Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)
1989-12-18 / 297. szám, hétfő
Václav Havel tévébeszéde Eszmék, melyektől féltünk (Folytatás az 1. oldalról) vagyunk a diákoknak azért, hogy elkötelezték magukat e forradalomnak, s hogy békés, szeretetre méltóvá, úgy is mondhatnám szeretetteljessé tette, melyet ma az egész világ csodál. Az igazság lázadása volt ez a hazugsággal szemben, a tisztaság lázadása a szenny ellen, az emberi szív lázadása az^erőszak ellen. A diákokhoz azonnal csatlakoztak a színházi dolgozók, később pedig az egész kulturális szféra. És ez is fontos volt. Gazdagította a forradalmat. Ez az ország hagyományaiban is benne van. Évtizedeken, sőt évszázadokon keresztül a kultúra volt ugyanis az, amely a sötétség korszakain keresztül nemzeti létünk eszméjét hangsúlyozta. A kulturális szférának nagy érdeme van abban, hogy legjobb hagyományainkat összekapcsolhattuk a béke eszméjével. Podébrád György, Komensky, Havlícek, Stúr, Masaryk, Stefá- nik, Patoőka neve fémjelzik e korokat. Később nagyon gyorsan az egész nemzet felébredt. Bebizonyosodott, hogy az állampolgári kultúra, a szabad gondolkodás és a humanizmus ugyan hosszú időre a háttérbe szorult, de nem semmisítették meg. Szunnyadtak és a kellő pillanatra vártak. Mindannyian csodálkozunk, miként is következhetett be ilyen gyorsan ennyi jó dolog. Szívesen megemlíteném, hogy a hivatalosan leplezett nyugalom árnyékában sok minden történt, ami előkészítette e pillanat megérkezését. Emberek százai dolgoztak egész idő alatt. Voltak bíróink, akik az igazat mondták, és ezért szenvedtek. Becsületes emberek voltak ezek - akár a Charta ’77-en belül, akár azon kívül akik a sötét erdőn keresztül nagy áldozatok árán küzdöttek a szabadságért. Mindenki megtette a magáét, aki nem félt, s nem hazudott a mindennapi életben, és nem félt attól sem, hogy ugyanerre tanítsa gyermekeit is. Úgy vélem, hogy mindazok, akikről beszéltem, elérték, hogy ma ott vagyunk, ahol vagyunk. Nincs idő arra, hogy most azon vitatkozzunk ki tett többet az ügyért. Az ún. máskéntgondolkodó vagy a számkivetett, a színész, illetve a munkás, a diák, vagy a földműves. Holnap lesz egy hónapja, hogy megalakult a Polgári Fórum. Az ismeretlen felé tett lépés volt ez. Néha meg kell tenni az ilyen lépést. Ha az ember lelkiismeretére hagyatkozva cselekszik, érzéssel és megfontoltan méri fel a helyzetet és van mersze és képessége a gyors döntéshez, akkor nem kell félnie ettől a lépéstől. Vagy segít, vagy nem. De elrontani tulajdonképpen semmit sem lehet vele. Tudta ezt Masaryk, amikor az önálló csehszlovák állam létrehozása mellett döntött, és tudták ezt azok is, akik valamikor megalapították a Charta '77-et. Úgy vélem, hogy ma már bizonyossággal állíthatjuk, a Polgári Fórum megalapítása jó lépés volt. Kísérlet ez arra, hogy intellektuálisan és tetteikben is egységesítse a szabadon gondolkodó embereket, hogy lehetőséget teremtsen számukra az önálló állampolgári cselekvéshez és ezáltal a szakegye- súleti, szakszervezeti és politikai pluralizmus megteremtéséhez is. És ez semmiképpen sem a Nemzeti Front. Az a háború idején született, és a háború után alakult meg. Azért ilyen harcias az elnevezése. Az egyik fél csoportosulása ez a másik fél kizárására, hogy később a kommunista párt manipulációs eszközévé váljon, végül pedig csupán néhány diktátoré, akiket Sztálin állított a párt élére. A Polgári Fórum nem azért jött létre, hogy manipulálja az állampolgárokat, hanem hogy lehetőséget adjon számukra, hogy önmaguk lehessenek. És azért is jelen van, hogy legyen, aki a nyilvánosság bizalmára támaszkodva tárgyaljon a jelenlegi hatalommal. Nagyon fontos és szép dolog, hogy a Polgári Fórummal párhuzamosan Szlovákiában létrejött a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom, az a testvérkezdeményezés, amely ugyancsak alulról építkezett, akárcsak a Polgári Fórum. E>két kezdeményezés szoros együttműködése a szavatolója annak, hogy a föderalizált totalitást az autentikus föderáció váltsa fel. Védelmezni fogja nemzeteink és nemzetiségeink, etnikai csoportjainak szuverenitását Nem a Polgári Fórum, és .a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom saját ügyéről van szó. Nem a dicsőségről, nem a hatalomról, nem a saját érdemeiről. Az ország javára akarunk válni. Ennek ellenére talán nem árt megjegyezni, hogy e két kezdeményezésnek köszönhetően törölték az alkotmányból a kommunista párt vezető szerepéről szóló cikkelyt, hogy a köztársasági elnök beletörődött a helyzetbe, és kinevezték a nemzeti megértés kormányát. Mindez december 10-ig történt, tehát az emberi jogok napjáig. E sikereinket megelőző tárgyalásaink nagyon bonyolultak, ügy is mondhatnám, egyenesen drámaiak voltak, önök nem voltak jelen ezeken, de ha jut rá idő és érdekelni fogja önöket, meghallgathatják a többórás tárgyalásokról készült felvételeket. önök nem voltak ugyan jelen, de mégiscsak jelen voltak. Erkölcsileg. Az önök bátorsága, nagygyűléseik, mani- fesztációjuk nélkül, sztrájkjuk nélkül, mindezek kulturált lezajlása nélkül senki sem tárgyalt volna velünk. A Polgári Fórum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen nem a kommunisták és a nem kommunisták egymással való szemben állítására törekszik. Nemcsak azért, mert nincs szó semmiféle uszításról, hanem azért is, mert ma bármilyen pártigazolványnál fontosabb, hogy ki a demokrácia és a békés út, és ki a régi rend híve. A Polgári Fórum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom ajánlott néhány kommunistát a kormányba, így például Komárek docenst, és nem ajánlott néhány kompromittált pártonkívülit. Az egymillió hétszázezer kommunista nem képez valamilyen más biológiai vagy erkölcsi fajtát, mint mi, többiek. Többségüknek húsz évig ugyanúgy hallgatniuk kellett, mint nekünk mindannyiunknak, és sokan közülük - mégha sok nehézség árán is- sok jó dolgot vittek véghez. Az alapos gazdasági reform átgondolt koncepcióját, mely nem von maga után szociális megrázkódtatásokat, munkanélküliséget, inflációt és más problémákat, ugyancsak sok-sok jó ember készítette elő. Köztük sok kommunista, sok volt kommunista és pártonkívüli volt. Igaz azonban, hogy a totalitárius rendszer a kommunista párttal védte magát, tehát kivétel nélkül valamennyi kommunista fokozottan felelős azért a helyzetért, amelybe hazánk került. Ez arra kötelezi őket, hogy ebből a felelősségből levonják a megfelelő következtetéseket, és hogy még többet, mint mi többiek, dolgozzanak valamennyiünk szabad jövőjéért. Ez a jelenlegi Szövetségi Gyűlés kommunista képviselőire is vonatkozik. Ha nem akarják kockáztatni az ösztönös sztrájkokat, a káoszt és a nemzetközi szégyent, akkor kérem őket, ne komplikálják a helyzetet és ne tegyék ki magukat annak a veszélynek, hogy a közvélemény elítéli őket, hanem értsék meg e pillanatok súlyosságát. Valamennyi kommunistát kérek, hogy - ha akarják- a lehető leggyorsabban újítsák meg pártjukat, a legjobb embereket állítsák az élére, vagyis olyanokat, akikkel lehet dolgozni és egyáltalán beszélni. Adamec úrnak nagy érdemei vannak. Az első volt, aki beszélni kezdett velünk. Az új elnök, öalfa úr iránti bizalmunk óráról órára nő. Ha más kommunisták is úgy cselekszenek mint ó, az mindkét nemzet számára jó lesz és senkitől sem kell majd félnünk. Nem kell félnünk a rendőrségtől sem, és mindannyiunk feladata, hogy megakadályozzuk mindazoknak az üldözését, akik a közlekedést irányítják, akik biztosítják a rendet, akik védelmeznek bennünket a tolvajoktól, a gyilkosoktól és az erőszakos cselekedeteket elkövetőktől. Csehszlovákiának e pillanatban, amint azt tudják önök is, nincs elnöke. Eközben a szabad választásokig nagyon igényes hónapok várnak ránk. Nehezen tudom elképzelni, hogy megengedhetnénk magunknak a várakozás és a halasztás luxusát. Számos ú| törvényt kell elfogadnunk, meg kell teremtenünk a különböző politikai erők gyors formálódásának légkörét. Ezek az erők vagy a Polgári Fórum, illetve a Nyilvánosság az Erőszak Ellen támogatásával, vagy önállóan vesznek részt a szabad választásokon és a demokratikus pluralizmus alapját képezik majd. Gyorsan végre kell hajtani a gazdasági reformot, szabad szakszervezeti és szakegyesületi szervezeteket kell létrehozni, meg kell teremteni a szabad vélemény- nyilvánítás biztosítékait. Sok a teendőnk Éppen ezért mielőbb megfelelő embernek keli a várba kerülnie, a legjobb lenne, ha már az év végéig sor kerülne erre. Nem vagyunk a közvetlen elnökválasztás ellen, nem vagyunk a népszavazás ellen, ellenkezőleg, államunk történelmében először javasoljuk alkotmányos intézményként. Nem félünk a közvetlen választástól, az (CSTK) - Dr. Óestmír Cisar - akit mint ismeretes a SZISZ KB Titkársága javasolt köztársasági elnöknek - szombaton interjút adott Ales Bendának, a Csehszlovák Sajtóiroda központi igazgatójának Kérdésekre válaszolva egyebek között elmondta. hogy immár másodízben - először 1968-ban - pályázik a köztársasági elnöki posztra- Amióta nevem megjelent a jelöltek között sem váltam ambiciózussá. Az illegális politikai tevékenység évei után - amikor csak szamizdat-kíadványokban fejthettem ki véleményemet - független politikusként térek vissza a közéletbe Nagy esélyünk van, hogy kimagasló eredményekkel lépjünk a huszonegyedik száállampolgári kultúra magas színvonalú nálunk, tehát a közvetlen választások során nem választanánk rossz elnököt. Hogy a demokrácia győzedelmeskedik, az ugyancsak nyilvánvaló. Valami mástól félünk. Attól, hogy országunk több hónapot veszít az elnökválasztási kampánynyal, a közvetlen választások törvényes és szervezési előkészítésével és nem utolsósorban több milliárd koronát, amibe a közvetlen választások kerülnének. A leginkább attól félünk, hogy az a hatalmas erkölcsi hitel, melyet hazánk szerzett, veszíthetne azáltal, hogy amerikásdit kezdene játszani anélkül, hogy Amerika lenne, és nevetségessé tenné magát azáltal, hogy a gyorsaságban és a kavarodásban öt évre választ elnököt és egy év múlva rájönne arra, hogy jó volt ugyan, de mégsem a legjobb. Ezért azt akarjuk, hogy alkotmányos úton és a csehszlovák parlamentáris hagyományokkal összhangban gyorsan válasszunk köztársasági elnököt egyetlen feladattal, azzal, hogy vezessse el ezt az országot a szabad választásokhoz és szavatolja ennek az útnak tisztaságát. Az új Szövetségi Gyűlés, amely a szabad választásokból kerül ki, azt követően, hogy kissé lecsillapodnak a kedélyek, öt évre olyan férfit választ a köztársasági elnöki tisztségbe, aki tisztességével, szellemi gazdagságával és emberségével jogot formálhat az elnöki hivatalra, akárcsak első elnökünk, Tomás Garrigue Masaryk. Ha ez bizonyos okokból szükségszerű lesz, akkor ez az elnök is megválasztható közvetlen választások útján. A szabad választások előtti közvetlen választás az alkotmány egész logikáját felborítaná és nagyon kockázatos lépést jelentene az ismeretlenbe, amiről lelkiismeretem és helyzetismeretem azt mondatja, hogy inkább ártana az ügynek. Úgy szólok önökhöz, mint egy önök közül, vagyis ennek az országnak az állampolgáraként, aki felelősséget érez az ország jövőjéért. És nem vagyok hozzászokva a kamerákhoz, a világítólámpákhoz, az újságírókhoz és nem beszélek mindig úgy, mint azok, akik mindent tudnak. A Polgári Fórum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen Mozgalom azonban, mint tudják, az elnöki hivatalba javasol engem, ezért nem kerülhetem ki ezt a témát. Semmilyen kampányt nem csinálok, senkit sem beszélek rá, hogy engem válasszon Hogy ki lesz a köztársasági elnök, az az önök, illetve a jelenlegi Szövetségi Gyűlés dolga. A Szövetségi Gyűlésnek pedig önök megfelelő módon juttatják kifejezésre akaratukat. író vagyok, aki soha nem nyugodott bele a helyzetbe, és mindig állampolgárként cselekedett. Soha nem vágytam semmilyen politikai funkcióra. Ugyanakkor azonban olyan ember vagyok, aki az általános érdekeket saját érdekei fölé helyezi. Ha nem ezt tettem volna, nem kellett volna több évet börtönben töltenem és ehelyett a színháznak szentelhettem volna életemet. Ha az általános érdek kívánja, hogy elfogadjam az elnöki hivatalt, elfogadom. De két feltétellel: hogy ideiglenes elnökként működjek, akire most szükség van és hogy az, aki öt évre beül Masaryk székébe,' csak a szabad választásokból kikerülő Szövetségi Gyűlésből jut oda. A második feltételem, hogy mellettem - bármilyen funkcióban - Alexander Dubcek álljon majd. Milán Rastislav étefánik után valószínűleg ő az a legjelentősebb férfiú, akit Szlovákia ennek az országnak és a világnak adott. Nem engedem meg, hogy bármilyen sötét erők éket verjenek kettőnk közé, tehát két nemzetünk közé is. Hosszú beszédből már elég sokat hallgattunk. Éppen ezért befejezem. Még a legfontosabbról szólnék. Most nemcsak Csehszlovákia jobb jövőjéről van szó. Hogy az jobb lesz, afelől nincsenek aggályaim. Most valamivel többről van szó. Arról, hogy a jobb jövőnk felé vezető úton egész Európa, tehát az egész világ jobb jövőjéhez vezessen. Arról, hogy Európa közepén fekvő országunk ne legyen nevetség tárgya, hogy olyan ország legyen, amelyre a többiek érdeklődéssel és tisztelettel tekintenek. Köszönöm a figyelmüket. zadba. Egyúttal másoktól át kell venni mindazt, ami számunkra hasznossá válhat Az itthon végbemenő változásokat is figyelemmel kísértem. Számomra világos, hogy a legjobb rendszer az, amelyik minden embernek lehetővé teszi, hogy felhasználhassa képességeit, tudását, éspedig saját maga s a nemzet és az állam javára egyaránt Hogy kit tartok legmegfelelőbbnek az elnöki tisztségbe, ezzel összefüggésben elmondhatom, hogy méltányolom a többi jelöltet is, akik közül Václav Havel „startolt" legjobban. Azonban nem ez én feladatom, hogy értékeljem őket Ezt megteszik azok, akik döntenek majd az új köztársasági elnök személyéről - szögezte le Cisar Jogállamiság, független és pártatlan bíróságok, ügyészségek, alkotmánybíróság. .. számos olyan fogalom, eszme, melynek akár csak emlegetése is eretnekségszámba ment. Azaz mégsem egészen. Bírálni szabad volt, csak tárgyilagosan nem lehetett írni róluk, elmondani azt, hogy valamennyi az emberi jogok szavatolását szolgálná. Az „emberi jogok" sem volt tiltott szó. Bátran meg lehetett írni, mily tömeges méretben sértik meg az emberi jogokat - a kapitalizmusban. A szocializmusban pedig emberi jogokról beszélni értelmetlenség, állította nem egy jogtudósunk, hiszen itt állampolgári jogaink vannak, alkotmánytörvények, s az állampolgárt nem kell védelmezni saját szocialista államával szemben, mert részt vesz annak irányításában és igazgatásában, a közügyek intézésében. Köztudott, hová vezetett mindez. Az emberi jogok már-már misztikus fogalommá váltak. Jellemző, hogy 1976-ban, amikor Csehszlovákia számára is kötelezővé váltak az emberi jogokról szóló nemzetközi egyezmények, „illegálisan11 terjesztett röpiratként jutottam hozzá ezekhez, ám voltak, akik még tavaly is félve másolták, sokszorosították a magyar sajtóból az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Őszintén szólva félelmetes volt, hogy az emberek tiltott irodalomként kezelték az emberi jogi dokumentumokat (holott már 1974-ben és később is többször jelentek meg nyomtatásban). Persze, (akkor még) félelmetes gondolatok voltak ezekben az egyezményekben, deklarációban. Nem kevesebbet állítottak, mint hogy az embernek veleszületett és elidegeníthetetlen jogai vannak, szemben azzal az ideológiával, amely a jogokat társadalmi ,,terméknek1' tekintette, s egyes jogok korlátozott érvényesítését a szocializmus haladó vívmányainak nyilvánította. Haladásnak tüntettük fel, hogy a nemzeti bizottságok döntéseit nem vizsgálhatja felül valamiféle közigazgatási bíróság, holott emberi jogként fogalmazódott meg, hogy jogai sérelme esetén mindenki bírósághoz fordulhat. Haladó gyakorlatként népszerűsítettük a szakszervezet, a párt és a munkáltatók beavatkozását, például a házastársak magánügyeibe, holott emberi jog a magánélet sérthetetlensége. A hivatalok kialakították maguknak „a mindenki gyanús, mindenki jogtalan előnyre tör“ koncepcióját, szemben az ártatlanság védelmével. A politikai szabads ágjogokat (a véleménynyilvánítás, a szólás-, a sajtó-, a békés célú gyülekezési és egyesülési stb. szabadság) azzal az általános záradékkal korlátoztuk, hogy ki-ki csak „a dolgozó nép érdekeivel összhang- ban“ élhet szabadságjogaival. Az egyenlőség elvével ellentétben viszont egy szűk csoport sajátíthatta ki magának azt a jogot, hogy megállapíthassa, mi a dolgozók millióinak érdeke. Ugyancsak ők döntöttek KAMIL PROCHÁZKÁNAK, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen állam- polgári kezdeményezés sajtótitkárának: • Ausztria, a csehszlovákiai változásokat. illetve a demokratizálási folyamatokat értékelve, december 1-jén ideiglenesen megszüntette a vízumkényszert a csehszlovák turisták számára. Ezzel kapcsolatban egyik sajtótájékoztatójukon elhangzott, hogy mozgalmuk nemcsak nagyra értékeli ezt a gesztust, hanem több konkrét javaslatot terjeszt elő a két állam közötti viszony javítását illetően. Megtudhatnánk, mire gondoltak?- Elsősorban az osztrák működőtöké beáramlására, illetve a vízumkötelezettség megszüntetésére, mindkét ország polgárai számára. Ugyanis az intézkedés egyoldalú, tehát a vízummentesség nem vonatkozik az osztrákokra, és ideiglenes. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy *a vízumkényszer azonnali megszüntetése kedvezőtlenül hatna gazdaságunkra. S legalább háromszorosára kellene emelni az árakat és a fizetéseket annak érdekében, hogy - okulva a magyarországi példából - megakadályozzuk egyes árucikkek - főleg élelmiszerek - tömég arról is, mit érdemes az alkotmányból megvalósítani. Roppantul kifejező a jogi karok számára nemrégiben kiadott tankönyv megjegyzése az alkotmány, s az állampolgárok alapjogainak védelmére hivatott alkotmánybíróságokról, illetve a róluk szóló alkotmányos rendelkezésről. „Obszolétussá váltak" (magyarra fordítva, elavulttá, elfelejtetté). Elfelejtetté? Hát hogyan lehet elfelejteni bármit is, amiről alkotmány rendelkezett, s főleg - ami az állampolgárnak nevezett Ember jogvédelmét szolgálná? Ezzel persze eljutottunk oda, hogy megérthessük, miért keltettek félelmet az emberi jogokról szóló eszmék akkor, amikor az ember nemegyszer hiába hivatkozott még alkotmányos, törvényadta jogaira is; amikor a hatalom helyi képviselője kinevette a törvényekből kimásolt idézetekkel jogaira apelláló embert; amikor a sajtószabadságot úgy értelmezték, hogy az még a szövetségi kormány elnökét sem illette meg, sőt, Gorbacsov beszédeit cenzúrázták, s megtiltották Hruscsov 1956-os beszédének közlését; amikor az ország és a párt ideológiáját irányító funkcionárius felesége nyilvánosan védelmébe vehette a Szovjetunióban már népirtással vádolt Sztálint... És hol tartunk ma? Nap mint nap meggyőződhetünk arról, sokan vannak pártunkban, akik visszafordítanák az idő kerekét - ha tehetnék. Sokan támadják a sajtót, a nyilvánosságot, a szólás- és vélemény- nyilvánítás szabadságát, apró-csep- rő kiváltságaikat féltve, személyük elleni támadásnak tekintve a munkahelyi, községi vagy országos közvéleményt. Tény azonban, hogy ma ha visz- sza akarjuk szerezni a párt tekintélyét a szabad választásokban is, az emberi jogokat kell politikánk központjává tenni. Az egész pártnak arra kell törekednie, hogy az emberi jogok eszméje (és katalógusa) váljon a jogrend vezérelvévé. Fel kell hagynunk a „koncepciókkal". Az emberi jogok vonatkozásában nem létezhet valamiféle különutas „szocialista koncepció", mert a történelem egyértelműen bebizonyította, hogy univerzális jogokról van szó, s éppen ennek tagadása a szocializmus sztálini értelmezésének jegyében vezetett oda, hogy a pártkongresszusainkon kitűzött céljainkkal szemben nem tudtuk utolérni a kapitalizmust (életszínvonalban sem), sőt, országunk még le is csúszott az ipari fejlettség listáján a fejlődő országok színvonalára. Mást tulajdonképpen nem is várhattunk, hiszen az emberi jogok nemcsak az állampolgárnak nyújtanak garanciát az állami önkénnyel szemben, hanem biztosítják egyben az állammá szerveződött társadalom fejlődését is annak a marxi megállapításnak értelmében, amely minden egyes ember szabad fejlődésében látja a társadalom fejlődésének garanciáját. FEKETE MARIAN meges kivitelét az országból. Ám azért vannak a gazdasági szakemberek, hogy olyan vám-, esetleg egyéb belső gazdasági intézkedéseket javasoljanak, illetve foganatosítsanak, amelyek lehetővé teszik az utazást, de megvédik az országot a „kivásárlástól". • Ugyanezen a tájékoztatón esett szó egy zöld sziget létrehozásáról a magyar-osztrák-csehszlovák határon.. .- Nem a szó legszorosabb értelmében gondolunk szigetre, hanem egy olyan trilaterális nemzeti parkszerűségre, ahol lehetőség nyílna a felüdülésre, pihenésre, egymás jobb megismerésére. • Mennyiben függ össze a sziget gondolata azzal az elképzelésükkel, hogy a harmadik Duna-parti város. Pozsony (Bratislava) is bekapcsolódhatna az 1995-ös Világkiállítás megrendezésébe ?- Részt venni egy ilyen rendezvényen óriási anyagi befektetést jelentene, amelyre, úgy vélem, országunk nincs felkészülve. Viszont ebből az alkalomból mi is bemutathatnánk városunkat. Elsősorban a fiataloknak. A bemutatkozás egyik módja pedig a zöld sziget lehetne... Cestmír Cisar interjúja Három kérdés ... ÚJ SZÚ 4 1989. XU: 18.
