Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-02-10 / 6. szám

A június közepén vetett cukorcirok az őszi időszakban elérheti a két és fél méter magasságot Július Varga, az SZSZK me­zőgazdasági és élelmezésügyi minisztere a januári sajtótájé­koztatón bírálta, hogy egyes mezőgazdasági vállalatok nem szentelnek elég nagy fi­gyelmet a tömegtakarmány- alap megteremtésére, és emi­att az állattenyésztésben túl nagy az abraktakarmány-fo- gyasztás. Hangsúlyozta, hogy ezzel a problémával többet kell foglalkozni, a takarmány­termelés egyetlen mezőgazda- sági vállalatnál sem lehet má­sodlagos feladat. Minden me­zőgazdasági vállalatnál alapos takarmánygazdálkodási tervet kell kidolgozni. A takarmány­alap kiegészítésének egyik le­hetőségét fejtegeti az alábbi szerző. A másodnövények termesztésének je­lentőségét hosszú időn át a mezőgazda­sági vállalatok csak a tömegtakarmány- alap kiegészítésében látták. Hozzá kell fűznünk, hogy számos vállalatnál más­képp gondolkodtak. Pedig figyelembe kell venni, hogy az aratás után a szabadon maradt területet még hasznosíthatják, a fagyok beálltáig még nagy tömegű ta­karmány terem. Mivel a másodnövények hektárhozama az egyes esztendőkben az időjárás-kilengésektől függ, kedvezőbb lehetőségeket kell teremteni öntözésükre. Ha ezt a feltételt a növénytermesztők kihasználják, akkor az eredmény nem marad el. Ha azonban aszály sújtja a má­sodnövényeket, akkor bizony kár a vető­magért. A termés változó alakulása miatt Szlo­vákiában a mezőgazdasági vállalatok még a tervezett területen sem termeltek másodnövényeket. Arról volt szó, hogy legalább a szántóföld 12 százalékán ter­gondot okoz a talajerózió. Tudjuk, hogy a szél-, illetve a vízerózió akkor a legkáro­sabb hatású, ha a talajt nem védi növény­zet. Ezért a nyári hónapokban szabadon maradt területek védelme tarlóvetésű má­sodnövényekkel, valamint a téli és tavaszi időszakokban, őszi másodnövényekkel, eredményes küzdelmet jelent az erózió ellen. Különösen nagy a jelentősége az erózió elleni harcban a másodnövények­nek a dombos területeken, amelyek mint ismeretes, jobban ki vannak téve az időjá­rás viszontagságainak mint a síksá­gok. A tapasztalatok szerint a nyári hóna­pokban igyekezni kell a magház előkészí­tésével. Fél siker a termés alakulásában, ha a mag már júniusban vagy július elején a földbe kerül. Ilyenkor vethetünk kukori­cát, napraforgót, hüvelyeseket, cirokfélé­ket, fűféléket és hereféléket. A másodnö­vények nagyban hozzájárulnak az egyen­letes takarmányozás kialakításához. Fel kell figyelnünk arra is, hogy a nyári hóna­A jelenlegi kutatások a talaj előkészí­tésére és az öntözés módjára összponto­sulnak. A hagyományos középszántás­sal, fogasolással és hengereléssel vég­zett magágykészítés helyett vizsgáljuk a minimális eljárások lehetőségét. Tár­csázással, multitillerezéssel előkészített talajba, illetve számos esetben hasonló eljárásokkal egyenesen a tarlóba speciá­lis vetőgépekkel vetjük a magot. A szán­tás kihagyásával történő talaj-előkészítés nagyon gazdaságosnak mutatkozik, mivel kisebb az üzemanyagfogyasztás és a ter­més nem kevesebb. Hasznosnak mu­tatkozik a talaj-előkészítés előtti öntözés száraz időszakokban, mivel könnyebbé válik a talajművelés, és jobb a magágy. Természetesen ilyen feltételek között gyorsan csírázik a mag. Vizsgáljuk a tar- lóvetésú káposztafélék kétszeri kaszálá­sának lehetőségeit is. Az őszi kaszálás után-ha ez október közepéig megtörténik - a perkó és az őszi repce újra kisarjadt és kedvező áttelelés után a parcellákról A másodnövények termesztésének jelentősége A tömegtakarmány-alap kiegészítői meljék a másodnövényeket. A terület vi­szont nem nőtt, sőt egyes körzetekben kisebb lett. A helyzet javítása érdekében a Bratislavai öntözögazdálkodási Kutató- intézet, amely most a bratislavai Talajter- mőképességi Kutatóközponthoz tartozik, már közel 20 éve végez kísérleteket azzal kapcsolatban, hogy az öntözésnek milyen hatása van a növények hozamára, és a növénytermesztésben a másodnövé­nyek milyen mértékben segítik elő a ter­melés intenzifikálását. Nagyarányú komplex értékelések folytak. Megállapí­tottuk, hogy betakarítás után még nagy mennyiségű szerves anyag kerül a talaj­ba. A káposztafélék 1,4-2, a fúfélék és herefélék 3-3,6 tonna szerves anyagot hagynak vissza a földben hektáronként száraz anyagban számítva. Természete­sen ez kedvezően hat a talaj fizikai és kémiai tulajdonságaira. A fizikai tulajdon­ságok közül legfontosabb a talaj struktú­rájának javítása és nemkívánatos ülepe­désének, tömítettségének mérséklése, aminek következtében lényegesen javul vízmegtartóképessége. A gyökerek por- hanyítják a talajt, és a mélyebbre bemo­sódó tápanyagokat is könnyebben fel­szívhatják a növények. A másodnövé­nyeknek még altalajlazító hatásuk is van. A talaj kémiai tulajdonságainak javítá­sa szempontjából legfontosabb a hu­musztartalom növelése, valamint a ta­laj nitrogéntartalmának fokozása, főleg a herefélék és a hüvelyesek által. Szintén nem elhanyagolható tényező, hogy a má­sodnövények csökkentik a nitrogén, a ká­lium és a kalcium kimosódását a talaj felsőbb rétegeiből. Meg kell említenünk, hogy a talaj szerves anyaggal való gazda­gítása jó hatású biológiai szempontból is. Számos kísérlet bizonyítja, hogy növek­szik a mikroorganizmusok száma és fajtá­ja. Amennyiben több éven keresztül ter­melünk gabonaféléket ugyanazon a terü­leten, a másodnövények közbeiktatásával mérsékelhetjük a monokultúrás termelés káros hatását. A talaj termőképességé­nek javulását legjobban a másodnövé­nyeket követő növények termesztésével lehet lemérni Kísérleteink szerint az ösz- szel betakarított káposztaféle másodnö­vények után a tavaszi árpa 10,7 százalék­kal, a silókukorica 10,4 százalékkal ad nagyobb termést, illetve ennyivel lehet többet betakarítani hektáronként. Ilyen eredményeket természetesen csak akkor érhetünk el, ha a másodnövények és az utána következő növények termesztésé­hez a lehető legkedvezőbb feltételeket teremtjük meg. Az utóbbi időben országszerte sok pókban a sok napsütés hatására javul a takarmánynövények minősége és nö­vekedik tápanyagtartalma. Jól hasznosít­ják a napenergiát. Sajnos, ebben az aszályos időszakban a vízhiány miatt a növények lassan is fejlődhetnek, ezért az értékes napenergia felhasználásához mesterséges módon kell biztosítani a vi-, zet. Központunk öntözőgazdálkodási' részlege ezzel a kérdéssel alaposan fog­lalkozik. Éveken át figyeljük az öntözés hatását a hektárhozamok alakulására. Az eredmények azt bizonyítják, hogy ha a növények rendszeresen kapnak vizet, akkor a tervezett nagy hozam elérhető. További előny, hogy a másodnövények etetésével 4-6 héttel meghosszabbíthat­juk az állattenyésztésben a zöld takarmá­nyozás időszakát, ami természetesen gazdaságos, és jól hat az állatok egész­ségi állapotára is. A kora tavaszi zöldta­karmányozás korábbi kezdését a szep­temberben vetett másodnövények előre­hozzák. A perkót például két-három héttel ‘.korábban lehet kaszálni, mint a lucernát. A tárolt takarmányokat kiegészíthetjük nagy tápanyagtartalmú zöldanyaggal. Központunk a Most pri Bratislava-i tele­pen végzi kísérleteit. A18 éve tartó megfi­gyelések azt bizonyítják, hogy rendszeres öntözéssel minden évben magas hektár­hozamok érhetők el. A nyári másodnö­vényként termelt silókukorica hektárhoza­ma száraz anyagban számítva 10,54 ton­na volt. Hasonló rekordhektárhozamokat értünk el szudáni fűből, cukorcirokból, káposztafélékből és más növényekből is. még jelentős mennyiségű zöldanyag ta­karítható be. Tehát kis ráfordítással a ta­vaszi időszakban még mintegy három tonna tápanyagdús takarmányt nyerhe­tünk száraz anyagban számítva. További kutatásaink a cukorcirok és a szudánifú másodnövényként való termelésére irá­nyulnak. Azt akarjuk megtudni, hogy mi­kor alkalmasak silózásra és zöldetetésre Ha ezeket a növényeket június közepéig elvetjük akkor a zöldtömeget lesilózhat- juk. Július elején is vethetjük őket őszi árpa után zöldtakarmányozásra. Kutatási eredményeinket, az új tech­nológiát és az új másodnövény-fajtákat népszerűsítjük a mezőgazdasági vállala­toknál. Már több kapcsolatot építettünk ki. Többek között a Légi (Lehnice) Agrokom- binát készségesen együttműködik velünk és jó példával nagyban hozzájárni ahhoz, hogy a másodnövényeket egyes vállala­toknál nagyobb területen termelik, mint azelőtt. A gazdasági mechanizmus átala­kítására mi is felkészültünk. Kísérleteink eredményeivel megismertetjük a mező­gazdasági vállalatok vezetőit és felkínál­juk szolgáltatásainkat. Szlovákiában ed­dig 29 mezőgazdasági vállalat vásárolta meg az általunk ajánlott technológiai eljá­rásokat. A jövőben igyekszünk lényege­sen nagyobb erőfeszítést kifejteni ezen a téren. Reméljük a mezőgazdasági vál­lalatok nagyobb mértékben igényt tarta­nak szoláltatásainkra. BÁLLÁ JÓZSEF mérnök, a Bratislavai Talajtermőképességi Kutatóközpont munkatársa A szudánifú mint másodnövény is nagy hektárhozamot adhat (A szerző felvételei) Az ötlettől a megvalósulásig Szociális gondoskodásban az elsők között A Lévai (Levice) járás legdélibb csücskében, Zseliztől (Zeliezovce) nem messze járunk. Nem véletlenül jutottunk e tájra. Abba a községbe igyekszünk, melyben - járási viszonylatban - egyedülálló létesítmény­nyel, korszerűen felszerelt és berendezett rehabilitációs központtal rendelkezik egy földműves-szövetkezet. Hogy mi ebben a különös? Egyáltalán, miért van szüksége egy gazdaságnak arra, hogy ilyen létesítménybe invesztáljon? - kérdezhetné a kívülálló. Erre a kérdésre válaszolt a szövetkezet alelnöke, Stefan Klenko és talán a legilletéke­sebb, Milán Zdráhal, a szövetkezet üzemorvosa. xxx- Három falu - Nyirágó (Nyrovce), Kéty (Kvetná) és Kúrál (Kural’any)- kis gazdaságaiból alakult meg a kurali központú, 3600 hektáron gazdálkodó Béke Szövetkezet, melynek neve mellett ott szerepel a Csehszlovák-Kubai Barátság elnevezés is - kezdi a beszélgetést a szövetkezet alelnöke. - Egy nagyon jól gazdálkodó, kitűnő eredmé­nyeket elért mezőgazdasági üzemmé fejlődtünk, csakhát... mindig nem sikerülhet minden úgy, ahogy az ember tervezi. Pár héttel a zárszámadó közgyűlés előtt állnak. A tavalyi évet gazdasági szempontból még nem értékelték teljes egészében, de annyit azért elárulnak, hogy egyedül a kalászos gabonafélékből jött be a számításuk, a tervezett hattonnás hektárhozam. A falura már lassan rátelepszik a késő délutáni szürkület, kígyóinak az utcák neonlámpái. A szövetkezeti irodában körbeüljük az asztalt, mellettem az emberöltónyi időt megért orvos forgatja a jegyzeteit arra várva, mikor veheti át a szót. Stefan Klenko azonban jó mezőgazdászhoz méltón kötelességének tartja, hogy felfedje előttünk az ok és okozati összefüggéseket, az eredménytelenség okait. Mielőtt tehát rátérünk a szociális gondoskodás témájára, megtudjuk, hogy tavaly augusztusban hatalmas jégeső pusztított vidékükön, ami ötszáz hektáron szinte letarolta a szemes kukoricát. Pár hónappal később kiderült, hogy az épségben maradt parcellákról mindössze öt tonnányi átlagtermést takarítottak be. Pedig a BKR termelési rendszer útmutatásai és segítsége alapján volt már hét tonnán felüli hektárhozam is ebben a szövetkezetben. A cukorrépatermés szintén a vártnál jóval alacsonyabb volt, de az állattenyésztésben teljesítették a hús- és tejeladási kötelezettségüket. Hirtelen ötlettől vezérelve rákérdezek az öntözési kapacitásra, mire az illetékes csak legyint: - Ne is kérdezze. Földterületünk mindössze nyolc százalékát tudjuk mesterségesen öntözni, s a jövőben sem várható jelentős változás. A víz ugyanis errefelé kincs, mivel kevés van belőle, (gy aztán teljes mértékben ki vagyunk szolgáltatva a természet kénye-kedvének. Stefan Klenko bevallja, hogy valamit ért magyarul is. A szót a cseh származású Zdráhal doktor veszi át. Legnagyobb meglepetésünkre magyarul kezdi a beszélgetést, mondván, hogy ezen a környéken jó, ha az ember megérteti magát azokkal az idős emberekkel, akik ragasz­kodnak anyanyelvükhöz.- Tudja, én már hosszú évek óta élek ezen a környéken. Körzeti orvosként kerültem erre a tájra s vállaltam el a kurali szövetkezetben az üzemorvosi állást. Volt alkalmam meggyőződni arról, hogy a mezőgaz­daságban dolgozó emberek jobban ki vannak téve a környezeti ártalmaknak, az időjárás viszontagságainak. Dolgoztam valamikor mint belgyógyász egy szlovákiai fürdővárosban, s ott képesítést szereztem rehabilitációból is. Azokat az ismereteket és tapasztalatokat, melyeket ott szereztem, igyekeztem hasznosítani a jelenlegi munkakörömben is. Mert ezen a vidéken hamar rájöttem arra, hogy mezőgazdaságban dolgozó betegeim közül egyre többen igényelik az utókezelést. Tehát az elképzelés egy rehabilitációs központ létrehozására Zdrá­hal doktortól származott, a megvalósításban pedig a szövetkezet vezetősége nyújtott segítséget. 1983-ban a központi Kúrál községben két lakásegység átalakításá­val vált valóra az elképzelés, szolgálva így a szövetkezet 580 dolgozó­ját és a helyi lakosokat. A berendezésben, mint megtudtuk, sok ezer korona fekszik. A költségek nagy részét a szövetkezet fedezte, a kisebb hányadát a területileg illetékes egészségügyi intézet. Hogy milyen gyógyulási lehetőség nyílik ebben a két lakásegységben?- Vannak itt, kérem, a már megszokott gyógyászati eszközökön kívül fizioterápiás kezeléshez alkalmas kellékek, hőkezeléshez szüksé­ges készülékek, a légutak tisztítására, tágítására szolgáló berendezé­sek, és ki ne maradjon a kedvelt szénsavas fürdőnk. * Ezen kívül, mint a magyarázatból kitűnik, utókezelik a különféle töréseket, ideggyulladásokat, és alkalmazzák a lokális masszázst is. A szövetkezet orvosa napi két órát ebben a központban rendel. Munkatársa az egészségügyi nővér, aki egyben rehabilitációs képesí­téssel is rendelkezik. Ó irányítja a nap hátralevő részében az előírt utókezelést. Hogy milyen javulást eredményezett a rehabilitáció a táp­pénzes napok csökkenésében, arra Stefan Klenko válaszolt. Elmondta, hogy dolgozóik 20 százaléka 60 év feletti nyugdíjas, akiknél fokozottab­ban jelentkeztek az évtizedek alatt felgyülemlett egészségügyi problé­mák. Magas volt a betegség miatt kiesett munkanapok száma. Főleg az állattenyésztésben dolgozók töltöttek heteket, hónapokat betegállo­mányban. Sokszor csak azért, mert a húsz kilométerrel távolabb eső Zselizre utaztak a kórház rehabilitációs osztályára. A kezelés 10-20 perces volt, de a rossz autóbusz-összeköttetés miatt félnapokat is eltöltöttek feleslegesen.- Ezek után bizonyára nagy örömmel fogadták a létesítményt- fordulok az orvos felé, aki nevetve válaszol, mondván, hogy kezdet­ben itt-ott akadt csak „vállalkozó'1. Az emberek először idegenkedtek attól, hogy munkába menet vagy hazafelé beugorjanak egy masz- százsra, vagy inhalálásra. Hetek, hónapok teltek el, mire rájöttek, hogy mindez őértük van, az egészségük megőrzése, esetleges vissszaállí- tása érdekében.- Látja, ez itt a vérnyomásmérő. Ma már természetesnek veszik, hogy aki idejön, annak ellenőrizzük a pulzusát, megmérjük a vérnyomá­sát. Ugyanúgy megszokták azt is, hogy felmásszanak a bordásfalra és kicsit kinyújtózzanak rajta. Ma naponta 25-30 ember jön utókezelésre. Néha bizony már szűknek tűnik a központunk.- Bővítésre sajnos nincs lehetőség - tudom meg a szövetkezet alelnökétől. Szabad helyiségre és jó minőségű vízre lenne szükségük. Mert ez utóbbi nemcsak a mezőgazdaságban, hanem a gyógyászatban is nélkülözhetetlen. x Nos a látottakról annyit, hogy irigylésre méltó az olyan munkahely, ahol szinte válogatni lehet az utókezelés különféle fajtái között. Három dolgot bizonyít a vezetőség hozzáállása a szociális gondoskodáshoz: egyfajta előrelátást, magasfokú gondoskodást, jó kádermunkát. Ha összegezzük, akkor mindez a holnapok kívánalma. SZITÁS GABRIELLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom