Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)

1989-12-02 / 284. szám, szombat

A kölcsönös tolerancia jegyében Beszélgetés Ján Budajjal A Nyilvánosság az Erőszak Ellen polgári kezdeményezés röviddel a november 17-i prágai események után jött létre a szlovák fővárosban. A széles körű mozgaiom, amelynek gerincét értelmiségiek, diákok, ismert közéleti személyiségek alkotják, néhány nap alatt mozgásba hozta az ország demokratikus változásokra áhító tömegeit. Követeléseik tizenhárom pontja közül kettőt már elfogadott a Szövetségi Gyűlés. Ján öudayjal, a koordinációs bizottság tagjával, a mozgalom egyik vezetőjével csütörtökön készítettünk interjút.- A mozgalmat, úgy hiszem, fölösle­ges bemutatni. ... Hogyan fogadták a Szövetségi Gyúlés döntését, miszerint törlik az alkotmányból azt a cikkelyt, amely törvényesíti a párt vezető szerepét s létrejöhet egy platform, amely lehetővé teszi a szabad és demokratikus választá­sokat hazánkban, önök ma már a kor­mány képviselőivel tárgyaltak...- Mint a televízió és a sajtó beszámolt róla, Pavel Hrivnákkal, a kormány elnöké­vel, Stefan Murin elnökhelyettessel és Milán Ciő igazságügyminiszterrel folyta­tott tárgyalásunkon garanciákat követel­tünk arra, hogy a lakosság mielőbb tájé­koztatást kapjon ennek a lépésnek jogi és gyakorlati garanciáiról. Tudjuk, hogy a pártszervezetek, mint a hatalom szer­vei, a munkahelyeken, a kultúrában, az oktatásügyben, tehát a társadalomirányí­tás minden szintjén hatnak. Vagyis, lé­nyegében kettős irányítási elv érvényesül. Az egyik az államigazgatás, amely a nemzeti bizottságok által gyakorolja a hatalmat, a másik a kommunista párt hálózata. Amennyiben az alkotmányban már nem szerepel a párt vezető szerepe, megszűnik a pártapparátus ilyen joga.- Mién tartják lényegesnek, hogy mozgalmukban teret kapjanak a magyar nemzeti kisebbségek képviselői, illetve a kisebbségi jogok?- Mozgalmunkban nagy szerepet ját­szanak, sót, már alapvető platformunk kidolgozásában jelen voltak a magyarok, mint például Szigeti László és Grendel Lajos írók. Úgy hiszem, hogy a Szlovákiá­ban élő magyarok is mélyen átérzik a köl­csönös barátság és közeledés fontossá­gát és a bizalmatlanság okainak felszá­molását, amit a nemzetiségek között ép­pen az előző időszak vezetői vetettek el.- ön szerint mi az oka annak, hogy a nemzetiségi kérdést eddig nem oldották meg, s miben látják a megoldás lehető­ségét?- Az ok a hamisan hangoztatott inter­nacionalizmusban keresendő. Ezzel ke- negették hazánkban a nemzeti tolerancia málladozó vakolatát. Ez alatt a festékré­teg alatt nem volt lehetőség a specifikus érdekek megnyilvánulására, amelyek nem csak a nemzetiségeket nyomorítot­ták, ugyanúgy háttérbe szorították a helyi jelleget is. Hisz vannak vidékek, amelyek saját arccal, identitással rendelkeznek, sót külföldön olyan filozófiával is találko­zunk, miszerint az a szép, ami kicsi, aminek emberi léptéke van. Ezekben az országokban városrészek, sőt, utcák ke­resik a saját identitásukat. Annál nagyobb teret kell tehát kapnia az önkifejezésre egy ilyen nagy nemzetiségnek, mint a ha­zánkban élő magyarok. Bár a jövőben is adódhatnak problémák, gondolok itt a de­mokrácia megvalósítása során felmerülő problémákra, főleg a piacgazdaság beve­zetése során, amely elkerülhetetlen, a magyar kisebbséggel az erőszakmen­tesség és a kölcsönös tolerancia szelle­mében tovább szeretnénk tartani ezt a kapcsolatot, az egymás kölcsönös meg- becsületes alapján.-Hogyan tudták elérni, hogy ez az érzelmektől fűtött mozgalom ilyen fegyel­mezett tudott maradni, hogy például a tüntetéseken nem került sor semmilyen kilengésre, szélsőséges megnyilvánu­lásra?- Ezt egyfajta erkölcsi étosz alakította ilyenné. Mint tudjuk, nálunk, Szlovákiában mindig is egészségtelen és éretlen volt a politikai gondolkodás, s az elmúlt negy­ven év alatt a politika fogalma hovatovább pejoratív értelmet kapott. Ha azt mondtuk valakiről, hogy politikus, vagy politikával foglalkozik, az eleve valami rosszat jelen­tett, holott más nemzeteknél becsülik a politikusokat, magas fizetést kapnak, amiért nem kell szégyellniük magukat, s a politika státusa, vagy a nemzet politi­záló képessége - mondjuk Franciaor­szágban vagy Angliában - egyfajta nem­zetiségi büszkeségnek számít. Nálunk a politikát lenéztük és a politikacsinálást, mint foglalkozást - mert hisz a politika is foglalkozás, bár inkább művészet - a ki­halt foglalkozások közé soroltuk. Amit most csinálunk, az politika, ám ami az embereket megmozgatta, az elsősorban az a politika, vagy erkölcsi étosz, amit az előző politikai garnitúra elkótyavetyélt. Az emberek szerettek volna valakinek hinni, s szerettek volna a kritika mellett pozitív programról is hallani, vagy szerettek vol­na valamiféle feloldódásban bízni, nem csak negatív formában viszonyulni való­ságunkhoz. Azt hiszem, hogy ez a fegye­lem ennek az akaratnak egyfajta megnyil­vánulása. Nekünk nem volt semmilyen biztonsági apparátusunk. Tudjuk, hogy például a Szolidaritásnak a tüntetésein saját rendőrsége, biztonsági szerve volt. Nem gumibottal, vagy fegyverrel ellátott biztonsági szolgálat, de egyfajta védelmi erő. Nekünk semmi ilyenre nem volt szük­ségünk, s azokon az eseteken kívül, ami­Közle m ény a CSKP KB Elnökségének üléséről (CSTK) - A CSKP KB Elnöksé­ge csütörtöki ülésén a Csehszlo­vák Nemzeti Front KB Elnökségé­nek december 3-án, vasárnap tar­tandó ülésével foglalkozott. A va­sárnapi tanácskozás összehívása az országunkban kialakult jelenle­gi bonyolult politikai helyzet miatt, és azért elengedhetetlen, mert a megújhodó Nemzeti Front plat­formján kell keresni a lehetősége­ket a szocializmus megújításá­hoz. A testület tagjai kifejezték meggyőződésüket, hogy a politi­kai pártok, a társadalmi szerveze­tek és szakegyesületek tisztség­viselői a CSKP vezetőivel közö­sen folytatandó nyílt vitában el­mondják véleményüket a Nemzeti Front eddigi tevékenységéről, ar­ra törekedve, hogy a jelenlegi szükségleteket szem előtt tartva megtalálják a Nemzeti Front mun­kájának a további folytatásához vezető utakat. Az új alkotmányvariáns javas­latának áttekintése során a CSKP KB Elnöksége egységesen azon a nézeten van, hogy az kötődik országunk alkotmányos hagyo­mányaihoz, a Csehszlovákia tör­ténelmi fejlődése során született eredményekhez, valamint a de­mokratikus, haladó kultúra össz­népi értékeihez. Feladatul adta az alkotmány-előkészítő bizottság kommunista tagjainak, hogy a végleges formájának kialakítása során vegyék figyelembe a CSKP KB Elnökségének ülésén elhang­zott észrevételeket. A továbbiakban a testület szé­leskörűen áttekintette a kommu­nista párt jelenlegi helyzetét. Min­denekelőtt az irányításban tevé­kenykedő párttagokhoz fordult, hogy minden körülmények között biztosítsák a népgazdaság zavar­talan működését a rájuk bízott területeken, s példával járjanak elő a munkában és az emberek ügyeinek intézésében, s legyenek szerények és tisztességesek. A többi kommunistát felhívta, hogy előítéletek nélkül, aktívan folytassanak közvetlen vitát mind­azokkal, akik hajlandóak benne részt venni. Az időszerű politikai feladatok áttekintése során Karéi Urbánek- nek, a CSKP KB főtitkárának a no­vember 28-án tartott prágai orszá­gos párt-aktívaértekezleten el­mondott programbeszede alapján a CSKP KB Elnöksége felvetette az 1968. évi események kritikus átértékelésének szükségességét, beleértve azokat a körülményeket is, amelyek között sor került az öt szocialista állam csapatainak Csehszlovákiába való bevonulá­sára, és javasolta, hogy erre mun­kacsoportot hozzanak létre. kor a tribünre valamelyik jelentős szemé­lyiség érkezett, például Dubcek vagy a kormány elnöke, nem kellett gondol­nunk semmilyen rendkívüli intézkedésre, hiszen át voltunk itatva a kölcsönös biza­lom érzésével. Sőt, ami különösen figye­lemre méltó, a rendőrség szerint tünteté­seink idején a fővárosi bűnözés mértéke 75 százalékkal csökkent! Nincs igazuk azoknak, akik azt hangoztatták, hogy az érzelmeknek semmi közük a politikához. Sót! Az a politika, amelyet emberi érzel­mek, lelkiismeret és szív nélkül csináltak, az a politika vezethetett oda, - mint a sztálinizmus idején például hogy embereket gyilkoltak hidegvérrel. Ezzel a szívvel, érzéssel nem lehetett volna például megszállni Csehszlovákiát hat­vannyolcban: ha azoknak, akik erről dön­töttek, a lelkiismeretük is diktált volna. A mi mozgalmunk tehát, úgy hiszem, a lelkiismeret visszatérése a politikába.- Felmerült-e önökben, hogy politikai párttá alakulnak? Van-e ilyen elképzelé­sük, vagy a többpártrendszer, a pluraliz­mus megvalósulásáig csak mozgalom­ként, egyfajta társadalmi ellenőr szerep­körében akarnak maradni?- Egyelőre a pozsonyi forradalom ti­zedik napját éljük. Úgy gondolom, hogy további tíz-tizenkét nap múlva pontosabb választ tudnék adni erre a kérdésre. Egyelőre ez volt a leggyorsabb forrada­lom, szinte fellélegezni, továbbgondolni sem volt időnk.- Köszönöm a beszélgetést. KÖVESDI KÁROLY IC St S&w&i Ezekben a napokban szokásosnál többen vásárolják meg a napilapo­kat, hogy minél frissebb hírekhez jussanak. így volt ez november 17 után is, de sajnos a közvéleményt csak arról tájékoztatták, hogy Prágában a szocialistaellenes erők provokatív tüntetése volt, melyet a diákok képviseltek. Most kezemben tartom az egy héttel ezelőtti napilapot és átlapozom, összehasonlítom a két álláspontot, és örömmel olvasom a jelenlegit, melyben a szerkesztőségi állásfoglalást tizenkét pontban határozták meg. Ezzel bizonyságot tettek, arról, hogy önök a nép és a párt érdekeit képviselik, és ezzel a tettükkel harcolnak az igazságért. Tudatában vagyunk, hogy önöknek újságíróknak az utóbbi két évtized­ben ,,meg volt kötve a kezük", és csak arról írhattak amit az önök felettesei jóváhagytak és amit ók diktáltak. A jelenlegi állásfoglalásuk azt tükrözi, hogy most már a saját lelkiismeretük és a hitvallásuk diktálta a határozatot. A szerkesztőségi gárdának kívánok eddiginél sikeresebb munkát, hogy az Új Szó igazán új szó legyen! Továbbá is maradok hűséges olvasójuk és levelezőjük Tisztelettel: Hostina Irén Komárno, 1989. XI. 28. Kedves Barátaim! Megelégedéssel fogadtam az Új Szó szerkesztőségének közzétett határozott állásfoglalását a jelenlegi politikai helyzettel kapcsolatban. Mivel a Csemadok KB részérói a mai napig nem történt határozott és konstruktív kiállás, teljes mértékben támogatom az Új Szó szerkesztősé­gének állásfoglalását, kiemelten azokat, amelyek az elkövetett hibák jóvátételét és nemzetiségi létünk méltányos és igazságos rendezését javasolják. Különösen fontosnak tartom az állásfoglalás 10. pontját. Meggyőző­déssel vallom: csak az ebben a pontban megfogalmazottak biztosíthatják azt, hogy soha többé ne lehessen a nemzetiségi kérdést állambiztonsági üggyé degradálni! Igaz szolidaritással támogatom az Új Szó szerkesztőségének állásfog­lalását és barátsággal köszöntőm a lap bátor szerkesztőgárdáját: Máté László, Kassa (Kosice) Kassa, 1989. november 29. Gyurovszky László, a Független Magyar Kezdeményezés egyik szóvivője; Mi nem autonómiára törekszünk!”- Mi az, amit pillanatnyilag a leg­fontosabbnak tart elmondani a Füg­getlen Magyar Kezdeményezésről (ezentúl FMK - szerk.)?- Újabban sok félreértés fűződik az FMK-hoz. Ilyen elsősorban a „független" kifejezés, melynek alapján sokan feltételezik, hogy mi valamiféle autonómiára törekszünk. Ennek megértéséhez le kell szögez­nünk, hogy kiindulási pontunk a de­mokrácia, nem pedig a magyar ki­sebbség helyzete. Ebben az érte­lemben tehát mi nem Csehszlováki­ától, mint nemzeti államtól vagyunk függetlenek, hanem a hatalmi szer­vektől, a hatalmi struktúráktól. A má­sik félreértés pedig abból adódik, hogy pillanatnyilag bennünket tarta­nak a Csemadokon kívüli egyetlen magyar szervezetnek, holott létezik a Magyar Diákszövetség, vagy a Dobos László által vezetett Fórum, s létrejöhet még akármi más is. Az a benyomás alakult ki tehát a közvé­leményben, hogy egyedül mi képvi­seljük a kisebbségi érdekeket, pedig ez nem így van. Nem tudunk, és nem is akarunk felvállalni mindent, ami a magyarokkal kapcsolatos. Társadalmunk pluralizálódik, és ér­dekképviselete is pluralizálódni fog. A leglényegesebb most az, hogy támogassuk a szlovákiai demokrati­zálási törekvéseket. Meggyőződé­sünk, hogy a problémák és ellenté­tek megoldásának egyedüli lehetsé­ges módja a parlamentális demokrá­cia, melynek keretei között szaba­don kifejeződhetnek, artikulálódhat­nak és ütközhetnek az érdekek. Szorgalmazzuk, hogy ahol még nem alakultak meg a Közvélemény és az Erőszak Ellen helyi szervezetei, ott azt a szlovákokkal közösen létre kell hozni. Ahol pedig már működik ilyen helyi szervezet, a magyaroknak is fel kell venniük velük a kapcsolatot. Rendkívüli jelentősége van napja­inkban a megfelelő tájékoztatásnak és tájékozódásnak, hogy az embe­rek ne híresztelések alapján formál­ják véleményüket.- Miként vélekednek önök az au­tonómiát követelők aláírásgyűjté­séről?- Az az álláspontunk, hogy pro­vokációról, de a legjobb esetben is félreértésről volt szó. Nagyon örü­lünk annak, hogy minden nyilváno­san állást foglaló szervezet elítélt minden ilyesfajta provokációt. Ez a hozzáállás állampolgári érettség­ről tanúskodik.- Mit kell tudni az FMK szerkezeti felépítéséről?- Az FMK által létrehozott cso­portok nem állnak hierarchikus vi­szonyban a koordinációs bizottság­gal. Mi csak azt kívánjuk, hogy akik célkitűzéseinket támogatják, elvi nyilatkozatunk szellemében tevé­kenykedjenek. Nem fognak tőlünk utasításokat kapni arra vonatkozó­an, hogy mit kell tenni. Csak egyet­len dolgot tudunk mondani, hogy vegyenek részt a demokratizációs folyamatban.- Ki lehet az FMK tagja?- Nálunk jelenleg minden ideigle­nes. Ami most van, csak egy átme­neti időszakra vonatkozik, amely el­ső közgyűlésünkig tartana. Tagunk­nak tekintjük azokat, a személyeket, akik egyetértenek elvi nyilatkoza­tunkkal, amely a szerdán megjelent Tájékoztatónkban is olvasható, pár­toló tagságunk soraiba pedig azok tartoznak* akik ezt a nyilatkozatot nem írták ugyan alá, de támogatják az Állampolgári Fórum és a Nyilvá­nosság az Erőszak Ellen platform tevékenységét. Célunk, hogy min­den rétegnek legyen érdekképvise-. lete, s ezen belül a magyar kisebb­ség is pluralizálódjék, tehát érdekei szerint tagolódjon. HARASZTI ILDIKÓ A Megújhodás klub kiáltványa (ŐSTK) - A demokratikus szocializ­mus - amelynek megvalósítására már 1968-ban kísérletet tettünk országunkban - híveinek egy csoportja az év elején klubot hozott létre Megújhodás néven. A Prágai Tavasz eszméihez kötődve saját feltételeink között szerettük volna felhasz­nálni a modern demokratikus és humanis­ta gondolkodás eredményeit. Klubunkat azért alapítottuk meg, mivel társadalmunk súlyos válságba került. A nemzetébredés, demokratikus közélet és főleg a szociális igazságosság hagyományos cseh áram­latait 1948 után a forradalmi program sztálini értelmezése révén nyomták el. A sztálinizmus legnagyobb bűne a száz­éves szocialista erőfeszítések diszkredi- tálása volt, az emberek olyan gyakorlat­nak lehettek tanúi, amely ezekkel az erő­feszítésekkel szöges ellentétben volt. A CSKP vezetősége visszaélt azzal a bizalommal, amelyet a dolgozó nép a forradalmi küzdelmek során a pártba vetett. Az 1968-as intervenciót követően a Husák-vezetés a merev bürokratikus direktív államirányítás útjára lépett, amelynek az egész társadalmat alá vetet­te. A konzervatív politika következményei ismertek: a vezetőgarnitúra politikai dikta­túrája, a gazdaság stagnálása s az er­kölcs alapvető kritériumainak szétesése. Természetes, hogy a népben fokozó­dott az ellenállás a válsághelyzettel szemben. Azokat, akik kritizálni meré­szeltek, nyilvánosan megszégyenítették, ellenségként bélyegezték meg és ül­dözték. A Husák- és az azt követő Jake§-ve- zetés viseli a teljes felelősséget a Prágai Tavasz reformjainak eltemetéséért, s az utóbbi húsz évben alkalmazott kulturálat- lan, valóban reakciós vezetési módszere­kért. Az utóbbi napokban szervezett hatal­mas tüntetésekkel és a Polgári Fórum létrejöttével leromboltuk a totalitárius ha­talom bürokratikus bástyáit. Előterjesztjük a humánus társadalmi rendszerre vonatkozó koncepciónkat. Ez a berendezkedés az alábbi jegyeket vise­li: a föderációt alkotó cseh és szlovák nemzeti köztársaság állami függetlensé­ge, a szabad nép demokratikus önigazga­tása, a jogtalanságtól mentes munka, ál­lampolgári egyenjogúság és igazságos­ság, a nemzetközileg elismert emberi jo­gokat tükröző törvényeket érvényesítő jogállam garanciái, a műveltség, a kultúra és a művészetek szabad alkotó gyarapí­tása, az emberi tevékenység és az élet alapját képező természet közötti össz­hang, a szellemi és erkölcsi értékek fej­lesztése s a nemzeti hagyományok gya­rapítása, az állam és a társadalom nyitott­sága a nemzetközi haladás értékei előtt, a békés nemzetközi együttműködés. A közeljövőben erőfeszítéseinket a politikai válság mielőbbi leküzdésére összpontosítjuk. A demokratikus átalakítással össze­függő kérdések megoldására munkacso­portokat kell létrehozni, amelyek azonnal kezdjék meg:- az elmúlt 44 év fejlődésének, ezen belül főleg az 1968-ban s az azt követő években kialakult helyzetnek az objektív megvilágítását,-a demokratikus politikai és állami rendszer működése elveinek kidolgo­zását,- a következetes és konzisztens gaz­dasági reform programjának kidolgozását és megvalósítását,- az oktatási rendszer, a tudományos kutatás és a kulturális fejlesztés mélyre­ható reformját és korszerűsítését,- az állam és az egyház közötti kap­csolatok a kölcsönös modus vivendi alap­ján történő rendezését. Ezek a munkacsoportok új módon ér­telmezzék a Varsói Szerződésen és a KGST-n belüli eddigi együttműködés javításán és egyenjogúvá tételén alapuló nemzetközi kapcsolatainkat. Szeretjük hazánkat, sorainkban áldo­zatkész és munkaszerető emberek van­nak, ez fontos feltétel, s így reményked­hetünk a végső sikerben. ÚJ SZÚ 4 1989. XII. 2. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom