Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-03 / 5. szám
szú 9.11.3. Fakéreg- komposztnak és talajtakarásra Télen is fialhat a nyúl A hagyományos módszerhez ragaszkodó nyulászok csak tél végén páraztatják a nyulakat, hogy a születendő fiókák húsvét táján, az első zöld idején kezdjenek enni. Ettől kezdve addig fialtatják az anyákat, amíg van elegendő zöldtakarmány a süldők fölneveléséhez, s nem köszönt be a zord idő. Újabban egyre gyarapszik azoknak a száma, akik szénára és tápra alapoznak, s a leghidegebb téli hónapokban is szaporítanak. A felnőtt állat jól tűri a hideget, csupán a huzattól és a nedves környezettől kell óvni. Az újszülött azonban melegigényes. A háztáji nyúlistállók zöme fütetlen, s ha mégis fűthető, az elhasznált tüzelőanyag fölemészti a téli szaporítás hasznát. Arról nem is beszélve, hogy a mai portákon egyre ritkább az istálló. Sokan a szabadban, az udvar szögletében helyezik el a ketrectömböket. Kis fáradtsággal ebben is optimális feltételeket teremthetünk a téli szaporításhoz. Kicsit tágasabb ketreceket kell készíteni, hogy elférjen bennük a fialtatóláda. A ketrecbe eső, hó ne verjen be, a szállást szél ne járhassa át. A drótszövettel vagy ráccsal ellátott ajtókat zárjuk le farostlemezből készült betétekkel. Előnyük, hogy olcsóbbak, mint más anyag, és a nyulak sem rágják meg őket. Persze a levegőt és a fényt ne zárjuk ki teljesen, mert ez légzószervi megbetegedéshez, esetleg szemgyulladáshoz vezethet. A fialás várható ideje előtt néhány nappal tegyük a ketrecbe a fialtatóládát. Ez házilag készített, zárt doboz, melyen csupán akkora nyílás van, hogy rajta a vemhes nyúl sérülésmentesen közlekedhessen. A nyilást nem csupán azért kell ilyen szűkre méretezni, hogy csökkentsük a belső hőmérséklet ingadozását, hanem azért is, hogy a szoptató anya emlőire tapadó fiókákat a nyílás pereme lesodorja, amikor az anya távozik a fialtatóládából. így a kicsinyek nem másznak szét a ketrecben, fészekben. A láda méreteinek igazodniuk kell a tartott fajtához. A fialtatóládát behelyezés előtt ajánlatos valamilyen puha anyaggal kibélelni. Persze jó fészek csak akkor lesz, ha a nőstény elegendő szőrt tép. A szórtépés a nyúlnál legalább olyan fontos, mint mondjuk a tejtermelő képesség. Ellés után vizsgáljuk meg az almot, s a halva született, vagy sérült fiókákat távolítsuk el. Ha túl népes az alom, a fölösleges számú fiókákat dajkaságba adjuk más, kevesebbet ellő anyának. Olyankor előfordul, hogy megfagynak a kisnyulak. A hibát, sajnos, a tenyésztők követik el. Több helyütt láttam, hogy a tenyésztő - nyulait óvandó - műanyag fóliával bélelte ki az ólat, sőt az ajtót is teljesen betakarta. A fólia nem engedi át a párát, így a külső és belső hőmérséklet közötti különbség következtében a ketrecben a pára lecsapódik. A párás, nedves környezetben egykettőre átnedvesedik az alom, vizes lesz a fiókák szőrzete, elveszti hőszigetelő képessét, és az egyébként is érzékeny kisnyulak megfáznak, megbetegszenek, vagy megfagynak. Fóliát tehát semmi esetre se használjunk a ketrecek szigetelésére! MOLNÁR FERENC A fa feldolgozásakor visszamaradó kéreg hasznosítása nálunk egyelőre nem nyert megoldást, pedig évente mintegy 1,5 millió köbméter „nyersanyagról" van szó. A kertész- kedök jogosan kérdezik, nem használhatnánk-e ezt a hulladéknak tekintett szerves anyagot talajaink feljavítására? A fakéreg mindenekelőtt kom- posztkészítésre és talajtakarásra szolgálhat, de a „nyersanyagot" előbb valamilyen eljárással 5-10 mm-es darabokra kell aprítani. Igaz, komposzt aprítás nélkül is készíthető a fakéregből, de akkor évekig kell várnunk a beérésére. A felaprított fakéreghez kom- posztba rakáskor köbméterenként 3 kg NPK és 1 kg karbamid műtrágyát kell keverni, s a rétegeket alaposan be kell öntözni. Ha a felhalmozott anyagot kétszer átlapátoljuk, 4-6 hónap múlva érett, azonnal hasznosítható komposztot nyerünk, mellyel javíthatjuk a talaj humusztartalmát és tulajdonságait. Az így nyert komposztot akár kertészeti földkeverék előállítására is felhasználhatjuk. Talajtakarás esetén az aprított fakérget 3-5 cm-es vastagságban kell elteríteni. Előnye, hogy csökkenti a gyomosodást és a vízelpárolgást, szabályozza a talaj hőgazdálkodását, és segítségünkre van a jó talajszerkezet megtartásában. Talajtakarásra (virág, zöldség, gyümölcsös) a legalább 6-8 hétig pihentetett zúzalék alkalmas, mert minimum ennyi idő kell a kultúrnövények számára káros anyagok kilúgozásához. A betakarítás után a talajtakaró kéregzúzalékot a juttatott műtrágyákkal együtt aláforgatjuk. Mindehhez még annyit: nem mindegy, milyen fakéregról van szó. Legmegfelelőbb a fenyófélék kérge, ellenben az ún. keményfák (pl. tölgy) kérgét nem ajánlatos ilyen célokra használni, mert a belőlük kilúgozódó anyagok hátráltatják a kultúrnövények fejlődését. Például a lucfenyő és az ezüstfenyő kérge (áranként 2,5 m3 mennyiségben, 5 kg karba- middal kiegészítve) közvetlenül is felhasználható talajjavításra (porozitású Persze nem a kimondottan nehéz talajokon, mert itt a komoly oxigénhiány következtében a növények számára mérgező vegyületek keletkezhetnek. (Záhradkár) Veszélyes kártevő: A púpos-szú A púpos-szúra az ivari kétalakú- ság jellemző. A nőstény 3-3,5 milliméter hosszú, hengeres. Torának háti része erősen kidomborodik, ezért nevezték el púpos-szúnak. A hím kisebb, 2 mm-es, repülni nem tud. Elsősorban legyengült szőlőtőkéket támad meg, de megkeresi a gyümölcsfákat, az erdei fákat és a dísznövényeket is. Egy nemzedékú faj. A megtermékenyített nőstény fejlődése helyén Orgona, nem csak májusban A közönséges orgona (Syringa vulgáris) nemesített fajtáinak elterjedését követően, a botanikusok kutatásai nyomán további fajokat ismerhettünk meg. A törpe növekedésű Syringa meyeri és S. microphylla például sziklakertben, a szeldelt levelű S. laciniata és S. persica intim hangulatú kertrészekben mutatósak, virágzó cserepes növényként pedig újszerű díszek is lehetnének. A virágtömegével díszítő Syringa sweginzowii egyenként vagy csoportosan, az erős növésű S. amu- rensis, S. pekinensis és S. reticulata parkfának vagy sorfának nevelve kedvező adottságú, laza beépítésű helyen különleges hatású. A KORAIAK UTÁN NYÍLÓK A közönséges orgonával egy csoportba tartozó fajok, virágzási idejük a koraiak és a későiek nyílása között van. Syringa X chinensis. Neve megtévesztő, mert nem Kínából származik, hanem a francia roueni botanikus kertben keletkezett. 3 m magas, széles bokrú, sűrű elágazásé cserje, vastagabb ágai feltörő növekedésűek, a vesszők kissé lehajtók. Levelei 4-8 cm hosszúak, csúcsuk kihegyezett. Illatos lila virágai májusban, a vesszők oldalrügyeiböl is előtörő nagy, laza bugákban nyílnak. Átlagos életfeltételek mellett dúsan virágzó, nagy, díszítő hatású, kiváló szoliter növény, térhatároló vagy takaró cserjesor kialakítására is alkalmas. Kertekben, parkokban sok helyen megtalálható. Rendkívül értékes a vöröses-lila virágú Saugeana fajta. Syringa X persica, perzsa orgona. Alacsonyabb, 1,2-2 m magas, felálló ágú cserje, idősebb korban terebélyesedő bokor. A fiatal vesszők kissé szögletesek. Levelei 3-4 cm hosszúak, ék vállúak, a csúcsuk hosszan kihegyezett, lándzsa alakúak, kisebbek és keskenyebbek az előzőnél. Az épszélú levelek között gyakran látni szárnyasán hasadt vagy háromkaréjú leveleket is. Illatos, halványlila virágai májusban, a vesszők felső részén, az oidalrügyekből is előtörő 5-8 centiméteres bugákban nyílnak. Gyengébb minőségű talajon is jól díszük. Parkokban több helyen előfordul, kiváló kerti orgona. Syringa laciniata, szeldelt levelű orgona. A perzsa orgonához hasonló, de levelei szárnyasán szeldeltek vagy háromkaréjosak, akadnak köztük épszélúek is. Lombozata is díszítő. Elsősorban zölddugványozással, de szemzéssel, oltással vagy bujtással is szaporítható. (Az orgona szaporításának módjairól a jövő héten olvashatnak rovatunkban. - A szerkesztő megjegyzése). IGAZI KÜLÖNLEGESSÉGEK Alacsony, 1-1,5 méterre fejlődő, nálunk csak gyűjteményekben előforduló, még nem termesztett, de elterjesztésre érdemes fajok a következők. Syringa afghanica, afganisztáni orgona. Rövid ágú, vékony vesszejú cserje. Levelei 1-3,5 cm hosszúak, keskeny lándzsa alakúak és ujjasán osztottak, kissé börszerüek. Kékeslila virágai májusban, a vesszők felső részén lévő rügyekből előtörő 4 centiméteres bugákban nyílnak. Díszes lombozatú cserje. Syringa meyeri. Kínából származik, sűrű elágazásé kis bokorrá fejlődik. A fiatal vesszők enyhén szórözöttek és négyélűek. A levele 2-4 cm hosszú, tojásdad alakú, a fonákon két érpár húzódik végig. Virága kékeslila, tömött bugái május-júniusban nyílnak. Fiatal példányai is dúsan virágoznak. A Palibin nevű fajta igen értékes, halvány rózsaszínű, törpe növekedésű. Syringa microphylla. Az előző fajhoz hasonló növekedésű, erősen illatos, lila virágú orgona. A Superba fajta virága vöröses rózsaszín és rendkívüli értéke, hogy májustól októberig virágzik. Zölddugványozással, bújtatással vagy oltással szaporítható. MAGASRA NŐNEK A faiskolák ritkán szaporítják, de az arborétumokban gyakran láthatók a magas növekedésű fajok. Syringa josikaea, erdélyi vagy magyar orgona. Három-négy méter magasra fejlődő cserje. Vesszői szürkések. A csúcsrügy hegyesedé, levele széles tojásdad, 6-12 cm hosszú, a fonákon ritkásan szőrözött és fehéresen kékeszöld, felül sötétzöld. Virága sötétlila, nagy laza bugában máiusban-iúniusban nyílik. Syringa reflexa, bókoló virágú orgona. Kínából származó, 3 méter magasra fejlődő, ritka elágazású cserje. A vesszők sűrűn paraszemölcsösek, lombozata tompa zöld, levele 8-15 cm, hosszúkás toiásdad alakú. Syringa sweginzowii, szecsuáni orgona. A 3 m magasra növő cserje ágai, vesszői vörösesbarnák, Ívesen kihajtók. Levelei tojásdad alakúak, 5-10 cm hosszúak, a végükön röviden kihegyesedők. Virága pirosán rózsaszín, júniusban nyílik, a csúcsi és az oidalrügyekből fejlődő 20 centiméteres bugái nagyon szép virágzatot alkotnak. Átlagos életfeltételek mellett szépen díszük. Syringa villosa, kínai orgona. A Peking környéki hegyekben vadon élő, 3-4 m magasra fejlődő cserje. Vesszői a többi fajnál vastagabbak, világosabbak. Levele 5-15 cm hosszú, széles tojásdad alakú, felül sötétzöld, a fonákon kékeszöld és lazán szőrözött. FÁNAK IS MEGTESZIK Syringa pekinensis, pekingi orgona. Bokorfa vagy parkfa méretűvé fejlődő orgona. Kérge sima, szürke, a fiatal vesszők lehajtók. Levelei 5-10 cm hosszúak, a veguK nosszan kihegyesedö, váltók ék alakú, színük felül zöld, a fonákán szürkészöld. Ősszel sárgára színe- zödnek. Sringa reticulata, japán orgona. Közepes méretű fává fejlődik. Kérge idősebb korban a meggyfához hasonlóan hámlik. Mindkét faj virága lényegesen eltér a többi orgonától, mert a pártacsö rövid, a virág kicsi és krémfehér színű, a porzók hosszan kiállnak. A virágok nagy, laza bugában csoportosulnak, s noha a kiáltó porzószálaktól könnyed, laza, pelyhes megjelenésűek, illatuk nem kellemes. Júniusban nyílnak. (Keszó) telel át. Tavasszal április-május folyamán, alkalmas szőlőtőkét keres, és abba merőlegesen haladó járatot rág. A lárvák nem a fertőzött farész- szel, hanem a nőstény által, a tojásrakás alkalmával megtelepített Mo- nília candida nevű gomba micéliu- mával táplálkoznak. Az első kártétel kezdeti tünete (amíg az anyajáratok elkészülnek) fúrészporszerú rágcsálók a kérgen. A továbbiakban a kérgen látható apró, 2 mm átmérőjű, egymástól 8-10 centiméterre levő lyukak jelzik a károsítást. A fertőzött vesszők könnyen törnek. A kártétel elkerülése érdekében csak olyan fajtákat szabad telepíteni, amelyek a talaj- és a környezeti viszonyoknak megfelelnek. Gondoskodni kell a növények kielégítő táplálásáról. A metszéssel egyidóben a fertőzött tőkerészeket el kell távolítani, majd elégetni. Ezzel megakadályozható a nőstények kirepülése és az újabb kártétel. Rajzás idején (általában április- májusban) házikertekben például a Metation 0,2 %-os oldatával védekezhetünk eredményesen ellene. K. Sz. Függő növénykert Fokozatosan nagyobb átmérőjű műanyag cserepekből, vagy lapos tálakból valóságos függő növénykert állítható össze. Erős fali kampóra, vagy más függő tartóra függeszthető, így elhelyezése nem okoz gondot, nem foglal helyet a szobában, az erkélyen vagy akár a lépcsöház- ban, a folyosón sem. A „kert" legalább három, de legfeljebb öt-hét emeletből álljon. Ennél több már nem függeszthető fel biztonságosan. A cserepek, illetve a tálak átmérője esetenként 2-3 cm-rel nagyobb. Az edényeket peremük alatt 1-2 cm-rel fúrjuk át három négy helyen, egymástól egyenlő távolságra és azonos szinten. Ezekbe a lyukakba fűzzünk rozsdamentes huzalt és azokkal erősítsük a cserepeket - bő arasznyi távolságra egymás alá - láncra, vagy vékony, de erős műanyag kötélre. A tartóláncok, illetve kötelek felső végét fogjuk össze, és többször körültekert huzallal akasszuk a fali kampóra. Á tartók összefogott vége a legkisebb átmérőjű edény fölött legalább arasznyival legyen. Úgy is fel- erósithetök az edények, hogy palástjukba - egymással szemben - beerösítünk menetes végű horgokat, és azokat csavaranyákkal rögzítjük. A horgokon vezetjük át a függesztő láncokat, és azokat vékony kötóhuzallal fogjuk össze. Az edényekbe felfüggesztés előtt kell beültetni a növényeket. Fontos, hogy az edényekbe jó minőségű föld kerüljön, az aljukra pedig - a vízkivezetó nyílások fölé - ujjnyi vastagságban kavicsréteg. (Ezermester) AKVARISZTIKA Az édesvízi tűhalról Ez az érdekes halfaj nálunk még különlegességnek számít. A kifejlett példányok nagysága 8-10 cm. A hímek szája csőszerűén megnyúlt, torkuk kékes, hátukat beírna szaru palástok fedik, hasuk alja égővörös. A nőstények általában nagyobbak, tettebbek, egyszínű barnák. Külön akváriumot rendezünk be számukra, sűrű, finom szálú növényekkel (pl. jávai moha). A vízzel szemben nem igényesek, de a friss csapvízzel történő vízcserét mindig megsínylik. Szívesen fogyasztanak apró élő eleséget, így Cyclops-ot, apró Daphnia-t, szúnyoglárvát, frissen kelt Arte- mia nauplia-t. Rendszeres és változatos etetés mellett halaink szaporodnak is az akváriumban. A hímek kígyószerű mozdulatokkal, függőlegesen egymás mellett hintázva járják násztáncukat. Az erősebb hím a tánc végén elűzi a gyengébbet. Szaporodásuk rendkívül érdekes. Az egymás mellett függőlegesen himbálódzó halpár összeér s a 15-20 parányi ikra a nőstényből a hím költótáskájába lökődik. A hím neveli, hordozza őket, mint egy „halkenguru“. A víz hőmérsékletétől függően 2-3 hét múlva figyelhetjük meg a cérnaszálnál is vékonyabb, lebegő ivadékot. Kezdetben lebegő algákkal, papucsállatkákkal táplálkoznak. Az Artemia nauplia-tól bélbetegséget kapnak és elpusztulnak! A már növekvő ivadéknak szúrt Cyclops nauplia-t adjunk. A továbbiakban már könnyebb etetni őket, táplálékuk a felnőtt példányokéhoz hasonló. A nagyobb egyedszám érdekében a kishalak medencéjéből célszerű a szülőket eltávolítani. (Állatvilág) 4
