Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)

1989-12-14 / 294. szám, csütörtök

Vannak megválaszolatlan kérdések Vélemények a Csehszlovák Mezőgazdaság Párt megalakításáról A Csehszlovák Mezőgazdaság Párt megalakításán munkálkodó, előkészítő bizottság - az efsz-ek XI. országos kongresszusán tett ígéretéhez híven - a múlt héten programot hirdetett, és nyilvánosságra hozta a leendő független politikai párt alapszabály-tervezetét is. A dokumentumok a Dél-szlovákiai mezőgazdasági vállalatok dolgozóinak körében is élénk érdeklődést váltottak ki. A kialakult vélemények felől ezúttal a Komáromi (Komárno) járás néhány szövetkezetében érdeklődtünk. A Marcelházi (Marcelová) Efsz-ben Varga Pál elnök mondta el véleményét.- Gondolom, nem én vagyok az egye­düli, aki a korábbi csalódások ellenére a Szövetkezeti Földművesek Szövetsé­gétől remélte, hogy végre síkra száll az érdekeinkért. S szintén nem én vagyok az egyedüli, aki keserűen számolt be otthon az efsz-ek XI. kongresszusán szerzett tapasztalatokról. A vitában sok jó ötlet és javaslat elhangzott, de ezeket a határozat nem tükrözi. A problémák megoldásának halaszthatatlanságáról papolunk, a vállal­kozás szükségességéről, önállóságról beszélünk, de az élet egészen más.- Ez így meglehetősen formálisan hangzik.- Jó, legyünk konkrétak. Itt van példá­ul ez a minisztériumi körlevél. A lényege, hogy minden gazdaság köteles az utóbbi három legjobb év átlagának megfelelő gabonahozamot tervezni a jövő évre. Mi négy év alatt 2250 tonna gabonat termel­tünk terven felül. Gondoltuk, ha már ennyi előnyünk van, jövőre 50 hektáron gabona helyett szóját vagy napraforgót vetünk, javítunk valamicskét a pénzügyi helyze­tünkön. Hát megtehetjük? Csak tudnám, minek a távlati terv, ha fentröl úgy rángat­hatnak bennünket, ahogy nekik tetszik. Talán, ha lesz egy mezőgazdasági párt...- Jó ötletnek tartja?- No, hallja, ilyen tapasztalatok birto­kában. Hisz piacgazdálkodást ígér, amit régóta szeretnénk. A magam nevében akár a kongresszuson is megszavaztam volna, de nyolcszáz ember nevében nem mondhattam igent ügy, hogy ne kérdez­zem meg őket.- Azóta megkérdezte-e?- Itthon beszámoltam a kongresszu­son történtekről, természetesen a mező- gazdasági dolgozók érdekeinek képvise­letére alakítandó párt előkészítő bizottsá­gának megalakulásáról is. A véleményku­tatással meg kellett várnunk a program- nyilatkozatot. Most létrehoztuk az előké­szítő bizottságot, melynek aktivistái meg­ismertetik a dolgozókollektívákat a párt közzétett dokumentumaival. A vélemé­nyek felmérésére rendkívüli taggyűlésen kerül sor. Zsidek Géza a zárszámadó közgyűlés óta áll a Madari (Modrany) Efsz élén. Vele a múlt hét végén megtartott, rendkívüli járási pártkonferencián beszélgettem.- Az efsz-ek kongresszusának küldöt­teként már Prágában tanulmányozhattam a Csehszlovák Mezőgazdaság Párt prog­ramnyilatkozatának tervezetét. Az utolsó pontig egyetértek vele, s ha nálunk is lesznek szószólói, támogatni fogom a megalakítását.- Nincs öt perce, hogy a pártkonferen­cia nagy szavazattöbbséggel az SZLKP Komáromi Járási Bizottságának tagjává választotta.- Ez igaz, de ez nem lehet akadály abban, hogy pártoljam és segítsem annak a pártnak a létrejöttét, amely „első kéz­bőr kívánja képviselni a mezőgazdaság és a falu érdekeit. A formálódó párt alap- szabály-tervezetében azt olvastam, hogy az új párt a konkrét programok megvaló­sításában szorosan együtt kíván működni valamennyi párttal és társadalmi szerve­zettel. Ez biztató, viszont a másik oldalon elgondolkodásra késztet, hogy Cseh­országban egy hasonló, magát Szabad Földműves Pártnak nevező mozgalom is zászlót bontott. A pluralizmusnak nem vagyok ellensége, de az erők tárcán, ha TISZTELT SZERKESZTŐSEM Az Új Szó nagyon régi olvasója vagyok. Birtokomban van (bizonyára az önök archívumában is) az Új Szó I. száma - amely 1948. december 15-én jelent meg - egy könyvkötésben őrzöm. Muzeális emlék ez nekem és minden magyarnak. Megjelenése­kor a ,, Csehszlovákiai magyar dolgozók“ hetilapja alcímet viselte. Bibliaként olvasta akkor minden magyar ember, főleg azok, akiket Csehországba munkára kitelepítettek. Az idő múlásával a dolgozók lapja a kommunista párt központi bizottságának a lapja lett, amely kisajátította magának a lapot, azért továbbra is olvasója maradtam. 1968. márciusában két őszinte újságíró, Benyus József és Szarka István panaszle­velem kivizsgálása után cikket írtak „Tiszta vizet a pohárba" címmel. Ez némileg sikerült is akkor. A cikk gazdasági jellegű volt. Ma azt szeretném leírni, hogy miért és hogyan let! ez a ,.víz“ a trágyalétől is sötétebb színűvé. Szándékomban áll visszaemlékezéseimből cikkeket írni arról: hogyan látja egy nyugdíjas a múltat, a jelent és jövőt. Ezt csak olyan újságnak szánom átadni, ahol csak a helyesírási hibákat kijavítva a teljes szöveget aláírásommal közük le. Bizalmamat az új Szóval szemben elvesztettem, a Panorámát bíráló és elítélő cikkeivel betelt a pohár. Az újságot lejelentettem. „Nem teszek többé olyan lóra, amely futás közben a színét megváltoztatja.“ 1990. január elsejétől nem járatom. Ezen szándékom megváltoztatom abban az esetben, ha az újság visszakapja az 1948. december 15-én „felvett “ alcímet és a csehszlovákiai magyár dolgozók lapja lesz vagy megváltoztatja nevét, Igaz Szó vagy Szabad Szó néven fog megjelenni. Ezt közvéle­mény-kutatás útján is meg lehetne csinálni. Ha ezt megteszik, újból megrendelem. Lassan tíz éve annak, hogy csak azért járattam és sok ezren mások is, hogy a tévéműsort megnézzem, támogassam a magyar kultúrát, és legyen mivel a kályhába begyújtani. A szellő, amely a Kelet felől hozta el nekünk a demokráciát, a szabadságot, lehetőséget nyitott a szabad sajtónak és így más lapok is meg fognak jelenni. Tudom, ez idáig az újságíróknak meg volt kötve a kezük, mást írtak le, mint amit érzett a szívük. Ez a foglalkozásuk, ebből élnek. Az én szakmám fából alkotni, amit lehet, önöknek ettől fontosabb a hivatásuk, formálni az emberi szíveket, lelkeket, felvilágosítani a valóság­nak megfelelően. Erre azért is szükség van, mert már lesz konkurencia... Kérem önöket, újságírókat, mint a csehszlovákiai magyarság „papjait", írásaikban pártatlanul írjanak. Segítsenek levenni azt a nyomasztó érzést az emberek szívéről, mely még mindig sokakat nyom. Legyen ez a karácsony az igazi megbékélés ünnepe. Lehullott a vasfüggöny a határokon, az emberek szájáról a lakat. Régi közmondás, hogy „nagypéntek nélkül nincs feltámadás“. A nagypéntek 1968 nyara volt, a feltámadás két évtized múlva, vagyis most. Ennek a vértelen, igazi forradalomnak hősei a diákok és a színészek. Nevük a történelem nagykönyvébe aranybetúkkel lesz beírva. Azok a fiatalok, akik testükön érezték az elnyomók ütéseit, büszkék lehetnek: hazájukért szenvedtek. Tisztelt szerkesztőség! A szombat délutáni pozsonyi magyar adásban kiéreztem az Új Szó egyik munkatár­sának az aggodalmát az újság jövőjét illetően. Ezt úgy értelmeztem, hogy a vezetőség­ben vannak, akiknek „kemény a gallérjuk. ..“így talán kérésem süket fülekre talál. Ezen esetben kénytelen leszek a Nap újságnak nyilatkozni, amelynek minden bizonnyal előfizetője leszek. Nincs szándékomban önöket terrorizálni ezzel a kijelentésemmel, de nagyon szeretném, ha az újság visszakapná a 41. születésnapi,, tortájára ' ‘ a születésekor felvett nevét, vagyis, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók lapja, hisz' 1989. decembere szintén történelmi mérföldkő, akárcsak az 1948-as év volt. Válaszukat várva, maradok tisztelettel RÉMES FERENC, nyugdíjas Tallós (Tomásikovo) 1989. december 10. v Köszönet az őszinte szóért! Legyen a tarsolyban bőven, kifogyhatatlanul mind több és több; köszönet az osztrák tv-műsorért - rég rászolgáltunk. Köszönet az információkért, rövid híreken - nőjön számuk hasznunkra, s legyen a lap hasábjain igazán szembetűnő, ami nagyon fontos lehet. Kívánok sokások kellemes napot, apró örömök sokaságát, jó hangulatot, éberséget, bátorságot, a szerkesztők tollából az IGAZ SZÓT, mit nem ,, tollbamondanak“, hanem az ó szívük diktál, mélyből fakad; a józan ész szolgálatában mindenkor. Kívánom nőjön nagyra, mind nagyobbra a lap olvasótábora. Üdvözlettel Kecskésné Érsekújvár (Nővé Zámky) úgy tetszik érdekszférán belüli megosztá­sának nem örülök. Baráth Imre, a csicsói (Cicov) Wilhelm Pieck Efsz elnöke másfajta aggodalmá­nak adott hangot.- Már a perbetei (Pribeta) szövetke­zetben megtartott tájékoztatón kifejtet­tem, hogy alapjában véve helyeslem a vi­dék politikai érdekképviseletének kialakí­tását. Ugyanakkor azon is elgondolkoz­tam, nem vezet-e majd ez a lépés belát­hatatlan bonyodalmakhoz? Csak ígéri vagy valóban hajlandó lesz az új párt együttműködni a megtisztult kommunista párttal? Nem fenyeget a veszély, hogy ma bábáskodunk a megalakulásánál, holnap pedig a lemondásunkat fogja követelni csak azért, mert kommunisták vagyunk? Mielőtt igent vagy nemet mondunk, eze­ket a kérdéseket is végig kell gondolnunk. A társadalmi-politikai megújulás eddigi tapasztalatai azt jelzik, hajlamosak va­gyunk az általánosításra, pedig vala­mennyi kommunista vezető talán még­sem korrumpálódott. A napokban többeket foglalkoztató kérdések valóban figyelmet érdemlőek, de bízva abban, hogy pártatlan bírák lesznek, a megválaszolásukat bízzuk a legilletékesebbekre, a szövetkezetek tagjaira és a mezőgazdasági vállalatok dolgozóira. Biztos tudják, hogy az egész­séges fát nemcsak hasznos, kötelesség is megkímélni. ^ (kádek) Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság alakul (Munkatársunktól) - A Csema­dok KB néprajzi szakbizottsága 1989. december 9-én tartott ülé­sén javasolta a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság mega­lakítását. A társaság az 1969-1974 között már tevékeny­kedett azonos nevű szervezet örökébe kíván lépni, ezért függet­lenül a Csemadok KB elnökségé­nek várható pozitív értelmű dön­tésétől, önálló működési szabály­zatot dolgozott ki. Létrehozásával nemcsak az akkori haladó törek­véseket kívánja feléleszteni, ha­nem a csehszlovákiai magyarok nemzetiségi kultúrájának a nép­rajz művelésében máig jelentős eredményeket elért kutatóit, ön­kéntes gyűjtőit és a néprajz iránt érdeklődőket szeretné összefogni a szakágazat kívánalmainak meg­felelő keretek között. Az érdeklő­dök a Csemadok járási bizottsá­gain és a Csemadok pozsonyi (Bratislava) Május 1. téri székhá­zában Kocsis Aranka néprajzku­tatónál írásban, telefonon vagy személyesen jelentkezhetnek. (d-n) Cigány-ige Szabadság. Végre roma vagyok (le­szek). Nem erőszak által beolvasztott. Tenni fogunk, akarunk! Istenem, mennyi hiányosságot kell pótolnunk. A lehetőség adott. És most mégis úgy tűnik, akárha utolsóként állnánk mindezért a sorban. Csehszlovákiában élünk. Csehek, szlová­kok, magyarok mellett (után). Egy etni­kum. Mi az, hogy etnikum? Cigányszár­mazású. Hogy kell ezt érteni? Sóhajok. Hogy legyek ember... Van nyelvünk. Sokak számára nevet­séges és primitív. Miért? Mert a hatalom azzá nyilvánította. Ez nem igaz. Nem lehet igaz. Romákon kívül ismeri-e még valaki más a nyelvünket? Lehetett-e ez egyáltalán igény? Nem jött felénk senki. Senki, aki közelségével jelezte volna, ve­letek vagyok! És most én, az a többszörö­sen kisebbségi, várom a holnapot. Azt a napot, amikor a sorsunkat a jövőnkkel együtt a tenyerünkbe vesszük. Vezetőin­ket mi választjuk ki (meg). Nem lehet többé „cigány ügy“, cigányok nélkül. Mert azok az „idegenek" egy másik útra irá­nyítottak bennünket - minél távolabb ön­magunktól - tudatos identitás-vesztőhe­lyekre, döngetve büszkén mellkasukat. Szabadság. A hívást mi is tudomásul vettük. „Teg­naptól11 más az emberi arc. Az előítélet- fal is mintha ráunt volna a csillagok közel­ségére. Nem lehet nem látni, elkezdte önmaga rombolását. Lassan hajnalodik. De mi, mindannyian hiszünk is benne, hogy eljő a délceg-hajnal. Nem elég a pa­pír, oly nagy optimizmussal ébredek. Az álmaimat a valóság váltja fel. A hazasze­retet. A tenniakarás láza buzdít. Nap mint nap. Cigány-igeként mormolom jövőmet (jövőnket). Nem, nem kell félnem (fél­nünk), hogy ismételten eltaposnak. De­mokrácia. Ezt meg kell tanulnunk. A „mi ügyünket" nem adjuk többé idegen kéz­be. Hol vannak azok az épületek, melyek­hez annyi gyalázat tapad? Nekünk, ro­máknak építették (e fedőnév alatt) és mi ez időig tűrtünk, hallgattunk, mert... A mi ügyünket többé nem szolgálhatja idegen! Nincs többé félelem, önmegtagadás. Hi­szen élünk. Vannak művészeink, orvosa­ink, jogászaink, mérnökeink és még so­rolhatnám tovább. Élni fogunk alkotmány adta lehetőségeinkkel. Hiszem, hogy a demokrácia a népemnek is tavaszt hozott. Novemberi virágot. RAVASZ JÓZSEF Piaci mechanizmus, versenyképesség... Interjú a CSSZSZK egykori kormányeinökével (CSTK) - Oldrich Cerníkhez, aki 1968 és 1969 között a CSSZSZK kormányel­nöke volt, a Csehszlovák Sajtóiroda mun­katársa néhány időszerű kérdést intézett. 0 Hogyan értékeli az új szövetségi kormány összetételét?- Egészében véve pozitívan. Azt gon­dolom, tükrözi a Csehszlovákiában kiala­kult politikai helyzetet és az új erőviszo­nyokat. Ez a nemzeti egyetértés kormá­nya, amelynek feladata törvényes keretek között a szabad választások előkészítése és lebonyolítása, hogy nyilvánvalóvá vál­jon a politikai erőmegoszlás, hogy a nép jogát végre elismerjék az uralkodásra és az ügyek intézésére. • ön szerint mi a legfontosabb a gaz­dasági reform sikeres megkezdése szem­pontjából?- Ez rendkívül összetett kérdés, és munkát ad a tapasztalt szakemberek egész csoportjának. Gondolom, hogy a gazdasági vezetés elsőrendű feladata minden tekintet nélkül megállapítani a gazdasági egyensúlyhiány mértékét. Azt gondolom ugyanis, hogy az eddig előterjesztett munkák nem ismerik egész mélységét. Továbbá elkerülhetetlen a le­hető leggyorsabban a legkisebb mértékre korlátozni a régi adminisztratív irányítási mód hatását, amely csökkenti az új gaz­dasági eszközök hatékonyságát, követ­kezetesen meg kell tisztítani tőle az új gazdasági mechanizmus modelljét, amelynek január elsején kell életbe lép­nie. Ugyancsak elkerülhetetlen az inflációellenes jellegű lépések tervének kidolgozása és gyakorlati megtételük, össztársadalmi megtakarítások segítsé­gével a jelenlegi központi társadalomirá­nyítás mellett, meg lehetne tenni az első lépéseket a gazdasági egyensúlyhiány csökkentésére. A kormánynak továbbra is dolgoznia kell a gazdasági mechanizmus további változtatásain, amelyeknek el kel­lene vezetniük a csehszlovák gazdaságot a piaci mechanizmushoz és nagyobb ver­senyképességhez a nemzetközi munka- megosztásban és az európai piacgazda­ságban. Az európai piaci helyzet tükröző­dése a csehszlovák gazdaságban egy­részt lehetővé teszi a reprodukciós folya­matban ható negatív elemek kiküszöbölé­sét, másrészt a termelő és egyéb ágaza­tok és termékek fejlesztését. A csehszlo­vák népgazdaság forrásait azokba az ígé­retes ágazatokba lehet irányítani, ame­lyek nemzetközi mértékben gazdasá­gunknak maximális rentabilitást biztosí­tanak. 9 Mit csinál ön ezekben a napokban?- Mint ismeretes, már nyugdíjas va­gyok. A jelenlegi események nagy érzelmi hatással vannak rám, mivel igazolták, hogy egész reformpolitikánk 1968-ban soha nem látott teret nyitott a társadalmi változások előtt. Nagy kár, hogy az akkori megújhodási folyamat durva aránytalan eszközökkel végrehajtott beavatkozás miatt megszakadt. Végtelenül boldog va­gyok, hogy megérhettem a mostani ese­ményeket, főleg a neosztálinista vezetés bukását, s annak az életképtelen korum- pált modellnek az eltűnését, amely kény­telen volt átadni helyét az új, reménytkeltő nemzedékeknek. Természetesen készen állunk teljes erőnkből segíteni azokat a politikai struktúrákat, amelyek érdeklőd­nek munkánk iránt. Háry János megmagyarázza A füllentéséről legendás hírű Háry János nem halt meg. Él. Megjelenik magas hivatali székek­ben, képernyők, az újságok ha­sábjain. És mesél... Hihetetlen történeteket. A nagy hallgatóság csak akkor mosolyodik el, ha a vén mesemondó nagyokat (nem tüsz- szent!) csuklik. Mert hát János bá­tyánk mindig akkor csuklik, ha ép­pen füllenteni talál.- Vitéz uram, Háry János, me­sélne kend legutóbbi kalandjáról, a csehszlovákiai bevonulásról?- Szörnyűséges nagy haditett vót! Ló, ló hátán... Lám, má’ meg­botlott a nyelvem... Tank, tank hátán. Fenemód dübörgő masinák áradata...- Hát az ellenség?- Á, nem vót a' sehol.- Akkor minek volt a sok tank?- Tudod, öcsém, furcsa egy hadjárat. Megkövetem, nem hódí­tani mentünk, mint a hajdani szép időkben. Ááá... Csak hát baráti segítséget vittünk... Hukk!- Tán csak nem csuklik, bá­tyám?!- Nem a ’, csak böffentettem.- Kinek vitték azt a ménkű nagy segítséget?- Jaj, de furcsákat kérdezel, öcsém. Hát a szocializmus hí­veinek.- Kérték?- Má ’ hogyne kérték vóna!- Kik?- Ej, mondtam má hogy a szo­cializmushoz hű, becsületes em­berek. .. Ük mondják így magukról.- Sokan vannak-e?- Egész kis csoport.- Tán ismeri is őket?- Én nem. Tudjátok (erre szája elé teszi lapátnyi tenyerét és lehal­kítja hangját), nagy titokban csele­kedtek. ..- Miért kellett titokban?- Ej, ti bárgyúk, hát hogy az ellenfelet megtévesszék.- Az meg ki?-Akik meg akarták gyorsítani a... a... jobbratolódást. Az árgyé- lusát, hogy is hívják ükét...- Csak nem ellenforradal­márok?- Hogy nem jutott az eszembe! Biz’ azok ám!- Rajtuk csaptak?- De rajtuk ám! Azaz a parancs emígyen hangzott: „Megfékezni az esetleg nyíltan, fegyverrel fellé­pő ellenforradalmi eröket“... Szó­ról szóra. Pontosan így.- Esetleg fellépő?- Ha netán felléptek volna...- Nem léptek fel?- Azért siettünk, hogy megelőz­zük őket. Addig oda érjünk, amíg fel nem lépnek. Tyű, magas politi­ka ez, hékás!- Dehát hiábavaló volt minden, ha ellenséget sehol nem találtak...- Nem oda Buda! öcskös, ti még zöldfülűek vagytok a politiká­ban! Nem értitek? Tudjátok-e, hogy a világ minden táján mennyi­en törnek még a mások szabadsá­gára?!- Maguk tán szabadságot vittek a szomszédainknak!- Igyekeztünk...- Es hogy fogadták magukat?- Módjával. Mert hát tudták jól, hogy nem hódítani jöttünk és nem szólunk bele a hazai dolgaikba...- Az ország vezetőit elfogták... Ez se beavatkozás?- Segítő szándékkal tettük... Hukk...- Miért nem a nép ellenségeit fogták el?- Ejnye! Úgy kérdezősködsz, mintha a Szabad Európa küldött vó’na!- Az egész világ tiltakozik, hogy Csehszlovákiát lerohanták...- Körmönfont hazugságok! Épp az ellenkezője az igaz? Hukk... Ejnye, ez a csuklás... Hukk...-És meddig maradnak Cseh­szlovákiában?- Csapataink a rendezést segí­tik elő...- De meddig?- Míg le nem törik azt a... hogy is mondják... ellenforradalmat...- De hisz János bátyám mond­ta, hogy ilyet nem is találtak...- Lám, azért jöttünk, hogy meg­keressük. .. Hukk... ZSILKA LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 4 1989. XII 14.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom