján kívül más nyúl erre a területre be nem teheti a lábát, mert különben a „fejedelemmel" gyűlik meg a baja. Az otthon felépítése min­denkor a nyúlfeleség dolga. A férj csak az utolsó simítások elvégzésekor segít. Hát ennyit a nyulak bátorsá­gáról, harciasságáról. Sakit nem győztünk meg eléggé, annak hadd ajánljuk figyelmébe La Fontaine sorait, aki a béka és a nyúl viszonylatában leszögezi: nincs a föld színén olyan gyáva, / aki magánál még gyá­vábbat nem találna." Azaz: a nyúl békaperspektívából így is, úgy is - oroszlán! KOVÁCS ÁGNES Gondolkodom, tehát... HIÁNYOS Bizony, hiányos, a gyűj­temény, egy dobozka üresen ma­radt. A kilencedik példányt tehát neked kell pótolnod a kérdőjel helyén, és akkor teljes lesz. Sze­rinted a számozott érdemrendek közül melyik illik oda - mármint akkor, ha a logika szabályait fi­gyelembe veszed? CSÓNAKKAL A SZIGETRE Karcsi, Gyuszi meg a papa kirándul. A közeli szigetre készül­nek. A folyóparton pihen kicsiny, de viharvert ladikjuk. Jól tudják mind a hárman, hogy nem túl teherbíró az öreg csónak. Vala­mennyien nem ülhetnek be egy­szerre: egy menetben vagy a pa­pa, vagy Karcsi meg Gyuszi evezhet át a szigetre. Hogyan kerülhetnek át mégis mind a hár­man a túlsó partra? £&i ma 1^ rtóv I I I I I I I ■ ■ ■ I ■ I ELSŐ OLVASMÁNYÉLMÉNYEM irók vallomásai Barak László „A NAGY KALAND RÉSZESE VOLTAM11 Első olvasmányélményemre visszagondol­va, egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy a színtiszta igazat mondom el. Hiszen az írott szó iránti vonzalmam közel harminc esztendeje alakult ki. Mivel akkoron tévének, videónak, egyéb efféle műszaki „vívmánynak" csupán a híre - vagy még az sem - járt mifelénk, a nagyvilágot többé kevésbé a könyvek által „hódítgattam". Soha el nem felejtem micsoda gyönyörűséggel faltam azokat a „ponyvákat", amelyeket az egyik barátom kölcsönzött. Pedig a „ponyva", hogy is mondjam, tulaj­donképpen tiltott irodalom volt számomra ak­kor. Olcsó, értéktelen, vásári bóvli. Romantikus szirup és vér csöpögött minden ilyen regényből. Valaha vásárokban ponyván kínálták a könyv- vigécek, azaz a könyvárusok, ügynökök. Innét az elnevezés is: ponyvaregény. Á legnagyobb élményt Az üvöltő kutya esete jelentette szá­momra. Vagyis, valószínűnek tartom, hiszen ezt a címet a mai napig nem felejtettem el. A tartalmára, persze már nem emlékszem. Lát­nivaló tehát, hogy apámnak a ponyvákkal szemben érzett ellenszenve és jóizlésem miatti aggodalma tulajdonképpen alaptalan volt. Gyermeteg mániám máig kamatozó haszna az lett, hogy nyolcéves koromra kitűnően tudtam olvasni, mi több, értelmezni is képes voltam olvasmányaimat. Ekkortájt ismerkedhettem meg - mégiscsak apám jóvoltából - a vernei világgal. Jules Verne világa teljesen új volt számomra. Általa szaba­dult el teljesen a falusi lurkó különben is kalan­dokra, hőstettekre éhes képzelete. Aki esetleg nem tudná, annak elmondom, hogy Jules Verne francia író volt, akit az apám korosztályából gyermekként sokan hihettek magyar írónak. Egyrészt, mert hosszú időn keresztül Gyulának írták a keresztnevét, más­részt, mert igencsak népszerű volt. Verne tulaj­donképpen a tudományos-fantasztikus regény megteremtője. Regényei népszerűségét élve­zetes meseszövésének, ezen belül a termé­szettudományos fantasztikum bámulatosan meggyőző alkalmazásának köszönhette. Máig is legmeghatározóbb olvasmányaim között tartom számon a Rejtelmes sziget című regényét. Ez a szépséges kalandokkal, viszon­tagságos megpróbáltatásokkal át- meg átszőtt történet sarkallt engem a rettenthetetlen bátor­ság, az önzetlen barátság és mindenek megis­merésének áhítására. Nemo kapitányt, a szám­űzetés magányában megöregedett szabadság- hőst és tudós férfiút soha nem feledtem. Cso­dálatos tengeralattjáróját, a Nautilust sem, amely végezetül gazdájával együtt hullámsírba merül. Nemot saját halottamként sirattam meg.. Meghatározó élmény az első könyv, amely könnyet csal a szemedbe. Olyannyira belém ivódott ez az élmény, hogy apaként első olvasmánynak ezt a könyvet adtam fiam kezé­be. Több éve már, éppen hogy megtanult olvasni, s én el akartam csábítani öt a tévétől. A tévétől, melyet magam is szívesen bámulok pihenés, kikapcsolódás gyanánt, ám azt is tudom, hogy képes kisajátítani és elnémítani az emberfiát. Viszont ha olvasol, azt a világot, amit a tévé feltálal neked, magadban építheted fel. Óceánok, földrészek, füvek, fák „teremnek" benned, hogy benépesüljenek, s olyankor te cselekvő részese vagy a nagy kalandnak. Cyrus Smith, Gedeon Spilett, Nab, Pencroft, Harbert Brown és Nemo kapitány végül is családtag lett minálunk. A fiam féltve őrzött kincsként, könnyes szemmel tette el a kiolva­sott könyvet... MEGFEJTÉS A január 27-i számunk­ban közölt feladatok megfej­tése: akt, vad; Robi, Péter, Tamás, Béla, Jenó. Nyerte­sek: Magyar Beáta, Kéménd (Kamenín); Homoly Gábor, Safárikovo; Básty Stefánia, Ipolybalog (Balog nad Ip- l'om); Károly Enikő, Zemp- lénoroszi (Ruská); Ragályi Zsuzsa, Runya (Rumince). AUTÓSCIPŐ Főleg hivatásos gépko­csivezetők használják azt a speciális cipót, amelyet a szovjet szakemberek ter­veztek. Az a különlegessé­ge, hogy sarkát 34-35 fo­kos szögben elmetszették. Ezenkívül a sarkat és a tal­pat rugalmas anyaggal vonták be. Mit gondolsz, mik lehet­nek az ilyen cipó előnyei a közönségessel szemben? (Az az előnye, hogy na­gyobb felületen fekszik fel a pedálokra, jobban meg­támaszkodik, és a rugal­mas bevonat következté­ben a nyomás jobban eloszlik rajta.) ÚJ sz 18 1989. II. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom