Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)

1989-12-16 / 296. szám, szombat

K aspirovszkij valódi vihart ka­- gyógyultak és reménykedők - tud­tak róla, amikor az - első adásától kezdve - nagyon liberális (egyesek szerint renitens) Vzgljad (Nézőpont) című rendkívül népszerű műsor fia­tal gárdája meghívta a stúdióba a csodadoktort. Egészen véletlenül láttam ezt az adást, s meg kell mondanom: elképedtem. Kaspi­rovszkij képességeinek illusztrálá­sára ugyanis bemutattak egy filmfel­vételt, amely a kijevi orvostovább­képző központ nőgyógyászati és szülészeti klinikáján készült. Egy császármetszés lebonyolításáról volt szó. De hogyan! A súlyos szív­beteg kismama nem vállalhatta sem a normális szülést, sem a narkózis alatti műtétet. Hát narkózis nélkül műtötték, az „érzéstelenítést" Kas- pirovszkij biztosította - televízión keresztül. Csevegett a mamával, megbeszélték, mi lesz a bébi neve, ha fiú lesz, mi, ha lány; felidézték korábbi beszélgetéseiket, amelyek­kel erre a nagy eseményre készül­tek, majd amikor az orvosok világra segítették a bébit, s hozzáláttak a műtét befejezéséhez, a beszélge­tés már természetesen a pici körül forgott. Nem hazudok, esküszöm, így volt. Egyébként a két héttel eze­lőtti adásban ennek a klinikának KÍNA ÚJ NEMZETI HŐSE: Dzsingisz kán Azok közül, akik ismerték Dzsin- - j gisz kánt, kevesen emlékeznek rá szeretettel. Egy krónikás szerint a mongol vezér és harcosai ,,a Sá­tán nemzetségéből valók". Most azonban kínai tudósok úgy határoz­tak, hogy a XIII. századi uralkodó ,,egész Kína nemzeti hőse", akinek ,,érdemei felülmúlják hibáit". Amiben az a sajátságos, hogy Dzsingisz egyik fő „érdeme" Kína nagy részének elfoglalása volt, mi­nek következtében birodalma a Csendes-óceántól a Kaszpi-ten- gerig terjedt. Rehabilitásának talán a jelenleg Külsó-Mongóliában forrongó nem­zeti érzéshez van némi köze. Egy nyugati diplomata szerint Kína ezzel azt kívánja mondani a mongoloknak: ,,Ti nem vagytok betolakodók, nem különböztök tőlünk. Valamennyien kínaiak vagyunk. “ Egy közép-ázsiai kutató szerint azonban a trükk nem válik be. ,,A mongolok tisztában vannak vele, hogy kicsodák. “ Lehet, hogy a kínaiak vannak egy Meg akar gyógyulni otthon, a tévé előtt ülve? Szeretne gyorsan és fájdalommentesen megszabadulni kínzó fejfájásaitól, gerincbántalmai- tól, cukorbetegségétől, vagy éppen túlsúlyától, álmatlanságától, esetleg étvágytalanságától? Nem ígérem, hogy ez sikerül, de meg lehet próbálni. Méghozzá holnap este, úgy háromnegyed nyolc tájban, közvetlenül a szovjet televízió Vremja című hírműsora után. Ekkor gyógyítja a százmilliókat ANATOLIJ KASPIROVSZKIJ doktor, akinek a laikusok között egyre több lelkes híve van, az orvostársadalomban pedig jelentős számú ellenfele (vagy ahogy, nagyon decensen, ő fogal­maz: opponense). ernyőről csak neki beszél. Csende­sen, nyugodtan, s főleg megnyugta­tóan. Közben pedig számol. 33-ig. Mindig 33-ig. Ugye tudják, miért - kérdi. Én nem tudom, ő nem mondja, de sokan biztosan tudják, miért ez a jézusi szám. De nem ez a fontos. A doktor beszél, nekem mondja el, milyen nyavalyáktól sza­badulhat meg az ember. Beszél az élet apró-cseprő és nagy gondjairól, megnyugtat, hogy csak jó érzéseket ébreszt bennem. Azt is közli, telje­sen mindegy, mit mond, akár egy regényrészletet is felolvashatna. Nem a szöveg a fontos, hanem valami egészen más. Hogy mi? Azt nem mondja, mert annak a valami­nek még nincs neve. Talán majd ő ad neki nevet, de lehet, hogy' valaki más. A lényeg az, hogy most névtelenül is itt van köztünk, és segít. Még mindig nem adtam le a súly- feleslegem és most éppen rettene­tesen náthás vagyok, de két hete, akkor este - így igaz - úgy éreztem, máris nem fáj a hátam az egész délutáni íróasztal melletti görnye- déstöl, s a fejemben is elmúlt az a kellemetlen lüktető érzés. Felfris­sültem, most már dolgozhatom tovább. S főleg volt egy jó érzésem: valaki komolyan elbeszélgetett ve­lem, csak velem az élet dolgairól, az elkerülhetetlenül félelmet keltő, fe­nyegető betegségekről. Nem, nem lettem Kaspirovszkij- hívő, de kellemes volt vele tölteni azt a fél órát. Nem gyógyultam meg egycsapásra, mert hál’ istennek, nem is voltam beteg. De nem hi­szem, hogy azok az emberek, akik 3-4-5 szeánsza utáni csodálatos gyógyulásukról számoltak be, ha­zudtak volna. Miért? Mi okuk lenne erre? Most nem fogom részletezni a Kaspirovszkij melletti és elleni ér­veket, amelyek tucatjával jelentek meg a szovjet lapokban. Mert hát mit érdekli a gyógyult rákbeteget, aki már nem halálraítélt, hogy mi a véle­ménye egy tudósnak gyógyulása módjáról? Számára csak az a fon­tos, hogy egészséges, él és élni fog. Azoknak is ajánlani tudom Kaspi­rovszkij műsorát, akik csak rosszul, vagy egyáltalán nem tudnak oroszul. Hiszen ő maga mondta, nem az a fontos, amit mond, hanem az a „valami". Egy nyugat-berlini fiatal színésznő teljesen megkopaszodott, még a szemöldöke is kihullt. Kaspi­rovszkij szeánszát nézte a tévében, s utána kinőtt a haja, bár egy szót nem tud oroszul. Moszkvába utazott, hogy megköszönje az orvosnak gyógyulását. Tehát: próbálják ki! GÖRFÖL ZSUZSA Intermezzo avagy ki (nem) ad a kommunistáknak ebédet? Tévédoktor a főorvosasszonya arról számolt be, hogy náluk a műtétek majd három­negyedét Kaspirovszkij segítségével narkózis nélkül végzik. Sőt, ő gyó­gyítja a mellrákos asszonyokat, na­gyon jó, kb. 80 százalékos eredmé­nyességgel. Akinek a daganata még nem tűnt el, azok sem vállalkoznak a műtétre, bíznak a csodadoktorban, hiszen a daganatuk máris nem nö­vekszik tovább. Aki megnézi holnap este a mű­sort, vagy a hétfő délelőtti ismétlést, látni fogja, hogy Kaspirovszkij, ez a negyvenes, szigorú szemű, puritá­nul öltözött csendes férfiú először táviratok és levelek tucatjaival is­merteti meg a nézőket, a megjelen­teket. Valamennyi köszönetnyilvání­tás a gyógyulásért! Csalás kizárva: a kamera megmutatja a szöveget, a tévénéző akár maga is elolvashat­ja. Természetesen a megjelentek között is vannak gyógyultak: ők ott helyben mondják el történetüket. Ezután kezdődik a csoda. Kaspirovszkij felszólítja a nézőket, helyezzék magukat kényelembe, de akár járkálhatnak is, végezhetik dol­gukat, miközben hallgatják őt. Az embernek egyszercsak olyan érzé­se támad, hogy ez az ember a kép­kicsit megzavarodva. Dzsingisz kán nemzeti hőssé avatását ugyanis két nappal azután jelentették be, hogy megünnepelték a mongol birodalom meghódítását - a Han-dinasztia ál­tal. (Newsweek) • A svájci órások tudásához nem fér kétség, de úgy látszik, humorér­zékük is van: kakukkos karórát készülnek a piacra dobni. Alpesi motívumokkal, tobozokkal, hegyi vi­rágokkal lesz díszítve, de annyiban különbözni fog a fali változattól, hogy a kakukk a házán belül fog „énekelni". A komoly érdeklődők számára közöljük az új modell árát is: nem fogja meghaladni a 100 svájci frankot, vagyis a 65 amerikai dollárt. • A Nemzetközi Kiállítások Iro­dája Párizsban csütörtökön döntött arról, hogy az 1995. évi világkiállítás rendezési jogát Bécs és Budapest közösen kapja meg. Mivel - néhány jó ötlettel - akár a szlovák főváros is beszállhat ebbe az üzletbe (már vol­tak ilyen tárgyú megbeszélések a három polgármester között), érde­mes utánanézni, más kiállításrende­zők mit ötlöttek ki. Sevilla, amely 1992-ben rendez világkiállítást, újabb emléket kíván állítani Kolum- bus Kristófnak, aki fél évezreddel ezelőtt, 1492. augusztus 3-án útra kelve fedezte fel Amerikát. Ez egy jó ötlet, viszont egy svájci pihent agyú tisztviselő azzal hozakodott elő, hogy a magas hegycsúcsairól is is- jnert országot leginkább egy 30 mé­ter magas, mesterségesen hűtött jégpiramissal lehetne képviselni Se­villában. Mivel nyáron a spanyol vá­rosban 45 fokos átlaghőmérséklet uralkodik, a kormány elvetette az ötletet, mint igen körülményeset és költségeset. • A spanyol állami költségvetés­ből összesen 3 milliárd pesetát utal­nak át azoknak a pártoknak a kasz- szájába, amelyek képviselői, illetve szenátori mandátumhoz jutottak az október utolsó napján megtartott vá­lasztásokon. Az inflációt figyelembe véve a meghatározott összeg az idén 1 915 500 peseta minden egyes mandátumért. Azok a pártok, amelyek legalább egy képviselővel rendelkeznek a cortesban, minden rájuk leadott szavazatért 77 pesetát kapnak, a szenátorok esetében pe­dig 26 pesetát. • Huszonötmillió font értékben ötmillió ötfontos bankjegy megsem­misítésére kényszerült a Bank of England egy kínos nyomdahiba mi­att: az új bankjegyeken ugyanis George Stephensonnak, a gőzmoz­dony feltalálójának arcképe alatt ha­lálának éve helytelenül szerepelt, 1848 helyett 1845-öt írtak. A bank szóvivője elmondta, a hibás bankje­gyeket nem fogják forgalomba bo­csátani, hanem megsemmisítik őket. Alaptalannak nevezte az egyik új­ságban megjelent állítást, amely szerint a szóban forgó bankjegyek előállítása 180 ezer fontba került volna, de nem mondta meg a való­ságos összeget. • Ausztráliában, a melbourne-i állatkertben egy elmeháborodott fia­talember megtámadott két gorillát. A Betsy nevű 110 kilós majomhölgy békésen üldögélt ketrecében az ötesztendős Mzuri nevű gorillakisfiú­val, amikor a rácson átmászva, ve- lőtrázó ordítással rájuk támadt egy 25 év körüli férfi. Rúgta és ütötte a majmokat, amelyek a megdöbbe­néstől azt is elfelejtették, hogy rop­pant testi erővel rendelkeznek. Csak rémült sikoltozásra és egy-két kar- molásra voltak képesek, miközben a habzó szájú támadó az üvöltözte: Megölöm a gorillákat! Amikor nagy nehezen sikerült őt megfékezni, gyorsan bezárták - egy üres gorilla­ketrecbe. • Végül egy pikáns hír Kínából: a központi pártfegyelmi bizottság közzé tette azokat az elveket, ame­lyek alapján eljárnak a prostitúciót támogató kommunistákkal szemben. A prostitúcióban közvetlenül érde­kelteket kizárják a pártból. Az ősi foglalkozás űzése felett szemethu- nyókat súlyosabban fogják büntetni, nem elégednek meg visszahívásuk­kal párttisztségeikből. Fegyelmi eljá­rást indítanak a szállodák vezetői ellen, akik saját hatáskörükben nem tettek lépéseket a prostituáltak és klienseik megbüntetésére. Az elmúlt szombaton tartott járási párt­konferenciák eltértek a hagyományos gyűlésektől. Ezt már csak a rendkívüli voltuk is sejteti az olvasóval, hátha még pontosan tudnák az ott elhangzott érde­kesebbnél érdekesebb felszólalások tar­talmát, ismernék az örökké létező kulisz- sza titkokat. Nos, a Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) lezajlott pártkonferencia is bővel­kedett olyan eseményekben, melyek aze­lőtt természetükből eredően nem fordul­hattak volna elő, illetve nem hangozhattak volna el a patinás falak között. A négy­száz résztvevő először is hiába is kereste soraiban magát, a néhai vezért - Dudás Kálmánt. A lemondott (lemondatott) egy­kori vezetőtitkár minden bizonnyal jobb­nak látta, ha nem jelenik meg a konferen­cián, s mint megtudtuk, szabadságát töl­tötte lakhelyén. A másik intermezzo már komolyab­ban érintette a résztvevőket, hisz nem másról, mint a táplálékról, az evésről volt szó. Tévedés ne essék. A hagyományok­tól most sem tért el a protokoll. Volt tízórai, ebéd és uzsonna. Csakhogy jelen esetben a közbülsőt is zacskóból voltak kénytelenek előhalászni a résztvevők, majd állva elfogyasztani. A táplálkozás kalóriaértéke és minősége ugyan kifogá­solni valót nem hagyott maga után, mégis elindult a szóbeszéd. „Vajon miért nem a pártházzal szemközti Duna szállóban ebédelünk?" „Ez még nem fordult elő!“ Olajat a tűzre az a félhivatalos kijelentés váltotta ki, mely utólag már nehezen rep­rodukálható, a lényege viszont abban rej­lett, hogy „lám, lám ők is elfordultak tőlünk...“ A konferencia után szélsebes- sen terjedt el a hír, miszerint a szálloda főnöke nem akart enni adni a konferencia résztvevőinek...(?) Valójában mi is történt? Hisz itt nem­csak groteszk hírek keltek lábra, hanem egy üzletember üzleti érzékét (értékét) is megkérdőjelezték. A szálloda főnöke hamarosan értesült a személyét érintő szóbeszédről. Saját bevallása szerint ez egy övön aluli ütés volt, ami az előzmények ismeretében mindenképpen nyilvánosságot és magya­rázatot kíván. Tehát a pártkonferencián résztvevők­nek az eredeti tervek szerint a Duna szállóban biztosították az étkeztetést. Az ebédet a hagyományokhoz híven termé­szetesen a saját éttermükben szolgálták volna fel, míg a tízórait és az uzsonnát becsomagolva szállították volna a konfe­rencia színhelyére. Az utolsó pillanatban a pártközpont gazdasági felelőse lemond­ta az egésznapos menüt, mondván, hogy az érvényes gazdasági szabályok szerint nem ragaszkodhatnak a másodosztályú szállodai árkalkulációhoz. Helyette már úgymond felvették a kapcsolatot egy har­madosztályú étteremmel, akik már el is vállalták az étkeztetést. A szálloda közel 30 ezer korona bevé­teltől esett el, s gazdagodott egy fámával, ami nem igaz. Mert az „üzlet az üzlet" aranyszabályát itt is ismerik, ők is csak a forgalomból élnek. A járási pártbizottság illetékese szol­gált még egy sokkal prózaibb magyará­zattal is. Eszerint a konferencián résztve­vők biztos, ami biztos alapon jobb, ha az egész napot a pártépületben töltötték. A jelenlegi belpolitikai események alapján ugyanis tartottak attól, hogy az étterem­ben vagy pedig az utcán inzultus éri a résztvevőket. A jobb félni mint megijedni alapon tehát szombaton tisztes ebéd nélkül ma­radtak a konferencián résztvevők. Megemészteni viszont a történteket így is meg kell. Kérdés, hogy melyik félnek lesz nehe­zebb? (szitás) APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ sáp-;. « ■December 13-án ünnepelte 70. szüle­tésnapját drága jó. szerető férjem. Méri István (Macháza - Macov). E szép ünnep alkal­mából szívből kívá­nok |ó egészséget, sok boldogságot, hosszú életet. Szerető felesége: Erzsi, valamint Ma­nyi és Pali családjával Ú-3310 ■ Szívünk teljes szeretetével köszöntjük a drága jó férjet, édesapát, apóst és nagyapát, Deák Istvánt (Ipolyhidvég - Ipel'ské Predmostie), aki 1989. december 16-án ünnepli 50. születésnapját. E szép ünnep alkalmából szívből gratulálunk, s további jó erőt, egészséget és nagyon boldog családi életet kívánunk. Szerető felesége: Ilka, lányai: Klarisz- sza és Zita, vejei: Pista, Zoltán, uno­kái: Klarisszka, Andráska és Editke, akik csókolják az apa munkában elfá­radt, dolgos kezét. A jókívánságok­hoz csatlakozik még özvegy édes­anyja, apósáék, valamint a nászék Ipolynyékről (Vinica) és Felsőpatony- ból (Horná Potőn). Ú3519 ■ Szivünk teljes szeretetével kö­szöntjük a legdrá­gább édesanyát, anyóst, nagymamát és dédmamát, özv. Bugár Bálintné Kása Etelt (Egyházkarcsa - Kostolné Kracany), aki 1989. december 16-án ünnepli 70. születésnapját, valamint névnapját. E szép ünnep alkalmából hosszú, boldog életet, jó erőt, egészséget kívánunk. Meg­köszönjük a sok gondoskodást és család­jáért való fáradozását. Szerető lányai, fia, menye, vejei, uno­kái, unokamenye, unokaveje és a négy kis dédunoka Ú-3537 ■ Decemberben ünnepük 75., ill. 70. szü­letésnapjukat a legdrágább szülők és nagyszülők, E szép ünnep alkalmából szívünk teljes melegével gratulálunk, és nagyon hosz- szú, boldog életet kívánunk. Fiaik, menyeik, unokáik: Renáta, Ti­bor, Norbert, Lajos, Zsuzsanna és a kis Melinda Ú-3616 VA KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Novotny István és felesége, Novotny Jolán Vámosfaluban (Horné Myto). ■ Köszönetét mondok szemem meggyó- gyításáért a Komáromi (Komárno) Járási Kórház szemészeti osztálya dolgozóinak, orvosainak és nővéreinek, akik fáradsá­got nem ismerve dolgoznak a betegek látásának visszanyeréséért. Külön köszö­net dr. Mezey Jánosnak a sikeresen vég­rehajtott műtétért. Tisztelettel egy nagyon elégedett be­tegük Ú-3970 *> MEGEMLÉKEZÉS ■ Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emléke­zünk a drága jó férj­re, édesapára és nagyapára, Kálmán Lajosra (Érsekújvár - Nővé Zámky), aki 1988. december 17-én, 52 éves korában eltávozott közü­lünk. Akik ismerték és szerették, szentel­jenek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú, első évfordulón. Gyászoló felesége, fiai, menyei, uno­kája, édesanyja, testvére és a roko­nok Ú-3793 ■ Megtört szívvel és soha el nem múló szeretettel emlékezünk a hű férjre, gon­dos édesapára, szerető nagyapára és dédapára, Velebny Imrére (Palást - Plást'ovce), akit a kegyetlen halál 1987. december 17­én, 77 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, szen­teljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú, második évfordulón. Drága emlékét örökké szívünkben őrizzük. Felesége, lányai: Mari és Ili, unokái: Zsanettka, Zolika, Marika férjével és a kis dédunoka: Zsoltika Ú-3913 ■ Kegyelettel és végtelen szomorúsággal emlékeztünk meg 1988. december 3-ról, arról a napról, amikor utolsót dobbant szerető szíve a drága férjnek, édesapá­nak, apósnak, nagyapának és dédapának Iványi Jánosnak (Vágfarkasd - Vlcany) Akik ismerték, szerették és tisztelték, szenteljenek emlékének egy néma pilla­natot e számunkra oly szomorú évfor­dulón. Bánatos felesége és a gyászoló csa­lád Ú-3927 ÚJ szú 6 1989. XII. 16.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom